A szerzői jogi törvény 1999. szeptember 1-je óta tizenhétszer módosult (csak a rend kedvéért: 2001. évi XLVIII., LXXVII. tv.-ek, 2003. évi CII., CXXV. tv.-ek, 2004. évi LXIX. tv. 2005. évi XXVI., CVIII., CLXV. tv.-ek, 2006. évi CIX. tv., 2007. évi LXXXII. tv., 2008. évi CXII. tv., 2009. évi LVI. tv., 2010. évi LXXXII., CXLVIII., CLII., CLXXXV. tv.-ek, 2011. évi CLXXIII. tv.). Az alábbi sorok a 2012. január 1-jén hatályba lépő legutóbbi, jórészt a közös jogkezelési fejezetet érintő módosítások egyes elemeit mutatják be. A korábbi, sűrű változtatások egy része érdemi, uniós aktusokhoz, a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényhez, vagy a közigazgatási szervezet jelentősebb módosulásaihoz igazította a törvényt, de vannak köztük jelentéktelen, technikai kiigazítások is (pl. amelyik a munkanapban megadott határidőt naptári napban meghatározott határidővel váltja fel). Minden esetre már a változások száma is mutatja, hogy téves az az álláspont, hogy a szerzői jogi szabályok felett megállt volna az idő. Sőt, a szomszédos jogi védelmi idő felemeléséről (a védelmi idő irányelv módosításáról) szóló irányelv már napvilágot látott, hamarosan hozzá lehet kezdeni az újabb felülvizsgálathoz.
A haladásban az is megfigyelhető, hogy a hazai módosítások esetenként megelőzik az uniós jogi szabályozást. Ez elmondható például az árva művek felhasználása engedélyezésének rendjéről, amelyet uniós soft law-ra hivatkozva [a Bizottság 2006/585/EK ajánlása (2006. augusztus 24.) a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetővé tételéről, valamint a digitális megőrzésről 6. (a) és (c) alpontja] vezetett be minden más tagállam előtt a magyar jogalkotó 2008-ban (az e tárgyról szóló irányelv jövőre várható), vagy a jelenlegi, a közös jogkezelés szabályait átszabó, az indokolásban szintén uniós soft law-ra és az Európai Parlament állásfoglalására is hivatkozó [az Európai Parlament 2007. március 13-ai állásfoglalása, és a Bizottság ajánlása (2005. május 18.) a jogszerű online zeneszolgáltatás érdekében a szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről (2005/737/EK), az ún. Online Ajánlás] módosításról, amely szintén nem várta be az előkészületben levő irányelvet.
Arra nem találunk magyarázatot, hogy az Szjt.-nek az Európai Unió jogának való megfelelésről szóló 113. §-ába miért nem került be az indokolás szerint igazodási pontnak tekintett uniós jogi háttér. Ha az árva mű engedélyezési rend bevezetése során lehetett a normában hivatkozni soft law-ra, akkor ez most miért maradt el? A törvényi hivatkozás elmaradásának talán az az oka, hogy az Európai Parlament egy 2008-as, a Bizottságot megfelelő jogalkotásra (irányelv) felhívó határozatában [P6_TA[2008)0462 Az Európai Parlament 2008. szeptember 25-ei jogalkotási állásfoglalása a szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről a jogszerű online zeneszolgáltatás terén] kifejtette, hogy "(...) a Bizottság jogalkotásra való hajlandóságának hiánya -, ami azt mutatja, hogy figyelmen kívül hagyta az Európai Parlament különböző állásfoglalásait - és azon szándéka, hogy az ágazatot ajánlások útján szabályozza, jogbizonytalanságot eredményezett mind a jogosultak, mind a felhasználók soraiban, különösen a műsorszolgáltatók körében(...)". Ha a zenei repertoárok széttöredezését eredményező Online Ajánlást az Európai Parlament is jogbizonytalanságot keltő aktusnak tartja, akkor valóban nem helyes rá hivatkozni a törvényben. Ha hivatkozna rá a törvény, a bizottsági ajánlások ugyanúgy viselkednek, mint bármely kötelező jogi aktus: kikényszeríthető és lehet rá vonatkozóan kötelezettségszegési eljárást is indítani a tagállam ellen. De jelenthet-e ilyen körülmények között Online Ajánlás és az azt kritizáló Európai Parlamenti Állásfoglalás az indokolás szintjén megfelelő uniós jogi alapot egy átfogó újraszabályozásra?
A közös jogkezelésről és a páneurópai online zenei felhasználások engedélyezéséről szóló irányelv-tervezet minden bizonnyal elkészül a következő év tavaszára. Jobb lett volna a szabályozás újragondolását összekötni a látható, egybefoglalt uniós követelményekkel. Ha ugyanis az elkészülő irányelvhez majd egy-két éven belül hozzá kell igazítani a közös jogkezelés működési szabályait, az a legkevésbé sem fog hozzájárulni a stabil szabályozási környezet megteremtéséhez,a megnyugtató, átlátható, kiegyensúlyozott működéshez, ami pedig a szabályozás minden szinten hangsúlyozott célja lenne.
Nem létezik a közös jogkezelési szabályoknak nemzetközi szerzői jogi egyezményes legkisebb közös többszöröse. A világban igen különböző a közös jogkezelő szervezetek jogi formája, az engedélyezési jog gyakorlásához szükséges jogosulti felhatalmazás megszerzése és tartalma, a szervezet helyzete a piacon (faktikus, vagy jogi monopólium, vagy egyes tengeren túli államokban - szigorú korlátok között - versenyző vállalkozás), a tevékenység üzleti, vagy non-profit, ügynöki, vagy bizalmi vagyonkezelési jellege, a felhasználási engedélyek általános szerződési feltételeinek formája, elfogadása, vitatása, a jogosultak és a közös jogkezelő szervezetek jogviszonya.
Az uniós jogban sincs még egybefoglalt, egységes követelményrendszer. Szabályozási "töredékek", egyes bizottsági, bírósági döntések foglalkoznak a közös jogkezelés egyes szempontjaival. Arra sem kapott még például senki egyértelmű és végleges uniós jogi választ, hogy megfelel-e az uniós jognak a közös jogkezelő szervezetek jogi monopolhelyzete. A szolgáltatási irányelv kiveszi a hatálya alól a jogi monopóliumokat, és noha több kötelezettségszegési eljárás indult emiatt [IP/08/1786 közlemény, lásd http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/08/1786&format=HTML&aged=0&language=EN&guiLanguage=en], egy sem vezetett még döntéshez.
A magyar jogalkotó ilyen körülmények között nyúlt hozzá a közös jogkezelés szabályaihoz. Az SZTNH által lefolytatott felügyeleti vizsgálatok azt igazolták, hogy nem működnek egységesen a közös jogkezelők. Ez a magasabb szinten egységesített szabályok kiváltó oka. Az eltérő gyakorlat azonban nem jelent valójában jogellenes működést, ha a hatályos, valóban nem túl részletes szerzői jogi, egyesületi jogi és kellően részletes számviteli szabályokat egyébként betartják a közös jogkezelők. Eltérő, hosszabb-rövidebb életű hagyományok, részletes, vagy hiányosabb nem kormányközi nemzetközi szervezeti szabályok, a mű-, illetve teljesítmény típusok eltérései, az adott jogosulti csoport jogai közös kezelésének bevett, vagy szokatlan volta, a nemzetközi szerzői és szomszédos jogi háttér eltérő fejlődése is magyarázzák a különbségeket. A zeneszerzők már a XIX. század közepe óta "szokják" a közös joggyakorlást, többnyire belátták, hogy számos, és egyre több fajta lényeges felhasználás tipikusan, életszerűen nem engedélyezhető egyedileg. Emiatt elfogadják a közös jogkezelés "társasutazási", átalány-jellegét, és az egész tevékenységet átható szolidaritást. Ettől elveiben és céljában teljesen különbözik a több államban egyaránt jelenlevő, nemzetközi zeneipari vállalkozásokat is átfogó hangfelvétel-előállítói közös jogkezelés, ahol - bizonyos felhasználások kivételével - teljesen "csereszabatos" az egyedi és a közös joggyakorlás. Ismét más a nálunk szakszervezeti keretek között kiépült előadóművészi közös joggyakorlás, amelynek a szomszédos jogi alapjai is csak fokozatosan és a világon nem azonos tempóban teremtődtek meg, emiatt a külföldi hasonló szervezetekkel kötendő kölcsönös képviseleti szerződések tartalma is másként alakulhat, mint a szerzői, zenei közös jogkezelésben. Megint csak más a helyzet az audiovizuális jogosultak körében, ahol például jogosult (filmrendező) és felhasználó (filmelőállító) egy szervezetben gyakorolják az őket közösen illető vagyoni jogokat, sőt olyan jogokat is, amelyeket az egyik jogosulti csoport gyakorol a másikkal szemben. A példák sora még folytatható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
