Egy előrelátó szociális állam alapja a tudástársadalom, és a szociális ellátás erre a tudásalapú társadalomra vonatkozik. Az 1990-es évek közepe óta a politika és a tudomány területén is egyre többször felmerült a tudásalapú társadalom fogalma, amely már az 1960-as és 1970-es évek Nyugat-Európájának politikai koncepcióiban is szerepelt (l. Reich 1992, Drucker 1994, Lundvall/Johnson 1994, Stehr 1994, OECD 1996, Krohn 1997, Knorr-Cetina 1998, Hubig 2000, Weingart 2001). Ha a fogalmat összevetjük az információs társadalom fogalmával, akkor megállapíthatjuk, hogy amíg az információs társadalom alapja az információs technológia, addig a tudásalapú társadalomra nem mondhatjuk azt, hogy kizárólag technológiai alapú (Heidenreich, 2002).
Miben különbözik egy tudásalapú társadalom más társadalmaktól, hiszen minden társadalom alapja a tudás? Lehet-e egy társadalmat egyáltalán tudásalapúnak nevezni, amikor egy társadalom tudás nélkül nem is létezik? A tudásalapú társadalom fogalma mindenesetre igen elterjedt a politika területén, akár az OECD, akár az Európai Unió vagy a nemzeti kormányok programjait vesszük alapul.
A skandináv foglalkoztatáspolitika támogatja és előmozdítja a társadalom humán erőforrását sokféle eszközzel, és sokféle módon, olyan aktivitási mechanizmusokat elindítva, amelyek a munkához, mint kötelezettségvállaláshoz kötődnek. Egy ideális társadalmi munkapiaci integráció nem arról szól, hogy a munkapiacon hátrányos helyzetbe kerülő munkavállalót megkíméli és megmenti a gazdasági változásoktól, hanem arról, hogy a társadalmat, a munkaerőt képessé teszi arra, hogy ezekhez a gazdasági változásokhoz rugalmasan és minél gyorsabban alkalmazkodni tudjon, sőt maga is formálhassa azt (Jochem, 2011).
Egy előrelátó szociális állam adminisztrációja, intézményi rendszere decentralizált és a messzemenőkig kiterjed minden egyes munkavállalóra. Egy előrelátó szociális adminisztráció pedig időben nyújt minőségileg nagyon magas segítséget minden szociális és gazdasági rizikóhelyzetben lévő munkavállalója számára, és mindezt nemcsak pénzügyi szempontból.
Egy előrelátó szociális állam kihangsúlyozza a szociális szolgáltatások minőségét. A szakmai elvárás a szociális területen dolgozó humán erőforrás tekintetében a skandináv országokban különösen magas. Rendszeres szakmai értékelések és tudományos továbbképzések jellemzik az átlagot.
Az előrelátó szociális állam alapja egy olyan adópolitikával rendelkező állam, amely normaalapú és szigorú pénzügyi-politikai keretbe ágyazódik. Egészséges közpénzügyek és költségintenzív, előrelátó és "gondoskodó szociális politika" (vorsorgenden Sozialpolitik[1]) nem zárják ki egymást.
A skandináv szociális politika elemzése a következő szempontok miatt is indokolt:
A skandináv államok a gazdasági mérőszámok tekintetében (World Economic Forum 2010[2]) világszinten igen kedvező helyet foglalnak el, emellett alacsony a szegénységben élők aránya, alacsony a korrupció és különösen magas a társadalomba vetett bizalom (Rothstein 2010a). Legvégül pedig Skandináviában élnek Európa legboldogabb emberei is, és ez már sok éve így van[3]. Ha egy európai régió tehát mintaszerű gazdasági kompetenciáját tekintve és minőségileg magas szociálpolitikával rendelkezik és mindez emeli a társadalom boldogságérzetét is, akkor már megalapozottnak tekinthető ezeknek az országoknak szociálpolitikai elemzése.
Egy másik aspektus, amely magyarázatot ad az elemzésre, hogy ezek az északi országok sikeresen intézményesítették a modern szociális állam kettős elméletét, melynek lényege egy átfogó szociális háló és egy minőségileg magas oktatáspolitika. Ezenkívül a skandináv országokra jellemző Európa legmagasabb munkapiaci integrációja, melynek lényege egy tendenciózusan alacsony munkanélküli arányszám, mely arányszám különösen alacsony a hosszútávon munka nélkül maradók esetében. (Allmendinger, 2009)
Amíg például Németország a szociális kiadások tekintetében az élbolyban helyezkedik el,[4] addig az oktatásra fordított kiadásoknál Görögország, Spanyolország és Japán mellett a nemzetközi összehasonlításban hátul kullog. Ebből az összehasonlításból is látható, hogy az oktatásra fordított invesztíció és a szociális kiadások intenzitása, amely a német szociális reformpolitika sokat hangoztatott dilemmája, nem zárják ki egymást. (Jochem, 2011)
A skandináv szociális állam célja tehát egy átfogó, integrált munkaerőpiaccal rendelkező tudástársadalom létrehozása, amely szisztematikusan koncentrál arra, hogy a munkaerőpiacon a lehető legtöbb embert integrálja, állandó figyelemmel kísérve a foglalkoztatás szintjét.
- 39/40 -
A skandináv államok a történelem folyamán más mintát követtek, mint az európai államok többsége. A reformáció elterjedése segítette a szociálpolitika térhódítását, emellett az államhatalom unitárius berendezkedése is hozzájárult az északi államok cselekvőképességéhez, mely ugyanakkor a regionális és helyi szintek számára nagy önállóságot hagyott a szociálpolitika, illetőleg az oktatáspolitika alakításában. Már a ’60-as években sor került számos közhasznú szektorális intézkedésre (Kansas/Palme 2009). A legújabb szektorális fejlesztések pedig azt mutatják, hogy még szociáldemokrata kormánypártok is képesek voltak a korábban erősen összetartó foglalkoztatási szektorokat deregularizálni és egy részüket privatizálni (Klitgaard, 2007).
Az északi országok megtanulták a történelem folyamán, hogy egy kicsi és erősen nyitott piacgazdaságban a változást nem fékezni, hanem előmozdítani és egyengetni kell. A globális pénzügyi válság idején ez a nézőpont mutatkozott meg, amikor az EU többi országához képest a svéd kormány az autóipar erőltetett szubvencionálását megtagadta, azzal az indokkal, hogy ez az intézkedés a többi szektorral szemben nem lett volna igazságos lépés. A svéd kormány a pénzügyi válság kompenzálásaként konzekvensen kiterjesztett munkaerőpiaci politikát és képzési expanziót hajtott végre (Jochem, 2010b).
Az innovációk létrejöttét nem lehet előre tervezni, de a politika oldaláról az innovatív készség előmozdítható, ha a politika képes azokat a kereteket létrehozni, amelyek az innovációk számára kedvező hatást váltanak ki. Nemzetközi összehasonlításban a skandináv államok a technológiai innovációk tekintetében világviszonylatban élen járnak. A Global Innovation Index (IN-SEAD 2010) szerint 132 ország közül Island az 1. helyen, Svédország a 2. helyen, Dánia az 5. helyen, Finnország a 6. helyen és Norvégia a 10. helyen szerepel. (Németország a 16. helyet kapta).
A szakirodalom a következő magyarázatot adja a skandináv országok magas innovatív készségéről:
• Az északi innovatív vállalatok globális piacra termelnek. A kutatásigényes telephelyeket ott választják ki, ahol a humán erőforrás arra alkalmas, ami magasan képzett, flexibilis munkaerőt jelent.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
