https://doi.org/10.59851/mj.72.09.3
Nánási László emlékére
A még az Osztrák-Magyar Monarchiában ügyésszé kinevezett és a Horthy-korszakban a legfontosabb vezető ügyészi beosztásokat betöltő dr. Strache Gusztávról a mai napig nem jelent meg életrajz. A tanulmány amellett, hogy bemutatja Strache Gusztáv szakmai sikerekben gazdag életútját, kitérve az általa menedzselt legfontosabb bűnügyekre, így különös tekintettel az ún. frankperre, bepillantást enged a főügyész tragédiákban bővelkedő magánéletére és második világháború utáni sorsára is.
Kulcsszavak: Strache Gusztáv; Strache Gábor; Horthy-kor; Rákosi-kor; igazságszolgáltatás; ügyészség; bíróság; frankper; kitelepítés
Dr. Gustave Strache, who was appointed prosecutor in the Austro-Hungarian Monarchy and held the most important senior prosecutorial posts in the Horthy era, has not yet been published in a biography. In addition to describing Gustave Strache's career of professional success, including the most important criminal cases he managed, in particular the so-called Franc trial, the study also gives an insight into the tragedy-ridden private life of the prosecutor general and his fate after the Second World War.
Keywords: Gustave Strache; Gábor Strache; Horthy-era; Rákosi-era; justice; prosecution; court; franc trial; deportation
1943. február 27-én Horthy Miklós kormányzó Kállay Miklós miniszterelnök előterjesztésére a haza szolgálatában szerzett kiváló érdemei elismeréséül magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot adományozott dr. Strache Gusztávnak, aki az előző év végén vonult nyugállományba, mint a Budapesti Királyi Főügyészség főügyésze.[1] A "kegyelmes úr" megszólítással járó titkos tanácsosi méltóság a királyi Curia elnökének és elnökhelyettesének, illetve a koronaügyésznek "hivatalból" kijárt ugyan, de korábban nem volt arra példa, hogy azt egy főügyész kitüntetésképpen megkaphassa. Ráadásul Strache 1929. január 5-én úgy nyerte el a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet,[2] hogy az ebbe a rendjelcsaládba tartozó kitüntetést ekkor nem kapott a regnáló koronaügyész sem. 1940. február 27-én a kormányzói "teljes elismerés" látható jeléül adományozott ún. Magyar Koronás Nagy Aranyérem nevű, rendkívül exkluzívnak számító[3] kitüntetést is kiérdemelte,[4] ami alapján kijelenthető, hogy Strache volt a Horthy-korszak legszebben dekorált (vagyis foglalkozásához és beosztásához képest a leginkább kitüntetett) ügyésze. A sikerekben bővelkedő szakmai életút mellett Strache Gusztávnak azonban magánéletében tragédiák sorozatát élte át, majd mindannak az összeomlását is meg kellett tapasztalnia, amelynek védelmére egész pályafutása alatt törekedett.
Strache Gusztáv 1872. október 17-én született Strache Ágost (Ágoston) néven a zömmel németek által lakott Szepes vármegyei Szomolnokon (ma Smolník, Szlovákia). Német nemzetiségű szülei korábban Budapesten éltek, apját, Strache Antalt születése évében nevezték ki az akkor felállított helyi dohánygyár aligazgatójának[5] (aminek később az igazgatója is lett), anyja Koegler (Kőgler) Auguszta volt. 1880-ban apját a kassai dohánygyárhoz helyezték át igazgatónak,[6] így a család is odaköltözött. Ágoston, akárcsak egy évvel idősebb bátyja, Tivadar, a helyi premontrei katolikus főgimnáziumba járt, szüleiknek köszönhetően a gimnáziumot már hármas nyelvismerettel (magyar, német és francia, melyet házitanítónőjüktől sajátítottak el) kezdhették meg,[7] ahol Ágoston még ezeken
- 559/560 -
felül angolul, bátyja angolul és latinul is megtanult.[8] 1890-ben érettségizett, egyike volt annak az öt diáknak a 44-ből, akik jeles eredményt értek el.[9] Bátyja, Tivadar belépett a premontrei rendbe, tanár lett, ledoktorált, régi gimnáziumában tanított, de beteges szervezete miatt nagyon fiatalon, már 1902-ben elhunyt. Szülei és tanítványai gimnáziumi alapítvánnyal örökítették meg emlékét.[10] A fiatalabb fiú az érettségi után a kassai jogakadémia hallgatója lett, akárcsak a korszak neves jogászai közül Juhász Andor, a Curia későbbi elnöke (1925-1934), Vargha Ferenc (1922-1930) és Timkó Zoltán (1940-1944), későbbi koronaügyészek. Timkó Zoltánnal Strache már a premontreiekhez is részben egy időben járt - másfél évvel idősebb lévén Timkó bátyjának, Timkó Jordánnak az osztálytársa volt - és későbbi pályafutásuk során, mind ügyészként, mind vezetőként sokat dolgoztak együtt.[11] Jogi tanulmányait, immár a Strache Gusztáv nevet használva, a kolozsvári egyetem jogi fakultásán fejezte be, ahol 1894-ben szerzett oklevelet. Ebben az időben (már jogi oklevelének megszerzése után) több irodalmi zsengéje és próbálkozása is megjelent a Felsőmagyarország című lapban, de a magyar irodalom (és az olvasók) szerencséjére mégis inkább a jogászi hivatást választotta.[12] 1895-ben már "díjas" bírósági joggyakornok Budapesten, az V. kerületi királyi járásbíróságon,[13] fizetését 1897-ben a Vaisz-féle alapítványból biztosították, ami a bírói pályára készülő tehetséges gyakornokok számára létrehozott alapítvány volt.[14] 1897. augusztus 28-án aljegyzővé nevezték ki a budapesti büntető törvényszékhez,[15] majd 1900. február 26-án albírónak a győri törvényszékhez.[16]
1900. augusztus 30-án megnősült (az egyházi szertartást a bátyja végezte), felesége Harmos Olga, a Curián közigazgatási tanácselnök bíróként dolgozó Harmos Gábor leánya volt.[17] 1900. december 1-jén alügyésszé nevezték ki a szolnoki királyi ügyészséghez (ami akkoriban a Budapesti Királyi Főügyészség illetékességi területe alá tartozó ügyészség volt), a család tehát Szolnokra költözött, itt született meg 1902. január 1-jén első gyermekük, Antal, majd 1903. október 31-én második gyermekük, Gábor. 1905 februárjában Strachét áthelyezték a pestvidéki ügyészségre,[18] majd 1906 márciusában a budapesti ügyészségre, ahol 1907. október 31-én ügyészi kinevezést kapott.[19] Strachének ekkor már több mint tízéves igazságügyi gyakorlata volt, és azon felül, hogy felesége családja a fővárosban élt, egy későbbi interjújában a budapesti ügyészség magas szakmai nívóját nevezte meg Budapestre törekvésének indokaként.[20] Ha figyelembe vesszük, hogy itt olyan kollégái voltak, mint Timkó Zoltán későbbi koronaügyész, vagy Váry Albert, a Budapesti Királyi Ügyészség leendő vezetője, illetve a kor legnevesebb bíráival tárgyalhatott, a főváros szellemi pezsgésével és világvárosi bűnügyi helyzetével együtt valóban inspiráló közeg lehetett az ambiciózus és tehetséges fiatal jogász számára. Ráadásul áthelyezése ügyészségi érdek is volt, mert a század elejére a budapesti ügyészség olyannyira leterheltté vált, hogy Sélley Barnabás vezető ügyész, Strache kinevezése után egy évvel, külön feliratban jelezte a létszámhiány miatti aggodalmait a feletteseinek.[21]
Strachét a második világháború után a Rákosi és a Kádár korszakban is szélsőséges jobboldaliként, a baloldali politikai mozgalmak egyik legádázabb ellenségeként állították be, sőt sikeres ügyészségi pályafutását is ezzel magyarázták.[22] Az kétségtelen tény, hogy Strache a két háború közötti korszak politikai rendszerének hű támogatója és védelmezője volt, hisz vallásos világnézete, családja, felesége családja és ügyészi hivatása miatt is az ún. "úri" osztályhoz tartozott. Emiatt valószínűleg már az első világháború előtt sem szimpatizált a baloldali mozgalmakkal, Budapestre kerülése után nem sokkal azonban
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
