Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Ectv.), illetve a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (a továbbiakban: Cnytv.) elfogadásával a civil szervezeteket, tágabb értelemben az állampolgárok egyesülési jogát szabályozó joganyag gyökeresen megváltozott, és új, ezen a területen eddig ismeretlen szabályok kerültek bevezetésre.
Az új jogszabályi környezet egyik leglényegesebb eleme a civil szervezetek gazdálkodására, illetve a közhasznú minősítésre vonatkozó előírások mellett az ezen szervezetek megszűnését érinti. 2012. január elsejétől kezdődően ugyanis a non-profit jogalanyok megszűnésére is irányadóak a végelszámolásról,[1] valamint felszámolásról és a csődeljárásról[2] szóló jogszabályok.
Világosan látható, hogy a jogalkotó ezzel az aktusával is közelíteni kívánta a for-profit vállalkozásokhoz a non-profit szervezeteket, köszönhetően annak az igénynek, amely a közpénzből is gazdálkodó, adományokat gyűjtő szerveződések fokozottabb átláthatóságára irányult. Vitathatatlan, hogy ez a társadalmi igény igencsak valós, hiszen az utóbbi évek során több alkalommal felmerült, hogy bizonyos civil szervezetek pénzkezelése, adománygyűjtése, gazdasági tevékenységeik - bizonyos tekintetben - messze állnak a közmondásos "civil kurázsitól" és a közhasznúság nemes eszményétől. A gazdasági élet tisztasága, átláthatósága, a for-profit gazdálkodó szervezetekbe, és a non-profit civil szervezetekbe vetett bizalom megléte fontos jellemzője egy társadalomnak. Ennek hiányában nem, vagy nem megfelelően működnek egyes társadalmi mechanizmusok, hosszabb távon ez az állapot pedig - könnyen belátható módon - tragikus következményekkel járhat. A bizalom kialakulása hosszú ideig tart, annál gyorsabban megsérül azonban, ha káros folyamatok indulnak el a mindennapi életünkben ezernyi módon jelen lévő civil szervezetekben. Könnyen belátható, hogy amennyiben az állampolgárok elfordulnak a civil szférától, és sem anyagi adományaikkal, sem munkájukkal nem támogatják közösen a klasszikusan non-profit célokat zászlajukra tűző szerveződéseket, úgy egyrészt az állam hovatovább megoldhatatlan közösségi feladatokkal szembesül, másrészt az érintett közösségek mindennapjai jóval szegényebbek lesznek.
Az a tény tehát, hogy a civil szervezetek az elmúlt években úgy szűnhettek meg, hogy ahhoz elegendő volt a adóhatóság - köznyelvben "nullásnak" hívott - igazolása, az önkormányzat, illetve a számlavezető pénzintézet okiratai, valamint a legfőbb szerv határozata; azonban senki sem nyilatkoztatta meg a megszűnő szervezet képviselőjét az eszközök hovafordításáról, nyilvánvalóan ahhoz vezetett, hogy szükségessé vált az eljárás megváltoztatására.
Civil szervezet a civil társaság, illetve a Magyarországon nyilvántartásba vett egyesület - a párt kivételével -, valamint az alapítvány.[3] Az Ectv. értelmében az egyesülési jog alapján létrejött, jogi személyiséggel létrejött szervezet - azaz az egyesület - különös formáira, azaz a szövetségekre, a pártokra és szakszervezetekre is kiterjed a törvény hatálya; azaz jogutód nélkül való megszűnésük esetén alkalmazni kell a jogutód nélkül való megszűnésre vonatkozó szabályokat is. Vagyis tehát fentiek alapján egy kifejezetten tág szervezeti körre terjeszti ki a jogalkotó mind a Ctv., mind a Csődtv., mind a kapcsolódó, igen terjedelmes, és természeténél fogva igen képlékeny joganyag hatályát, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bélyeggyűjtő egyesületektől a LEADER-akciócsoportokig számos, egymástól gyökeresen eltérő jogalany került egy csapásra a tágabb értelemben vett csődjog "hálójába."
A civil szervezetek jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó eljárások lefolytatására több okból kerülhet sor: elsősorban klasszikusan a fizetésképtelenség állapotáról beszélhetünk, másodsorban pedig a gazdasági társaságok végelszámolásának esetét figyelhetjük meg, azaz legfőbb szervi, vagy alapítói döntés folytán kerülhet sor működés befejezésére. A megszűnés elhatározása esetében az egyesület megszűnik, ha a a legfőbb szerve a feloszlásáról határoz,[4] ez esetben végelszámolási eljárást, a bíróság általi feloszlatás, megszüntetés, vagy megszűnés megállapítása eseteiben pedig kényszer-végelszámolást kell lefolytatni. A legfőbb szerv nem dönthet az egyesület
9/10
feloszlásáról, ha az egyesülettel szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt vagy az egyesület fizetésképtelenségét a bíróság megállapította.[5]
Az alapítványok esetében a megszűnés elhatározása jóval bonyolultabb: az eljárás két lépcsőben zajlik, ugyanis az annak megállapítására irányuló kérelmet, hogy az alapítvány nyilvántartásból való törlésének a Ptk. 74/E. § (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott anyagi jogi feltételei bekövetkeztek, az alapító nyújthatja be, vagy ezen feltételek megállapítását az ügyész indítványozhatja.[6] Ezen esetekben a bíróság első körben megvizsgálja ezen feltételek fennálltát, és ezt követően a bíróság felhívja az alapítványt a végelszámolás lefolytatására.[7] Ha a bíróság az alapítványt a Ptk. 74/E. § (4) bekezdésében vagy 74/F. § (2) bekezdésében meghatározott okból szüntette meg, az alapítványt nyilvántartó bíróság elrendeli a kényszer-végelszámolást.[8]
Az alkalmazandó jog kérdésében - mint azt az előzőekben láttuk - az Ectv. alapján a végelszámolásra a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról, és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.), szabályai alkalmazandóak. Némiképp bizonytalan jogalkotói hozzáállást jelez, hogy a Ctv.-ben szereplő kényszertörlési eljárás helyett a szankciós törlés eseteire a Ctv. 2012. február 29. napján hatályos, a kényszer-végelszámolásra vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni, továbbá a felszámolásra és csődeljárásra a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény alkalmazandó. Bizonyos esetkörre az Ectv. nyári módosítása[9] bevezetett egy speciális, leginkább a kényszertörléshez hasonló, egyszerűsített törlést lehetővé tevő eljárást.[10]
Az Ectv. és a Cnytv. hatálybalépése óta eltelt egy évben azonban több bizonytalansági tényező is felmerült. Ezek egy részét az okozta, hogy - a napjainkban szokásos módon - mindkét jogszabály sávosan vált hatályossá, az Ectv. bizonyos szakaszai 2011. december 22-én, más részei 2012. január 1-jén, ismét más szabályai 2012. június 30-án lépnek hatályba,[11] míg a Cnytv. egyes elemei 2011. december 23. napjától, más normái 2012. január 1-jétől, további szabályai pedig 2012. június 30. napjától, illetve 2013 januárjától bírnak hatályossággal.[12]
Ezen túlmenően jelentős problémát okozott az is, hogy a civil szervezetekre vonatkozó joganyag az elmúlt egy évben több alkalommal jelentősen módosult, illetve az Ectv. és Cnytv. hatályba léptetésével nem gondoskodott a jogalkotó teljes körűen az átmeneti szabályok megalkotásáról, ugyanis tisztázatlan volt, hogy a már folyamatban lévő ügyekben mely szabályokat kell alkalmazni, és az is, hogy ha a civil szervezet még az 1989. évi II. törvény hatálya alatt döntött feloszlásáról, de törlési kérelmét már 2012. január 1. napja után terjesztette elő, akkor a bíróságok több esetben hiánypótlást voltak kénytelenek elrendelni olyan iratok beszerzésére, amelyek szükségességéről a jóhiszeműen eljáró ügyfélnek nem kellett tudomással bírnia, továbbá többször került sor egymással megegyező adattartalmú, azonban eltérő szervezeti egységek által kiállított adóigazolások beszereztetésére. Látható tehát, hogy az első látásra könnyen indokolható szigorítás bevezetése sok bizonytalansággal járt, hiszen életszerűtlen, hogy a laikus jogalanyok naprakészen kövessék az Országgyűlés előtt fekvő, javaslati stádiumban lévő jogszabálytervezeteket.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
