Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) hatályos szövege a bűncselekménnyel kapcsolatos vagyontárgyaktól való megfosztás két fajtát szabályozza az elkobzást,1 illetve a vagyonelkobzást.2 Az új. Btk. megalkotásával kapcsolatos - részben e folyóirat hasábjain napvilágot látott - tanulmányok, koncepciók az elkobzás és a vagyonelkobzás terminológiai megkülönböztetését fenntartanák, lényegében átemelnék azt új Btk.-ba.3
Részemről azonban szükségesnek tartom részletesebben megvizsgálni, hogy indokolt-e hazai büntetőjogunkban a fenti "terminológiailag dualista" megoldás fenntartása. Az elméletileg megalapozott válasz érdekében tanulmányom elemzi a meghatározó külföldi szabályozásokat, a fontosabb nemzetközi büntetőpolitikai egyezményeket és azok nemzeti jogban történő kihirdetését, valamint a hazai szabályozás történetét, illetve rendszerét. A munka végén összegzem az elemzés során nyert megállapításokat, illetve - ezekre tekintettel - javaslatot teszek az elkobzás, illetve a vagyonelkobzás elkülönített szabályozásának fenntartása vagy megszüntetése kérdésében.
A nemzeti törvények korántsem egységesek abban, hogy a bűncselekménnyel kapcsolatos vagyontárgyak elvonását miképpen nevezik meg.4 A választott megoldásoknak - annak alapján, hogy a bűncselekménnyel kapcsolatos dolgok elvonásának minden esetkörére egységes elnevezést használnak-e - alapvetően két csoportja különböztethető meg.
A nemzeti jogok egy része (így pl. a francia, a finn vagy a svájci jog) a bűncselekménnyel kapcsolatos dolgok elvonásának minden esetkörét az elkobzás elnevezéssel illeti (confiscation, menettä-minen, Einziehung).5
Bizonyos ebbe a csoportba tartozó szabályozások (a finn vagy a svájci jog) ugyanezen belül különböző esetköröket különítenek el, de ezek nem jelentenek önálló jogintézményeket, hanem csak az elkobzás változatait.
Így a finn jog külön címekkel ellátott §-okban szabályozza a bűncselekmény bevételének elkobzását (Hyödyn menettäminen),6 a bűncselekmény eszközének elkobzását (Rikoksentekovälineen menettäminen),7 illetve az elkobzás egyéb esetköreit (Muun omaisuuden menettäminen).8
A svájci Btk. a biztonsági elkobzás (Sicherung-seinziehung) elnevezéssel illeti alcímében azoknak dolgoknak az elvonását, amelyeket a bűncselekmény eszközeként használtak vagy annak produktumát képezik.9 Vagyoni érték elkobzása (Einziehung von Vermögenswerten) alcím alatt pedig a bűncselekmény bevételétől és az elkövetésre szánt összegtől való megfosztást szabályozza.10
A nemzeti jogok másik része a büntetőjog-ellenes cselekménnyel kapcsolatos vagyon(tárgyak) elkobzásának egy vagy több változatát (különösen a bevételtől való megfosztást) nem elkobzásnak nevezi, hanem arra más terminológiát alkalmaz. Ilyen lehet az elvonás (confiscation11, illetve Verfall12), a lefölözés (Abschöpfung).13 Az e csoportba tartozó jogrendszerek abban is különböznek, hogy milyen tényezők alapján jelölik ki azokat az esetköröket, amelyekre eltérő terminológiát alkalmaznak.
Az angol jogalkalmazónak a bűncselekménnyel kapcsolatos vagyontárgyak elvonására rendelkezésére álló büntetőjogi14 eszköztárban a legrégebbi az ún. megfosztási határozat (deprivation order),15 amelyet a jogirodalom nemcsak ezen a néven,16 hanem elkobzásként (forfeiture) is szokott hívni.17 Ez a hatályos szabályok szerint kiterjed a bűncselekmény eszközére,18 a bűncselekmény produktumára, illetve elkövetési tárgyára (feltéve, hogy az utóbbiak tartása jogellenes),19 valamint a kábítószerrel visszaélés bűncselekményével összefüggő bármely dologra.20
Az elkobzás mellett - részben annak hiányosságainak pótlására - alkották meg az elvonás (con-fiscation) jogintézményét,21 amelynek keretében az elkövetőt a bűncselekmény bevételének megfelelő összeg megfizetésére kötelezik.
A német Btk. már az eredeti (1871-es) szabályozásában is megkülönböztette az elkobzás (Einziehung) és az elvonás (Verfall) jogintézményét. A megkülönböztetés az érintett vagyontárgy jellegén, illetve az elkövetett büntetőjog-ellenes cselekményhez fűződő kapcsolatán alapult. Az első vonatkozásban ugyanis az elkobzás szabályozásában szereplő tárgyak (Gegenstände) kifejezés az uralkodó jogirodalom szerint csak testi tárgyakat (azaz dolgokat) foglalt magában, jogokat nem,22 míg az elvonásnál szereplő "amit [az elkövető] megszerzett (das Empfangene)" kifejezésbe nemcsak a dolgok, hanem vagyoni értékű jogok is beletartoztak.23 A második tekintetben az elkobzás az elkövetés produktumára és eszközére,24 illetve tárgyára irányul(t),25 míg az elvonás a vesztegetés bevételétől való megfosztásra.26 Az elkobzás és az elvonás megkülönböztetése a szabályozás 1975. január 1. napjától hatályos szövege alapján is fennmaradt, a szankció tárgya tekintetében azonban a választóvonal máshol húzódott a két jogintézmény között. Az elkobzás ugyanis már jogokra is kiterjedt, az elvonás tekintetében viszont a törvényben a vagyoni előny (Vermögensvorteil) - majd 1992-től a bármi ("etwas") - kifejezés jelent meg, amely nemcsak testi tárgyakat és jogokat, hanem pl. az ingyenes használat lehetőségét is magában foglalja.27
A különbségek mellett nem szabad azonban - sem az eredeti, sem a hatályos szabályozás vonatkozásában - elfeledkezni arról, hogy bizonyos tényezők alapján nem lenne akadálya (sőt indokolt volna) az elkobzás (Einziehung) és az elvonás (Verfall) egységes fogalomba való integrálása. Így a tudományban már az eredeti szabályozás alapján is voltak olyan szerzők, akik a tudományos rendszeralkotásnál hangsúlyozták, hogy az elvonás is az elkobzás (tágabb értelemben vett) tudományos fogalmának egyik esete.28 A két jogintézmény kapcsolatát a hatályos jog alapján az is alátámasztja, hogy a két jogintézmény szabályozása között - a törvény által kifejezetten "közös rendelkezésként"29 megjelölt aspektusokon kívül is - több hasonlóság van.30 Erre is tekintettel a német jogpolitikai diszkusszióban vannak olyan - a jogirodalom helyeslésével találkozó31 - javaslatok, amelyek a törvényi terminológiai kettősség megszüntetését, és az elvonás helyett a "megszerzett bevétel elkobzása (Einziehung des Erlang-ten)" elnevezést tartanák helyesnek.32
A némethez hasonlóan eredetileg szintén két jogintézményt ismert az osztrák büntetőjog is. Az egyik az elkobzás (Einziehung), amely a bűncselekmény eszközétől vagy produktumától,33 illetve külön törvény alapján a bűncselekmény elkövetési tárgyától való megfosztást jelentett.34 Az elvonás (Verfall) pedig a Btk. szerint a bűncselekményért előre vagy utána kapott összegre vonatkozott,35 de külön törvényekben ugyanezt a kifejezést használták például a pornográf elkövetési tárgyaktól való megfosztásra.36 1987-ben vezették be a gazdagodás lefölözését (Abschöpfung der Bereicherung), amely a bűncselekményből eredő jogellenes gazdagodás összegére vonatkozott,37 és amellyel az instrumentárium háromnyomúvá vált. Az 1996-os módosítás után is megmaradt ez a terminológiai változatosság, de a tartalom némileg megváltozott. Az elkobzás (Einziehung) szabályozása változatlan maradt, de az újraszabályozott lefölözés (Abschöpfung) körében nyert szabályozást a bűncselekményért előre vagy utána kapott összeg elvonása.38 A Btk.-ban szabályozott elvonás (Verfall) pedig a bűnszervezet rendelkezése alatt álló, illetve az osztrák joghatóság alá nem tartozó, de a külföldi jog szerint büntetendő cselekményből eredő vagyontól való megfosztásra vonatkozik.39
A nemzetközi egyezmények többsége a bűncselekménnyel valamilyen kapcsolatban lévő dolgoktól (pl. az elkövetésre felhasznált eszközöktől vagy az abból eredő bevételtől) való végleges megfosztásra szolgáló jogintézményt elkobzásnak (a hivatalos40 angol és francia szövegben egyaránt con-fiscation) nevezi.41 A terminológia használata nemzetközi szinten is általában tudatosan egységes, így a kábítószerrel és pszichotrop anyagokkal való visszaélés elleni ENSZ egyezmény vonatkozó rendelkezésének42 megalkotásakor azért döntöttek43 a confiscation kifejezés mellett, mert már ez szerepelt a korábbi - a témával kapcsolatos - instrumentumokban.44 Sajnálatos kivételként egyedül a terrorizmus finanszírozásáról szóló egyezményt lehet megjelölni, amelynek francia szövegében ugyan confiscation megjelölés szerepel, angol nyelvű szövege viszont a forfeiture elnevezést használja.45
A confiscation terminológiát használó ENSZ egyezmények többségében szintén csak az angol szöveg tartalmaz arra vonatkozó megállapítást, hogy a confiscation kifejezés magában foglalja a for-feiture-t is.46 Ugyanezen egyezmények47 francia szövegében egyáltalán nem szerepel arra utaló klauzula, hogy a confiscation kifejezés mellett más terminológia is használható lenne. Az ET egyezmény vonatkozásában a forfeiture kifejezés párhuzamos használatának megengedettségére vonatkozó megállapítás ugyan helyet kapott az ahhoz fűzött magyarázó jelentés angol és francia nyelvű szövegében (Explanatory Report/Rapport explicatif) is, azonban a két változat között jelentős különbség van. Az angol nyelvű szövegben ugyanis minden további magyarázat nélkül szerepel a forfeiture kifejezés,48 míg a francia nyelvű változatban ugyan szerepel más terminológiára ("dépossession") való utalás, de - jelezve, hogy ebben az esetben az adott nyelvi környezetben eredetileg ebben a vonatkozásban nem használt kifejezésről van szó - szükségesnek tartották azt angolul is megadni "(forfeiture en anglais)".
A fentiekből megalapozottan lehet olyan következtetést levonni, hogy az elkobzás nemzetközi szabályozása kapcsán a forfeiture-re utaló terminológiai klauzulák az instrumentumok angol nyelvű szövegében jelennek meg, az egyezmények francia változatával kapcsolatban pedig nem. Mindez egyébként feltehetően abból ered, hogy bizonyos angol nyelvű országok (Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság) nemzeti jogában a bűncselekménnyel kapcsolatos dolgoktól való megfosztásra - részben vagy egészben - nem a confiscation, hanem a forfeiture elnevezésű jogintézmény szolgál,49 míg a francia Btk. egységesen a confiscation terminológiát használja.50
Téves tehát Boister azon állítása, hogy a confiscation és a forfeiture kifejezés abban tér el, hogy az előbbi európai, az utóbbi pedig amerikai kifejezés.51 Az Amerikai Egyesült Államok joga ugyan kizárólag a forfeiture terminológiát használja, de ez a kifejezés az Egyesült Királyság jogában is megtalálható. Felmerülhetne Boister állításával szemben az is, hogy ha a forfeiture amerikai jogintézmény, akkor mi indokolja e kifejezés használatát az ET egyezményében, amely nemzetközi szervezetnek az Amerikai Egyesült Államok nem tagállama. Ez az ellenvetés azonban már nem lenne helytálló, mivel figyelmen kívül hagyná, hogy az Amerikai Egyesült Államok jogosult lenne az elkobzási egyezmény aláírására,52 mivel olyan állam, amely az instrumentum kidolgozásában részt vett.53
Az egyezmények angol szövegének és magyarázó jelentésének terminológiai klauzulái54 - megítélésem szerint - csak egy meghatározott (igen problematikus) vonatkozásban a szerződések jogának részévé (és ezzel még inkább egyértelművé) tesznek egy egyébként is érvényesülő nemzetközi jogi elvet. Ez azt mondja ki, hogy az implementáció során, ha az egyezményből eredő érdemi szabályozási kötelezettségét az állam egyébként teljesítette, az instrumentum terminológiáját nem kell feltétlenül átvenni.55 Erre tekintettel viszont a nemzetközi egyezmények sem nem tiltják, sem nem bátorítják, hogy egyazon állam többféle - akár az egyezményben nem is említett elnevezésű - jogintézményt alkalmazzon arra, hogy elvonja a bűncselekménnyel kapcsolatos dolgokat tulajdonosuktól.
Amennyiben viszont a terminológiai eltérés megengedettségét a nemzetközi jog implementációjának egyik elveként ismerjük el, akkor annak érvényesülése független attól, hogy az adott egyezmény tartalmaz-e erre utaló klauzulát. Így az angol jog akkor is megfelel (majd) a pénzügyi érdek védelméről szóló EU egyezmény második jegyzőkönyvének, ha az abban szereplő az elkobzására (confiscation) vonatkozó kötelezettséget56 nemzeti jogában - az elkövetési eszközök vonatkozásában - az elkobzás jogintézményével (forfeiture) biztosítja. Mindez fordítva is igaz, azaz a terrorista bűncselekmények finanszírozásából származó jövedelem elkobzása (forfeiture) az Egyesült Királyságban az elkobzás (confiscation) jogintézményével is teljesíthető. Sőt, az is beletartozik a nemzetközi egyezmény lelkiismeretes implementációjának körébe, ha az adott nemzeti jogban a bűncselekménnyel kapcsolatos vagyontárgyaktól való megfosztásra olyan elnevezésű jogintézmény szolgál, amelyet az egyezmények egyáltalán nem nevesítenek (még terminológiai klauzulában sem).
A terminológiai függetlenségből eredően egy kifejezés nem feltétlenül azonos tartalmat fed a nemzeti jogban és a nemzetközi egyezményben. Az elkobzási egyezmény alapján például a confiscation kifejezés egyaránt jelenti a bűncselekmény eszközének és bevételének (az utóbbinak megfelelő összeg) elvonását, méghozzá függetlenül attól, hogy az utóbbira elítélést követően kerül-e sor. Ezzel szemben a confiscation angol jogban ismert - már 1986-ban beiktatott - jogintézménye csak az elkövető kötelezését jelenti a bűncselekmény bevételé-nek megfelelő összeg megfizetésére. Éppen erre tekintettel nem problematikus, hogy részemről a confiscation kifejezést az angol jog vonatkozásában elvonásnak, míg a nemzetközi egyezményt tekintve elkobzásnak fordítom. Az adott esetben ugyanis azonos nyelvű, de különböző - azaz a nemzeti és nemzetközi - jogrendszerek azonos kifejezéséről van szó, amely azonban mást és mást jelent.
Az egyezmények kihirdetésének terminológiai kérdései másként vetődnek fel (tovább bonyolódnak) azokban az államokban, amelyek nyelve nem egyezik meg az adott egyezmény hivatalos nyelvével. Ezekben ugyanis külön problémaként jelentkezik, amikor az egyezmény szövegét lefordítják az adott állam hivatalos nyelvére. Ennek során nyilvánvalóan figyelembe veszik a nemzeti jog meglévő terminológiáját, így a svájci jogban a confiscation kifejezés fordítására azt a kifejezést (Einziehung) alkalmazták,57 ami a nemzeti jog szerint az elkobzást jelöli.58
Nehezebb volt a fordítók helyzete Németországban, ahol az egyezmények elfogadásakor a nemzeti jogban két jogintézmény (ezek az Einziehung és a Verfall) fedte le az egyezményben foglalt a bűncselekménnyel kapcsolatos dolgoktól való megfosztásra vonatkozó szabályozási kötelezettség hatókörét. A német hivatalos fordítások az Einziehung kifejezést használják,59 aminek következtében viszont a nemzeti jog és a nemzetközi egyezmény fordításainak terminológiája eltér egymástól.
Hazánkban az egyezmények confiscation kifejezést minden esetben elkobzásnak fordították.60 Ez egészen addig (utoljára a kábítószerrel és pszichotrop anyagokkal való visszaélés elleni egyezmény kihirdetésekor61) nem okozott problémát, amíg ez volt az egyedüli jogintézmény, amely expliciten a bűncselekménnyel kapcsolatos vagyontárgyak elvonását szolgálta.62 Amikor azonban az 1998. évi LXXXVII. törvény63 a vagyonelkobzás hatókörét a bűncselekménnyel kapcsolatos vagyonra korlátozta, a magyar jogi terminológia - a némethez hasonlóan - eltért az egyezmények fordításától. Ez azonban helyesen nem érintette azt, hogy az confiscation kifejezést ezt követően is elkobzásnak fordítsák,64 ami arra is visszavezethető, hogy ennek a kifejezésnek a tradíció jogán is elsőbbsége volt. De arra tekintettel is helyes, hogy így nem fordították máshogy különböző egyezmények ugyanazon kifejezését magyar nyelvre. Ez egyben ahhoz vezetett, hogy a magyar fordítások is mutatják a nemzeti és nemzetközi jog terminológiai különbségét, ami egyébként - a fentebb kifejtettek alapján65 - korántsem problematikus. Helyes az is, hogy a magyar hivatalos fordítás nem igazodott a nemzetközi egyezmények terminológiai változatosságához és a terrorizmus elleni egyezmény forfeiture kifejezését elkobzásnak fordította.66
Különösen problematikus kérdés, hogy az egyezmények angol szövegében szereplő terminológiai (a forfeiture kifejezésre vonatkozó) klauzulákat le kell-e, és ha igen miként kell lefordítani. A németek azt a megoldást választották, hogy a forfeiture kifejezést Verfallnak fordították.67 Ezzel a fordítással a forfeiture klauzula nem az eredetileg az angol joghoz kötődő, hanem általánosabb tartalma nyert megjelenítést, nevezetesen az, hogy a nemzeti jogban a nemzetközitől eltérő terminológia is használható. Ennek megfelelően viszont az egyezmény német fordítása egyáltalán nem illeszkedik az angol jog eredeti terminológiájának jelentéséhez. Az angol jogban ugyanis a forfeiture elsősorban a bűncselekmény eszközének elkobzását jelenti, addig a német jogban a Verfall kizárólagosan a bűncselekményből eredő bevételét. E gordiuszi csomó átvágásának másik (elegánsabb) megoldása az lett volna, ha a fordítás során - legalább két hivatalos szöveg összevetésével és az angol terminológia behatóbb ismeretében - tisztázzák a forfeiture szó funkcióját az egyezményben. Ezt követően pedig annak megfelelőjét egyszerűen nem szerepeltetik a hivatalos fordításban, ha már egyszer az a francia szövegben sem szerepel.
Hazánkban is a forfeiture klauzula lefordítása mellett döntöttek, végkimenetelében a német joghoz hasonló, de annál kezdetben kicsit komplikáltabb terminológiai helyzetet okozva. Az ENSZ kábítószer egyezmény forfeiture kifejezését nyilvánvaló volt, hogy nem lehetett elkobzásnak fordítani, hiszen "az elkobzás (confiscation) magában foglalja az elkobzást (forfeiture)" magyarítás nem vetett volna jó fényt a fordítóra. Ezért egy másik kifejezést kellett találni, a választás a vagyonelkobzás kifejezésre esett.68 Ebben éppúgy közrejátszhatott az is, hogy a köznyelvben fennmaradt a confiscation: "elkobzás [vagyoné]" meghatározása,69 de lehet, hogy a jogi szövegekben tallózva jutottak el az akkori Btk.-ban is szereplő mellékbüntetéshez.70 Azonban az akkor hatályos szabályok szerint az elkövető összes vagyona (annak egy a bíróság megítélésétől függő része) esett elkobzás alá, így a vagyonelkobzás kifejezés használata meglehetősen inadekvát volt egy olyan jogintézmény lefordításánál, amely szigorúan a bűncselekménnyel kapcsolatos dolgokra korlátozódik. Elképzelhető persze, hogy a kihirdető törvény javaslatának71 terminológiáját befolyásolta azon - ahhoz képest egy nap késéssel benyújtott - másik törvénymódosítási javaslat72 is, amely újraszabályozta a vagyonelkobzás jogintézményét, és annak hatókörét a bűncselekményből eredő vagyonra korlátozta. Ez utóbbinak több hónappal később jogszabályi formában való megjelenése (1998. évi LXXXVII. törvény) után73 viszont a vagyonelkobzás terminológia használata az ENSZ egyezmény forfeiture kifejezésének fordításánál azonos kérdéseket vet fel, mint amikre a német jog vonatkozásában már utaltunk.
Az e pontban kifejtettekre tekintettel viszont nyilvánvaló, hogy a vagyonelkobzás kifejezés használata a nemzetközi egyezmény hivatalos magyar fordításában nem jelent kötelezettséget egy ilyen elnevezésű szankció szabályozására a nemzeti jogban. Célja ugyanis - vitatható módon - egy olyan egyezményi rendelkezés lefordítása, amely a nemzetközi instrumentum terminológiai semlegességét fejezi ki a nemzeti jogok irányába.
A Btk. a bűncselekménnyel kapcsolatos vagyontárgyak elkobzását egészen 1999. február 28. napjáig kizárólagosan elkobzásnak nevezte. A jogintézmény felölelte a bűncselekmény eszközétől,74 produktumától,75 elkövetési tárgyától,76 a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltatott, a bűncselekmény elkövetéséhez használt, vagy arra szánt anyagi eszköztől,77 a bűncselekményért kapott ellenszolgáltatástól,78 a vesztegetésnél és befolyással üzérkedésnél az adott vagyoni előny tárgyától79 való megfosztást.
A Btk. eredetileg hatályos formája ismerte ugyan a vagyonelkobzás jogintézményét, de ez nem minősült a bűncselekménnyel kapcsolatos tárgyak elkobzásának. A vagyonelkobzás ugyanis az elkövető teljes vagyonára, annak egy arányaiban meghatározott részére (vagy ezek ellenértékére) irányult,80 amely vagyontárgyak a bűncselekménnyel - annak elkövetésekor - nem álltak szükségképpen kapcsolatban.
A rendszerváltás után majdnem egy évtizeddel elfogadott büntető novella81 a vagyonelkobzás hatókörét a bűncselekményből eredő vagyonra korlátozta.82 Ezzel - az elkobzás mellett - egy új (önálló) szankcióval bővítette a bűncselekménnyel kapcsolatos tárgyaktól való megfosztás szabályozását, amely így terminológiailag dualistává vált. Egyúttal pedig a teljes vagyonra (annak egy arányaiban meghatározott részére, vagy ezek ellenértékére) vonatkozó vagyonelkobzást - talán a jogirodalmi kritikák83 hatására - kiiktatta büntetőjogunkból.
A vagyonelkobzás terminológia fenntartása megítélésünk szerint nem tekinthető szerencsésnek, hiszen elfedi az 1999. március 1. napja előtti és az utáni joghelyzet alapvető különbségét84 nevezetesen azt, hogy a szankció az elkövető teljes vagy a büntetőjog-ellenes cselekményből eredő vagyonára korlátozódik. Ezt a "terminológiai deficitet" éppenséggel csak növelte az, hogy az 1998-as szabályozás az elnevezést egy olyan jogintézménytől örökölte, amely jogállami körülmények között - már alapvető konstrukcióját tekintve is - meglehetősen aggályos volt. Az új mellékbüntetést még akkor is szerencsésebb lett volna más elnevezéssel (pl. a bűncselekményből eredő vagyon elvonása) illetni, ha a jogalkotó mindenképpen - és később kifejtett nézetem szerint helytelenül - ragaszkodott volna a terminológiai sokféleség megteremtéséhez.
A helyes megoldás már ekkor is az lett volna, ha a bűncselekményből eredő vagyontól való megfosztást - külön esetkörként - betagolják az elkobzás szabályozásába. Ennek nem lett volna különösebb akadálya, hiszen az elkobzás (eredetileg, de az 1998. évi LXXXVII. törvény általi módosításra tekintettel különösen) meglehetősen sok (öt, illetve nyolc) esetkört foglalt magába. Tulajdonképpen "sem nem osztott, sem nem szorzott" volna, ha ebbe a szabályozásba még a büntetőjog-ellenes cselekményből eredő vagyon elkobzását is beemelték volna.
Ezzel a megoldási javaslattal szemben felvethető lett volna, hogy az elkobzást "dologra" kellett elrendelni,85 amibe a vagyonelkobzásnál szereplő a "bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon" elvonása nem fért volna bele. Ezt az ellenérvet azonban cáfolja, hogy éppen az 1998. évi LXXXVII. törvény volt az,86 amely beiktatta a Btk. 77. §-ába azt az esetkört,87 amelyben az elkobzás tárgya a dolog fogalmánál tágabb "anyagi eszköz" kategóriája.
Az elkobzás és a vagyonelkobzás terminológiai kétnyomúsága a Btk. 2001. évi CXXI. törvénnyel történt módosítása után is fennmaradt. Sőt a jogalkotó koncepciója szerint lényegében a két intézkedés különtartásának alapjává vált, hogy az elkobzás dolgokra, míg a vagyonelkobzás vagyonra vonatkozik. Erre tekintettel került ugyanis át a vagyonelkobzás körébe azon vagyon elvonása, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak.88
Részemről viszont nem tekintem a szankciófajták megkülönböztetését elvileg megalapozó ismérvnek a dolog és a vagyon fogalmának különbségét. Semmi akadálya nincs egy olyan egységes jogintézmény kialakításának, amely bizonyos esetekben a dolgok, más esetekben a vagyon elvonását tenné lehetővé. Egy ilyen szabályozást még inkább megkönnyíti, hogy a két fogalom nem egymást kizáró viszonyban áll egymással, hanem a tulajdon és más dologi jogok részfogalmai a vagyonnak.
Még kevésbé indokolt a két szankció elválasztása a 2003. évi II. törvény alapján, amely új esetkörként a vagyonelkobzás körében nevesítette - azt a korábban az elkobzásnál szereplő - esetkört, amely az adott vagyoni előny tárgyától való megfosztásra irányul.89 Ezzel ugyanis megtörte azon - a 2001. évi CXXI. törvény által még legalább konzekvensen érvényesített - elvet, hogy a vagyonelkobzás vagyonra vonatkozik, hiszen a vagyoni előny tárgya ennél mindenképpen szűkebb fogalom.
Az elkobzás és a vagyonelkobzás szabályozásának különválasztása nemcsak a mélyebb elvi alapot nélkülözi, hanem a két szankció egyesítése egyenesen előnyös is lenne. Így ugyanis könnyen kiküszöbölhetőek lennének azok a felesleges ismétlések, amelyeket a vagyonelkobzás szabályozása az elkobzáséhoz képest tartalmaz. Ilyen például a Btk. 77. § (7) bekezdéséhez képest a 77/C. § (3) bekezdése, illetve a 77. § (4) bekezdéséhez képest a 77/C. § (2) bekezdése.
Az egységesítés leegyszerűsítené az 1996. évi XXXVIII. törvény 4. § (1), illetve 6. § (3) bekezdésében található rendelkezés, valamint IV. fejezet, illetve e fejezet 4. és 5. címe elnevezésének szövegezését is, amelyek a vagyonelkobzást és az elkobzást jelenleg külön nevesítik.90 Hasonló mondható el a 2003. évi CXXX. törvény IV. fejezet 1. és 2. címéről is, amelyekben a jogalkotó jelenleg egyaránt utalni kényszerül az elkobzás alá eső dologra, illetve a vagyonelkobzás alá eső vagyonra.91
1. A nemzeti szabályozók korántsem egyöntetűek abban, hogy a bűncselekményhez kapcsolódó vagyontárgyak elkobzását egységesen vagy több jogintézmény keretében szabályozzák. Érdemes azonban kiemelni azt, hogy - a hazai büntetőjog fejlődése számára több vonatkozásban is irányadó - Németországban erőteljesek a bűncselekményhez kapcsolódó vagyontárgyak elkobzására irányuló jogintézmények (az elkobzás és az elvonás) egyesítésére irányuló tendenciák.
2. A nemzetközi egyezmények rendelkezései az elkobzás terminológia általános használata mellett is kifejezetten figyelemmel vannak arra, hogy bizonyos (főként angolszász) államok más elnevezésű jogintézménnyel oldják meg az elkövetők és más személyek megfosztását a bűncselekménnyel valamilyen kapcsolatban lévő dolgoktól. Erre tekintettel az egyezmények ún. terminológiai klauzulát tartalmaznak, amely kimondja, hogy az elkobzás fogalma egyes nemzeti jogokban szereplő azonos célú, de más elnevezésű jogintézményt is magában foglal.
Az ilyen klauzulák azonban csak a szerződések jogának részéve (és ezzel még inkább egyértelművé) teszik azt a nemzetközi jogi elvet, hogy az implementáció során, ha az egyezményből eredő érdemi szabályozási kötelezettségét az állam egyébként teljesítette, az instrumentum terminológiáját nem kell feltétlenül átvenni. Erre tekintettel viszont a nemzetközi egyezmények sem nem tiltják, sem nem bátorítják, hogy egyazon állam többféle - akár az egyezményben nem is említett elnevezésű - jogintézményt alkalmazzon arra, hogy elvonja a bűncselekménnyel kapcsolatos dolgokat tulajdonosuktól.
A "vagyonelkobzás" kifejezés használata bizonyos nemzetközi egyezmények hivatalos magyar fordításában nem jelent kötelezettséget egy ilyen elnevezésű szankció szabályozására a nemzeti jogban. Célja ugyanis - önmagában is vitathatóan - egy olyan egyezményi rendelkezés (a terminológiai klauzula) lefordítása, amely a nemzetközi instrumentum angol nyelvű szövegének semlegességét fejezi ki bizonyos (nevezetesen angolszász) nemzeti jogok irányába.
3. Nem tekinthető szerencsésnek, hogy az 1998. évi LXXXVII. törvény a vagyonelkobzás kifejezést használta a büntetőjog-ellenes cselekményből eredő vagyon elvonására korlátozódó szankció megjelölésére. Így ugyanis összemossa azt azzal a - jogállami szempontból alapvető konstrukcióját tekintve is aggályos - szankcióval, amely az 1999. március 1. napja előtt hatályos szabályozás szerint akár az elkövető teljes vagyonának elkobzását is lehetővé (kötelezővé) tette, mégpedig annak a bűncselekménnyel való bármilyen kapcsolatának bizonyítása nélkül.
Megítélésünk szerint semmi akadálya nincs (korábban sem lett volna) egy olyan egységes, elkobzás elnevezésű jogintézmény kialakításának, amely bizonyos esetekben a dolgok, más esetekben a vagyon elkobzását tenné lehetővé. Ezzel egyébként kiküszöbölhetőek lennének azok a felesleges ismétlések és párhuzamosságok, amelyek az elkobzás és a vagyonelkobzás hatályos szabályozásában és a kapcsolódó - a nemzetközi bűnügyi együttműködés körébe tartozó - törvényekben okkal kritizálhatók.
Az új Btk.-ban tehát egyrészt fel kellene hagyni a vagyonelkobzás terminológia használatával, másrészt pedig a vagyonelkobzás esetköreit be kellene olvasztani az elkobzás szabályozásába. ■
JEGYZETEK
* Lezárva: 2006. december 31. Készült az OTKA 046973. számú pályázat keretében.
3 Így pl. Wiener A. I.: A Btk. Általános Része de lege ferenda. "Közlemények No. 17." MTA-JI, Budapest, 2003. 147., 149-150. o.; Ligeti K.: "Az új büntető törvénykönyv általános részének koncepciója" Büntetőjogi Kodifikáció, 2006/1. sz. 34., 46-47. o.
4 A terminológiai eltéréseket észleli pl. Gropp, W.: "Rechtsvergleichende Beobachtungen" In.: Rechtliche Initiativen gegen organisierte Kriminalität (hrsg.: Walter Gropp/Barbara Huber). "Beiträäge und Materialien aus dem Max-Planck-Institut für ausläändisches und internationales Strafrecht Freiburg i. Br. Band S 84." Iuscrim, Freiburg im Breisgau, 2001. 957. o.
5 Ld. francia Btk. 131-6. cikk. 10. pont; 131-14. cikk. 6. pont; finn Btk. 10. fejezet; svájci Btk. 58. § harmadik rész, első fejezet, 6. cím, az 58-59. §-ok közös címe. Források: Le nouveau code pénal loi du 22 juillet 1992. "Sammlung ausländischer Strafgesetzbücher in deutscher Übersetzung, Band 109", Max-Planck-Institut für ausländisches und internationales Strafrecht, Freiburg, 1999; http://www.finlex.fi/pdf…/saadkaan/E8890039.PDF; illetve http://www.admin.ch/ch/d/sr/c311_0.html.
6 Finn Btk. 10. fejezet 2. §.
Forrás: http://www.finlex.fi/pdf…/saadkaan/E8890039.PDF.
7 Finn Btk. 10. fejezet 4. §.
Forrás: http://www.finlex.fi/pdf…/saadkaan/E8890039.PDF.
8 Finn Btk. 10. fejezet 4. § és 5. §.
Forrás: http://www.finlex.fi/pdf…/saadkaan/E8890039.PDF.
9 Svájci Btk. 58. §.
Forrás: http://www.admin.ch/ch/d/sr/c311_0.html.
10 Svájci Btk. 59. §.
Forrás: http://www.admin.ch/ch/d/sr/c311_0.html.
11 A bűncselekményből eredő vagyonról szóló 2002. évi angol törvény 2. rész.
Forrás: http://www.opsi.gov.uk/acts/acts2002/20020029.htm.
12 Német Btk. 73-73e. §, osztrák Btk. 20b-c. §.
Források: http://dejure.org/gesetze/StGB,
illetve http://www.sbg.ac.at/ssk/home.htm.
13 Osztrák Btk. 20-20a. §.
Forrás: http://www.sbg.ac.at/ssk/home.htm.
14 Az angol jog ismeri a nem büntetőjogi elkobzás (civil recovery order) jogintézményét is. Ld. a bűncselekményből eredő vagyonról szóló 2002. évi angol törvény 5. részét.
Forrás: http://www.opsi.gov.uk/acts/acts2002/20020029.htm. Az angolszász jogi terminológiában a "civil" nem a kontinentális értelemben vett magánjogot jelenti, hanem a jogrendszer minden olyan részét, ami nem büntetőjog. Ld. Keenan, D.: Smith and Keenan’s English Law. 9. ed. Pitman, London, 1989. 183-184. o.
15 Korábban a büntető bíróságok hatásköréről szóló 1973. évi angol törvény 43. §. Forrás: Archbold Criminal Pleading, Evidence and Practice (ed. Richardson, P. J.). Sweet & Maxwell, London, 1998. 583-586. o.
16 Így pl. Archbold Criminal Pleading, Evidence and Practice (ed. Richardson, P. J.). Sweet & Maxwell, London, 1998. 583. o.
17 Mitchell, Andrew. R./Taylor, Susan M. E./Talbot, Kennedy V.: Confiscation and the Proceeds of Crime. 3rd ed. "The Criminal Law Library" Sweet & Maxwell, London, 2002. (loose-leaf) para. 10.003-10.012.
18 A büntető bíróságok hatásköréről (büntetések kiszabásáról) szóló 2000. évi angol törvény 143. § (1) bek.
Forrás: http://www.opsi.gov.uk/acts/acts2000/20000006.htm.
19 A büntető bíróságok hatásköréről (büntetések kiszabásáról) szóló 2000. évi angol törvény 143. § (2) bek.
Forrás: http://www.opsi.gov.uk/acts/acts2000/20000006.htm.
20 A kábítószerrel visszaélésről szóló 1971-es angol törvény 27. §-a alapján "elkobozható minden olyan dolog, ami a bűncselekménnyel [azaz a kábítószerrel visszaéléssel] összefügg (relate to the offence)". Forrás: http://www.ukcia.org/pollaw/lawlibrary/updatedMoDA 1971.html. Vö. A Concise Dictionary of Law (ed. Martin, Elisabeth. A.). 2nd ed. Oxford University Press, Oxford-New York, 1990. 169. o.; Mitchell, Andrew. R./Hinton, Martin G./Taylor, Susan. M. E.: Confiscation. "The Criminal Law Library" Sweet & Maxwell, London, 1992. 3-4. o.; Mitchell, Andrew. R./Taylor, Susan M. E./Talbot, Kennedy V.: Confiscation and the Proceeds of Crime. 2nd ed. "The Criminal Law Library" Sweet & Maxwell, London, 1997. 4-5. o.; Levi, Michael: "Grossbritannien" In: Möglichkeiten der Gewinnabschöpfung zur Bekämpfung der Organisierten Kriminalität. Bestandaufnahme und perspektiven im internationalen Vergleich (Michael Kilchling - Günther Kaiser). Iuscrim, Freiburg i. Br., 1997. 47. o.
21 Elsőként a kábítószerrel visszaélés bűncselekményéről szóló 1986. évi angol törvény, majd a büntető-igazságszolgáltatásról szóló 1988. évi angol törvény VI. része, majd a kábítószerrel visszaélésről szóló 1994. évi angol törvény I. része, illetve a bűncselekményből eredő vagyonról szóló 2002. évi angol törvény 2. része. Források: Mitchell, Andrew. R./Hinton, Martin G./Taylor, Susan. M. E.: Confiscation. "The Criminal Law Library" Sweet & Maxwell, London, 1992. 413-445. o.; http://www.opsi.gov.uk/acts/acts1988/Ukpga_19880033_en_1.htm; http://ww.opsi. gov.uk/acts/acts1994/Ukpga_19940037_en_1htm; illetve http://www.opsi.gov.uk/acts/acts2002/20020029.htm.
22 Hippel, R.: Lehrbuch des Strafrechts. Julius Springer, Berlin, 1932.436 o. 2. lj.; Schönke, A./Schröder, H.: Strafgesetzbuch. Kommentar (begründet von Schönke, A.; fortgeführt von Schröder, H.). 12. Aufl. C. H. Beck, München, 1965. 188. o. 23 Schönke, A./Schröder, H.: Strafgesetzbuch. Kommentar (begründet von Schönke, A.; fortgeführt von Schröder, H.). 12. Aufl. C. H. Beck, München, 1965. 1410. o.
24 Korábban a német Btk. 40. §, a hatályos német Btk. 74-74f. §. Források: Schönke, A./Schröder, H.: Strafgesetzbuch. Kommentar (begründet von Schönke, A.; fortgeführt von Schröder, H.). 12. Aufl. C. H. Beck, München, 1965. 184. o., illetve http://dejure.org/gesetze/StGB.
25 Korábban a német Btk. 152. §, a hatályos német Btk. 92b. § 2. pont. Schönke, Adolf/Schröder, Horst: Strafgesetzbuch. Kommentar (begründet von Schönke, A.; fortgeführt von Schröder, H.). 12. Aufl. C. H. Beck, München, 1965. 732. o., illetve http://dejure.org/gesetze/StGB.
26 Korábban a német Btk. 335. §-a.
Forrás: Schönke, A./Schröder, H.: Strafgesetzbuch. Kommentar (begründet von Schönke A.; fortgeführt von Schröder, H.). 12. Aufl. C. H. Beck, München, 1965. 1409. o.
27 Eser, A.: "Verfall und Einziehung" In: Strafgesetzbuch. Kommentar (begründet von Schönke, A.; fortgeführt von Schröder, H.; 18. Aufl. von Lenckner, Th./Cramer, P./Eser, A./Stree, W.). C. H. Beck, München, 1976. 731., 744. o.; Tröndle, Herbert: Strafgesetzbuch und Nebengesetze (bgr.: O. Schwarz). "Beck’sche Kurz-Kommentare Bd. 10." Beck, München, 1997. 568. o.
28 Pl. Binding, K.: Grundriss des Deutschen Strafrechts. Allgemeiner Teil. Siebente, verbesserte und vermehrte Auflage. Wilhelm Engelmann, Leipzig, 1907. 261. o.; Baumann, J.: Strafrecht. Allgemeiner Teil. 4. Auflage. Ernst und Werner Gieseking, Bielefeld, 1966. 659. o.
29 Német Btk. 76-76a. §.
Forrás: http://dejure.org/gesetze/StGB.
30 Eser, Albin: "Verfall und Einziehung" In: Strafgesetzbuch. Kommentar (begründet von Schönke, A.; fortgeführt von Schröder, H.; 18. Aufl. von Lenckner, Th./Cramer, P./Eser, A./Stree, W.). C. H. Beck, München, 1976. 766. o.
31 Husberg, W.: Verfall bei Bestechungsdelikten. Eine Untersuchung über die Voraussetzungen und Auswirkungen der Verfallsanordnung gemäß §§ 73 ff. StGB unter besonderer Berücksichtigung des lucrum ex crimine bei den Bestechungsdelikten. Shaker, Aachen, 1999. 89. o.
32 Wallschläger, R.: Die Strafrechtlichen Verfallvorschriften. Eine rechtssystematische, verfassungsrechtliche und kriminalpolitische Analyse. Der Andere, Osnabrück, 2002. 192. o. 1041. lj.
33 Osztrák Btk. 26. §.
Forrás: http://www.sbg.ac.at/ssk/home.htm.
34 Osztrák kábítószertörvény 34. §.
Forrás: http://www.sbg.ac.at/ssk/home.htm.
35 Osztrák Btk. régebben hatályos 20. §.
Forrás: Mayerhofer, Ch./Rieder, S.: Das Österreichische Strafrecht. Erster Teil. Strafgesetzbuch (hrsg.: Mayerhofer, Ch./Rieder, S.). Österreichischen Staatsdruckerei, Wien, 1989. 172-174. o.
36 A pornográfiáról szóló osztrák törvény 3. §.
Forrás: http://www.sbg.ac.at/ssk/docs/pornog/pornog.htm.
37 Osztrák Btk. régebben hatályos 20a. §. Hatályos 1988. március 1. napjától. Forrás: Mayerhofer, Ch./Rieder, S.: Das Österreichische Strafrecht. Erster Teil. Strafgesetzbuch (hrsg.: Mayerhofer, Ch./Rieder, S.). Österreichischen Staatsdruckerei, Wien, 1989. 175-176. o.
38 Osztrák Btk. 20a-20a. §. Hatályos 1997. március 1. napjától.
Forrás: http://www.sbg.ac.at/ssk/home.htm
39 Osztrák Btk. 20. § b)-c) pont. Hatályos 1997. március 1. napjától. Forrás: http://www.sbg.ac.at/ssk/home.htm
40 Az érintett ET egyezmények hivatalos nyelve az angol és a francia, az ENSZ egyezményeknek e nyelvek mellett az orosz, az arab és a kínai is. Ez utóbbiak áttekintését azonban - nyelvismeret hiányban - mellőztem.
41 Ld. a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal való visszaélés elleni ENSZ egyezményt, az elkobzásról szóló ET egyezményt, az elkobzásról szóló EU együttes fellépést és az elkobzásról szóló EU kerethatározatot.
Források: http://www.unodc.org/pdf/convention_1988_en.pdf; http://conventions.coe.int/Treaty/EN/Treaties/Html/141.htm; Official Journal L 333, 09/12/1998. p. 1-3.; illetve Official Journal, L 182, 05/07/2001. p. 1-2.
42 A kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal való visszaélés elleni ENSZ egyezmény 5. cikk.
Forrás: http://www.unodc.org/pdf/convention_1988_en.pdf.
43 Vö. Commentary on the United Nations Convention against illicit Traffic in Narcotic Drugs and Psychotropic Substances 1988. United Nations (E/CN.7/590), New York, 1998. 118. o.; Boister, N.: Penal Aspects of the UN Drug Conventions. Kluwer, The Hague/London/Boston, 2001. 357. o. 42. lj.
44 Az egységes kábítószer egyezmény 37. cikk; a pszichotrop anyagokról szóló egyezmény 22. cikk 3. bek.
Forrás: http://www.unodc.org/pdf/convention_1961_en.pdf, illetve http://www.unodc.org/pdf/convention_1971_en.pdf.
45 A terrorizmus finanszírozásáról szóló ENSZ egyezmény 8. cikk 2. bek. Forrás: http://untreaty.un.org/English/Terrorism/Conv12.pdf.
46 A kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal való visszaélés elleni ENSZ egyezmény 1. cikk f) pont; a határon átívelő szervezett bűnözés elleni ENSZ egyezmény 2. cikk (g) pont.
Forrás: http://www.unodc.org/pdf/convention_1988_en.pdf; illetve http://www.uncjin.org/Documents/Conventions/dcatoc/final_documents_2/convention_eng.pdf.
47 A kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal való visszaélés elleni ENSZ egyezmény 1. cikk d) pont; a határon átívelő szervezett bűnözés elleni ENSZ egyezmény 2. cikk (g) pont.
Forrás: http://www.unodc.org/pdf/convention_1988_en.pdf; illetve http://www.uncjin.org/Documents/Conventions/dcatoc/final_documents_2/convention_eng.pdf.
48 Council of Europe: Explanatory Report to the Convention on Laundering, Search, Seizure and Confiscation of the Proceeds from Crime. para. 23. [subpara 3.] Forrás: http://conventions.coe.int/Treaty/en/Reports/Html/141.htm.
49 Council of Europe: Explanatory Report to the Convention on Laundering, Search, Seizure and Confiscation of the Proceeds from Crime. para. 19-20.
Forrás: http://conventions.coe.int/Treaty/en/Reports/Html/141.htm.
50 Ld. a tanulmány 2.1. pontját.
51 Boister, Neil: Penal Aspects of the UN Drug Conventions. Kluwer, The Hague/London/Boston, 2001. 357. o. 42. lj.
52 Vö. az elkobzásról szóló ET egyezmény 36. cikk 1. bek.
Forrás: http://conventions.coe.int/Treaty/EN/Treaties/Html/141.htm.
53 Ez derül ki a http://conventions.coe.int. összeállításból.
54 Ld. a tanulmány 3.2. pontját.
55 Ezt az elvet az elkobzásról szóló ET egyezmény magyarázó jelentése úgy fejezi ki, hogy a nemzetközileg - éppen a nemzeti jogok különbségeire tekintettel - kialakított autonóm terminológiát az egyezmény hatékony és hűséges alkalmazására figyelemmel kell értelmezni. Vö. Council of Europe: Explanatory Report to the Convention on Laundering, Search, Seizure and Confiscation of the Proceeds from Crime. para. 19-20.
Forrás: http://conventions.coe.int/Treaty/en/Reports/Html/141.htm.
56 Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény második kiegészítő jegyzőkönyve 5. cikk.
Forrás: Official Journal C 316, 27/11/1995 p. 49-57.
57 A fordítást lásd a svájci jogszabálytárban: http://www.admin.ch/ch/d/sr/0_311_53/index.html.
Forrás: http://www.admin.ch/ch/d/sr/c311_0.html.
59 Vö. 1998. évi L. törvény az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény kihirdetéséről 2. §, illetve 2000. évi CI. törvény a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt Egyezmény kihirdetéséről 2. §.
60 Ld. az 1998. évi L. törvényt 2. §-át.
61 Azaz 1998. szeptember 6. napján.
62 Btk. 77. §. Hatályos 1999. február 28. napjáig.
63 Kihirdetve: 1998. december 26. napján.
64 Pl. 2000. évi CI. törvény 2. § (kihirdetve 2000. szeptember 21. napján); 2002. évi XLIX. törvény (kihirdetve 2002. december 7. napján) 2. §.
65 Ld. a tanulmány 3.3. pontját.
66 2002. évi LIX. törvény (kihirdetve 2002. december 20. napján).
67 A német fordításra ld. a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal való visszaélés elleni ENSZ egyezményt kihirdető német törvényt.
Forrás: http://www.jura.uni-sb.de/BGBl/TEIL2/1993/19931136.2.HTML.
68 Ld. 1998. évi L. törvény. Kihirdetve 1998. november 6. napján.
69 Angol-magyar kéziszótár (főszerkesztő: Országh L.). Akadémiai, Budapest, 1991. 332. o.
70 Btk. 62-63. §. Hatályos 1999. február 28-ig.
71 T/227. számú törvényjavaslat (benyújtva 1998. október 1.).
Forrás: http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat? p_ckl=36&p_izon=227.
72 T/250. számú törvényjavaslat (benyújtva 1998. október 2.).
Forrás: http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_ adat?p_ckl=36&p_izon=250.
73 1998. évi LXXXVII. törvény 11. §-a.
74 Btk. 77. § (1) bek. a) pont. Az utóbbi rendelkezés tartalma megváltozott, jelenlegi szövege hatályos 1999. március 1. napjától.
75 Btk. 77. § (1) bek. c) pont. Hatályos 1999. március 1. napjától.
76 Btk. 77. § (3) bek. I. fordulat, illetve 286. §. Hatályos 1999. február 28. napjáig. Btk. 77. § (1) bek. e) pont. Hatályos 1999. március 1. napjától 2002. március 31. napjáig. Btk. 77. § (1) bek. d) pont. Hatályos 2002. április 1. napjától.
77 Btk. 77. § (2) bek. Hatályos 1999. március 1. napjától 2002. március 31. napjáig.
78 Btk. 77. § (1) bek. c) pont. Hatályos 1999. február 28. napjáig; Btk. 77. § (1) bek. d) pont. Hatályos 1999. március 1. napjától 2002. március 31. napjáig.
79 Btk. 77. § (1) bek. f) pont. Hatályos 1999. március 1. napjától 2002. március 31-ig.
80 Btk. 38. § (2) bekezdés 6. pont, 62-63. §. A vagyonelkobzás szabályozástörténetét ld. részletesebben Györgyi K.: Büntetések és intézkedések. KJK, Budapest, 1984. 20-21., 77-78., 98., 256-257. o.; Nagy F.: "A büntetőjogi jogkövetkezmények tana" In: A magyar büntetőjog általános része. Korona, Budapest, 1998. 339. o.; illetve Némethy A.: "Az elkobzás és a vagyonelkobzás büntetőjogi szabályozás-története 1978 után." Magyar Jog, 2001/9. sz. 531-536. o.
81 1998. évi LXXXVII. törvény 11-12. §. Hatályos 1999. március 1. napjától.
82 Btk. 62-63. §. Hatályos 1999. március 1. napjától 2002. március 31. napjáig.
83 Nagy F.: "A vagyonelkobzás büntetés alkotmányi tilalma?" Magyar Jog, XLIII. évf. (1996) 1. sz. 24-26. o.
84 Az alapkoncepció megváltoztatását észleli pl. Nagy F.: "A büntetőjogi jogkövetkezmények tana" In: A magyar büntetőjog általános része (szerk. Nagy Ferenc). Korona kiadó, Budapest. 410. o.
85 Btk. 77. § (1) bek. Hatályos 1999. március 1. napjától 2002. március 31. napjáig.
86 1998. évi LXXXVII. törvény 16. §. Hatályos 1999. március 1. napjától.
87 Btk. 77. § (2) bek. Hatályos 1999. március 1. napjától 2002. március 31. napjáig.
88 Btk. 77/B. § (1) bek. d) pont. Hatályos 2002. április 1. napjától.
89 Btk. 77/B. § (1) bek. e) pont. Hatályos 2003. március 1. napjától.
90 A rendelkezéseket módosította, illetve beiktatta a 2003. évi CXXX. törvény 78, 79. §-a, az új címeket megállapította ugyanezen jogszabály 89., 91. és 92. §-a. Hatályos 2004. március 1. napjától.
91 Beiktatta a 2005. évi CX. törvény 8. §. Hatályos 2005. november 5. napjától.
Lábjegyzetek:
[1] Hollán Miklós, JD (ELTE), PhD (Szeged), tudományos munkatárs (MTA Jogtudományi Intézete), adjunktus (KGRE-ÁJK Bűnügyi Tudományok Intézete; E-mail: hollanmiklos@gmail.com
Visszaugrás
