Jelenleg a csődtörvény hatálya alá a regisztrált hazai vállalkozások közül az állami vállalatok, trösztök, egyéb állami gazdálkodó szervek, szövetkezetek, gazdasági társaságok, közhasznú társaságok, egyes jogi személyek vállalatai, leányvállalatok, vízgazdálkodási társulatok (a víziközmű-társulatok kivételével), erdőbirtokossági társulatok, önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, magánnyugdíjpénztárak és az egyesülések tartoznak. Ezek teszik ki a több mint 1,1 millió regisztrált vállalkozás mintegy 1/3-át.
A bíróságoknál kezdeményezett csőd- és felszámolási kérelmek közel 90 százaléka a kis tőkeerejű betéti társaságok és korlátolt felelősségű társaság ellen indult. Az újonnan alakuló vállalkozások felszámolásának fő oka a vállalkozás működéséhez szükséges tőke (forgóeszköz-finanszírozás), a fejlesztéshez szükséges források hiánya, továbbá a piacismeret gyengesége, a marketing kialakulatlansága, valamint a vállalkozási kultúra hiánya. Az utóbbi években felszámolásra került cégek esetében általános tapasztalat, hogy a hitelezők kielégítése rendkívül alacsony szintű, az adós vagyona sok esetben még a felszámolási költségeket - köztük a felszámoló díját - sem fedezi.
A csődeljárások visszaesésének fő oka az 1993. évi törvénymódosítás (első novella), amely eltörölte a kötelező öncsőd intézményét, ezenkívül szerepet játszottak az akkori adóskonszolidációs várakozások is. Az adósok - a kötelező öncsőd intézményének megszűnésén kívül - azért sem élnek a fizetési moratórium lehetőségével, mert a csőd nyilvános közzétételével romlik a piacon maradásuk esélye. Az ilyen adóssal a partnerek legtöbbször csak készpénzes üzletet hajlandók kötni, a folyó termeléshez szükséges hitelekhez pedig csak nehezen, komoly garancia mellett tudnak hozzájutni. Ezért általánossá vált a bírósági eljárást megkerülő egyedi "fizetési alku" rendszere, amely részben a szabályozott eljárások helyébe lépett. A csőd intézménye jelentőségét vesztette, így a cégek fizetésképtelenségénél a figyelem középpontjába a felszámolás került, mint a követelésérvényesítés sajátos formája. Napjainkra - néhány kivétellel - lezárult a felszámolások azon szakasza, amikor az eljárásokat a nagy vállalkozások (állami vállalatok) túlsúlya és ebből adódóan jelentős nemzetgazdasági hatások (létszámelbocsátás, exportcsökkenés) jellemezték. A piacváltással, a szerkezet-átalakítás és privatizáció előrehaladtával, továbbá a kis- és közepes méretű szervezetek térhódításával az egyre kisebb, vagyonnal alig rendelkező cégek jutottak felszámolásra, amelyek döntő többsége "kényszervállalkozásként" avagy a jogszabályi hézagok "hasznosítása" érdekében jött létre.
A felszámolás alatt álló közel 13 ezer gazdálkodó 5,4 százaléka a mezőgazdaságba, 22,7 százaléka az iparba (döntően a feldolgozóiparba), 13,7 százaléka az építőiparba, 34,9 százaléka a kereskedelem-járműjavítás, 12 százaléka az ingatlanügyek-gazdasági szolgáltatás ágazatba tartozik. Az iparba, az építőiparba és a kereskedelembe sorolt szervezetek esetében a felszámolás alatt állók aránya magasabb, mint a nemzetgazdaságban betöltött számarányuk.
Az eljárások 36 százaléka Budapesten és Pest megyében koncentrálódik. A különböző régiók közül csupán a Budapestet és Pest megyét magában foglaló közép-magyarországi régióban kedvezőbb a felszámolás alatt állók aránya a gazdálkodók számához viszonyítva. A legrosszabb helyzetben az észak-alföldi és dél-alföldi régió van, itt minden száz törvény hatálya alá tartozó szervezet közül öt felszámolás alatt áll.
A felszámolás alatt álló szervezetek 69 százaléka jogi személyiségű gazdasági társaság (elsősorban kft.). A szövetkezetek aránya a 9 százalékhoz közelít és 17 százalék körüli a jogi személyiség nélküli betéti társaságok aránya.
A mintegy 13 ezer felszámolás alatt álló gazdálkodó több mint fele nulla (vagy ismeretlen) létszámot, 23 százalékuk 1-9 főt, 14 százalékuk 10-19 főt, 8 százalékuk 20-49 főt foglalkoztatott a KSH regisztrációja szerint. Az 50 fő feletti létszámú gazdálkodó szervezetek közül mindössze 148 állt 2000. június 30-án felszámolás alatt. A felszámolások egyértelműen eltolódtak a kislétszám-kategóriájú szervezetek irányába, hiszen ez idő tájt mintegy a 90 százalékuk folyt 50 fő alatti vállalkozások körében.
Általános tapasztalat, hogy a felszámolások kezdeményezői az esetek közel 90 százalékában a hitelezők, ezen belül elsősorban a szállítók. Ők a felszámolási kérelmek mintegy 60 százalékát adták be, ugyanakkor az APEH minden száz bejelentésből 29-et kezdeményezett. A bankok azonban egyre kisebb számban indítanak eljárást, mivel a hitelekre általában eleve jelzáloggal szereznek biztosítékot, avagy más módon szereznek érvényt követelésüknek.
A csőd- és felszámolási eljárás alatt álló gazdálkodók 2000. június végén az APEH-nek és a VPOP-nak együttesen 352 milliárd forinttal tartoztak. A felszámolás alatt állók tartozásainak összege évről évre növekvő tendenciát mutatott, és nőtt az egy felszámolásra jutó hátralék állománya is. Ez a tendencia 1999-től megfordult, amelynek oka a be nem szedhető hátralékok törlése, illetve a 48/1998. (III. 18.) Korm. rendelet alapján az APEH- és TB-követeléseknek a Magyar Követeléskezelő Rt. számára történő átadása, amely követelések összege 2000. augusztus közepéig elérte a 311 milliárd forintot.
A felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben 2000. június végén az adóhatóság 283 milliárd forint, a VPOP 69 milliárd forint bejelentett adó- járulék, illetve vámkövetelést tartott nyilván. Ezen felül jelentős azoknak az adótartozásoknak az összege is, amelyek már a felszámolás alatt keletkeznek, de teljes körű megfizetésükre nincs fedezet az adós cég vagyonából.
A befejezett eljárásokkal kapcsolatos általános tapasztalat, hogy az állami hitelezők esetében a követelések kielégítési aránya általában igen alacsony. Ez részben az eljárások általánosan jellemző tendenciáiból (nő a vagyontalan cégek elleni felszámolások aránya), részben pedig abból is adódik, hogy a banki követelések jelzálogbejegyzései a kielégítési sorrendben megelőzik a köztartozásokat, de oka az eljárások elhúzódása miatt bekövetkező vagyonleértékelődés is.
Az 1992-2000. június 30. között befejezett felszámolási eljárásoknál - amelyek közül több mint 15 ezer esetben az APEH, mint hitelező érintve volt - keletkezett hitelezői veszteség 178 milliárd forintot tett ki, az átlagos kielégítési arány pedig mintegy 3 százalékos volt.
A VPOP 1996-2000. június vége között a befejezett eljárásokból mintegy 0,5 milliárd forint készpénzt és további 0,9 milliárd forint névértékű részvényt kapott. A VPOP követeléseinek megtérülése alacsonyabb, mint az adó- és járulékköveteléseké. (A VPOP 1996-tól összesen 4335 szervezet 64,5 milliárd forintot kitevő követelését törölte.) A járuléktartozások behajtásához hasonlóan, a VPOP-t, mint hitelezőt 1999. január 1-jétől szintén az állami adóhatóság képviseli a csőd- és felszámolási eljárásokban annak érdekében, hogy az állam hitelezői érdekeit hatékonyabban lehessen érvényesíteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
