Kovács Péter jogászprofesszornak és a Nemzetközi Büntetőbíróság tagjának 2020-ban megjelent, Bevezetés a Nemzetközi Büntetőbíróság joggyakorlatába című monográfiája valódi izgalmakat ígér azoknak, akik a nemzetközi büntetőbíráskodás kihívásokkal teli világába szeretnének bepillantást nyerni. A nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűntettek miatti felelősségre vonás elmaradásának, a szerző szóhasználatában a büntetlenség "kultúrájának" fokozatos megszűnéséhez rögös út vezet. A működését az új évezred hajnalán megkezdő Nemzetközi Büntetőbíróság előtörténetében egy-egy állomást jelentett többek között a második világháborút, a délszláv válságot, a ruandai népirtást vagy a Sierra Leonéban dúló polgárháborút követő felelősségre vonások. A nemzetközi büntetőbíráskodást övező elméleti és gyakorlati kihívások azonban igazán csak ekkor körvonalazódtak. A könyv ezen sajátos világ megismerésére invitálja az olvasót.
A monográfia nemcsak azért nyújt lebilincselő élményt az olvasónak, mert jogtörténeti és nemzetközi jogi összefüggésbe helyezve mutatja be a Nemzetközi Büntetőbíróság működését. Azért is, mert Kovács Péter professzor a jogtudós aprólékos elemzését és a gyakorló nemzetközi bíró lényeglátását ötvözve világít rá a nemzetközi büntetőbíráskodás fontos kérdéseire és időszerű dilemmáira. Arany Jánost felidézve megállapíthatjuk, hogy a könyv jól alkalmazza a tételt, miszerint "[k]ettős úton halad az emberi élet: [e]gyik a gyakorlat, másik az elmélet". Ennek szellemében az olvasó rögtön a kötet elején szembesül azzal, hogy nemcsak a büntetőbírói fórum megalkotása volt több mint négy évtizedig tartó folyamat, hanem azoknak a bűncselekményeknek a meghatározása is komoly kihívást jelentett és jelent mind a mai napig, amelyek tekintetében a részes államok elfogadják a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát. A könyvben vizsgált egyik kiváló példája ennek az agresszió cselekménye, amelynek elbírálása - a kampalai megállapodás nyomán - csak 2018 júliusától tartozik a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá. A jövőt tekintve pedig szó esik a monográfiában a büntető joghatóság utólagos kiszélesítésének lehetőségéről is, amelyre a szerző véleménye szerint, a nemzetközi diplomáciai gyakorlat szokásaira is figyelemmel, egy-egy cselekmény jelentősége és a megtorlás iránti igény egybeesésekor nyílik esély.
A konkrét büntetőügyeket az elméleti tételekkel összekapcsolva a szerző átfogó és részletes elemzést nyújt a Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásának sine qua nonjáról, a komplementaritásról, valamint ezzel összefüggésben a komplementaritás és a szuverenitás kapcsolatáról. Kovács Péter professzor a büntetőügyek tanulságait felidézve rögzíti, hogy a komplementaritás elve valójában a mérleg nyelvét adja a szuverenitás és egy hatékony, hiteles Nemzetközi Büntetőbíróság között. Valódi kuriózumnak számít a könyv azon része, amelyben a szerző a Nemzetközi Büntetőbíróságok és más nemzetközi bírói fórumok közötti kereszthivatkozásokat veszi górcső alá. Éppen úgy, ahogyan az alkotmányjog és az alkotmánybíráskodás terén is egyre jelentősebb szerephez jut a bíróságok közötti párbeszéd, a nemzetközi jog tudományát és doktrinális fejlesztést is innovatív módon szolgálja a nemzetközi bírói fórumok kereszthivatkozásainak feltárása és értelmezése. A kötet a Nemzetközi Büntetőbíróság ezen kereszthivatkozásainak feltárására törekedett, amelyeken keresztül egyfelől a büntetőügyekben eljáró más nemzetközi fórumok, másfelől pedig a nemzetközi emberi jogi bíróságok döntéseire való hivatkozásokat vizsgálja részletesen. A szerző várakozása szerint pedig bár a Nemzetközi Büntetőbíróság egyre tekintélyesebb saját gyakorlatra tesz szert az idők során, a kereszthivatkozások a bíróság kiterjedt és szerteágazó joghatósága miatt, valamint az emberi jogi fórumok gyors fejlődésének köszönhetően közel sem fognak elapadni.
A könyv külön fejezetet szentel a Nemzetközi Bíróság nemzetközi jogi jogalanyiságát övező dilemmának, amely a szerző lényeglátó megállapítása szerint bár elméleti kérdés, ugyanakkor megválaszolása mégis súlyos gyakorlati következményekkel jár, ugyanis kijelöli az intézmény eljárásának lehetőségeit és befolyásolja jövőbeli mozgásterét. A szerző elsősorban arra a kérdésre keresett választ, hogy a nemzetközi jogászok számára jól ismert, az ENSZ jogalanyiságáról szóló, úgynevezett Bernadotte-ügy tételei érvényesek lehetnek-e a Nemzetközi Büntetőbíróság esetében. Figyelemmel a részes államok aránya, illetve a bírói fórum missziója és az alapító okmány bizonyos rendelkezéseinek "erga omnes" jellege tekintetében az ENSZ-szel közös jellemzőkre, a könyv kreatív jogértelmezés révén arra jut, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság "erga omnes" jogalanyisága igazolható, még akkor is, ha a konkrét eljárásokban a részes államok és a nem részes államok közötti különbségtétel nem kerülhető meg. A szerző ezen elméleti következtetésének
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
