Idén április 27-én került megrendezésre az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán a Közös Európai Adásvételi Jogról (Common European Sales Law, az irodalomban elfogadott rövidítése szerint CESL) szóló nemzetközi konferencia.[1]
Az európai szerződési jog vagy csupán az adásvételi jog egységesítése már néhány évtizede az Európai Bizottság gondolkodásának homlokterében áll. A '90-es évek vége óta több bizottsági közlemény, szabályozási koncepciókat felvázoló zöld könyv látott napvilágot a tudományos szféra élénk érdeklődése mellett. A 2000-es évek első évtizedének derekától az Európai Bizottság kifejezetten arra törekedett, hogy teret biztosítson a tudománynak a közös szerződési jog kidolgozásában. Ennek alapján született meg 2008-ban a több ezer oldalt kitevő közös referenciakeret-tervezet (Draft Common Frame of Reference - általános rövidítéssel: DCFR)[2], majd 2011 tavaszán a jövőbeli közös európai szerződési joggal foglalkozó hatástanulmány (Feasibility Study[3]), amely a Bizottság által elkészített közös európai adásvételi jogról szóló rendelet tervezetének[4] alapjául szolgált.
A CESL célja az lenne, hogy a szerződő felek által választhatóan lehetővé tenné a nemzeti jogon belül a CESL rendeletben lefektetett közös szabályok alkalmazását, amennyiben a szerződő felek egyike másik tagállamban tartózkodik. A CESL fogyasztói szerződések (angol rövidítéssel: B2C) és olyan vállalkozások közötti szerződések esetében lehetne választható, amelyek közül az egyik fél kis- és középvállalkozás. A CESL közös anyagi jogi szabályokat állapítana meg az ajánlatra, a szerződés létrejöttére, a teljesítésre, a szavatossági igényekre nézve. A CESL kikötése esetében a CESL-t teljes egészében alkalmazni kellene, annak egyes rendelkezéseit nem lehetne kizárni.
A konferencián az Európai Bizottság (Bizottság) illetékes részlegének vezetője, a CESL kimunkálását irányító Dirk Staudenmayer mellett több, a DCFR kimunkálásában részt vevő professzor szólalt fel, így Jerzy Pisulinski, a Krakkói Jagelló Egyetem professzora, Jules Stuyck, a Leuveni Katolikus Egyetem professzora, Hugh Beale, a Warwicki Egyetem professzora, Irene Kull, a Tallini Egyetem professzora, valamint Király Miklós, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára. A rendezvényen Harmathy Attila és Vékás Lajos professzorok elnököltek.
A konferencián elhangzott felszólalások a CESL-lel kapcsolatos számos, fontos kérdésre kiterjedtek, mint a CESL struktúrája és tartalma, a CESL és az Unió fogyasztói acquis-jának kapcsolata, a CESL várható előnyei a vállalkozások részére, illetve a CESL és a Bécsi Vételi Egyezmény kapcsolata.
A konferencia és a CESL kiemelkedő jelentőségét hűen jellemezte Király Miklós professzornak, a rendezvény házigazdájának nyitóbeszéde, amely az Európai Részvénytársaság (SE) Statútumáról szóló Rendelet[5] tervezetének a '70-es években történő közzétételéhez hasonló horderejű áttörésnek minősítette azt, amikor 2011. október 11-én a Bizottság közzétette a CESL megalkotásáról szóló rendelettervezetét. A Bizottság ezzel átlépte a Rubicon folyót, hiszen a tervezet közzétételével az európai szerződési, illetve adásvételi jog kérdése kilépett a tudományos viták világából és egy tudományos elképzelésből jogalkotói kérdéssé vált. Király professzor mindazonáltal reményét - és egyben aggályát - fejezte ki, hogy az SE-vel ellentétben a CESL esetében nem kell 30 évet várni arra, hogy a tervezetből jogszabály szülessen.
A konferencián az első előadást Dirk Staudenmayer, a CESL megalkotásának egyik irányítója, a Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatóságán belül a Polgári és Szerződési Jogi Osztály vezetője tartotta a közös európai adásvételi jogra vonatkozó bizottsági tervek, célkitűzések bemutatásával.[6]
A szabályozás előzményeinek ismertetése során kiemelte, hogy a Bizottság célja annak feltárása volt, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között milyen problémákkal, nehézségekkel szembesülnek azok a vállalkozások, amelyek a belső piacon kívánnak kereskedni. A Bizottság kutatásai arra az eredményre vezettek, hogy a problémák között a szerződésre irányadó jogok eltérései állnak az első helyek egyikén. Ha például egy vállalkozás külföldi tagállamok fogyasztói részére kíván árukat értékesíteni, akkor az Európai Parlament és a Tanács a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendeletének (Róma I. rendelet) 6. cikk (2) bekezdése értelmében a vállalkozásnak össze kell hasonlítania a saját, illetve a fogyasztó tartózkodási helye államának joga fogyasztói szerződésekre vonatkozó kógens rendelkezéseit. Ha és amennyiben a fogyasztó joga magasabb védelmet nyújt, akkor és annyiban ezt a jogot kell alkalmazni a szerződésre, abban az esetben is, ha a felek a szerződésükre egyébként egy másik állam jogát kötötték ki. A vállalkozásoknak tehát a másik tagállamba történő szolgáltatásnyújtás esetén mindenképpen meg kell ismerniük a fogyasztó államának jogát, amihez hozzá kell igazítaniuk a szerződési standardjukat. Ez pedig költségekkel jár. A Bizottság kalkulációi szerint az idegen jog megismerésének költsége a vállalkozásoknak minden érintett tagállam vonatkozásában 10 000 EUR-ba kerül. Amennyiben
-564/565-
a vállalkozás elektronikus kereskedelmet is folytat, úgy a költségei további 3000 euróval növekednek, abból, hogy a honlapját is megfelelően módosítsa.
A nagyobb vállalkozások számára ez a kiadás nem jelent akadályt, azonban az EU vállalkozásainak 98%-a olyan kis- és középvállalkozás (ezen belül 92% mikrovállalkozás), amelyeknek ez az összeg túl nagy terhet jelent. Az idegen jog feltárásának előbbi költsége ugyanis egy mikrovállalkozás átlagos mérlegfőösszegének 7%-át teszi ki. A Bizottság álláspontja szerint tehát - fogyasztói ügyletek esetében - a szerződési jogok közötti eltérés akadályozza a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel azt túlzottan költségessé teszi. A CESL megalkotásával ezt az akadályt kívánja a Bizottság elhárítani. Mivel ez az akadály a nagyvállalkozásokat nem érinti, így a tervezett szabályozásnak a kis- és középvállalkozások az elsődleges célcsoportjai.
A szerződési jogok diszkrepanciája a vállalkozások mellett a fogyasztókat is hátrányosan érinti több okból is. Esetükben a fő probléma az, hogy az internetes kereskedelemben a külföldi tagállamok kereskedői gyakorta visszautasítják az ügyletet azért, mert - az előbb említett nehézségekre tekintettel - nem szállítanak a fogyasztó lakóhelye szerinti államba. A Bizottság felmérése szerint ez évente 3 millió fogyasztót érint. A Bizottság egy további felmérése egy másik problémát is feltárt. Egy felmérésében a Bizottság azt vizsgálta, hogy 100 népszerű fogyasztói termék közül mennyit lehet az egyes nemzeti piacokon elektronikus úton beszerezni. A tagállamok közül 14-ben - köztük Magyarországon - a 100 termékből több mint 50 nem szerezhető be az interneten keresztül. Cipruson - amely a listát vezeti - ez az arány 98%-os volt. A felmérés tehát arra mutatott rá, hogy a tagállami jogok eltérései miatt egyes tagállamokban a fogyasztók választási lehetősége korlátozott. Egy harmadik felmérésben 124 népszerű termék vonatkozásában azt vizsgálta a Bizottság, hogy azokat olcsóbban lehetne-e az interneten keresztül egy másik tagállamból beszerezni, avagy sem - amennyiben az adott tagállamban elérhetőek lennének. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy a termékek 50%-át legalább 10%-kal olcsóbban lehetne egy másik tagállamból beszerezni. Összességében tehát a Bizottság álláspontja szerint a fogyasztók egyes termékeket kizárólag a hazai piacról, illetve túl drágán tudnak beszerezni. A CESL ezeket a problémákat kívánja orvosolni, biztosítva, hogy a fogyasztók számára szélesebb választék legyen elérhető, kedvezőbb áron.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
