Tisztelettel köszöntöm a konferencia, az Ünnepi Teljes Ülés valamennyi résztvevőjét, bírótársaimat, illetve meghívott vendégeinket, akik megtisztelik jelenlétükkel a konferenciát.
Nagyon nehéz röviden zárszót mondani, márpedig ez volna a feladatom, hiszen egy zárszó akkor lehet csak jó, ha rövid. A rövidség követelménye azonban ütközik az elhangzott előadások jelentőségével. Olyan rendkívül fontos történelmi eseményekről hallottunk, és ezen eseményekből megismerhető olyan történelmi tapasztalások, tanulságok, sőt mi több hagyományok hangzottak el ezen a délelőttön, amelyekkel szemben a rövid visszatekintés, a rövid beszéd talán még udvariatlannak is hatna.
Mégis megpróbálok néhány gondolatot kiemelni az elhangzottakból, a rendkívül érdekfeszítő, történelmünk viharai folytán olykor igen szomorú témákat is érintő előadásokból.
Egy teljes történelmi tablót kaphattunk itt a Teljes Ülésen a Kúria történetéről, mely tabló ugyan az 1861-es eseményekre koncentrált, hiszen ezek évfordulóját ünnepeljük éppen most, de előadóinknak szükségképpen vissza kellett nyúlni az előadások során az ezt megelőző korszakokra, elsősorban az 1723-ban hatályba lépett bírósági szervezeti reformra, és több más rendkívül fontos történelmi tényre és eseményre.
Nyilvánvalóvá vált az, amit egyébként is tudunk, hogy a bírói függetlenség és az igazságszolgáltatás önálló hatalmi ág jellege Magyarországon nem új dolog, és azt mi nem a II. világháború, sőt nem is a rendszerváltozás utáni, Nyugat-Európából érkező ismeretekből tanultuk meg, hanem ez Magyarország ősi alkotmányának részét képezte, a történeti alkotmány vívmányai közé tartozik, hiszen erről törvényeink már jóval korábban egységbe foglalt rendelkezéseket tartalmaznak.
A következő rendkívül fontos tapasztalása a mai konferenciának az, hogy a bírói függetlenség, a független bírói szervezet és az ország függetlensége milyen rendkívül szoros kapcsolatban áll egymással, modern tudományos kifejezéssel élve interdependenciában állnak. Míg az ország függetlensége, tényleges külső befolyástól való mentessége az alapot teremti meg ahhoz, hogy az állam bíróságai függetlenül működhessenek, ugyanakkor a bíróságok független működése az egyik legfontosabb garanciája annak, hogy az ország függetlensége fenn is maradjon.
Ha megpróbáljuk leegyszerűsíteni, hogy az 1861-es, a konferenciánkon bemutatott és elemzett eseménysorozat miről is szól, megállapíthatjuk, hogy a kérdés az volt, Ausztriában (Bécsben) vagy Magyarországon (Budán) alkotják, illetve alkalmazzák a jogot, valamint, hogy a jogalkalmazás során osztrák vagy magyar jogot kell alkalmazni. Továbbá az is, hogy a magyar jogban mennyiben vannak benne az ország régi szokásai, az ország saját jogalkotó szervei által létrehozott jogi szabályok és mennyiben kell vagy lehet ezeket ún. idegen elemekkel kiegészíteni?
Az alkotmányos joganyag és az önálló, saját bírói szervezet ügye 1861-ben látványosan kapcsolódott össze azzal, hogy az önálló magyar bírósági szervezetnek nem egyszerűen csak elvont érték gyanánt van jelentősége, hanem jelentősége van a tekintetben is, hogy az akkor eltelt tíz-tizenkét esztendő társadalmi, gazdasági változásai folytán fontos jogi változásokat, mint tanulságokat a magyar legfőbb bírói szerv vonja le.
A mai előadásokból azt is megismerhettük, megtapasztalhattuk, hogy az alkotmányos önállóság, a történti alkotmány vívmányainak teljessége ebben a korszakban is mennyire része volt és mennyire erős része ma is a magyar nemzeti identitásnak.
Amikor tehát arról beszélünk, hogy a magyar jogot alkalmazó magyar bíróság az ország függetlenségének a garanciája, ezt kiegészíthetjük azzal a mai kortárs tapasztalattal - erre utalt Miniszter Asszony is a beszédében -, hogy az a jog, ami az életviszonyainkat szabályozza, az a jog, amelynek alávetve működik a közigazgatás és a kormányzás, ez a jog milyen jogalkotó szerv által megalkotott, milyen jog.
Ezzel kapcsolatban a jogállamiság követelményrendszerét kell mindenekelőtt hangsúlyozni, melynek legfontosabb összetevője a jogbiztonság és a jog kiszámíthatóságának igénye, azaz, hogy mindenkor tudnunk kell, hogy a megalkotott jognak milyen tartalma, következményei, eredményei lehetnek. Ezzel nehezen fér össze az, hogy a jog értelmezése folytán újabb és újabb szabályok keletkeznek, újabb és újabb szabályok fejtenek ki és gyarapítanak hatásköröket, melyek az eredeti szabályból nem feltétlenül következnének.
Deák Ferenc második felirati beszédéből idézve egy másik idézetet, hangsúlyozhatjuk azt magunknak, hogy "Bármi történjék, amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet félve a szenvedésektől önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges".
Hallhattuk azt is, Prof. Dr. Zinner Tibor előadásában, hogy erő és hatalom hogyan, milyen személyes történekbe ágyazva vette el a Legfelsőbb Bíróságra átnevezett Kúria függetlenségét, hatásköreit. Talán az utolsó előadás üzenete az, hogy "az idő és kedvező szerencse" által visszaadott függetlenségre, melynek gyökerei mélyen visszanyúlnak a történeti hagyományba, ma és a jövőben is nagyon vigyáznunk kell.
E szavakkal szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek a figyelmét. Köszönöm vendégeinknek és előadóinknak a jelenlétet és köszönöm tisztelt bírótársaimnak is, hogy meghallgattak. A Konferenciát e gondolatokkal bezárom.
Köszönöm a szót, Elnök Úr! ■
JEGYZETEK
* A szerző a Kúria elnökhelyettese, tanszékvezető egyetemi tanár (Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar).
Visszaugrás
