A tanulmány a befolyással üzérkedés szabályozását abból a szempontból vizsgálja, hogy indokolt-e (ha igen, milyen körben) olyan cselekményeket is büntetni rendelni, amelyekben a tettes által állított befolyás nem a közszférát, hanem a magánszférát érinti. A következőkben e kérdés megválaszolásához szükséges mértékben áttekintem a befolyással üzérkedésre vonatkozó nemzetközi jogharmonizációs instrumentumokat, bemutatom néhány külföldi büntetőjog kapcsolódó rendelkezését, visszatekintek a kodifikált magyar büntetőjog történetére, valamint elemzés alá veszem a hatályos és az új Btk. szabályozását, illetve a kérdéskört érintő kodifikációs javaslatokat is. Tanulmányomat a bűncselekménytípus szabályozására vonatkozó saját (normaszöveget is tartalmazó) javaslatommal zárom.
A nemzetközi jogharmonizációs instrumentumok közül egyedül a korrupció büntetőjogi aspektusaira vonatkozó (a továbbiakban) ET egyezmény[1] tartalmaz egyáltalán a befolyással való üzérkedés büntetni rendelésére vonatkozó kötelező rendelkezést.
- 63/64 -
Az ET egyezmény alapján mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy - belső jogával összhangban - szándékos elkövetés esetén bűncselekménnyé nyilvánítsa, aki közvetlenül vagy közvetve jogtalan (undue) előnyt ígér, ad vagy ajánl fel olyan személynek, aki azt állítja vagy megerősíti, hogy képes jogellenes (improper) befolyást gyakorolni a nemzeti, külföldi vagy nemzetközi hivatalos személy döntéshozatalára, függetlenül attól, hogy az előnyt számára vagy másnak ígérik, adják, illetőleg ajánlják fel.[2] Hasonlóan büntetni kell rendelni annak magatartását is, aki az ilyen befolyás ellenszolgáltatásaként jogtalan előnyt kér, vagy a jogtalan előnyt vagy annak ajánlatát (ígéretét) elfogadja, tekintet nélkül arra, hogy a befolyást ténylegesen gyakorolták-e, illetőleg a feltételezett befolyás elérte-e a kívánt eredményt.[3]
Az egyezményt a Magyar Köztársaság megerősítette, erről szóló okirat letétbe helyezése az Európa Tanács Főtitkáránál 2000. november 22. napján megtörtént. Az instrumentum a Magyar Köztársaságra nézve 2002. július 1-jén lépett hatályba, azt hazánkban a 2002. évi XLIX. törvény hirdette ki. A Magyar Köztársaság - bár erre az egyezmény 37. cikk alapján lehetősége lett volna - az instrumentum ratifikálásakor nem tett fenntartást az egyezmény 12. cikke vonatkozásában.
A korrupció elleni (a továbbiakban) ENSZ egyezmény[4] csak ajánlás jellegű rendelkezést tartalmaz a befolyással üzérkedés büntetni rendelése tekintetében. Az instrumentum 18. cikkének hivatalos (angol és francia nyelvű) szövege alapján a részes államok megfontolják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedések elfogadását (vö. "Each State Party shall consider adopting such legislative and other measures ...", illetve "Chaque État Partie envisage d'adopter les mesures législatives et autres nécessaires ..."). Ezt az értelmezést erősíti meg az egyezmény azon rendelkezéseivel (pl. a 15. cikkével) való összevetés, amelyek - valódi jogharmonizációs kötelezettséget tartalmazva - úgy fogalmaznak, hogy "a részes államok elfogad-
- 64/65 -
ják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket" (vö. "Each State Party shall adopt such legislative and other measures ...", illetve "Chaque État Partie adopte les mesures législatives et autres nécessaires ...").
Az ENSZ egyezmény 18. cikkének hivatalos magyar szövege azt tartalmazza, hogy "a részes államok elfogadják az ahhoz szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket...".[5] Ez azonban a fentebb idézett idegen nyelvű (hivatalos) szöveg ismeretében nyilvánvalóan téves fordítás. A nemzetközi instrumentumok hazai hivatalos fordításait a szakirodalom ugyan a "borzasztó" jelzővel illeti,[6] de ilyen mértékű - nyelvi és szakmai szempontból is botrányos - hibát még ez sem képes megfelelően jellemezni. A hivatalos magyar szöveg tartalma ugyan a vállalt jogharmonizációs kötelezettség fennállása szempontjából természetesen irreleváns, de könnyen tévútra viheti a jogalkalmazót a tényállás nemzetközi joggal harmonikus értelmezése[7] során. Nem is szólva arról, hogy e cikk szerzőjét, de bármely más állampolgárt is joggal háborít fel, ha ilyen minőségű munkára valaki (valamilyen formában) feltehetően közpénzt költött el. A fordító ugyanis az eredeti szöveg elolvasása és magyar nyelvre való átültetése helyett feltehetően a szövegszerkesztő program "cut and paste" funkciójára támaszkodott munkája során. A 18. cikk tekintetében ugyanis - az eredeti szövegek különbségének észlelése nélkül - egy az egyben átvette azt a fordítást, amit a 15. cikk vonatkozásában (ott, de csak ott) érdemben helyesen alkalmazott. Ez egyébként talán még mindig jobb magyarázat, mint az, hogy a hivatalos magyar fordítás készítője még a középfokú nyelvvizsga szintjén sem ismeri az angol (francia) nyelvet, de szakfordítói munkáért díjazást vesz fel. Mindkét esetben természetesen felmerül az ilyen munkaetikájú (tudású) fordítót megbízó, illetve az általa leadott szöveget ellenőrző személy(ek) felelőssége is.
Az ENSZ egyezmény alapján a büntetni rendelést annak a személynek a szándékos cselekménye vonatkozásában kell megfontolni, aki - közvetve vagy közvetlenül - hivatalos vagy más személynek jogtalan előnyt ígér (fel-
- 65/66 -
ajánl, illetve ad) annak érdekében, hogy a hivatalos vagy más személy valódi vagy vélt befolyásával avégett éljen vissza, hogy a részes állam közigazgatási vagy közhatóságától valaki jogtalan előnyre tegyen szert.[8] Meg kell fontolni szándékos elkövetés esetén annak a hivatalos vagy más személynek a büntetni rendelését is, aki - közvetve vagy közvetlenül, maga vagy más részére - jogtalan előnyt kér vagy fogad el annak érdekében, hogy hivatalos vagy más személy valódi vagy vélt befolyásával avégett éljen vissza, hogy a részes állam közigazgatási vagy közhatóságától valaki jogtalan előnyre tegyen szert.[9]
Mivel megerősítésről szóló okiratának letétbe helyezése az Európa Tanács Főtitkáránál 2005. április 19-én megtörtént, az ENSZ egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2005. december 14-én hatályba lépett. Az instrumentumot hazánkban a 2005. évi CXXXIV. törvény hirdette ki.
A hivatkozott két egyezmény rendelkezései csak a hivatali befolyással üzérkedésre vonatkoznak, a magánszektorban (üzleti szférában) elkövetett hasonló magatartások büntetni rendelése vonatkozásában a nemzetközi vagy európai jog instrumentumai még ajánlás szintű rendelkezést sem tartalmaznak.
Az európai büntetőjogok egy része (ilyen pl. a német jog) a befolyással üzérkedés tekintetében elkülönült tényállást egyáltalán nem tartalmaz. A befolyással üzérkedő ennek megfelelően - további feltételek fennállása esetén - csak más tényállások (pl. hivatali visszaélés,[10] illetve hűtlen kezelés[11]) körében tartozhat büntetőjogi felelősséggel, illetve a hivatali veszte-
- 66/67 -
getés részese lehet. Az önálló tényállás hiányát azonban nem mindenki tartja megnyugtatónak.[12]
A francia büntetőjog tartalmaz olyan (a vesztegetéssel azonos §-ban szereplő) tényállás-variációt, amelyet a kódex - aktív és passzív oldalon is (!) - befolyással üzérkedésnek (trafic d'influence) nevez.[13] A passzív oldali tényállás hatóköre azonban csak arra a közhatalmi tisztséget betöltő (közszolgálati feladatokat ellátó, vagy választott állami tisztséget viselő) személyre terjed ki, aki az előnyt azért kéri vagy fogadja el, hogy valós vagy vélt befolyásával avégett éljen vissza, hogy valaki állami szervtől (hatóságtól) előnyös elbánásban részesüljön, alkalmazást nyerjen, szerződést kapjon vagy bármilyen más döntés kedvezményezettje legyen.[14] A kódex büntetni rendeli azt is, aki az előnyt közhatalmi tisztséget betöltő (közszolgálati feladatokat ellátó, vagy választott állami tisztséget viselő) személynek azért adja, hogy az befolyással azért éljen vissza, hogy valaki állami szervtől (hatóságtól) előnyös elbánásban részesüljön, alkalmazást nyerjen, szerződést kapjon vagy bármilyen más döntés kedvezményezettje legyen.[15]
Az osztrák büntetőjog a befolyással üzérkedés büntetni rendelését a "tiltott beavatkozás (Verbotene Intervention)" elnevezésű[16] tényállással oldja meg, amely a többi korrupciós bűncselekménytől - azaz a vesztegetéstől[17] és az előny tiltott elfogadásától[18] is - elkülönül. A bűncselekmény bárki által elkövethető, hatóköre azonban csak arra az előnyre terjed ki, amelyet arra tekintettel fogadtak el stb., hogy hivatalos személyre kötelességének megszegése végett ténylegesen befolyást érvényesítettek. Az osztrák büntetőjogban a hivatalos személy fogalma nemcsak a törvényhozás tagjaira, illetve a közigazgatás és az igazságszolgáltatás személyi állományára terjed ki, hanem azokra is, akik olyan szerveknél tevékenykednek (állnak szolgálatban), amelyek számvevőszéki vagy hasonló kontroll alatt állnak és döntő mértékben közigazgatási stb. szervek számára nyújtanak szolgáltatásokat.[19] A nem közpénzekkel gazdálkodó magánszféra tekintetében az
- 67/68 -
osztrák büntetőjog csak vesztegetésre (az előny jogtalan elfogadására) vonatkozó tényállásokat nevesít,[20] de nem rendelkezik a befolyással üzérkedés (tiltott beavatkozás) bűncselekményéről.
Az angol büntetőjog ugyan csak vesztegetésre vonatkozó tényállást tartalmaz, de annak hatóköre (kifejezett rendelkezés folytán) lefed olyan magatartásokat, amikor az előnyt egy harmadik személy kötelességszegő magatartására tekintettel fogadják el vagy adják.[21] A harmadik személy kötelességszegő magatartása ösztönzőjeként vagy jutalmaként elfogadott (adott) előny az angol büntetőjogban akkor is büntetendő, ha a kötelességszegő magatartást nem a közszférába, hanem a magánszektorba tartozó személy tanúsítaná (vagy tanúsította). Az angol büntetőjog vesztegetési tényállása azonban nem terjed ki arra, amikor valaki harmadik személy kötelességszerű magatartása ellenében vagy annak befolyásolására csak hivatkozva fogad el előnyt.
A kodifikált magyar büntetőjog kezdetén az 1878. évi V. törvény még nem tartalmazott kifejezett rendelkezést a befolyással üzérkedésre, hanem csak vesztegetési tényállásokat nevesített.[22]
A befolyással üzérkedést az egyes közéleti visszaéléseket büntető rendelkezésekről szóló 1942. évi X. törvény minősítette önálló bűncselekménnyé (a korrupcióra vonatkozó büntetőjogi szabályozás első nagy reformja keretében). Az új tényállás alapján az felelt, aki "maga vagy más részére vagyoni előnyt követelt vagy fogadott el avégett, hogy valódi vagy színlelt befolyását valamely hatóságnál vagy közhivatalnoknál magánérdek előmozdítására érvényesítse".[23] E tényállásra is vonatkozott az a rendelkezés,
- 68/69 -
amely (ugyan a vesztegetés szabályai közé "rejtve") kimondta, hogy "a jelen törvény alkalmazásában előny elfogadása alatt az előny ígéretének elfogadását is érteni kell."[24]
A büntetőjogi felelősség köre az 1942. évi X. törvény alapján a közhivatalnok fogalmából adódóan még azokra a cselekményekre korlátozódott, amelyek a közszférával kapcsolatos befolyáshoz kapcsolódtak. A közhivatalok fogalma ugyanis ekkoriban már jóval túlnyúlt a klasszikus közhatalmi jogköröket gyakorló személyek körén. Az 1940. évi XVIII. törvény a közhivatalok fogalmát (a korrupciós bűncselekményekre is irányadóan) kiterjesztette - a honvédség tényleges szolgálatot teljesítő tagjain túl - az állam közoktatási, vagy gazdálkodási tennivalóinak teljesítésére köteles személyekre, illetve az állami közintézmények és üzemek alkalmazottaira is.[25]
A passzív befolyással üzérkedés büntetni rendelése a miniszteri indokolás szerint a közhatóságok tekintélyének védelmét szolgálta. A tényállás megalkotására éppen akkor került sor,[26] amikor a vesztegetés körében is elismerést nyert, hogy nemcsak a hivatalos személyek kötelességteljesítése (befolyástól mentes működése), hanem az abba vetett bizalom is büntetőjogi védelmet érdemel.[27] A tényállás megalkotásában azonban szerepet játszott az is, hogy a cselekmény gyakran együtt járt mások (elsősorban a legszegényebb, legtudatlanabb, legkiszolgáltatottabb kérelmezők) kizsákmányolásával.[28] A miniszteri indokolás által hivatkozott utóbbi elemre tekintettel magyarázható meg a tényállás azon konstrukciója, amely nem elégszik meg a büntetőjogi felelősséghez a befolyás színlelésével, hanem ahhoz megkívánja az előnyre irányuló elkövetési magatartások tanúsítását is. A közhatóságok tekintélyét ugyanis a közhivatalnok befolyásolására hivatkozás attól függetlenül sérti (veszélyezteti), hogy azért kérnek-e ellenszolgáltatást.
Angyal szerint a jogi tárgy a közhivatalok működésének tisztaságához fűződő érdek.[29] Mivel a befolyás érvényesítése (arra törekvés) nem fel-
- 69/70 -
tétele a büntetőjogi felelősségnek,[30] a tényállás legfeljebb veszélyezteti a közhivatalok működésének tisztasághoz fűződő érdeket. A színlelt befolyás tényállásszerűségére tekintettel viszont még a közhivatalok tiszta működésének veszélyeztetése sem szükségszerű feltétele a bűncselekmény megvalósításának, így már ekkor is szerencsésebb lett volna a jogi tárgyat az ebbe vetett bizalomként meghatározni. Azt pedig önmagában a közhivatalok működésének tisztasághoz fűződő érdekre hivatkozással sem lehet megindokolni, hogy a tényállás megvalósulásához miért nem elegendő a befolyás puszta állítása, miért szükséges ahhoz az előny követelése stb. is. A kriminalizáció ilyen terjedelmét csak az indokolja meggyőzően, ha a tényállás jogi tárgya körében is utalunk kizsákmányolás (kihasználás, megtévesztés) valószínűségére (veszélyére) is.
A szocialista büntetőjog kezdeti időszakában a jogalkotó a közhivatalnok fogalmának hatókörébe vonta az állami kezelésbe (majd az állami tulajdonba) vett vállalatok összes dolgozóját.[31] Ezzel ugyan a közszféra hatóköre még tovább bővült, de a büntetőjogi felelősség terjedelme tekintetében ez csak mennyiségi változást jelentett az 1940. évi XVIII. törvényen alapuló közhivatalnok fogalomhoz képest. A hivatali befolyással üzérkedés tényállása továbbra is a (most már majdnem mindent magába olvasztó) közszférával kapcsolatos korrupciós cselekmények tekintetében érvényesült.
Az 1961. évi V. törvény (továbbiakban 1961. évi Btk.) csak a hivatalos személyre vonatkozó befolyással való üzérkedést szabályozta, hiszen azt rendelte büntetni, "aki azért, hogy valódi vagy színlelt befolyását hivatalos személynél érvényesítse, a maga vagy más részére előnyt követel, kér vagy elfogad".[32] Az állami vállalatok (egyéb állami gazdálkodó szervek, szövet-
- 70/71 -
kezetek) dolgozói (tagjai) vonatkozásában csak vesztegetési tényállást tartalmazott,[33] befolyással való üzérkedésre vonatkozót nem.
A hivatali befolyással üzérkedés tényállása ráadásul a korábbiakhoz képest jelentősen leszűkült, hiszen az 1961. évi Btk. a hivatalos személy fogalmát lényegében azokra korlátozta, akik államhatalmi vagy államigazgatási szerveknél olyan szolgálatot teljesítenek, ami azok rendeltetésszerű működéséhez tartozik, illetve más szerveknél államhatalmi vagy államigazgatási feladatot látnak el.[34] A jogirodalom ennek kapcsán utalt arra, hogy a tényállások nem közélet teljességét, hanem csak annak egy részét (a hivatali élet tisztaságát) részesítik védelemben.[35] Ez utóbbi fogalmat részben (nem túl szerencsésen) azonosították "a hivatalos személy működéséhez fűzött" bizalommal,[36] másrészt azonban - igaz csak más tényállások esetén - használták az ennél pontosabb a "hivatali élet tisztaságába vetett bizalom"[37] kategóriáját is.
A tényállás hatóköre a korábbi konstrukcióhoz képest abban a tekintetben kibővült, hogy a jogalkotó nemcsak a vagyoni, hanem a nem vagyoni előny vonatkozásában tanúsított elkövetési magatartásokat is büntetni rendelte.[38]
Az 1961. évi Btk. a korábbi szabályozással szemben nem emelte ki, hogy az előnynek magánérdek előmozdítására kell irányulnia, hiszen "aligha adódhat a gyakorlatban, hogy valaki ellenszolgáltatásért közérdekből vállalkozzék befolyásának érvényesítésére".[39] A jogirodalom szerint amennyiben ilyen nem gyakorlati eset mégis előfordul, akkor a közérdek érvényesítése védelmében kért vagy elfogadott előny nem minősült bűncselekménynek. A csoportérdek azonban e szabály alkalmazásában nem tekinthető közérdeknek.[40]
A tényállás továbbra is csak azokkal az előnyökkel kapcsolatos magatartásokat rendelte büntetni, amelyeket ellenszolgáltatásként már a befolyás érvényesítése előtt átadtak. Önmagában nem minősült bűncselek-
- 71/72 -
ménynek, ha valaki már érvényesített befolyásért kért vagy fogadott el előnyt.[41]
Az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 56. §-a a befolyással üzérkedés büntetni rendelését a hivatali szférán túl is kiterjesztette.[42] Az 1961. évi Btk. népgazdaság elleni bűntettekről szóló XIII. fejezetébe újonnan beiktatott tényállás alapján az minősült bűncselekménynek, ha valaki - a maga vagy más részére - előnyt követelt, kért, vagy fogadott el azért, hogy állami szervnél (szövetkezetnél vagy egyesületnél) munkakört, illetőleg tisztséget betöltő személynél valódi vagy színlelt befolyást érvényesítse.[43]
A rendelkezés hatóköre - összhangban az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet által a vesztegetésnél is keresztülvitt módosítással - eleve az állami szervnél, szövetkezetnél vagy egyesületnél munkakört, illetőleg tisztséget betöltő személyekkel kapcsolatos befolyásra terjedt ki. A tényállás mai fogalmaink szerint döntően a közszférát érintette, hiszen a szocialista gazdaságban - Lenin nyomán - elvileg semmit sem ismertek el, ami magán,[44] illetve még a társadalmi szervezetek és egyesületek is gyakran a pártállam meghosszabbított karjaként fukcionáltak.
Az állami szervek, szövetkezetek és különösen az egyesületek tevékenységének befolyásolásával kapcsolatos előnyök elfogadása akkor is a tényállás alkalmazási körébe tartozott, ha az egyáltalán nem volt gazdálkodással kapcsolatos. Erre tekintettel viszont nem volt igazán szerencsés az, hogy az új tényállást a jogalkotó a gazdasági bűncselekmények között helyezte el. Tanulmányunkban a következőkben a rendelkezés vonatkozásában nem is gazdasági, hanem "nem-hivatali" befolyással üzérkedésről szólunk.
- 72/73 -
A miniszteri indokolás szerint az ilyen cselekmények "parazita jellegüknél fogva ellentétben állnak a szocialista erkölcsi felfogással".[45] Az indokolatlan jövedelemszerzés tilalmát ilyen módon büntetőjogi eszközökkel érvényesítő tényállás jól beilleszkedett a szocialista büntetőjog - kizárólagosan vagy döntő mértékben - azonos jogpolitikai alapon kodifikált gazdasági és más bűncselekményeinek (ilyen volt pl. az "üzérkedés",[46] kerítés[47]) sorába.
A miniszteri indokolás szerint az ilyen cselekmények "a közélet tisztaságához fűződő érdeket is sértik", de a korábban hatályos jog szerint nem minősíthetők hivatali befolyással üzérkedésnek.[48] A módosító jogszabály a közélet fogalmát nem határozta meg, de a jogalkotó - az 1942. évi X. törvényből következtetve - egy olyan fogalomból indulhatott ki, amely a hivatali szféra mellett átfogja a gazdasági élet államhoz kapcsolódó (azaz abban az időszakban dominánsnak tekinthető) szegmensét is. A közélet tisztaságát a szabályozás alapjául szolgáló koncepció szerint a különböző társadalmi szférákban azonos körben kellett védeni (ha nem is kellett azonos büntetési tétellel fenyegetni). Erre tekintettel az új szabályozás nem tett mást, mint a hivatali befolyással üzérkedés szabályozását mechanikusan átültette az állami szervnél (szövetkezetnél vagy egyesületnél) dolgozókkal (vagy ezen szervezetek tagjaival) kapcsolatos cselekmények tekintetében. A korabeli jogirodalom pedig ezen alapulva a tényállás jogi tárgyaként - a hivatali szférában meghonosodott fogalom adaptálásával - a vállalat működésébe vetett bizalom kategóriáját jelölte meg.[49]
Ezzel szemben vesztegetés esetén - ahol a törvényerejű rendelet indokolása ugyanezen jogtárgyra hivatkozik[50] - a jogalkotó csak a hivatali és a nem-hivatali szférára vonatkozó szabályozás terjedelmének közelítését (nem pedig egységesítését) tartotta indokoltnak. Az akkoriban hatályos szabályozás szerint ugyanis nem felelt nem-hivatali vesztegetésért az a (nem önálló intézkedésre jogosult) dolgozó, aki kötelesség teljesítéséért előnyt
- 73/74 -
fogadott el.[51] Nem mentesült viszont a büntetőjogi felelősség alól, aki az ilyen döntés befolyásolásáért fogadott el előnyt. A befolyással üzérkedés új tényállása tehát olyan cselekmények "előterében" is büntetőjogi védelmet biztosított, amelyek esetén a nem-hivatali vesztegetés tényállása nem avatkozott be. Ez a (még a hivatali bűncselekmények korabeli szabályozásától is eltérő) megoldás viszont kizárólag az indokolatlan jövedelemszerzés tilalmának érvényesítése alapján magyarázható meg. Az ugyanis a szocializmus viszonyai között képviselhető elv lehetett, hogy azért nem tilos előnyt kérni, ha valaki ténylegesen dolgozik (dolgozott), de azért igen, ha valaki csak élősködő jellegű közvetítő tevékenységet végez (végzett).
Az állami szerv fogalmába tartoztak "az államhatalmi és államigazgatási szervek, a bírói és az ügyészi szervek, az állam gazdálkodó szervei és mindennemű állami intézmény".[52] Az új tényállás ebben a vonatkozásban már egy olyan fogalmat használhatott fel, amelyet egy meglévő - a kódex más tényállásaira[53] tekintettel kialakított - általános részi rendelkezés definiált. A szövetkezet, illetve az egyesület fogalmát a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) akkoriban hatályos 43-67. §-a, illetve 74-80. §-a alapján kellett megállapítani.
Az új tényállás vonatkozásában feltehetően megfelelően alkalmazni kellett azon a hivatali korrupciónál bevett értelmezést,[54] hogy a tényállás hatókörébe nem tartoznak bele a közérdek előmozdítása végett érvényesített befolyással kapcsolatos cselekmények. Azt a megállapítást viszont már igen nehezen lehetett volna átvenni, hogy a csoportérdek érvényesítése érdekében elfogadott előny is büntetendő. Az állami vállalatot ugyanis a korabeli jogszabályok önálló jogi személyiséggel rendelkező és bizonyos határok között önállóan gazdálkodó szervnek tartották.[55] Ezen aggályok - ha lehet - fokozottabban érvényesültek az egyesületek tekintetében, a jogszabályi meghatározás ugyanis az ilyen jogi személyeket a dolgozók "a
- 74/75 -
társadalmi, kulturális és egyéb tevékenység fejlesztése érdekében", illetve "alkotmányos joguknál fogva" létesítik.[56]
Az új tényállás a miniszteri indokolás szerint a vesztegetéshez képest "kisegítő" jellegű.[57]
A nem-hivatali befolyással üzérkedés tényállása az 1978. évi IV. törvény (Btk.) megalkotásával érdemben nem változott. A kódex indokolása szerint a közélet tisztasága elleni bűncselekmények veszélyeztetik a "közélet tisztaságát, azokat a fokozott erkölcsi és társadalmi követelményeket, amelyek a szocialista társadalom körülményei között nemcsak a hatóságok és hivatalos személyek működésében érvényesek, hanem a gazdasági és kulturális életben is" E bűncselekmények tényállásai védik a "hivatalos és más fontos társadalmi funkciót betöltő személyek törvényes, pártatlan és elfogulatlan működésébe vetett bizalmat".[58]
A szabályozási koncepció tehát lényegét tekintve 1971-hez képest változatlan: a büntetőjogi beavatkozás alapja és indoka a közélet tisztaságának védelme. A jogalkotó erre hivatkozva terjeszti ki a hatóságok és hivatalos személyek működésére vonatkozó követelményeket más társadalmi szférákra (állami gazdálkodó tevékenység, kulturális élet). Kifejezetten megjelenítést nyert az is, hogy a tényállásoknak minden szférában nemcsak a törvényes, hanem a pártatlan működést is védelemben kell részesíteniük. A kriminalizáció ilyen kiterjesztését pedig a jogalkotó bevallottan a szocialista ideológia társadalom-felfogására alapította. Ezzel egyébként lényegében elismeri, hogy a nem-hivatali befolyással üzérkedés tényállása - legalábbis ilyen formájában - mindenképpen a gazdasági rendszerhez kötődő bűncselekmény.[59]
A közélet tisztasága ráadásul már nemcsak a miniszteri indokolás, hanem a törvény rendszere alapján is a bűncselekménytípus kriminalizáció-
- 75/76 -
jának alapja. A vesztegetéshez hasonlóan ugyanis a befolyással üzérkedés összes változatát (így a nem-hivatali befolyással üzérkedését is) a jogalkotó a "közélet tisztasága elleni bűncselekmények" című szerkezeti egységében[60] helyezte el. A korábbiakkal szemben ráadásul a Btk. a nem-hivatali befolyással üzérkedést már nem önálló, hanem a megfelelő hivatali korrupciós bűncselekmény szabályozására utaló rendelkezésként (sőt nem is külön §-ban) fogalmazta meg. Ez a szabályozási megoldás viszont még a Btk. korrupciós bűncselekményekre vonatkozó rendszerében is idegen testnek tekinthető. A hivatali és az állami szerv stb. dolgozójával kapcsolatos vesztegetés tényállásait ugyanis ugyanezen kódex önállóan és elkülönült §-ban szabályozta.[61]
I. Az 1987. évi III. törvény 24. §-a úgy módosította a tényállást, hogy a befolyás érintettjeinek körét "állami szerv, gazdálkodó szervezet, társadalmi szervezet vagy egyesület dolgozójával, illetve tagja" szövegre módosította. Az új fogalomhasználat szükségességének magyarázatára a miniszteri indokolás csak a vesztegetés vonatkozásában utal, de az ott kifejtettek a befolyással üzérkedés tekintetében (az azonos szóhasználatra tekintettel[62]) megfelelően irányadók. Eszerint "a Javaslat [...] az alanyi kört pontosabban határozza meg. Vannak ugyanis olyan szocialista gazdálkodó szervezetek, amelyek nem tartoznak [bele a korábbi jogszabályban szereplő] kategóriákba. Ezért az állami szerv és az egyesület mellett a gazdálkodó szervezetet helyes említeni, és indokolt a felsorolást a társadalmi szervezettel is kiegészíteni".[63]
II. A módosító törvény 25. §-a új értelmező rendelkezést iktatott be a Btk.-ba, amely szerint a közélet tisztasága elleni bűncselekményekről szóló cím alkalmazásában gazdálkodó szervezet a Polgári Törvénykönyv 685. §-ának c) pontjában felsorolt jogi személy.[64] A Ptk. ekkoriban hatályos, az 1984. évi 33. tvr. 6. §-ával megállapított rendelkezése szerint "gazdálkodó
- 76/77 -
szervezet: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a szövetkezeti vállalat, ezek jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulása, a vízgazdálkodási társulat, az egyes jogi személyek vállalata, valamint - a Magyar Nemzeti Bank és a külföldi részvétellel működő pénzintézet kivételével - a pénzintézet, továbbá - a külföldi részvétellel működő gazdasági társulás által létesített leányvállalat kivételével - a leányvállalat".[65]
A társadalmi szervezet kategóriáját a módosított tényállás külön nevesítette, annak fogalma vonatkozásában a Ptk. 68-70. § volt irányadó. A társadalmi szervezet (vagy a továbbra is nevesített egyesület) ugyanis attól nem minősült a büntetőjogi tényállás alkalmazásában gazdálkodó szervezetnek, hogy a Ptk. kimondta: "az állam, az állami költségvetési szerv, a társadalmi szervezet és az egyesület gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve ha a törvény e szervekre kifejezett rendelkezést tartalmaz."[66]
I. Az 1988. évi XXV. törvény 4. §-a a társadalmi-gazdasági és politikai változásokkal összhangban módosította a gazdálkodó szervezet Ptk.-ban szereplő fogalmát. Az új definíció szerint gazdálkodó szervezet "az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat - a Magyar Nemzeti Bank kivételével - a pénzintézet, továbbá a vízgazdálkodási társulat."[67] A felsorolásból gyakorlati jelentőségére tekintettel a gazdasági társaság fogalmára kell figyelemmel lenni. A gazdasági társaságokról szóló akkoriban hatályos 1988. évi VI. törvény szerint ugyanis "jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok: a közkereseti társaság és a betéti társaság",
- 77/78 -
illetve "jogi személyiségű gazdasági társaságok: az egyesülés, a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság".[68]
A Ptk. fenti módosítása - a Btk. utaló rendelkezésére figyelemmel - automatikusan kihatott a gazdálkodó szervezet büntetőjogi fogalmára. Ennek következtében jelentős mértékben kibővült a nem-hivatali befolyással üzérkedés szövegezésében változatlan tényállásának hatóköre. Ez pedig nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változást is jelentett. Ezt követően ugyanis - szemben a büntetőjogi beavatkozás eredeti (1971-es) koncepciójával - a befolyással üzérkedésért való büntetőjogi felelősség hatókörébe igen különböző társadalmi szférákat érintő cselekmények tartoztak. A tényállás ugyanis nemcsak az állami (közösségi) gazdálkodó tevékenységgel kapcsolatos cselekményekre terjed ki, hanem azokra is, amelyek vonatkoztatási pontja a magánszektorban működő profitorientált jogalany.
II. A rendszerváltás után elmaradt a nem-hivatali befolyással üzérkedés tényállásának átalakítása, pedig az a gazdasági, társadalmi és ideológia környezet megváltozására, illetve a védelmi kör fentebb jellemzett minőségi átalakulására tekintettel szükséges lett volna.
Egyrészt ugyanis a korábbi kriminalizáció elsődleges faktora, azaz az "élősködő" jövedelemszerzés tilalma a piacgazdaság viszonyai között az üzleti szféra vonatkozásában - ha egyáltalán értelmezhető - semmiképpen sem lehet olyan erejű tényező, amely megfelelően indokolja a büntetőjogi felelősség (változatlan hatókörben való) fenntartását.
Másrészt pedig az üzleti szférával kapcsolatos cselekményeket egy olyan tényállás alapján kellett (volna) megítélni, amelynek követelményeit nem ezekre a jogalanyokra, hanem a szocialista társadalom viszonyaira (elsősorban az állami tulajdonú) gazdálkodó szervekre tervezték. A büntetőjogi szabályozás ugyanis - a hivatali korrupció szabályozási logikáját érvényesítve - továbbra is részben az adott szervezet tisztaságba vetett bizalom kategóriájára épült. Erre viszont legfeljebb a közfeladatot ellátó személyek, illetve a költségvetési szervek gazdálkodása vonatkozásában lehet a büntetőjogi felelősség szükségességét megindokolni. A magánszféra tekintetében (pl. az üzlet világában) - legalábbis a főszabály szerint - nemcsak a pártatlanság látszata, de még annak tényleges érvényesülése sem feltétlenül érdemel büntetőjogi védelmet.
- 78/79 -
A nem-hivatali befolyással üzérkedés szabályozásának alapos jogalkotói felülvizsgálatára sokkal inkább sor került volna, ha a tényállást a rendszerváltás vihara a gazdasági bűncselekmények között éri. A Btk. XVII. Fejezetében található tényállásokat ugyanis a tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérés keretében gyökeresen megreformálták, a régi tényállások egy része megszűnt, illetve új tényállások jelentek meg.[69] A nem-hivatali befolyással üzérkedésnek azonban sikerült ezt a reformot a közélet tisztasága elleni bűncselekmények között elbújva "átvészelni" (!), ezt viszont az 1978-as kodifikációs technika egyik leginkább negatív utóhatásaként kell elkönyvelnünk a hazai büntetőjog fejlődése szempontjából.
Az 1998. évi LXXXVII. törvény 55. §-a alapján a Btk. XV. fejezete egy új "nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények" elnevezésű VIII. Címmel egészült ki, amely tartalmazta a nemzetközi kapcsolatban elkövetett befolyással üzérkedés bűncselekményét is. Az új tényállás alapján volt büntetendő "aki arra hivatkozással, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más részére előnyt kér vagy elfogad".[70] A külföldi hivatalos személy fogalmát a kódex szintén újonnan beiktatott értelmező rendelkezése határozta meg. A külföldi hivatalos személy fogalma a külföldi államban ellátott jogalkotási, igazságszolgáltatási vagy közigazgatási feladathoz kapcsolódott, illetve felölelte a nemzetközi szervezetek és egyes nemzetközi bíróságok rendeltetésszerű működéséhez tartozó tevékenységet végző személyeket is.[71]
Az új tényállás tehát - a nemzetközi jogharmonizációs kötelezettségeket követve[72] - csak a hivatali szférával kapcsolatos befolyásra vonatkozott. A nemzetközi kapcsolatban elkövetett nem-hivatali befolyással üzérkedés tényállását feltehetően (az indokolás erről nem emlékezik meg) irányadó nemzetközi kötelezettség hiányában nem szabályozták. A magyar jogalko-
- 79/80 -
tó szerint tehát a nem-hivatali befolyással üzérkedés büntetni rendelése csak a hazai közélet tisztaságának megóvásához szükséges, míg a nemzetközi közéletéhez nem.
A jogalkotónak alapvetően - nevezetesen ellenkező alkotmányos, nemzetközi vagy európai uniós kötelezettség hiányában - joga van arra, hogy a külföldi közösségi jogtárgyakat alacsonyabb szintű védelemben részesítse, mint a hazaiakat. A megkülönböztetés ésszerűségén azonban jobb lett volna elgondolkodni, hiszen bizonyos vesztegetési tényállások[73] alkalmazásában releváns külföldinek minősülő (azaz alapvetően külföldi személyes jogú[74]) társaságok a rendszerváltás utáni nyitott piacon könnyen megjelenhetnek, így interakcióba (érdekütközésbe) kerülhetnek hazai gazdasági szereplőkkel is. Márpedig erre figyelemmel a büntetőjogi védelem szempontjából szükséges mértékben elkülönülő "hazai" vagy "nemzetközi" közéletről az üzleti szférában nem igazán szólhatunk.
A külföldi gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatos befolyással üzérkedés büntetni rendelésének teljes hiánya viszont még a hazai büntetőjog korrupciós bűncselekményeinek kontextusában sem tekinthető logikus megoldásnak. A Btk. a nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés körében ugyanis büntetni rendelte azt, "aki külföldi gazdálkodó szervezet tagjának, vagy reá tekintettel másnak azért ad vagy ígér előnyt, hogy a kötelességét megszegje".[75] Ez utóbbi tényállás viszont azt mutatja, hogy a kötelességszegéssel kapcsolatos cselekmények esetén a nemzetközi közélet fogalmának a hivatali szférán túl is vannak olyan aspektusai, amelyek a magyar jogalkotó (ha ekkor még csak a korrupció aktív oldalát rendelte is büntetni) büntetőjogi védelemre érdemesek talált.
Az 1999. évi CXX. törvény 6. § (3) bekezdése a gazdálkodó szervezet fogalmát a Btk. általános részébe (137. § 17. pontjába) iktatta arra figyelemmel,
- 80/81 -
hogy azt a kódex új (nem csak korrupciós bűncselekményekre vonatkozó) rendelkezései is használják.[76] Az általános részi szabályozással párhuzamosan a módosító törvény 44. § (1) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte a gazdálkodó szervezet fogalmára vonatkozó korábbi, a Btk. 258/A. § 1. pontjában szereplő (korlátozott hatályú) értelmező rendelkezést.
Az új - némileg kibővült - fogalom szerint gazdálkodó szervezet körébe beletartozik "a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. §-ának c) pontjában felsorolt gazdálkodó szervezet, valamint az a szervezet, amelynek gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a Ptk. szerint a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni."
A Ptk. ekkor hatályos szabályozása szerint "gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó".[77]
A Ptk. szerint "az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni".[78] A korrupciós tényállás hatálya tehát kiterjedt azon szervezetekre (pl. költségvetési szervre vagy az alapítványra) is, amelyek "gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira" a Ptk. szerint "a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni". Mégpedig értelmezésünk szerint akkor is, ha a korrupciós cselekményt nem olyan döntéssel kapcsolatban követték el, amely azok gazdálkodó tevékenységével kapcsolatos.
- 81/82 -
I. A 2001. évi CXXI. törvény 19. § (2) bekezdése a külföldi hivatalos személy fogalmát egyszerűsítve és módosítva áthelyezte a Btk. 137. § 3. pontjába.
II. A 2001. évi CXXI. törvény 45. §-a az "előny" elé beiktatta a "jogtalan" jelzőt. A miniszteri indokolás szerint a "nemzetközi egyezmények a szankcionálni rendelt tényállások meghatározásakor következetesen használják a "jogtalan" jelzőt az előny minősítésére. A törvény ennek megfelelően a vesztegetési tényállásokba, az előny jelzőjeként felveszi a »jogtalan« megjelölést".[79]
III. A 2001. évi CXXI. törvény 45. §-a (meglehetősen megkésve) a nem-hivatali befolyással üzérkedés tényállását is a háttérjogszabályok változásához alakította. A tényállást ezt követően az valósította meg, aki a cselekményt "gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet dolgozójával, illetve tagjával kapcsolatban követi el".[80]
A miniszteri indokolás szerint a javaslat "a nem hivatali korrupciót szankcionáló tényállásokban (Btk. 251-252, 254. § [sic!]) az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokhoz igazítva határozza meg a szervezetek körét. Az egyesületek társadalmi szervezetek, így önálló nevesítésük nem indokolt. Az állami szerv elavult fogalmát a törvény a költségvetési szerv fogalomra cseréli ki". A korábban "hatályos szabályozás szerint állami szerv a népképviseleti, az államigazgatási, a bírói és az ügyészi szerv, valamint az állam gazdálkodó szerve és intézménye. Ezek közül az első négy helyen említett szervnél dolgozó személyek a 137. § 1. pontja alapján hivatalos személynek minősülnek, az állam gazdálkodó szerve pedig ugyanezen szakasz 17. pontja alapján gazdálkodó szervezetnek minősül. Ennek megfelelően a [javaslat] a gazdasági vesztegetésnél, csak a gazdálkodó szervezet és a társadalmi szervezet fogalmát tartja meg".[81]
Az indokolás fenti részében hivatkozott §-ok kizárólag vesztegetési tényállások, de a megállapítások a nem-hivatali befolyással üzérkedésre megfelelően irányadók. A nem-hivatali befolyással üzérkedés új tényállásából azonban - a vesztegetéssel szemben - úgy került ki az állami szerv fogal-
- 82/83 -
ma, hogy ahelyett nem került be a költségvetési szervé. A tényállás tehát csak a gazdálkodó szervezetet és a társadalmi szervezetet nevesíti. A szövegezési hiányosság azonban érdemben nem problematikus, hiszen büntetőjogi értelemben a költségvetési szerv is gazdálkodó szervezet, hiszen gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni".[82] A nem-hivatali befolyással üzérkedés tényállása azonban érdemben nem változott, így annak vonatkozásában továbbra is irányadók azok az aggályaink, amelyekre a rendszerváltás idején hatályos szabályozással szemben rámutattunk.[83]
IV. Az 2001. évi CXX. törvény a befolyással üzérkedés büntetési tételét - a többi korrupciós bűncselekményhez hasonlóan - egy fokozattal megemelte.[84]
A 2011. évi CL. törvény 12. §-a - nemzetközi jogharmonizációs kötelezettséget teljesítve[85] - új tényállásként iktatta be a "befolyás vásárlása" elnevezésű bűncselekményt a Btk. 256/A. §-ába (hatályos 2012. január 1. napjától). Ennek alapján hivatali befolyás vásárlása miatt büntetendő, aki "olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol, vagy reá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér".[86] Nem-hivatali befolyás vásárlása miatt büntetendő, aki a bűncselekményt gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet dolgozójával, illetve tagjával kapcsolatban követi el.[87] Utóbbi bűncselekmény minősített esetét valósítja meg, aki a cselekményt gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójával, illetve tagjával kapcsolatban követi el.[88] A 2011. évi CL. törvény 15. §-a pedig a befolyással üzérkedés nemzetközi kapcsolatban tényállását (címének módosításával párhuzamo-
- 83/84 -
san) a befolyás vásárlására vonatkozó rendelkezéssel egészítette ki. Ennek alapján az büntetendő, aki "olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásol, vagy reá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér".[89] A jogalkotó azonban - összhangban a befolyással üzérkedés szabályozásával[90] - nem iktatott be a Btk.-ba olyan tényállást, amely büntetni rendelte volna, ha valaki olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy külföldi gazdálkodó szervezet tagját vagy dolgozóját befolyásolja, vagy reá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér.
Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 80. § d) pontja alapján a nem-hivatali befolyással üzérkedés és a nem-hivatali befolyás vásárlása tényállásaiban a "társadalmi szervezet" szövegrész helyébe az "egyesület" szöveg lép. A nem hivatali befolyással üzérkedésre vonatkozó szabályozás a törvény "kihirdetését követő nyolcadik napon",[91] azaz 2011. december 22. napján lépett hatályba", míg a nem hivatali befolyás vásárlására vonatkozó módosítás 2012. január 2. napján.[92] Ez utóbbi időpont meghatározása csak azért furcsa, mert a befolyás vásárlására vonatkozó tényállás 2012. január 1. napján már hatályba lépett,[93] így az egy napig nem volt összhangban az egyesülési jogról szóló törvény terminológiájával.
A Btk. szabályozása elsődlegesen "hazai", illetve nemzetközi kapcsolatban elkövetett befolyással kapcsolatos korrupciós bűncselekmények között különböztet (Btk. 256-256/A. §, illetve Btk. 258/E. §). Mindkét vonatkozás-
- 84/85 -
ban alapvetően elkülönül az aktív és passzív oldal szabályozása, azaz a befolyással üzérkedés, illetve befolyás vásárlása, a "hazai" közélet tisztasága elleni bűncselekmények között külön szakaszban (Btk. 256. §, illetve 256/A. §), a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények között pedig külön bekezdésekben [Btk. 258/E. § (1), illetve (2) bek.]. A "hazai" közélet tisztasága elleni bűncselekmények között ezen belül a törvény elkülöníti a befolyással üzérkedés, illetve a befolyás vásárlásának hivatali, illetve a nem-hivatali változatát [Btk. 256. § (1)-(2), illetve (3)-(4) bek., illetve Btk. 256/A. § (1) bek., illetve (2) bek.]. A nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények között a befolyással üzérkedés és a befolyás vásárlása is csak a hivatali szférát érinti. Az elképzelhető logikai variációk közül a hatályos Btk. a nemzetközi kapcsolatban elkövetett nem-hivatali befolyással üzérkedést és nem-hivatali befolyás vásárlását nem rendeli büntetni.
A passzív befolyással üzérkedés[94] jogi tárgya a hivatalos személyek pártatlan (befolyástól mentes) működésébe vetett bizalom. A tényállás megvalósulása tehát nem feltételezi a hivatalos személy kötelességszegését, de még annak tényleges veszélyét sem.
A passzív hivatali befolyással üzérkedés elkövetési magatartása előny kérése vagy elfogadása. Nem tényállásszerű az előny ígéretének elfogadása,[95] illetve az előnyt kérő (elfogadó) harmadik személlyel való egyetértés.
Az elkövetés módja arra hivatkozás, hogy a tettes hivatalos személyt befolyásol. A hivatkozott befolyásolási képesség alapját képezheti a döntéshozó és az elkövető közötti személyes kapcsolat (barátság, rokonság, lekötelezettség, szerelem stb.), de képezheti a döntéshozó valamilyen - morális, anyagi, személyes fenyegetettségen alapuló - kiszolgáltatottsága és ebből fakadó félelme is.
A hivatkozott befolyásolásnak olyannak kell lennie, amely következtében a döntéshozó nemcsak az ügy releváns körülményeit veszi majd figyelembe, hanem olyan motívumokat is hagy - a befolyással üzérkedőre te-
- 85/86 -
kintettel, s nyilván ennek "ügyfele" javára - érvényesülni, amelyekre egyébként nem kellene (egyenesen tilos lenne) tekintettel lennie.[96]
Nem feltétele így a passzív hivatali befolyással üzérkedő büntetőjogi felelősségének, hogy létező befolyását sikerrel érvényesítse (vagy ezt egyáltalán megkísérelje).[97] Sőt a bűncselekmény nemcsak akkor valósul meg, ha a befolyás valódi, hanem akkor is, ha azt az elkövető csak színleli.[98]
Az állított befolyásnak nem kell közvetlennek lennie, megvalósul a bűntett akkor is, ha az elkövető olyan befolyásának az érvényesítését helyezi kilátásba, amellyel olyan személynél rendelkezik, akinek a hivatalos személyre van befolyása.[99]
A bűncselekmény csak szándékos elkövetés esetén büntetendő. A bűncselekmény nem célzatos. Nemcsak annak cselekménye büntetendő, aki a hivatkozásnak megfelelően ténylegesen akarja a befolyását érvényesíteni, hanem az is, aki ezt csak állítja.[100]
A bűncselekmény befejezett az elkövetési magatartás tanúsításával, pl. az előny elfogadásával. A befejezettség szempontjából közömbös, hogy a befolyás érvényesítése valóban megtörtént-e, vagy sem.[101]
A passzív befolyással üzérkedés látszólagos alaki halmazatban (konszumpcióra tekintettel) háttérbe szorul a passzív hivatali vesztegetéshez (Btk. 250. §) képest, ha a hivatalos személy az előny kérésével egyidejűleg arra is utal, hogy az ügy elintézéséhez más hivatalos személy beleegyezését is megszerzi.[102]
A passzív befolyással üzérkedő aktív vesztegetésért is felelős, ha a befolyás érvényesítése fejében kért előny egy részét a hivatalos személynek
- 86/87 -
juttatta. A halmazat attól függetlenül megállapítható, hogy az aktív vesztegetésre az eredeti megbízó akaratának megfelelően vagy saját elhatározásból került sor.[103]
Súlyosabban minősül a bűncselekmény, ha az elkövető
- azt állítja vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt megveszteget,[104]
- hivatalos személynek adja ki magát,[105]
- a bűncselekményt üzletszerűen követi el.[106]
A megvesztegetés állítása nyílt, közvetlen és félreérthetetlen kijelentést feltételez, de természetesen a kijelentésnek nem kell tárgyi értelemben igaznak lennie. A megvesztegetési látszat keltése megállapítható burkolt célzásokból (pl. "ez nem csak az enyém", "másnak is adnom kell" stb.), sőt akár abból is, hogy a befolyás érvényesítéséért kért összeg nagysága azt sugallja: azon a befolyással üzérkedő mással - nyilvánvalóan az ügyet intéző hivatalos személlyel - osztozni fog ("kényszerül").[107]
A befolyással üzérkedőnek az ügyfél előtt az előny kérése vagy elfogadása során kell hivatalos személynek kiadnia magát. Nem valósul meg e minősítő körülmény, ha a befolyással üzérkedő az ügyintézése során - a hatóság vagy a működése körében eljáró hivatalos személy előtt - adja ki magát hivatalos személynek. A befolyással üzérkedő eljárása ugyanis már nem tartozik a tényálláshoz.[108]
A bűncselekményt üzletszerűen követi el, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.[109]
- 87/88 -
A (passzív) nem-hivatali befolyással üzérkedés[110] tényállásának elemei - az utaló diszpozícióból eredően - megegyeznek a passzív hivatali befolyással üzérkedésével.[111] A különbség az, hogy az a személy, akinek a befolyásolásáért az előnyt elfogadják vagy kérik, gazdálkodó szervezet vagy egyesület dolgozója (tagja).
A tényállásban ugyan a költségvetési szerv dolgozója, illetve tagja nem szerepel, de a költségvetési szerv - amint arra utaltunk[112] - büntetőjogi értelemben gazdálkodó szervezet.
A nem-hivatali befolyással üzérkedés mellett az aktív nem-hivatali vesztegetés[113] halmazatban megállapítható, ha pl. a terhelt az egyik téglagyár gazdasági igazgatóhelyettesénél fennálló ismeretségét állítva 89 ezer forintot fogadott el egy megrendelés megszerzéséért, majd abból 50 ezer forintot az említett személynek ténylegesen át is adott.[114]
A nem hivatali befolyással üzérkedés minősítő körülménye
- a gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójával (tagjával) kapcsolatos,[115] illetve
- az üzletszerű[116]
elkövetés.
A hivatali befolyás vásárlását[117] az követi el, aki olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol, vagy reá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér.
- 88/89 -
A nem-hivatali befolyás vásárlásának tényállása[118] megegyezik a hivatali befolyás vásárlásáéval,[119] de az a személy, akinek a befolyásolásáért az előnyt adják stb. gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet dolgozója, illetve tagja. Súlyosabban büntetendő a cselekmény, ha a befolyás címzettje gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója, illetve tagja.[120]
A nemzetközi kapcsolatban elkövetett passzív hivatali befolyással üzérkedés tényállásának[121] elemei megegyeznek a passzív hivatali befolyással üzérkedésével,[122] kivéve, hogy az elkövetés módja arra hivatkozás, hogy a tettes külföldi hivatalos személyt befolyásol. A külföldi hivatalos személy fogalmára lásd a Btk. 137. § 3. pontját.
A nemzetközi kapcsolatban elkövetett hivatali befolyás vásárlásának tényállása[123] megegyezik a hivatali befolyás vásárlásáéval,[124] de az a személy, akinek a befolyásolásáért az előnyt adják stb. külföldi hivatalos személy.
A nem-hivatali befolyással üzérkedés körében hatályos jogunk egy olyan tényállást tartalmaz, amelyet a szocializmus idején irányadó ideológiai megfontolások alapján, elsősorban az állam gazdálkodó szervezeteire terveztek. A tényállás megalkotásának eredetileg elsődleges indoka (az "élős-
- 89/90 -
ködő" jövedelemszerzés tilalma) viszont a gazdaság, a társadalom, illetve a jogrendszer időközben lezajlott gyökeres változásaira tekintettel napjainkban már nem szolgálhat indokul a büntetőjogi fenyegetettség fenntartására. A hivatali szférára irányadó szabályozás logikáját pedig a piacgazdaságon alapuló demokratikus jogállam keretei között csak a közfeladatot ellátó (közpénzekkel gazdálkodó) személyek befolyásolására lehet kiterjeszteni, annak érvényesítése azonban a piaci alapon működő magánszektorban abszurd következményekkel jár.
A rendszerváltás utáni jogirodalomban Kis Norbert vetette fel, hogy a piacgazdaság viszonyai között a gazdasági szférában kriminalizálandó befolyás kategóriája "kiüresedett". Álláspontja szerint legfeljebb az "eshetne tilalom alá a gazdaságban, ha valaki arra hivatkozik, hogy bizonyos szervezetek képviselőjét jogsértésre, a rábízott joggal való visszaélésre veszi rá."[125]
Az új Btk. előkészítése során a korrupciós bűncselekményekkel foglalkozó albizottság készített egy olyan tervezetet, amelyben szerepelt a befolyás vásárlására, illetve a befolyással üzérkedésre vonatkozó rendelkezés is.[126]
Az előbbi alapján az lett volna büntetendő (két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel), aki "másnak választás, kinevezés vagy szerződés alapján betöltött tisztségében, szolgálatában vagy ügykörében eljáró személy jogellenes befolyásolásáért jogtalan előnyt ad vagy ígér". A tervezet minősített eset megvalósítása miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte volna büntetni azt, aki
- 90/91 -
az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt hivatalos vagy egyébként önálló intézkedésre jogosult személy befolyásolása végett követi el".[127]
Büntetendő lett volna (két évig terjedő szabadságvesztéssel), "aki arra hivatkozással, hogy választás, kinevezés vagy szerződés alapján betöltött tisztségében, szolgálatában vagy ügykörében eljáró személyt jogellenesen befolyásolja, a maga vagy más részére jogtalan előnyt kér, vagy a jogtalan előnyt, illetőleg annak ígéretét elfogadja". Üzletszerű elkövetés esetén a büntetési tétel három évig terjedő szabadságvesztés lett volna. Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel lett volna büntetendő, aki a befolyással üzérkedést hivatalos vagy egyébként önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követi el. Még súlyosabban (két évtől nyolc évig) terjedő szabadságvesztéssel lett volna büntetendő a cselekmény, ha az elkövető
a) azt állítja vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos vagy egyébként önálló intézkedésre jogosult személyt megveszteget,
b) hivatalos személynek adja ki magát,
c) (a hivatalos személy vagy egyébként önálló intézkedésre jogosult személy vonatkozásában elkövetett) cselekményét üzletszerűen követi el.
A befolyással üzérkedés és befolyás vásárlása egy olyan tervezett szabályozás része lett volna, amelyben a korrupciós bűncselekmények központi kategóriája a választás, kinevezés vagy szerződés alapján betöltött tisztségében, szolgálatában vagy ügykörében eljáró személy. Ebben a koncepcióban a korrupciós cselekmények hivatalos személyekkel (más önálló intézkedésre jogosult személyekkel) kapcsolatos változatait - vesztegetés és vesztegetés elfogadása esetén is - minősített esetként szabályozták volna. A befolyással üzérkedés és a befolyás vásárlása büntetési tételének felső határa a hivatali szférában különböző, de a nem-hivatali szférában azonos lett volna. A büntetési tétel alsó határát azonban a tervezet a nem-hivatali befolyás vásárlása esetén is (döntően a másik oldal megtévesztő ráhatásának gyakoriságára tekintettel) tudatosan alacsonyabban határozta meg.[128]
- 91/92 -
A Büntető Törvénykönyvről szóló (előre láthatóan 2013. július 1. napján hatályba lépő[129]) 2012. évi C. törvény (továbbiakban: új Btk.) a befolyás vásárlása és a befolyással üzérkedés tekintetében egyaránt tartalmaz rendelkezéseket.
Befolyás vásárlása miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a) olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol, vagy b) olyan személyre tekintettel, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol, másnak előnyt ad vagy ígér.[130] Ugyanígy büntetendő, aki a bűncselekményt külföldi hivatalos személlyel kapcsolatban követi el.[131] Vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a bűncselekményt gazdálkodó szervezet, illetve egyesület részére vagy érdekében tevékenységet végző személlyel kapcsolatban követi el.[132]
Befolyással üzérkedésért egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más számára előnyt kér, az előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért. Ugyanígy büntetendő, aki az előnyt arra hivatkozással fogadja el stb., hogy külföldi hivatalos személyt befolyásol.[133]
Mindkét utóbbi esetben a befolyással üzérkedés büntetése két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető "azt állítja, vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt veszteget", "hivatalos személynek adja ki magát", vagy a bűncselekményt üzletszerűen követi el.[134]
Annak cselekménye is két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki az előbbi minősített eseti tényállást "külföldi hivatalos személlyel kapcsolatban követi el".[135] Ennek körébe tartozik az is, aki arra
- 92/93 -
hivatkozással, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásol, "hazai" hivatalos személynek adja ki magát (azt állítja, vagy azt a látszatot kelti, hogy "hazai" hivatalos személyt veszteget). Arra is a súlyosabb minősítés irányadó, aki az előnyt arra hivatkozással kérte, hogy "hazai" hivatalos személyt befolyásol, de azt állítja, vagy azt a látszatot kelti, hogy külföldi hivatalos személyt veszteget (illetve külföldi hivatalos személynek adja ki magát). Minősített eset tettese természetesen az is, aki arra hivatkozással, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásol, külföldi hivatalos személynek adja ki magát (azt állítja, vagy azt a látszatot kelti, hogy külföldi hivatalos személyt veszteget). A külföldi hivatalos személlyel "kapcsolatos" elkövetésre vonatkozó utaló rendelkezés tehát attól függetlenül súlyosabban minősíti a cselekményt, hogy külföldi hivatalos személynek a) a hivatkozott befolyás címzettje, ba) a megvesztegetendő személy, illetve bb) az a személy minősül, akinek a tettes kiadja magát. Ellenkező esetben az utaló tényállás úgy fogalmazna, hogy "az (1)-(2) bekezdés szerint büntetendő, aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt külföldi hivatalos személlyel kapcsolatban követi el".
Befolyással üzérkedésért büntetendő (vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel) az is, aki a befolyással üzérkedést gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személlyel kapcsolatban követi el.[136] A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el.[137]
Az új Btk.-ban tehát továbbra is fennmarad az a konstrukció, hogy a hivatali és nem-hivatali befolyással üzérkedés tényállása formálisan elkülönül, de a két tényállás azonos terjedelemben (de a cselekményt eltérő büntetési tétellel fenyegetve) biztosít büntetőjogi védelmet. Ez utóbbi koncepció viszont megítélésem szerint napjainkban már nem tartható, hiszen a demokratikus piacgazdaságban a büntetőjogi felelősség határai tekintetében is különbséget kell tenni a hivatali (közfeladat ellátásával, illetve az állam gazdálkodásával kapcsolatos) szféra, illetve az üzleti szektor között.
- 93/94 -
Az új Btk. szabályozásában - a kódex rendszerével összhangban, de hatályos jogunktól eltérően - a befolyás vásárlása (mint aktív oldali tényállás) megelőzi a befolyással üzérkedést (ami a passzív oldali cselekményt rendeli büntetni).
Az új Btk. a befolyással üzérkedés (és a befolyás vásárlása) tényállásán belül mindig a hivatali változatot tartalmazza előbb, míg a nem-hivatali változatot ehhez képest utaló diszpozícióval szabályozza. Ez az érdemben helyes megoldás csak azért meglepő, mert eltér az új Btk. vesztegetési szabályozásának rendszerétől, amely a sort a gazdálkodó szervezetekkel stb. kapcsolatos tényállásokkal kezdi.[138]
A hatályos büntetőjoggal, illetve a 2004-es albizottsági tervezettel szemben az új. Btk. az önálló intézkedésre jogosult személy fogalmát - megítélésem szerint teljesen koncepciótlanul - csak a befolyással üzérkedésnél érvényesíti,[139] míg a befolyás vásárlásánál nem.[140]
Egészen különös - feltehetően kodifikációs hibára visszavezethető - differencia, hogy a gazdálkodó szervezet mellett az egyesület fogalmára a törvény csak a befolyás vásárlásának tényállásában utal,[141] de a befolyással üzérkedésében nem.[142]
A befolyás vásárlás és befolyással üzérkedés büntetési tétele sajátos módon megegyezik a gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatos tényállások esetén,[143] de eltér a hivatalos személyekkel kapcsolatos tényállások viszonylatában.[144]
A gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatos befolyással üzérkedés szabályozása de lege ferenda mindenképpen alapos - a korrupciós bűncselekmények közül talán a leginkább mélyreható - újragondolásra szorul.
- 94/95 -
Az általam javasolt szabályozás - eltérően a Btk. és az új. Btk. szabályozásától - nemcsak formálisan, hanem a büntetőjogi felelősség hatókörét tekintetve is - megkülönböztetné a befolyással üzérkedés köz, illetve és magánszférában elkövetett változatait. A tényállások jogi tárgya tekintetében fennálló alapvető különbségek jogtechnikai kifejezésére a magánszférában elkövetett befolyással üzérkedést (a Btk. és az új. Btk. megoldásával szemben) nem utaló tényállásként, hanem önálló büntetőjogi rendelkezésként kellene kialakítani.
A hatályos Btk.-val megegyezően (de az új. Btk. szabályozásával ellentétben) a javasolt szabályozás kiindulópontja a passzív oldal cselekménye lenne, mivel e bűncselekménynél is ez írja le a jogtárgyat közelebbről veszélyeztető cselekményt.
A szabályozás annyiban változatlan maradna, hogy
- a tényállás továbbra is elkülönítve szabályozná az aktív és passzív oldal cselekményét,
- a passzív oldal tekintetében a befolyással üzérkedés, míg az aktív oldal tekintetében a befolyás vásárlása terminológiát használná,
- az aktív oldal elkövetési magatartása az előny nyújtása (ígérete) lenne.
A passzív oldalon az elkövetési magatartások köre az új. Btk. szabályozását követve kibővülne, az előny kérése és elfogadása mellett a törvény büntetni rendelné az előny ígéretének elfogadását is, illetve azt is, aki egyetért azzal, hogy a harmadik személy rá tekintettel előnyt kér vagy fogad el.
A magánszférában elkövetett befolyással üzérkedés jogi tárgya kizárólag a jogszabályon vagy szerződésen alapuló kötelesség teljesítéséhez fűződő érdek lenne. A tényállás nem részesítené védelemben a magánszféra alanyainak befolyásmentes működésébe vetett bizalmat. A befolyásmentes működésébe vetett bizalom kategóriája kizárólag közszférában elkövetett cselekmények tekintetében (a hivatali befolyással üzérkedés szabályozási alapjaként) jelenne meg büntetőjogunkban.
A jogi tárgy védelmi igényével összhangban a tényállások hatókörét a magánszféra vonatkozásában (a hatályos, illetve az új Btk.-hoz képest is) de lege ferenda jelentős mértékben le kell szűkíteni. A cselekmény büntetni rendelése azon esetekre korlátozódna, amikor a (szükségképpen) jogtalan előnyt valaki annak ellenértékeként fogadja el (adja), hogy az elfogadó
- 95/96 -
tényleges befolyását harmadik személy jogszabályon vagy szerződésen alapuló kötelességének megszegése érdekében veti latba. A tényállás hatókörét ki kellene terjeszteni azokra a cselekményekre is, amikor az előnyt jutalomként olyan befolyásra hivatkozással kérik (adják), amelyet már korábban jogszabályon vagy szerződésen alapuló kötelesség megszegése végett érvényesítettek. A javasolt bűncselekményt valósítaná meg tehát a házastárs, aki az előnyt arra hivatkozva kéri, hogy rábeszélésére (szexuális mesterkedéseire) tekintettel valamely gazdálkodó szervezetnél a gazdasági igazgató a kedvezőtlenebb üzleti ajánlatot fogadja majd el, a humánpolitikai vezető a rosszabb pályázónak biztosít állást, illetve a stratégiai-fejlesztési osztályvezető kiszolgáltatja a cég üzleti titkát.
Az új jogtárgyra figyelemmel nem indokolható viszont azon cselekmények büntetni rendelése, amikor
- a ténylegesen gyakorolt (vagy gyakorolni kívánt) befolyás kötelességszerű döntés kiváltására irányul, illetve
- a hivatkozott befolyás valójában nem áll fenn (vagy azt a tettes eleve nem akarja érvényesíteni).
Ezen utóbbi esetkörök befolyással üzérkedésként való büntetni rendelése ugyanis csak abban a (magánszférában nem alkalmazható) konstrukcióban indokolt, amikor a korrupciós cselekmény jogi tárgya a kötelességteljesítésbe (befolyásmentességbe) vetett bizalom. Amennyiben egyébként valaki állítólagos (vagy tényleges, de érvényesíteni eleve nem akart) befolyásra hivatkozással vagyoni előnyt kér, akkor cselekménye úgyis megvalósítja a csalás tényállását (vagy legalábbis annak kísérletét).
Egy bizonyos vonatkozásban viszont a javasolt tényállás hatókörét (a hatályos, illetve az új Btk. megfelelő tényállásaihoz képest) tágabban kellene megvonni. A Btk. alapján ugyanis a befolyás címzettje csak gazdálkodó szervezet vagy egyesület dolgozója (illetve tagja) lehet, de még az új Btk. alapján is csak gazdálkodó szervezet (illetve a befolyás vásárlásánál egyesület) részére vagy érdekében tevékenységet végző személy. A jogi tárgy védelmi igényére tekintettel azonban a befolyás címzettjeinek körét ki kell terjeszteni bármely olyan személyre, aki a jogszabály vagy szerződés alapján vagyonkezelésre, képviseletre vagy üzleti titok megtartására köteles. De lege ferenda tehát az is bűncselekménynek minősülne, ha valaki arra hivatkozással fogad el előnyt, hogy valakinek a gyámjaként tevékenykedő férjét ráveszi vagyonkezelési kötelességének megszegésére.
- 96/97 -
Erre figyelemmel viszont nem merülne fel problémaként a gazdálkodó szervezet definiálása, a külföldi gazdálkodó szervezet fogalmának ettől való elkülönítése, illetve a magánszféra tekintetében nem is lenne szükség külön "nemzetközi vonatkozású" korrupciós tényállás kialakítására.
A javasolt passzív oldali tényállás büntetési tételének felső határa nem érheti el a magánszektorban elkövetett passzív vesztegetés megfelelő (kötelességszegéssel kapcsolatos) változatainak szankció maximumát. A passzív vesztegetővel szemben ugyanis a passzív befolyással üzérkedő nem alanya annak a kötelességnek, amelynek megszegése kapcsán előnyt fogad el.
A befolyás vásárlójára vonatkozó büntetési tételt pedig - igazodva a korrupciós bűncselekményeknél megszokott módon - a passzív befolyással üzérkedőéhez igazítva kell megállapítani. Mivel mindkét oldal cselekménye kötelességszegésre irányul, akár azonos büntetési tétel megállapítása is indokolt lehetne. Mivel viszont az aktív befolyással üzérkedés a jogi tárgyat távolabbról veszélyezteti, büntetési tételét - álláspontom szerint - egy fokozattal alacsonyabban kell meghatározni, mint a passzív befolyással üzérkedőét.
De lege ferenda - elsősorban a fogalom bizonytalanságára tekintettel - nem kell minősítő körülményként értékelni a befolyással üzérkedés tényállásában azt a körülményt, hogy az érvényesíteni kívánt (érvényesített) befolyás önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatos.
A magánszektorban elkövetett befolyással üzérkedést is súlyosabban kell viszont büntetni, ha a tettes az elkövetési magatartások tanúsításakor
- azt állítja, vagy azt a látszatot kelti, hogy gazdálkodó szervezet dolgozóját megvesztegeti vagy megvesztegette, illetve
- hivatalos személynek minősül vagy hivatalos személynek adja ki magát.
Mindezek figyelembevételével a magánszektorban elkövetett befolyással üzérkedés szabályozására a következő szövegszerű kodifikációs javaslatot teszem:
- 97/98 -
Befolyással üzérkedés
X. § (1) Aki a maga vagy más részére
a) arra hivatkozással kér előnyt,
b) az előnyt vagy annak ígéretét arra hivatkozással fogadja el, illetve
c) arra hivatkozással ért egyet a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért előny kérőjével vagy elfogadójával, hogy
valakit vagyonkezelésre, képviseletre vagy üzleti titok megtartására vonatkozó - jogszabályból eredő vagy szerződésen alapuló - kötelességének megszegése érdekében befolyásoljon (befolyásolt), két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető
a) azt állítja, vagy azt a látszatot kelti, hogy gazdálkodó szervezet dolgozóját megvesztegeti vagy megvesztegette,
b) hivatalos személy vagy hivatalos személynek adja ki magát.
Befolyás vásárlása
Y. § (1) Aki másnak azért ad vagy ígér előnyt, mert az arra hivatkozik, hogy valakit - jogszabályból eredő vagy szerződésen alapuló - vagyonkezelésre, képviseletre vagy üzleti titok megtartására vonatkozó kötelesség megszegése érdekében befolyásol (befolyásolt), egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az előnyt nem a befolyásolásra hivatkozó személynek, hanem rá tekintettel harmadik személynek adja vagy ígéri.
* * *
by Miklós Hollán
Traditionally, e.g. in the first Hungarian Criminal Code (Act V. of 1878) criminalisation of corruption was equal to penalising bribery, namely giving (promising, offering) to or receiving (requesting) an undue advantage by someone
- 98/99 -
to act, or refrain from acting, in the exercise of his or her functions (e.g. as a public official, as an employee of a business organisation, as a witness). Subsequently, the scope of the criminal law was extended to trading in influence, a new and separate form of corruption offences, penalising receiving (or requesting) of an undue advantage by asserting an improper influence over the decision-making of third persons working in the public sphere. Certain criminal codes criminalize not only the above described passive form of trading in influence, but the conducts of (active) influence traders as well, who promise, give or offer an undue advantage to someone who asserts or confirms that he or she is able to exert an improper influence over public officials.
The vast majority of national criminal codes, as well as the related international instruments (namely the Council of Europe Criminal Law Convention, and the United Nations Convention on Corruption) confine the criminalization of trading in influence to the public sphere. This approach was initially pursued by the Hungarian legislation, Section 5. of Act No. X of 1942 introduced liability for trading in influence into Hungarian criminal law only if it related to public officials.
This restrictive approach of criminalization was even affirmed by the second Hungarian criminal code (Act. V. of 1961), adopted during the communist period. In 1971, however, the penalization was extended to advantages requested or accepted with regard to influencing workers of (mostly state-owned) enterprises or members of private associations.
This extension of the offence description was applied by the third Hungarian criminal code (Act IV of 1978), and was not modified after Hungary's transition to a Western-style democracy and market economy.
Taking into account the company law reform of 1988, the offence of trading in influence was automatically extended to enterprises in the privately sector.
The study presents the arguments and counterarguments with regard to criminalizing trading in influence beyond the public sphere, namely in the (profit-oriented) private sector. The author provide an overview on the provisions of international conventions and regulations of selected foreign criminal laws. With regard to the Hungarian criminal law not only its operative provisions and former criminal statutes are analysed, but also the related regulations of the new Hungarian Criminal Code (adopted in 2012, in force from 2013). ■
- 99 -
JEGYZETEK
* Készült a szerző Bolyai Ösztöndíjának (2009-2012) keretében és támogatásával. Lezárva: 2012. július 31.
[1] Criminal Law Convention on Corruption, Strasbourg, 1999. 01. 27.
[2] ET egyezmény 12. cikk.
[3] ET egyezmény 12. cikk.
[4] United Nations Convention against Corruption (adopted by General Assembly resolution 58/4 of 31 October 2003), Merida, 2003. 12. 09.
[5] 2005. évi CXXXIV. törvény 2. §.
[6] NAGY B.-JENEY P.: Előszó és útmutató. In: Nemzetközi jogi olvasókönyv. Dokumentumok szemelvények (szerk.: Nagy Boldizsár és Jeney Petra). Osiris, Budapest, 2002. 13.
[7] HOLLÁN M.: "A büntetőtörvény értelmezése" In: Büntetőjog I. Az anyagi büntetőjog általános része. Büntetőjogi ismeretek a közszolgálati szakemberképzés számára (szerk.: Kis Norbert). Dialog Campus, Budapest-Pécs, 2011. 55-69.
[8] ENSZ Egyezmény 18. cikk a) pont.
[9] ENSZ Egyezmény 18. cikk b) pont.
[10] ESER, A.-KUBICIEL, M.: Institutions against Corruption. A Comparative Study of the National Anti-Corruption Strategies reflected by GRECO's First Evaluation Round. Nomos, Baden-Baden, 2005. 32-33.
[11] GRECO (Directorate General of Human Rights and Legal Affairs, Directorate of Monitoring): Third Evaluation Round Evaluation Report on Germany on Incriminations (ETS 173 and 191, GPC 2) (Theme I) Strasbourg, 4 December 2009 Public Greco Eval III Rep (2009) 3E Theme I Adopted by GRECO at its 45th Plenary Meeting (Strasbourg, 30 November - 4 December 2009). 32-33.
[12] Vö. pl. GRECO: i. m. 33.
[13] Francia Btk. 432-11. cikk 2. pont, 433-1. cikk 2. pont.
[14] Francia Btk. 432-11. cikk 2. pont.
[15] Francia Btk. 433-1. cikk 2. pont.
[16] Osztrák Btk. 308. §.
[17] Osztrák Btk. 304., 307. §.
[18] Osztrák Btk. 305., 307a. §.
[19] Osztrák Btk. 74. § (1) bek. 4a) pont d) alpont.
[20] Osztrák Btk. 153a. § és 168d. §.
[21] A vesztegetés elleni 2010. évi angol törvény (Bribery Act, 2010) 2. § (3) bek., és (4) bek., illetve 1. § (2) bek. a) és b) pont és (4) bekezdés.
[22] Vö. 1878. évi V. törvény 465-470. §.
[23] 1942. évi X. törvény 5. §.
[24] 1942. évi X. törvény a törvény 2. § második mondat.
[25] Vö. 1940. évi XVIII. törvény 3. §.
[26] 1942. évi X. törvény 5. §.
[27] Vö. 1942. évi X. törvény 3-4. §.
[28] Az 1942. évi X. törvény 5. §-ához fűzött indokolás.
[29] ANGYAL P.: Hivatali és ügyvédi bűntettek és vétségek. "A magyar büntetőjog kézikönyve 21." Attila ny., Bp. 1943. 108.
[30] ANGYAL: i. m. 109.
[31] Vö. WIENER, A. I.: A hivatali bűntettek, KJK, Budapest, 1972. 135.
[32] 1961. évi Btk. 153. § (1) bek.
[33] 1961. évi Btk. 235. §.
[34] 1961. évi Btk. 114. §.
[35] WIENER: A hivatali... i. m. 82., 83.
[36] Uo. 315.
[37] Uo. 79.
[38] Uo. 309.
[39] Az 1961. évi V. törvény 153. §-ához fűzött indokolás.
[40] WIENER: i. m. 309.
[41] Uo. 310.
[42] Ezzel párhuzamosan a novella 39. §-a által a korábbi befolyással üzérkedési tényállás (1961. évi Btk. 153. §) címe "hivatali" jelzővel egészült ki.
[43] 1961. évi Btk. 235/A. §.
[44] Vö. JAKAB A: A szocializmus jogdogmatikai hagyatéka. Jogelméleti Szemle (http://jesz.ajk.elte.hu/jakab16.html.) 94. lj.
[45] Az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 56. §-ához fűzött indokolás.
[46] 1961. évi Btk. 236. §.
[47] 1961. évi Btk. 287. §.
[48] Az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 56. §-ához fűzött indokolás.
[49] WIENER A. I: A gazdasági vezetők büntetőjogi felelőssége. KJK, Budapest, 1974. 83-84.
[50] Az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 55. §-ához fűzött indokolás.
[51] Vö. 235. § (1) és (4) bek.
[52] Vö. 1961. évi Btk. Btk. 114. § második bek.
[53] Vö. 1961. évi Btk. 126. § (1) bek. (merénylet), 225. § (1) bek. (pazarló gazdálkodás).
[54] Vö. 3.2.2. cím.
[55] Ptk. 31. § (1) és (2) bek. Hatályos 1960. május 1. napjától 1984. december 31. napjáig.
[56] Ptk. 71. §. Hatályos 1960. május 1. napjától 1978. március 1. napjáig.
[57] Az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 56. §-ához fűzött indokolás.
[58] Az 1978. évi IV. törvény XV. Fejezet VII. címéhez kapcsolódó indoklás.
[59] A gazdasági bűncselekmények rendszerkötöttségéről lásd TIEDEMANN, K.: Wirtschaftsstrafrecht. Einführung und Allgeminer Teil mit wichtigen Rechtstexten. Heynmanns, G.: Köln..., 2004. 3.
[60] Btk. XV. fejezet VII. cím.
[61] Btk. 250. és 253. §, illetve 251-252. és 254. §.
[62] Az 1987. évi III. törvény 24. §-ához fűzött indokolás 2a) pont és 5. pont.
[63] Az 1987. évi III. törvény 24. §-ához fűzött indokolás.
[64] Btk. 258/A. §.
[65] Ptk. 685. § c) pont. Hatályos 1985. január 1. napjától 1998. december 31. napjáig.
[66] Ptk. 685. § c) pont. Hatályos 1985. január 1. napjától 1998. december 31. napjáig.
[67] Ptk. 685. § c) pont. Hatályos 1989. január 1. napjától 1993. október 29. napjáig.
[68] 1988. évi VI. törvény 2. § (2) bek. (hk.).
[69] Lásd TÓTH M.: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2002. 48-49.
[70] Btk. 258/E. §.
[71] Vö. Btk. 258/F. § 1. pont. Hatályos 1999. március 1. napjától 2002. március 31. napjáig.
[72] 1998. évi LXXXVII. törvény (javaslatának) 55. §-ához fűzött indokolás 4. pontja.
[73] Btk. 258/C. §. Hatályos 1999. március 1. napjától.
[74] Ugyanezen módosítás során beiktatott értelmező rendelkezés szerint külföldi gazdálkodó szervezet az a szervezet, amely a személyes joga szerint jogi személyiséggel rendelkezik, és az adott szervezeti formában gazdasági tevékenység végzésére jogosult [vö. Btk. 258/F. § 2. pont]. Hatályos 1999. március 1. napjától 2010. március 31. napjáig.
[75] Btk. 258/C. §. Hatályos 1999. március 1. napjától.
[76] Az 1999. évi CXX. törvény (javaslatának) 6. §-ához fűzött indokolás (6) bekezdés. A fogalom már ezt megelőzően megjelent az általános részben. Vö. Btk. 56. § (2) bek. Hatályos 1997. szeptember 15. napjától.
[77] Ptk. 685. § c) pont. Hatályos 1998. június 16. napjától 2001. december 31. napjáig.
[78] Ptk. 685. § c) pont. Hatályos 1993. október 30. napjától 2004. október 7. napjáig.
[79] A 2001. évi CXXI. törvény (javaslatának) 37-46. §-ához fűzött indokolás.
[80] Btk. 256. § (3) bek. a) pont.
[81] A 2001. évi CXXI. törvény (javaslatának) 37-46. §-ához fűzött indokolás.
[82] Btk. 137. § 17. pont. Ptk. 685. § c) pont.
[83] Vö. 3.3.1. pont.
[84] 2001. évi CXXI. törvény 45. §.
[85] A 2012. évi CL. törvény (javaslatának) 12. §-ához fűzött indokolás.
[86] Btk. 256. § (1) bek.
[87] Btk. 256. § (2) bek. a) pont.
[88] Btk. 256. § (2) bek. b) pont.
[90] Vö. 3.3.2. cím.
[91] Vö. 2011. évi CLXXV. törvény 74. § (1) bek.
[92] Vö. 2011. évi CLXXV. törvény 74. § (3) bek.
[93] Vö. 3.3.4. cím.
[94] Btk. 256. § (1) bek.
[95] VIDA M.-JUHÁSZ Zs.: A közélet tisztasága elleni bűncselekmények. In: A magyar büntetőjog különös része (szerk.: Nagy Ferenc). HVG-ORAC, Budapest, 2009. 432.
[96] BÓCZ E.: Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények. In: A Büntető Törvénykönyv magyarázata (szerkesztő-lektorok: Györgyi K.-Wiener A. I.). KJK, Budapest, 1996. [II. kötet] 538.
[97] BELEGI J.: A közélet tisztasága elleni támadások az ítélkezési tapasztalatok fényében. In: Korrupció Magyarországon (szerk.: Csefkó Ferenc-Horváth Csaba). Friedrich Ebert Alapítvány-Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs, 2001. 385.
[98] SINKU P.: A közélet tisztasága elleni bűncselekmények. In: Büntetőjog Különös Rész. Ötödik, átdolgozott kiadás. HVG-ORAC, Budapest, 2005. 319.
[99] BÓCZ: Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága i. m. 538.
[100] BÓCZ E,: Korrupciós bűncselekmények a magyar büntetőjogban. In: Korrupció Magyarországon I. (szerk. Kránitz Mariann). Transparency International Magyarországi Tagozata Egyesület, Budapest, 2000. 122.
[101] BH 1989. 176.
[102] BH 1984. 253.
[103] BH 1989. 176.
[104] Btk. 256. § (2) bek. a) pont.
[105] Btk. 256. § (2) bek. b) pont.
[106] Btk. 256. § (2) bek. c) pont.
[107] BÓCZ: Korrupciós bűncselekmények. i. m. 122-123.
[108] VIDA M.: A közélet tisztasága elleni bűncselekmények, A nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények. In: A magyar büntetőjog különös része (szerk.: Nagy Ferenc). Korona Kiadó, Budapest, 1999. 405-406.
[109] Vö. Btk. 137. § 9. pont.
[110] Btk. 256. § (3) bek. a) pont.
[111] Vö. 4.1.1. cím.
[112] Vö. 3.3.4. cím.
[113] Btk. 254. §.
[114] BH 1989. 176.
[115] Btk. 256. § (3) bek. b) pont.
[116] Btk. 256. § (4) bek.
[117] Btk. 256/A. § (1) bek.
[118] Btk. 256/A. § (2) bek. a) pont.
[119] Vö. 4.1.3. cím.
[120] Btk. 256/A. § (2) bek. b) pont
[121] Btk. 258/G. § (1) bek.
[122] Vö. 4.1.1. cím.
[123] Btk. 258/G. § (2) bek.
[124] Vö. 4.1.3. cím.
[125] KIS N.: Büntethető-e a lobbyzás? Magyar Jog, 2003/5. 280-281.
[126] Vö.: BÓCZ E.: A közélet tisztasága elleni bűncselekmények újra kodifikálása. Büntetőjogi Kodifikáció, 4. évf. (2004) 4. sz. 41.
[127] Uo.
[128] Vö. Uo.
[129] Új Btk. 463. §.
[130] Új Btk. 298. § (1) bek.
[131] Új Btk. 298. § (3) bek.
[132] Új Btk. 298. § (2) bek.
[133] Új Btk. 299. § (3) bek.
[134] Új Btk. 299. § (2) bek. a-c) pont.
[135] Új Btk. 299. § (3) bek.
[136] Új Btk. 300. § (1) bek.
[137] Új Btk. 300. § (2) bek.
[138] Új Btk. 290-292., illetve 293-294. §.
[139] Új Btk. 300. § (2) bek.
[140] Új Btk. 298. § (2) bek.
[141] Új Btk. 298. § (2) bek.
[142] Új Btk. 300. § (1) bek.
[143] Új Btk. 298. § (2) bek., illetve 300. § (1) bek.
[144] Új Btk. 298. § (1) bek., illetve 299. § (1) bek.
Lábjegyzetek:
[1] Hollán Miklós, tudományos főmunkatárs, MTA TK Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30.; egyetemi docens, NKE-RTK, Bűnügyi Tudományok Intézete, Közigazgatási Büntetőjogi Tanszék, Budapest, 1121 Farkasvölgyi út 12. E-mail: hollanmiklos@gmail.com
Visszaugrás
