Id. Trócsányi László (1912-1996) fontosnak tartotta, hogy jogászi pályafutásának legfontosabb állomásairól megemlékezzék. Dolgozhatott ügyvédjelöltként, bírósági fogalmazóként, bírósági titkárként, igazságügy-miniszter mellett személyi titkárként, figuránsként és műszaki rajzolóként, majd az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében évtizedeken át tudományos kutatóként. Gazdag szakmai pályafutása alatt részesülhetett sok jóban, de rosszban is. Jogászi pályafutásáról szóló írásában igyekezett sine ira et studio szellemében számot adni saját életpályájának állomásairól, megemlékezve azokról a jogászokról, akik pályatársai voltak. A Jogászi pályafutásom című könyve 1995-ben jelent meg a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda gondozásában.
A Trócsányi család gyökerei, bizonyíthatóan Sárospatakhoz kötődnek, jóllehet egyes felmenő ágai az Eperjes-Tokaj régió csaknem valamennyi jelentősebb helységét átfogják. Központnak nem vitásan Sárospatak tekinthető, ahonnan a család kibontakozik.
A múlt század hatvanas évtizedeitől a családnak a könyvészet, nyomda volt a kenyere, jóllehet némi szőlőhozam is elősegítette a felemelkedést.
Trócsányi Bertalan alapította meg a múlt század második felében azt a könyvkereskedést és nyomdászatot, amely Sárospatak közművelődéséhez jelentősen hozzájárult. Trócsányi Bertalannak nyolc gyermeke született, akik közül szeretném megemlíteni Trócsányi Zoltán írót és műfordítót, Trócsányi Dezső theológiai professzort, Trócsányi György szociológust és könyvtárigazgatót, Trócsányi József jogakadémiai tanárt, Trócsányi Bertalan m. kir. adóvégrehajtót, és édesapámat, Trócsányi László városi mérnököt. A család tagjai közül Sárospatakon csak Trócsányi József és Trócsányi Bertalan maradt, Trócsányi Zoltán és György Budapestre költöztek, Dezső Pápára, édesapám Pozsonyba költözött. A család tagjai közül tudományos munkássága alapján méltán lett még elismert tudós Trócsányi Dezső két gyermeke is Trócsányi Zsolt levéltáros, történész és Trócsányi Berta pedagógus.
A Trócsányi család egyik jellegzetessége a nemzeti liberális, sőt mérsékelt forradalmi beállítottsága, valamint kálvinista magyarsága. A kálvinista eszmerendszer Sárospatakon különösen erős volt, a pataki iskola szellemiségét mindvégig magán viselte Finkey Ferenc, Buza László és Trócsányi József. A sárospataki főiskola haladó szelleme közismert volt, amint ezt Csanádi György az Állam- és Jogtudományi Intézet egykori igazgatójának Trócsányi Józsefhez intézett levele is tartalmazza. Sajnos, ez a szellemi lüktetés a jogakadémia első világháború utáni felszámolása után megszűnt, professzorainak többsége kénytelen volt gyakorlati pályán elhelyezkedni, egyetemi katedra hiányában.
A Monarchia felbomlása Pozsonyban ért. Szemtanúja voltam 1919-ben Fadrusz János remek Mária Terézia-szobrának lerombolásának, és mint gyermek, emlékként megőriztem a ledöntött szoborból egy darabkát.
Pozsony egyetlen megmaradt magyar tannyelvű középiskolájába jártam, valamennyi többi magyar nyelvű középiskoláját az új megszálló hatalom bezáratta. A kezdetben még evangélikus líceumként működő iskolába jártak a magyar anyanyelvű diákok, származástól és vallástól függetlenül. 1923-ban a líceumot az állam átvette az evangélikus egyháztól.
Az iskola tanárai és diákjai az ország minden tájáról sereglettek az iskolába. A tanulók társadalmi összetétele a legkülönbözőbb rétegeket fogta át a grófi családoktól a gyári munkás fiáig. A lányok aránytalanul kisebb számban tanultak, mint a fiúk. A tanulmányok érettségi vizsgával végződtek, utána mindenki szabadon iratkozhatott be egyetemre vagy tanulhatott mesterséget. A cseh és szlovák tanárok általában elnézőek voltak az államnyelvet nem teljesen tudó hallgatókkal szemben, különösen vonatkozott ez a cseh származású professzorokra.
A hallgatók politikai beállítottsága igen eltérő volt, a baloldali Sarló Mozgalomtól kezdődően a Magyar Akadémikusok Köre (MAK) jobboldali beállítottságú szervezetig a hallgatók sora megoszlott.
Kezdettől fogva Magyarországra kívánkoztam, így érettségi vizsgámat követően a Kecskeméti Református Jogakadémiára kerültem, ahol egyik nagybátyám sógora, Dezső Gyula professzor volt. Közben meg kellett szereznem a magyarországi érettségi bizonyítványt is, hogy az egyetemre beiratkozhassak, mert a pozsonyi érettségi bizonyítványt csak a jogakadémián fogadták el.
Egyévi kecskeméti, nagy részben mezei jogászkodásom után Debrecenben folytattam jogi tanulmányaimat, ahol 1935-ben avattak a jogi tanulmányok doktorává.
A jogi tanulmányok befejezése után egy évig Debrecenben ügyvédjelölt voltam dr. Csáthy Dezső ügyvéd ügyvédi irodájában. Minthogy azonban a szabad pálya sosem vonzott, valamilyen kinevezésre vártam, amely fix jövedelmet biztosított. Az ügyvédi pálya abban az időben igen különböző kereseti lehetőségeket biztosított, az ügyvédi szakosodás még nem volt jellemző. Mint kezdő ügyvéd-
- 126/127 -
jelölt, 25 pengőt kaptam, ezzel szemben az állami szektorban, így a bíróságnál is a kezdő fizetés 80 pengő volt. Abban az időben az ügyvédi pályára történő bejutás nem okozott semmilyen nehézséget.
1936-ban augusztus 1-jével kineveztek a Kiskőrösi Járásbírósághoz joggyakornoknak. Joggyakornokként tárgyalási jegyzőkönyveket kellett vezetnem a bíró mellett büntető és polgári ügyszakban. A joggyakornoki kezdő fizetés a megélhetéshez nem volt elegendő, és így a pályakezdés viszonylag rövid ideig tartott, mert a joggyakornokot a legrövidebb időn belül bírósági jegyzőnek nevezték ki, ami már 156 pengő fizetést jelentett. Az akkori életviszonyokat jellemző adat, hogy a kiskőrösi járásbíróságnál a Szarvas Szállóban egy hónapra teljes ellátásért 80 pengőt fizettem, és így csekély jövedelmemből még takarékoskodni is tudtam.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
