A 2010. évi országgyűlési választások óta Magyarországnak szilárd és kényelmes - több mint kétharmados - parlamenti támogatással és erős elhatározásokkal rendelkező, nagyon ambiciózus kormánya van.
Az Országgyűlés 2010. július 11-én olyan törvénnyel módosította a büntetőeljárási kódexet, amelynek több furcsa rendelkezését a jogászi hivatás valamennyi szakterületén hevesen bírálták és bírálják ma is az emberi jogokra hivatkozással, s ezért úgy gondolom, hogy külföldi kollegáim érdeklődésére is számot tarthat.
A törvény leginkább vitatott rendelkezései azok, amelyek sajátos eljárási szabályozást vezetnek be a "kiemelt jelentőségű ügyek"-nek a törvény 23. §-ban körülírt csoportjára.
Ezt a bűncselekmény-csoportot a jogszabály a hatályos büntetőkódex megfelelő rendelkezéseire utalva határozza meg. Közéjük tartozik a hivatali visszaélés és a vesztegetés, ha helyi önkormányzati képviselő, polgármester, polgármester-helyettes, helyi önkormányzat vezető beosztású tisztviselője, országgyűlési képviselő, magas beosztású állami tisztviselő vagy vezető beosztású közigazgatási tisztviselő követi el, vagy "kizárólag ilyen jogállású személy gyanúsítható az elkövetéssel", avagy a bűncselekményt ilyen személy viszonylatában követték el. A szóban lévő csoportba tartoznak a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények is, továbbá egyes gazdasági és vagyon elleni, valamint a háborús és az emberiesség elleni bűncselekmények, az emberölés és az emberrablás súlyosabban minősülő esetei és a terrorcselekmények egyes változatai. Az idesorolt bűncselekmények többsége közepes súlyosságúnak tekinthető, lévén büntetési tételeik felső határa többnyire három-, öt- vagy nyolcévi szabadságvesztés; vannak azonban közöttük olyanok is, amelyekre életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható.
1. A hevesen bírált szabályok egyike így szól: "Kiemelt jelentőségű ügyben elrendelt őrizet legfeljebb százhúsz óráig tarthat. Az őrizet első negyvennyolc órájában a terhelt és a védő érintkezése a konkrét ügy egyedi körülményei alapján az ügyész intézkedésére megtiltható. Az intézkedés ellen jogorvoslatnak nincs helye."
Ebben az országban az őrizetbe vételt a nyomozó hatóság - többnyire a rendőrség - rendeli el és foganatosítja. Az őrizet rendszerint 72 óráig tarthat; ha ez az idő anélkül telik el, hogy a bíróság elrendelte volna az előzetes letartóztatást, az őrizetest szabadon kell engedni.
Az őrizetben lévő gyanúsítottat a hatóság elé állításától számított 24 órán belül ki kell hallgatni. Az új szabályok szerint a kiemelt jelentőségű ügyek gyanúsítottjait illetően a kihallgatás nélküli fogva tartás megengedett időtartama 24-ről 72 órára nő.
A különösen vitatott kérdés a következő: a büntetőeljárási törvény szerint a kihallgatás kezdetén a kihallgató - miután megállapította a gyanúsított személyazonosságát - köteles őt részletesen tájékoztatni a gyanúsítás tárgyát alkotó tények és jogi minősítésük felől, valamint kioktatni eljárási jogaira, beleértve a hallgatás jogát és a védőhöz való jogot is. Az őrizetbe vételt írásbeli határozattal kell elrendelni, s ebben meg kell ugyan jelölni a bűncselekményt, amely miatt az eljárás folyik, de a feltételezett tényeket nem kell részletezni. Ezért sok jogász aggódik, hogy az új szabályozás szerint a gyanúsított 72 órán át őrizetben tartható anélkül, hogy tájékoztatnák az ellene szóló vádról - ellentétben az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Európai Egyezségokmánya[2] 5. cikkelyének 2. pontjával.
2. A nyomozó hatóság a gyanúsítottat bármikor kihallgathatja.
"Kiemelt jelentőségű ügyben fogva lévő gyanúsítottat hetvenkét órán belül ki kell hallgatni. Ha a kihallgatásra az őrizet első negyvennyolc óráján belül kerül sor, a védő a kihallgatáson akkor is részt vehet, ha az ügyész az 554/G. § alapján a terhelt és a védő érintkezését megtiltotta[.]" - mondja az új jogszabály.
A(z ügyész által elrendelt) érintkezési tilalom határozott időtartamra szól, s ha a kihallgatás ezen belül történik - ami ellenkező rendelkezés hiányában megengedett -, azt kell hinnünk: a védő és a gyanúsított nem tanácskozhat egymással.
A kérdés az: hogyan "vehet részt" a védő a kihallgatáson, ha nem ismeri védence álláspontját? Mit tegyen, ha hallja, hogy a gyanúsított felvilágosítást kér eljárási jogszabályok felől és a kihallgató félrevezető tájékoztatást ad? És mit tehet a kihallgató, ha a védő - ügyfele kérdő pillantására válaszként - ujjával szó nélkül lakatot tesz a szájára?
A védőhöz való jog 1896 óta büntetőeljárási jogunk szabálya. Benne van a hatályos Alkotmányban[3] és hasonlóképpen benne van az új Alaptörvényben is, amelyet - e kormány javaslatára - a nyáron fogadtak el és 2012. január 1-jétől hatályos. A jogi szakirodalom és a jogászok túlnyomó többségének véleménye szerint a hatékony ügyvédi védelemnek előfeltétele védő és ügyfele közötti érintkezés létesítése és fenntartása, ezért érintkezésük a védelemhez való jog szerves része, s így annak bármilyen korlátozása sérti a Konvenció 6. cikkelyének 3/c. pontját.
3. A magyar igazságszolgáltatási szervezet négyszintű: helyi bíróságok működnek a városokban, megyei bíróságok a 19 megyeszékhelyen és a Fővárosi Bíróság Budapesten, továbbá ugyanitt ítélkezik a Legfelsőbb Bíróság. Működik ezenfelül öt körzeti fellebbviteli bí-
-625/626-
róság ("Ítélőtábla"). A helyi bíróságok első folyamodású bíróságok, a megyei bíróságok súlyosabb bűnügyekben első folyamodású, egyébként fellebbezési fórumok a helyi bíróságok döntéseivel szemben. Az ítélőtáblák és a Legfelsőbb Bíróság másod- illetőleg harmadfokon járnak el a helyi és megyei bíróságok viszonylatában.
A Büntetőeljárási Kódex[4] állapítja meg a bíróságok elsőfokú hatáskörét a bűncselekmény jellege (büntető törvénykönyv szerinti minősítése) alapján (előírja, hogy milyen szintű bíróságnak kell eljárnia), az illetékességet (a "területi hatáskört"; tehát, hogy pl. a megyei bíróságok melyike járjon el) pedig az elkövetés helye vagy a vádlott lakóhelye alapján kell megállapítani. Ha az így adódó bíróságot valamely kivételes okból - pl. a vádlott a bíróság elnökének közeli hozzátartozója - ki kell zárni, a régi hagyományok és a hatályos törvény szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a bírói kar önkormányzati testülete) jelöl ki egy másik, megfelelő szintű bíróságot.
A "kiemelt jelentőségű ügyek" többsége egyébként a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörébe tartozna. Az új jogszabály felhatalmazza a legfőbb ügyészt arra, hogy tekintet nélkül akár az elkövetés helyére, akár a vádlott lakhelyére, kijelölje azt a bíróságot, amelynél vádat kell emelni. Amikor erről dönt, csak a számításba jövő bíróságok ügyterhét kell figyelembe vennie; vezérlő szempontnak azt kell tekintenie, hogy a bíróság "ésszerű időn belül" legyen képes dönteni. Nem köteles a döntését (ami egyébként az eljáró ügyészhez intézett utasítás) nyilvánosan megindokolni sem.
Mivel van hatályos törvény mind az eljárás szokványos menetére, mind a rendkívüli helyzetek kezelésére, sok jogász véleménye szerint az új rendelkezések felesleges előírások; emellett, sokan úgy tartják, hogy az átláthatóság hiánya miatt kétségesnek tekinthető egy olyan bíróság pártatlansága, amelyet az ügyfelek egyike - a másik ügyfél véleményére tekintet nélkül - jelöl ki az ügy eldöntésére. Mindez ellentétesnek tűnik a Konvenció 6. cikkely 1. pontjával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
