Az 1989 óta eltelt időszakban az itthoni közvéleményt, közéletet élénken foglalkoztatják a nemzeti szimbólumok és azokhoz kapcsolódó jogszabályalkotás körül kirobbanó viták. Gondoljunk az évtized elején a címer, majd az évtized végén a millennium emlékét megörökítő törvény körül folyó országgyűlési és sajtó polémiákra. Várhatóan nem sokkal az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk előtt érdemes áttekinteni, hogy az Unió egyes tagállamaiban és az Egyesült Államokban a törvényalkotás miként viszonyul a nemzeti szimbólumokhoz és azok védelméhez.
A közösségi szimbólumok, jelképek minden korszakban, helyzetben a szimbólum által kifejezett közösség a történelemben való jelenlétének, és saját sorsa alakításának jogát és kötelességét, sőt követelését fejezi ki. A jelképek vállalása a közösséghez tartozást, valamint a közösség hagyományaihoz való ragaszkodást, igazodást egy kultúra értékrendjéhez, vallási, vagy ideológiai elkötelezettséget, elvárt magatartási formát jelent, vagyis összességében a kultúrában a jelkép által is kifejezett identitást, öntudatot erősítő cse-lekvést.1 A magyar Büntető Törvénykönyv (Btk., 1978. évi IV. tv.) 269/A. §-a a "Nemzeti jelkép megsértésé"-ről (1993. évi XVII. tv.) is a Btk. "Közrend elleni bűncselekmények" tényállásait tartalmazó XVI. fejezetének "A köznyugalom elleni bűncselekmé-nyek"-et tartalmazó II. címén belül, a 269. § "Közösség elleni izgatás" (1989: XXV. tv.), vagyis "Aki a nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít.", illetve 269/B. § a tiltott, vagyis az "Önkényuralmi jelképek használatá"-ról szóló paragrafus között helyezkedik el. A Büntető Törvénykönyvnek ez a fejezete és címe a közösséget, annak rendjét és identitását, valamint az egyes állampolgárok identitást vállaló az Alkotmányban is rögzített személyi szabadságát és biztonságát védi (a Btk. III. fejezetével együtt).
A magyar jogrend a magyar nemzeti szimbólumok használatát és védelmét a Büntető Törvénykönyvön túl a 2000. évi XXXVIII. törvénnyel módosított "A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésének a használatáról" szóló, 1995. évi LXXXIII. az úgynevezett Jelképtörvény szabályozza. A nemzeti szimbólumok tiszteletéhez kapcsolódik, a Szent Korona védelméről és tiszteletéről szóló a 2000. évi I. törvény "Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról". Magukat a nemzeti jelképeket és azok leírását az Alkotmány (1989. évi XXXI. tv.) XIV. fejezetében ("A Magyar
Köztársaság fővárosa és nemzeti jelképei", 74-76. §) találjuk meg. A büntetőjogi szabályozást és a jelképek leírását és a mindennapi életben történő használatát kiegészítik a nemzeti szimbólumok kereskedelmi és ipari használatát részletesen szabályozó a szellemi alkotások oltalmát biztosító nemzetközi egyezmények, a magyar Polgári Törvénykönyv, valamint a "Védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról" szóló 1997. évi XI. tv. (Vft.)
Az Alkotmány szakszerű leírását adja a magyar nemzeti jelképeknek, az államalapításról és a Szent Koronáról szóló törvény preambulumában a koronát a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként aposztrofálja. A Jelképtörvény a magyar címer, zászló és lobogó, valamint a Magyar Köztársaságra utaló elnevezés jogszabályszerű és az azokat megillető tekintélyt megőrző (12. §) használatát szabályozza. A 4. és a 6. § a nemzeti jelképek - megfelelő engedélyezési eljárás mellett - védjegyként történő felhasználását engedélyezi. Amennyiben a nemzeti jelképek tekintélyét a bíróság szerint a közrendet megzavaró módon sértik meg akkor a Btk. 269/A. paragrafusa alapján: "Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."
A magyar, vagy más országok, illetve nemzetközi szervezetek jelképeinek védjegyként történő felhasználását a magyar belső jogi szabályozást is meghatározó nemzetközi szerződések, így az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) (1884), az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886. évi Berni Egyezmény, valamint Vft. szabályozza.2 Az előírásoktól eltérő használat esetén a Ptk. alapján polgári jogi igény támasztható. A Vft. 2-6. paragrafusai felsorolja azokat a feltétlen és abszolút kizáró okokat, amelyek megtiltják valamely szimbólum áruvédjegyként történő felhasználását, "lajstromozását". A Vft. 3. § (1) a) értelmében a PUE által meghatározott állami felségjelek, hatóságok, vagy nemzetközi szervezetek jelzéseit, így a PUE államok címerei, zászlai, vagy egyéb hatóságok jelvényei, köztük a magyar címer, a Szent Korona, a magyar nemzeti színek csak az illetékes nemzeti szerv hozzájárulásával (a Jelképtörvény alapján az illetékes miniszter engedélyével, a megfelelő áruminőség, jelleg, valamint a kérelmező tevékenységének megvizsgálása után) használhatók fel védjegyként, ekként részesülve védjegyoltalomban.3
A nemzeti szimbólumok védelmének és használatának magyar szabályozásának rendszere hasonló a vizsgált európai uniós tagállamokban (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Nagy Britannia, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország) alkalmazottakkal. (Az elemzés nem terjedt ki a Görög és az Ír Köztársaságra, valamint a Luxemburgi Nagyhercegségre). Az Európai Közösség alapító okirata (Római Egyezmény, 1957), valamint az Európai Uniót megalapító Maastrichti Szerződés (1991), az egyes országok kulturális igazgatását, nemzeti öntudatát meghatározó politikát és az ebbe a körbe tartozó nemzeti szimbólumok szabályozását és védelmét az egyes tagországok hatáskörében hagyta. Ezért mindegyik tagállam saját maga dönti el, hogy milyen jellegű védelmet biztosít saját nemzeti szimbólumainak. Az adott ország bírósága a nemzeti jog szerint jár el, amely ellen az Emberi Jogi Konvenció esetleges megsértése esetén lehet az Emberi Jogok Európai Bíróságához (Strasbourg) fordulni, illetve az Európai Unió luxembourgi bíróságánál jogorvoslatot kérni, ha a tagállam kulturális tényei, vonatkozó jogszabályai a tőke, a munkaerő, valamint a szolgáltatás határokon átívelő szabadságát sértené.
Általánosságban elmondható, hogy a tagállamok a nemzeti szimbólumainak leírását alkotmányukban, illetve jelképtörvényeikben találhatjuk meg, ahol az utóbbiban hivatalos használatra jogosultak és a használat módja is megtalálható. A hivatalos használattal történő visszaélést, vagy mint szabálysértést büntetik, vagy ha egyben államellenes, vagy hivatali bűncselekmény, vagy más bűncselekményi tényállás is megvalósul, akkor a cselekményt az adott ország büntető törvénykönyveiben a vonatkozó büntetési tétel alapján kell szankcionálni. Hasonlóan a magyar szabályozáshoz, a legtöbb európai uniós ország is külön büntetőjogi védelemben részesíti nemzeti szimbólumait. Elvárja állampolgáraitól annak tiszteletét. Büntetési nemként a szabadságvesztést, pénzbüntetést állapít meg joghátrányként. Az európai monarchikus államformákban az uralkodó, illetve az uralkodói család külön büntetőjogi védelemben részesül, mint a nemzet, az állam és az államegységének szimbóluma. Az uralkodó házak tisztelete és különleges védelme a történelmi múlt hagyománya is, hiszen azok az állami és a nemzeti lét folytonosságának jelképei is. Az ellenük elkövetett bűncselekmények egyben állam elleni bűncselekmények is. A testi épség és élet elleni cselekményeket általában súlyosabb bűncselekményként szankcionálják, mint más állampolgárok ellen elkövetett ugyanazon cselekedeteket. Ezentúl pedig még a személyük elleni tiszteletlen magatartás külön szankciókat von maga után. Egyes államok büntető törvényei ezért külön részesítik védelemben az uralkodót és családját, valamint az ország más nemzeti szimbólumait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
