Solymosi-Szekeres Bernadett fenti címen megjelent könyve egyedülálló a magyar munkajogi szakirodalomban.[1] Olyan intim témát érint, amelyről nem illik beszélni és rákérdezni, hogy mikor és milyen időszakonként kerül erre sor a megszólítottnál, és milyen érzéseket vált ki belőle, mennyire terheli meg, mennyire hat ki a kedélyállapotára, és mennyiben zavarja őt, ha közösségben van. Az ilyen kérdéseket igyekeznek elkerülni a munkáltatók, főleg, ha férfiak. Elintézik azzal, hogy ez magánügy, és senkinek semmi köze hozzá, hogy e tekintetben érdeklődjön az érintettnél. Ugyanakkor a reproduktív korú nők, sőt általában minden nő a közfelfogásban stigmaként hordozza, hogy a női nem jellemzőjeként a megtermékenyítésre alkalmas életszakaszában menstruál.[2] Maga a szerző utal arra, hogy a földkerekség emberi népességének mintegy negyede minden hónapban visszatérően menstruál.[3] Ennek az egynegyednek több mint a fele dolgozik és részese a közösségi munka világának. Két okból sem mindegy, hogy a menstruáló nő munkavégzésének ebben az időszakában milyen állapotban van. Egy hazai kutatást közöl a szerző, aminek során kilencszáz egészséges, menstruáló nőt vizsgáltak meg, akik közül 20 százalék jelezte, hogy menstruáció alatt "jelentős", 47 százalék "közepesen erős" fájdalmat érez, 24,4 százalék pedig nem érez fájdalmat. A megkérdezettek 38 százaléka azt válaszolta, hogy erőteljesen kihat a munkavégzésükre, 45 százaléka azt közölte, hogy kissé befolyásolja a menstruáció a mindennapi tevékenységét, 20 százalékuk pedig akként nyilatkozott, hogy nincs rá hatással a menstruáció.[4] Ugyanakkor súlyos fájdalom, ami a periódusban az életminőségre is kihat, és észrevehetően befolyásolja a munkaképességet, a menstruáló nők 12-14 százalékánál jelentkezik.[5]
A könyv első fejezetében közölt ezek a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a menstruáció - mint a munka világát, a termelékenységet és a munkaerőpiacot befolyásoló jelenség - nagy arányban jelen van, ami miatt ergonómiai szempontból foglalkozni kell a kérdéssel.[6] Ugyanakkor viszont problémát jelent a kihatásoknál jelentkező változatosság, ami miatt nem lehet sematikusan kezelni a kérdést. Ezt a szerző jól látja, és ennek a követelménynek eleget téve a menstruációs kedélyállapotot, a mindennapi tevékenységgel járó munkát és életvitelt befolyásoló kihatásait jogszociológiai alapon mélyrehatóan tárgyalja.
Könyvét öt terjedelmes fejezetre osztva az első fejezetben a nők munkaerőpiaci helyzetével, valamint a menstruáció és a munkavégzés viszonyával, továbbá a menstruáció alapjogi és női szempontú munkahelyi egészségbiztonsági követelményeivel foglalkozik, és megállapítja, hogy a statisztikai adatok és az alapjogi, valamint egészségbiztonsági és munkahatékonysági komponensek indokolttá teszik a menstruációs szabadság felvetését. Ennek megfelelően a második fejezet a menstruációs szabadság meghonosításának az igényével foglalkozik, amelyben felvázolja az ezzel összefüggő megoldási módozatokat, és bemutatja azokat a szabályozásokat, ahol már a menstruációs szabadság bevezetésre került.[7] A harmadik fejezet az ezen a területen fennálló káros munkáltatói gyakorlatot mutatja be egy magyar és több külföldi jog-
- 75/76 -
eset felvázolásán keresztül. A negyedik fejezetben a szerző a menstruációs szabadság jelenlegi magyar helyzetét mutatja be. Mindebből vonja le a következtetéseit és fogalmazza meg a saját álláspontját, javaslatait.
A szerző a bevezetésnek szánt első fejezet első címében a nők munkaerőpiaci helyzetét az esélyegyenlőségi irányelvek tükrében vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy munkaerőpiacot befolyásoló tényezőként csak a terhességet és az anyaságot veszik figyelembe, a menstruációt azonban nem, holott a nők munkavégzésére jelentősen kihat, mégpedig negatív irányban. A második cím a menstruáció orvostani leírását és lefolyásának folyamatát tartalmazza, míg a harmadik címben a szerző a menstruáció munkavégzéssel összefüggő problémákat járja körül, rámutatva, hogy a menstruációs erős fájdalom, a dysmenorrhoea erősen befolyásolja az azt elszenvedő nő munkavégzési képességét. A szerző álláspontja szerint azonban a reprodukciós ciklus az esetben is negatívan befolyásolja a munkateljesítményt, ha nem áll fenn semmiféle fájdalom, aminek oka szerinte a kellemetlen helyzetből adódó szégyenérzet, a stigma és a munkahelyi tisztálkodási lehetőségek kötöttségei. Hozzátehetjük, még hatványozottabban jelentkeznek e körülményből adódó stresszhelyzetek, ha a menstruáló nő munkájától függ munkatársai munkateljesítménye. Egyértelműen ez áll fenn szalagmunka esetén. Mindezek ellenére a munkáltatók túlnyomó többsége ezekre a munkát befolyásoló körülményekre nincs tekintettel, állapítja meg a szerző. Álláspontja szerint a munkáltatónak is az lenne az érdeke, hogy azoknál a női munkatársaknál, akiknél a menstruációs ciklus rontja a munkateljesítményt, távol legyen a menstruációs ciklusnak abban a fázisában, amikor az a munkateljesítményét rontja és a munkaerejét is legyengíti, maradjon távol a munkahelyétől és pihenjen, amit pihenőnap törvényi biztosításával lehet csak elérni.
A negyedik címben a szerző a menstruációnak az alapjogokkal fennálló összefüggéseit vizsgálva kimondja, hogy annak a dolgozó nőnek, akinek a menstruáció alatt az egészségi panaszai tartósak és erősek, kérelmére a munkáltató köteles legyen menstruáció idejére szabadságot biztosítani. E téren elsődlegesen a munkavállalónak kell lépnie - mondja a szerző -, hogy a munkáltató rá legyen szorítva a szabadság kiadására. A szerző azonban azt is mondja, hogy ezen túlmenően a munkáltatónak meg kell teremtenie annak a lehetőségét, hogy azoknak a nőknek, akik menstruációs szabadságot nem igényelnek, és tudnak dolgozni, legyen lehetőségük diszkréten, szégyenérzet nélkül engedélymentesen többször a munkahelyi mosdóba tisztálkodás végett kimenni. Mindezzel összefüggésben Solymosi-Szekeres nagy súlyt fektet arra, hogy ne legyen esélyegyenlőséget sértő megnyilvánulás a munkahelyen a menstruáló és a nem menstruáló dolgozók között. Az ötödik címben a szerző a menstruáció és a foglalkoztatáspolitika kölcsönhatásaival foglalkozik, és helytállóan hiányolja, hogy az uniós állásfoglalás nem nevesíti a menstruációval kapcsolatos foglalkoztatáspolitikát, holott a foglalkoztatáspolitikának az e téren fennálló szerepe vitathatatlan.[8]
Nagyon lényeges és tanulságos a "Munkahelyi egészség és biztonság - női szemszögből" címet viselő alcím, amelyben a szerző több európai ország munkahelyi higiéniával kapcsolatos igényeit és előírásait ismerteti. Itt szól arról, hogy a vizsgálatok kimutatták, a latin-frankofón és a skandináv államokban, valamint Magyarországon az üzemi WC-k és mosdók mindenben megfelelnek az Egészségügyi Világszervezet [World Health Organization (WHO)] követelményeinek, valamint a velük összhangban álló nemzeti előírásoknak. Ugyanakkor utal arra is, hogy a nőkre vonatkozó egészségügyi speciális védelmi előírások csak a terhes nőkre és a szoptató anyákra vonatkoznak, és náluk kell csak biztosítani a pihenésre és a szoptatásra vonatkozó intim elkülönülés lehetőségét, a menstruációra vonatkozó külön előírások azonban a vizsgált európai országokban nem találhatók, miként Magyarországon sem. Emiatt a szerző hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization (ILO)] által igényelt "nőkre fókuszált" speciális munkavédelmi előírásokat utólagosan pótolni kellene. Problémának tartja azt is, hogy a munkahelyek többségében az egészségügyi előírásokkal ellentétben a WC-használatot igyekeznek a munkáltatók a munkaközi szünetre korlátozni, ami biológiailag önmagában is káros lehet, menstruálók esetében pedig különösen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
