A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (Tv.) 2004. május l-jén lépett hatályba. A Tv. a magyar büntetőjog szempontjából merőben új intézménynek számít, a büntetőjog rendszerébe nem is illeszthető be maradéktalanul. A törvényi indokolás a Tv. létrehozásának szükségességéről az alábbiakat írja: "A hatályos magyar Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekményt csak természetes személy követhet el. A büntetőjogi felelősség a bűnösségen alapuló egyéni felelősség, ezt az Alkotmánybíróság több határozata hangsúlyozza. ...A legújabb jogfejlődés azonban új irányt vett. A jogi személy büntetőjogi felelősségét már régóta elfogadó angolszász országok mellett a kontinentális Európa országai is egymást követően vizsgálják felül korábbi elutasító álláspontjukat. ... A jogi személy büntetőjogi felelősségének térhódítását nemzetközi tudományos társaságok állásfoglalásai, az Európa Tanács ajánlásai, nemzetközi egyezmények és az Európai Unió jogi aktusai jelentősen előmozdították." Ennek alátámasztására a Tv. 29. §-a részletesen felsorolja, hogy milyen uniós aktusokra voltak figyelemmel a jogalkotás során.
Sajátos a Tv. megoldása. Nem arról van szó ugyanis, hogy büntetőeljárás eredményeképpen a büntető bíróság a jogi személy büntetőjogi felelősségét megállapítja, és vele szemben büntetést szab ki, hanem arról, hogy a jogi személy bűnösségének megállapítása, és büntetés kiszabása nélkül, "csak" büntetőjogi intézkedést alkalmaz. A büntetőjogi felelősségre vonás ugyanis természetes személy elkövetőhöz kapcsolódik, és ennek következményeként merülhet fel a jogi személy eljárás alá vonhatóságának a kérdése.
A Tv. 2. §-a szerint az alábbiak azok a természetes személyek, akikkel szemben folyó büntetőeljárás kiválthatja a jogi személlyel szembeni eljárás megindítását és intézkedés alkalmazását:
- a jogi személy ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, felügyelő bizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja;
- a jogi személy tagja vagy alkalmazottja, ha az elkövetést a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy ellenőrzési jogkörében megakadályozhatta volna;
- kívülálló harmadik személy, ha az elkövetésről a jogi személy ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője tudott.
Az első két csoportba tartozó természetes személy elkövető, valamilyen jogi, például társasági jogi kapcsolatban áll a jogi személlyel. Maga a cselekmény bűncselekmény, azt az elkövető a jogi személy tevékenységi körében követte el, és az a jogi személy javára vagyoni előny szerzését célozta vagy eredményezte.
A harmadik csoportbeli elkövető nem áll cégjogi, szervezeti kapcsolatban a jogi személlyel, ezért nyilvánvalóan tevékenységi körében sem tud eljárni, de bűncselekményt megvalósító cselekménye, magatartása vagyoni előny szerzését eredményezte a jogi személy javára, és az elkövetésről a felsorolt személyek tudomással bírtak.
A Tv. indokolása ezt a sajátos, kettős felelősséget az úgynevezett "beszámítási modell" képletébe sorolja. E modellben "az individuális bűnelkövető egyéni bűnösségét meghatározott kritériumok, kapcsolódási pontok alapján a jogi személynek beszámítják."
Ebből következik, hogy a természetes személy büntetőjogi felelősségének megállapítása nem zárja ki a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazásának lehetőségét, és fordítva, a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedés alkalmazásának feltétele, hogy az eljárásnak legyen természetes személy alanya, akinek a büntetőjogi felelősségét meg lehet állapítani. Ez utóbbi szabály alól kivétel, ha az elkövető a vádemelés után meghal, vagy ha az elkövető kóros elmeállapota miatt nem büntethető. Ilyen esetekben ugyanis lehetőség van az eljárásnak a jogi személlyel szembeni folytatására, és vele szemben intézkedés alkalmazására.
A jogi személy fogalma a Tv. szerint sokkal tágabb a klasszikus értelemben vett jogi személy fogalomnál. A Tv. 1. § (1) bekezdés 1. pontja értelmében ide tartoznak a valóságos jogi személyek, a jogalanyisággal felruházott, a tagoktól elkülönült vagyonnal rendelkező szervezetek, ideértve az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) szerinti előtársaságokat is. Témánk szempontjából a cégnyilvántartásban szereplő céggel, főleg gazdasági társaságokkal szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről, illetve annak a cégnyilvántartásban való megjelenéséről lesz szó. (A továbbiakban: cég)
A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Tv. hatálya alá tartoznak természetesen nemcsak a gazdasági társaságok, hanem például a társadalmi szervezetek, alapítványok stb. is. A Tv. 1. § (2) bekezdése viszont kiveszi a Tv. hatálya alól a magyar és a külföldi államot, az Alkotmányban felsorolt intézményeket, az Országgyűlést, a Köztársasági Elnököt, valamint az Országgyűlési Biztosok Hivatalát, illetőleg a jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási és önkormányzati feladatot ellátó szerveket és a nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezeteket.
A felelőségre vonás egyik feltétele, hogy a bűncselekmény elkövetése kapcsán a cég vagyoni előnyhöz jutott. A vagyoni előny alatt a Tv. 1. § (1) bekezdés 2. pontja bármely dolgot, vagyoni értékű jogot, követelést, kedvezményt ért, függetlenül attól, hogy a számviteli törvény szerinti nyilvántartásba vétel megtörténte. Vagyoni előnynek tekinti a Tv. azt is, ha a bűncselekmény következtében a cég valamely jogszabályból vagy szerződésből eredő kötelezettség vagy az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól mentesül.
Ha a céggel szemben a büntetőeljárás során intézkedés alkalmazásának lehet helye, erről a terhelt ellen indított büntetőeljárásban kell határozni. Az ezzel kapcsolatos indítványt a vádirat tartalmazza. Ha a büntető bíróság a Tv. 2. §-a szerinti elkövetővel szemben büntetést szab ki, a céggel szemben intézkedést alkalmaz(hat). Az alkalmazható intézkedések az alábbiak:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
