Az elmúlt évtizedekben azt szokhattuk meg, hogy körülöttünk a világ olyan ütemben változik, hogy megfelelő idő áll rendelkezésre arra, hogy az új jelenségeket is azok érett állapotában vizsgáljuk, a jelenségek mozgatórugóit megértsük, közös gondolkodás útján felmérjük, hogy a vizsgált jelenség rendbenvaló-e, van-e szükség valamilyen kiigazításra a társadalom, a gazdaság, a közjó érdekében. Ez többé-kevésbé igaz volt a politikai hatalomgyakorlás, a nagy társadalmi alrendszerek, a szabályozott iparágak mindegyikére. Ha konszenzus, de legalább többségi álláspont alakult ki a változtatás szükségességéről, az adott terület érintettjei - köztük a jogalkotó és jogalkalmazó jogászok - kellő időben, megfelelő ütemezéssel megtervezhették és megvalósíthatták a szükséges korrekciós lépéssorozatot. Ha kifejezetten a szabályozott iparágakat, például az elektronikus hírközlést nézzük, azt láttuk, hogy a technológiai fejlődés új és új termékeket és szolgáltatásokat, piaci modelleket, piaci mozgásokat tett lehetővé, ami aztán hol előnyös, hol kevésbé előnyös következményekkel járt a közjóra. A fejlődés bevett útja az volt, hogy e folyamatos változásra adott esetben a nemzetközi szabványosító szervezetek, iparági koalíciók, önszabályozó vagy szabályozó szervezetek évek munkájával reagáltak, és - legalábbis ha az elmúlt fél évszázad európai szabályozási gyakorlatát tekintjük - a rendszerint többszintű, testületi döntéshozatali rendben megszületett az a műszaki és szabályozási modell, amiről a legtöbben hitték el és feltételezték, hogy egy viszonylag hosszabb időtávban - egy következő, ütemezett felülvizsgálatig - sikeres lesz. Ma viszont - banális állítás, de igaznak látszik - a technológiai fejlődés gyorsuló ütemű (lásd még a technológiai konvergencia fogalmát). Ráadásul a társadalom fejlődése, a társadalom belső működési logikája, értékítélete, szerkezete ezt messze nem követi, az ebből adódó feszültségek a technológiából adódó primer szabályozási kérdéseken túl a társadalomtudományok számára is feladatot adnak. Az esetleges problémák felismeréséért és elemzéséért felelős kutatóműhelyek, intézmények, majd a szabályozásért felelős politikai és szakmai szervezetek egyre nagyobb lépéshátrányba kerülhetnek. Ilyen időkben fokozott szerep hárul az adott szakterülettel foglalkozó szakmai közösségekre, arra, hogy a terület érintettjeinek és szakértőinek minél szélesebb köre minél aktívabban tárgyalja az aktuális szakmai kérdéseket a szakmai nyilvánosság legkülönbözőbb fórumain.
Az Infokommunikáció és Jog küldetése e technológiai és társadalmi változásokból eredő jelenségek, átalakulások, feszültségek jog által megragadható vetületeinek észlelése, értelmezése, és a jog világába tartozó fogalmi keretek, rendszerezés, iránymutatások és javaslatok bemutatása, ütköztetése. Én úgy látom, hogy a fenti okok miatt az Infokommunikáció és Jog küldetését magáénak valló szakmai műhely mondanivalója akár szélesebb kör számára is egyre érdekesebb, relevánsabb, fontosabb lesz. Ez azonban fokozott felelősséget, kihívást is jelent e szakmai közösség számára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
