A 2022. április 3-i előrehozott köztársasági szintű parlamenti választásokat megelőző egy esztendőben számos olyan meghatározó kérdés (az ellenzék ismételt bojkottja vagy részvétele, a koszovói szerbek választási részvételének mikéntje) volt, illetve esemény történt Szerbiában (a Rio Tinto-ügy, a szerb alkotmány módosításával kapcsolatos népszavazás) és az ország határain túl (orosz-ukrán háború), amelyek egyaránt uralták a belpolitikai napirendet és amelyek egyaránt befolyással bírtak a választások végkimenetelére. Az előrehozott parlamenti választásokat követően a végleges választási eredmények Köztársasági Választási Bizottság által történő kihirdetésére három hónapot kellett várni, mivel a Bujanovác községhez tartozó Veliki Trnovac nevű településen öt alkalommal volt szükséges megismételni az egy mandátum sorsát eldöntő voksolást.
Ennek következtében az új parlament csupán augusztus elején, az új kormány pedig október végén alakulhatott meg. Az előrejelzésekkel és a várakozásokkal összhangban, ezúttal is a Szerb Haladó Párt kapta a legtöbb szavazatot, amely azonban csak jelentős mandátumvesztés mellett volt képes átmenteni a hatalmát és tudta elkezdeni az új kormányzati ciklust. A jelenlegi felállásban a kényelmes parlamenti többséghez és az ellenzéki szólamok hiányához szokott haladók által dominált kormányzatnak új politikai realitással kell számolnia, hiszen mind jobb-, mind pedig baloldali ellenzék jelen lesz a Népképviselőházban. Ez azonban nem jelent majd komolyabb kihívást a kormánypártok számára. A régi/új szerb vezetésnek, többek között továbbra is arra a már több mint egy évtizede elhúzódó, egymással szorosan összefüggő, két stratégiai szempontból kiemelt és rendkívül összetett külpolitikai ügyre kell fókuszálnia, amelyek nélkül nem várható előrelépés Szerbia jelenlegi pozíciójának vonatkozásában. Az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamatban, valamint a Belgrád-Pristina párbeszédben történő érdemi továbblépéshez a többség ezúttal is adott, kérdés, lesz-e valós politikai bátorság és akarat. A regionális együttműködés (Open Balkan) is kiemelt helyen szerepel majd a szerb külpolitikát formálók napirendjén.Az Oroszországhoz való viszony tekintetében a Nyugat részéről ezen túl is határozott elvárás marad az erőteljesebb szemléletváltás. Szintén kérdésként merül fel, hogy ennek akár már középtávon mi a realitása. A szerb belpolitikai agenda legfontosabb elemei az előrehozott választásokat követő időszakban is az energiabiztonsággal és függetlenséggel (az energiaszektor korszerűsítése és diverzifikációja), az infrastruktúra (közút, vasút, valamint a határátkelők) fejlesztésével, a gazdasági növekedéssel és az állampolgárok életszínvonalának emelésével, valamint a demográfiai probléma jelentette kihívásokkal és az illegális migrációval kapcsolatos kérdések és azok megválaszolása lesznek.
- 93/94 -
Szerbiában a négyéves parlamenti ciklus lejártát követően, 2020. június 21-én általános parlamenti, tartományi és helyi önkormányzati választásokat tartottak, amelyeket minden szinten, elsöprő fölénnyel ismét a Szerb Haladó Párt (Srpska napredna stranka SNS) nyert meg. Október 5-én, Aleksandar Vučić szerb államfő Ana Brnabić korábbi kormányfőt kérte fel kormányának megalakítására. A szerb miniszterelnök 2020. október 28-án ismertette programját, melyet követően a népképviselőház megválasztotta az új kormányt. Korábban nem tapasztalt és az addig bevett gyakorlattól teljesen eltérő módon, az új testület korlátozott időbeli mandátummal jött létre, mivel a megalakulásakor tett szerb köztársasági elnöki bejelentéssel összhangban a 2022. április 3-án sorra kerülő államfőválasztással és a belgrádi helyhatósági választásokkal egy időben köztársasági szinten előrehozott parlamenti választásokat is tartanak.[2]
Igaz, hogy az előrehozott választások intézménye korántsem új keletű jelenség Szerbiában, arra azonban eddig nem volt példa, hogy már az új kormány megalakulásával egy időben nyilvánosan bejelentsék az előrehozott parlamenti választások tényét és megjelöljék azok időpontját. Még akkor sem, ha a kiírás mellett szólt mind a közelgő államfőválasztás dátuma, mind pedig a köztársasági elnök szárnyaló népszerűsége (a pártot tulajdonképpen vele azonosítják, melynek továbbra is ő az elnöke). Nyilvánvaló volt, hogy Vučić egy személyben nemcsak az államfői, de az előrehozott parlamenti választásokat is meg tudja nyerni pártjának és az azzal szövetségben indulóknak, biztosítva ez által a további kormányzás lehetőségét. Egy további, alább részletesebben tárgyalt ürügy a demokrácia minőségéhez kapcsolódott, mivel az az ellenzék szélesebb részvételének biztosítása volt a jövőbeni parlament munkájában, hiszen a 2020. júniusi parlamenti választásokat követően megalakult tulajdonképpen ellenzék nélküli népképviselőház a Nyugat számára - amelyhez Szerbiai is csatlakozni kíván - nem igazán volt sem eladható, sem pedig elfogadható.
Szerbiában a rendszerváltást követő többpártrendszer 1990-es bevezetése óta 2022-ig tizenhárom köztársasági szintű parlamenti választást tartottak, amelyből nyolc előrehozott volt.[3] A korábbi előrehozott parlamenti választások kiírása mögött számos, eltérő indokkal találkozunk. A demokratikus ellenzék sikeres parlamenten kívüli tevékenysége (amely elsősorban rendszerellenes tömegtüntetések megszervezésében nyilvánult meg, 1992), a szocialisták és a radikálisok közötti kormánykoalíciós feszültség (1993), a demokratikus ellenzék megerősödése és együttműködése (2000), az aktuális miniszterelnök likvidálása (2003),
- 94/95 -
valamint a Koszovó[4] függetlensége körül kialakult kormánykoalíciós feszültség (2008) kivétel nélkül elegendő indoknak bizonyultak ahhoz, hogy köztársasági szinten előrehozott parlamenti választásokat tartsanak az országban. A felsorolt előrehozott parlamenti választásokon túl a 2014. március 16-án megrendezett előrehozott köztársasági parlamenti választások elkerülhetetlenségét a gazdasági reformokhoz szükséges erős és stabil kormányzati felhatalmazás (a kormánykoalíciót terhelő instabilitás és feszültség folyamatos volt az SNS és a Szerbiai Szocialista Párt (Socijalistička partija Srbije SPS) aszimmetrikus erőviszonya miatt) nélkülözhetetlenségével magyarázták az ország irányítói. A 2016. április 24-i rendkívüli parlamenti választásokat pedig a megkezdett reformok folytatásához és az Európai Unió kapujába való eljutáshoz szükséges négyéves stabil kormányzati ciklus biztosításának szükségességével indokolta a kormánypárt.[5]
Annak ellenére, hogy a szerb választási törvény első szakasza értelmében az ország nemzetgyűlésének tagjait úgy, mint ahogyan a liberális demokráciák többségében, négyéves időtartamra választják, a szerb alkotmány (2006) is több lehetőséget biztosít az idő előtti parlamenti választások megtartására. Az alkotmány 109. szakasza kimondja, hogy a kormány elleni bizalmi szavazás esetében,[6] továbbá a kormány megindokolt javaslatára, illetve abban az esetben, ha a parlament a megalakulását követően 90 napon belül nem választja meg a kormányt, a köztársasági elnök rendelettel feloszlathatja a nemzetgyűlést.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
