Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) - mely 2018. január 1. napján lépett hatályba - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 191. § (2)-(4) bekezdéseivel lényegében egyező módon szabályozza a zárolás iránti végrehajtói felhívás intézményét, mely álláspontom szerint meglehetősen vitatott cselekmény. Kijelentésem abból próbálom levezetni, hogy a jogszabályi rendelkezésekből következően a jogintézmény alkalmazása a biztosítási - ideiglenes biztosítási - intézkedés keretében jelentős adózói jogsérelmet okozhat; ugyanakkor alapelv, hogy a biztosítási - ideiglenes biztosítási - intézkedés foganatosítása nem járhat az adós gazdálkodási tevékenységének az ellehetetlenítésével.[1] Ez esetben is érvényesülnie kellene viszont az Avt. 6. §-ának is, mely rendelkezés szerint a végrehajtási cselekmények közül azokat kell foganatosítani, amelyekkel a leghatékonyabban érhető el a végrehajtás célja, ugyanakkor az adósra nézve - az arányosság elvének figyelembevételével - a legkisebb mértékű korlátozással jár. Alábbiakban a címbeli intézmény jogszabályi környezetét, és az alkalmazásában rejlő nehézségeket kívánom megvilágítani; tekintettel arra, hogy az adóhatóság eljárása ebben a körben a biztosítási - ideiglenes biztosítási - intézkedés elrendelése után a törvény megfogalmazása
- 6/7 -
miatt kötött, az adósi[2] garanciák első pillantásra korlátozottan érvényesülnek.
Annak előrebocsátása mellett, hogy a cikknek nem célja ezen alcímben feltüntetett intézkedésre vonatkozó jogszabályi környezet kimerítő bemutatása, általánosságban rögzíthető, hogy a biztosítási - ideiglenes biztosítási - intézkedés célja egy olyan garanciális tényhelyzet megteremtése, amely azt teszi lehetővé, hogy egy valamikori későbbi időpontban - jellemzően az adóhatóság által az adózó terhére hozott valamilyen fizetési kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedését követően - az adóhatóság követelésének behajtására a rendelkezésre álló adósi vagyon miatt ténylegesen is sor kerülhessen, és a kielégítési végrehajtás megindítása - a vagyon esetleges elvonásából eredően - ne szenvedhessen adminisztrációs késedelmet.[3] Jóllehet az ugyancsak 2018. január 1. napjától hatályos adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 82-83. §-ai szerint a kérdéses intézkedések elrendelése nem szükségelteti a követelés kielégítése veszélyének maradéktalan bizonyítását, viszont - mivel a tényállás tisztázásának és a bizonyításnak a kötelezettsége a hatóságot terheli - a döntés megalapozottságának indokolása az intézkedés elrendelésekor nem mellőzhető; a pénzkövetelés kielégítésének "objektív" veszélyeztetettségét kell alátámasztani.[4] Az Air. 82. § (1) bekezdése szerint, ha valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, az adóhatóság biztosítási intézkedésként végzéssel elrendeli a pénzkövetelés biztosítását (biztosítási intézkedés). Ellenben a jogszabály 83. § (1) bekezdése akként fogalmaz, hogy ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, az adóhatóság az ügy érdemében való döntéshozatal előtt a 82. §-ban meghatározott intézkedéseket - ideiglenes biztosítási intézkedésként - az erre okot adó körülmények felmerülésétől számított 5 napon belül megteszi (ideiglenes biztosítási intézkedés).[5]
Az Avt. 95-97. §-ai részletesen szabályozzák a biztosítási - ideiglenes biztosítási - intézkedés alatt foganatosítható egyes végrehajtási cselekmények körét, melyből az szűrhető le, hogy - a jogszabály kizáró rendelkezése hiányában - a követelés biztosítására az adóhatóság gyakorlatilag bármely kényszereszközt igénybe vehet. Az intézkedést elrendelő végzés végrehajtására ugyanis a végrehajtási eljárás során irányadó szabályokat kell alkalmazni; az Avt. 5. §-a szerint a végrehajtási cselekmények sorrendjét, időpontját az adóhatóság e törvény keretei között maga határozza meg. Az Avt. 98. § (1)-(2) bekezdései szerint a biztosítási intézkedést elrendelő végzés alapján foganatosított végrehajtási cselekményeket a végrehajtási eljárás megindítása után nem kell megismételni. A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a végrehajtási eljárásra is.[6]
Ami a képet mégis árnyaltabbá teszi, az az Avt. 96. § (7) bekezdése. Eszerint az adóhatóság a követelés biztosítása érdekében felhívja az adóst megillető összeget kezelő pénzforgalmi szolgáltatót, hogy a biztosítandó összeget a számláról sem az adós, sem más javára ne fizesse ki, ha pedig a számla egyenlege nem éri el a biztosítandó összeget, a jövőbeni befizetések tekintetében is hasonlóan járjon el (a továbbiakban: zárolás iránti végrehajtói felhívás). A zárolás iránti végrehajtói felhívás teljesítéséből adódó intézkedéseket a pénzforgalmi szolgáltató köteles haladéktalanul megkezdeni és a fizetési megbízásokat a Magyar Nemzeti Bank elnökének a pénzforgalomról szóló rendeletében[7] meghatározott határidők szerint teljesíteni. A zárolás iránti végrehajtói felhívás teljesítése - a hatósági átutalás és az átutalási végzés kivételével - megelőzi az egyéb fizetési megbízások teljesítését, a hatósági átutalási megbízással, átutalási végzéssel és zárolás iránti másik adóhatósági felhívással való viszonyában pedig a teljesítés sorrendjét a pénzforgalmi szolgáltató általi átvétel időpontja határozza meg. A pénzügyi fedezet hiánya miatt részben vagy egészben nem teljesíthető zárolás iránti végrehajtói felhívást a pénzforgalmi szolgáltató a Magyar Nemzeti Bank elnökének a pénzforgalomról szóló rendelete rendelkezései szerint sorba állítja a teljesítéshez szükséges fedezet biztosításáig.
Mint látható, a jogszabály rendelkezése kógens; a biztosítási - ideiglenes biztosítási - intézkedés keretei között a végrehajtási cselekmények alkalmazásánál "kvázi sorrendiséget" határoz meg a körben, miszerint adózó vonatkozásában a zárolás iránti végrehajtói felhívás kibocsátása - mely meghatározott alakisághoz nincs kötve, ellenben szükségesek hozzá mindazon adatok (az adózó megnevezése, adószáma, pénzforgalmi számlaszáma, a biztosítandó összeg számszerűsítése), melyek a pénzintézeti oldalról nézve a felhívás végrehajtása érdekében szükségesek - nem mellőzhető. Jóllehet a pénzforgalmi végrehajtással elérhető előnyök - kevesebb adminisztráció, relatíve kis humánkapacitás,
- 7/8 -
költséghatékonyság - nem vitathatóak, a mérlegelést nem engedő szabály számos buktatót rejt magában. A bankszámlának ugyanis egyrészt az alaprendeltetésénél fogva az a funkciója, hogy az adóalany üzletmenetét financiálisan, folyamatos jelleggel biztosítsa; másrészt a jogalkotó is a pénzforgalmi út használatát preferálja, amikor a számlanyitást kifejezetten adózói kötelezettséggé teszi. Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 114. § (1) bekezdése kimondja azt, hogy a belföldi jogi személynek és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett természetes személynek - ideértve az egyéni vállalkozót is - (a továbbiakban együtt: pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó) legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie. Pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó rendszeres gazdasági tevékenysége körében kizárólag pénzforgalmi számlát nyithat. Az első pénzforgalmi számlát a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétől számított 15 napon belül kell megnyitni. Az adózó bevallásában, valamint kiutalási kérelmében feltünteti azon pénzforgalmi számla számát, amelyre a költségvetési támogatás kiutalását kéri. A jogszabályhely (2) bekezdése értelmében a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó - törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában - a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán tartani, pénzforgalmát pénzforgalmi számlán lebonyolítani, és ennek érdekében pénzforgalmi számlaszerződést kötni. Mindez azt is jelenti, hogy a bankszámla használata nem az adózó választási lehetőségétől függ, azt jogszabály írja elő a számára. Az Art. a készpénzes kifizetés lehetőségét pedig összeghatárhoz köti; a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében más, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés - általános forgalmi adó felszámítása esetén az általános forgalmi adóval növelt - ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 1 500 000 Ft összegben teljesíthet készpénzfizetést.[8] Az adóhatóság a fenti szabályt megszegő adóalanyokat az 1 500 000 Ft feletti rész 20%-ának megfelelő mulasztási bírsággal szankcionálja [Art. 233. § (1)-(2) bekezdései].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
