Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi és európai szakpolitikai vita jelentős részben arról szólt, hogy kit tekintünk munkavállalónak, illetve hogy a munkavállalókat megillető védelem, azaz a munkajogi szabályozás hatályának kiterjesztése milyen munkavégzőkre terjed ki. Ezen globális gondolkodás mögött egy mélyen fekvő probléma húzódik. Az egyenlő bánásmód elvének magánjogi környezetben való alkalmazása számtalan feszültséget rejt magában. A sérülékeny csoportok, nők, idősek, szülők, fogyatékossággal élők munkaerőpiaci integrációjában a magánjog, s az annak részét képező munkajog konfrontálódik az emberi és alkotmányos jogokkal. Az emberi és alkotmányos jogok a munkajogban a polgári joghoz képest eleve korlátozottabb szerződési szabadságot még további kompromisszumok megkötésére késztetik. A munkajogban egyértelmű a kollízió a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a szerződési szabadság és a tulajdonjog által biztosított rendelkezési szabadság között. Abban az esetben, ha a munkajogi szabályozást magára hagyjuk, és nem rendszerszerűen gondolkodunk, a kollízió ellentmondásos jogalkotói megoldásokat eredményezhet.
"A rendszer nem más, mint részeknek vagy elemeknek egésszé rendeződése vagy kombinációja - hogy csak az atom - molekula - sejt - szerv - organizmus - ökológiai rendszer egymásra épülésének hierarchiáját hozzuk példaként. A rendszer az elemek folytonos változása - pl. a szervek a sejtek cserélődése, a társadalmak a tagjaik születése és halála - közepette is fenntartja magát. A rendszertörvények a szellemi jelenségekre is alkalmazhatók. A fogaskerekekből bizonyos rendezettség mellett lesz a toronyóra, a betűk bizonyos rendezettség mellett válnak szöveggé, s a jogi normák bizonyos rendezettség mellett állnak össze jogrendszerré. Mint általában az alkotóelemek, a jogi normák összetartozása is kétféle képet mutathat: a halmazét és rendszerét. A halmaz az elemek puszta egymás mellettisége, […]. A halmazszerű állapotot haladja meg a renddé szervezett rendszer […]." Szabó Miklóst idézem a Bevezetés a jog- és államtudományokba c. munkájából.[1] Kérdés, hogy a munkavállalói jogalanyiság, vagy munkavállalói minőség elhelyezhető-e egy tágabb kontextusban? A cél, egy olyan általános koncepció megalkotása, amely lehetővé teszi a munkavállalói lét struktúrájának feltérképezését, működőképes, objektív, igazságra képes, és értelem-összefüggéseken alapul. A munkavállalói jogalanyiság komplex felfogása egy jogdogmatikai építőmunka eredményének is felfogható, amelyben fontos, hogy a konstrukció gyakorolható legyen.
Kérdésként merül fel, hogy mennyire kezelhető egységesen a munkaerőpiac? Lehet-e egységesen kezelni? Ha igen, alkalmas-e a munkavállalói jogalanyiság komplex felfogása a munkaerőpiac szereplőinek egységes kezelésére?
A polgári joghoz képest a munkajogban, a gyengébb fél érdekében megjelenő állami beavatkozás miatt, eleve korlátozottabban érvényesül a felek szerződési szabadsága - annak ellenére, hogy a 2012. évi I. törvény, a Munka Törvénykönyve (Mt.) a szabadság erősítésére törekszik, azáltal, hogy a Munka Törvénykönyve szabályaitól való eltérésben a kétoldalú diszpozitivitást teszi főszabállyá.
A munkajogban a polgári joghoz képest korlátozottabb szerződési szabadság sérül a választási szabadság korlátozásával például a kvótaelőírásokban.[2] Ez a kollízió a munkajogi szabályozás szintjén egyes sérülékeny csoportok, különösen a fogyatékossággal élő emberek esetében, alig tűnik feloldhatónak.[3] Ez valóban így van, ha a kollízió feloldásában a munkajogi szabályozást magára hagyjuk, s attól várjuk a megoldást.
- 182/183 -
A munkajogban tehát a korlátozás a munkaszerződés megkötésekor, mint jogi tény, és annak joghatása, a munkaviszony teljes tartama alatt fennáll a sérülékeny munkavállaló fokozottabb védelmi igénye miatt a munkaidő, pihenőidő, munkabér, munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás, a munkaviszony megszüntetése, a munkavédelmi szabályok betartása, a cselekvőképtelen munkavállaló esetében pedig még a kártérítési felelősség esetében is. A választás szabadsága ütközik a választás korlátozásával, amely azt követően az egész jogviszony tartalmára kihat.
A problémát még összetettebbé teszi, hogy a különböző sérülékeny munkavállalók mögötti esélyegyenlőségi politika sokszínű, így a szabályozási megoldások is heterogének egyes védett tulajdonsággal rendelkező potenciális munkavállalók esetében, legyen az nem, kor, rassz, vallási, politikai meggyőződés vagy fogyatékosság. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve, az előnyben részesítés, az észszerű alkalmazkodás önálló életre keltek, és nem a magánjogi normák megszokott formáját - a diszpozitivitást - vették át, hanem szigorúan követendő elvek.
Így az egyenlő bánásmód elve magánjogi, s különösen munkajogi környezetben alkalmazhatósága érdekében meg kell találni az utat, s fel kell építeni egy gondolkodást, amely lehet, hogy túllép a munkajogi szabályozási kereteken, azonban az alkotmányos és emberi jogi elvek magánjogi dogmatika megtartása mellett is érvényesülni tudnak. Ennek eredményeképpen egy új rendszer, új szemléletmód kerül kialakításra. A magam részéről a munkavállalói jogalanyiság komplex felfogásával ehhez próbálok hozzájárulni.
A jelenlegi európai uniós és nemzetközi szakpolitikai vita a munkajogi szabályozás megújulásáról a személyi hatály és/vagy védelmi intézmények hatályának kiterjesztésével kedvező, a védelmi szabályozás csökkenésével ellentétes irányú az egyenlő bánásmód munkajogi környezetben alkalmazásával. A munkajogi szabályozás jövőjét több irány határozza meg napjainkban, amelyek közül kettőt emelek ki: ad1. a munkajogi jogalanyiság és/vagy a munkajogi védelem személyi hatályának kiterjesztése, ad2. a munkajogi szabályozás rugalmas és biztonságos jellege a munkavállalói és munkáltatói (kettős) érdekrendszer figyelembevételével.
Ezek az irányok nemcsak a munkajog, hanem tágabb értelemben a munka, s a munkát végző ember jövőjét is meghatározzák.[4]
Mit is jelent a védelmi rendszer? A munkavállalói lét struktúrájának feltérképezése, a munkavállalói minőség vizsgálata közvetlenül kapcsolódik a munkajogi védelmi rendszer működéséhez. A munkajog védelmi rendszere alatt a munkavállalóra vonatkozó védelmi szabályok és intézmények összességét értem. Ezek teremtik meg a munkavállaló munkajogi és bizonyos értelemben szociális jogi biztonságát. A kérdés vizsgálata ugyanakkor csapdát is felállít, amelyet eddigi kutatásaim során mindig igyekeztem elkerülni. Nevezetesen, hogy a munkajog céljait nem keverhetem össze a szociális jogi célokkal. Hiszen a munkajog a versenyszféra joga, így a munkajog nem veheti át a szociális jog feladatait, nem lehet a szociális ellátórendszer gondoskodás-központúságát ráerőltetni. Ám a munkajog, a gyengébb fél védelmével szociális jogi szempontokat jelenít meg az esélyegyenlőségi szabályok, a nőkre, a kisgyermeket nevelőkre és a fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó szabályokkal. Sőt a munkajognak nemcsak szociális jogi konzekvenciái vannak, hanem magának a munkavállalói jogalanyiságnak szociális oldala is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
