Az alábbiakban három, a Kúria által 2020-ban felülvizsgált, a munkáltató kárfelelősségével kapcsolatos jogesetet ismertetek. Közös ezekben, hogy ugyan nem vitásan a munkaviszony keretében elszenvedett balesetből eredő igényt érvényesítettek a felperesi munkavállalók, keresetüket az eljárt bíróságok megalapozatlannak találták. Azaz: többnyire már az alsóbb fokon eljárt bíróságok, de végső fokon a Kúria mindhárom esetben helyénvalónak ítélte meg[1] a munkáltatónak a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (2) bekezdésében meghatározott valamely kimentési okra való hivatkozását. Ilyen jellegű döntések pedig önmagukban is figyelmet érdemelnek, mert jogászi körökben általánosan elterjedt vélekedés szerint a munkabalesetek - kivéve, ha azok nyilvánvalóan a munkáltató befolyásán kívül esnek, mint tipikusan az úgynevezett úti balesetek - kártérítési következményei alól a lehetetlenséggel határos a munkáltatónak kimentenie magát. De a jogászi sztereotípiánál fontosabb a szóban lévő határozatok indokolása, azok összevetése a hasonló tényálláson alapuló korábbi döntésekkel, ami egyben alkalmat ad a vonatkozó jogszabályok értelmezése felőli elmélkedésre. Előrebocsátom, hogy a tárgyalt jogesetek bírói megoldása, vagy annak indokolása számomra több tekintetben is meglepetést okozott, ami ugyancsak az alkalmazott jogszabályok értelmezésére ösztönzött. Sőt a joggyakorlatnak ez a fajta kiszámíthatatlansága (az álmélkodáson túl) egy általánosabb kérdést is felvet: vajon helyes-e, ha a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő kára viselésének kockázata alapjaiban csak a kártérítési felelősség szabályai, illetve ezek bírói mérlegelése alapján oszlik meg a munkaviszony alanyai között?
Az Mt. 166. § (2) bekezdése értelmében - amennyiben a munkavállaló bizonyítja a kár bekövetkezését, továbbá annak a munkaviszonnyal való (okozati) összefüggését - a munkáltató abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
a) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy
b) a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
A kimentési okok két kulcskérdése az ellenőrzési kör és a károsult (tehát a káreseménnyel érintett munkavállaló) kizárólagos és elháríthatatlan magatartásának a megítélése. A három jogeset közül kettőben (Jogeset 1 és Jogeset 2) mindkét törvényi tényállási elem értelmezése felmerül. Erre (is) tekintettel az alábbiakban nem az egyes döntéseket ismertetem és egyenként értékelem azokat, hanem a törvény kimentési tényállásaihoz kapcsolódóan ismertetem és vizsgálom a szóban lévő bírói döntéseket.
1. Az ellenőrzési kör - változatlan bizonytalanság
1.1. Általános megjegyzések
1.2. A munkahely megközelítésére szolgáló lépcsőn történt baleset minősítése (Jogeset 1)
1.3. A munkavállaló munkahelyi rosszulléte - a belső vis maior (Jogeset 2)
2. A munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása - szemléletváltozás a bírói gyakorlatban?
2.1. A korábbi bírói gyakorlat
2.2. Egy rossz lépés megítélése (Jogeset 1)
2.3. A munkavállaló munkahelyi rosszulléte (Jogeset 2)
2.4. A törött ablaküveg okozta sérülés (Jogeset 3)
3. Rövid összegezés
Közismert, hogy a magyar jogban és a joggyakorlatban lényegében előzmény nélküli "ellenőrzési kör" kifejezés a korábbi szabályozás szerinti "működési kör" helyébe lépett az Mt.-nek a munkáltatói kárfelelősség alóli kimentési rendszerében. Az is tudott, hogy a jogalkotó kifejezett szándéka az volt ezzel a változtatással, hogy a bírói gyakorlat által rendkívül kitágított működési kör értelmezési lehetőségét szűkítse, ezáltal a felelősség alóli kimentés esélyét bővítse.[2] A szóban lévő jogszabályi változást az is indokolta, hogy az Mt. elfoga-
- 18/19 -
dásakor még tervezett Polgári Törvénykönyv kártérítési felelősségi rendszere szintén az ellenőrzési kör fogalmát szándékozta bevezetni, ugyancsak a károkozó kimentési feltételei között. A jogalkotás időnkénti huncut játéka úgy hozta, hogy az Mt. korábban lépett hatályba, mint az "ötletgazda" Polgári Törvénykönyv.
Ilyen előzményeket követően nem véletlen, hogy a munkaügyi ítélkezés nem állt készen egy minden tényállás megnyugtató megítélésére alkalmas ellenőrzési kör fogalommal, ezért szükségképpen egyfajta bizonytalanság volt érzékelhető az ezt érintő ítélkezési gyakorlatban.[3] Ez a bizonytalanság azzal is járt, hogy esetenként szűkítő, az ügyek többségében viszont tágító értelmezéssel találkozhattunk, ez utóbbi körben olyannyira, hogy lényegében a korábbi működési körhöz kötött tartalommal ítélte meg a bíróság az ellenőrzési kör fogalmát.[4]
Az ítélkezés egységesítése érdekében alkotta meg a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiuma a munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI. 25.) KMK véleményt (a továbbiakban: Vélemény). A Vélemény az ellenőrzési kör fogalmát negatív és pozitív módon is meghatározza. Elsődlegesen rögzíti: a munkáltató ellenőrzési körén kívül esik mindaz a körülmény, amelyre a munkáltatónak nincs semmilyen ráhatása, befolyásolási lehetősége.[5] Később kitér azokra a körülményekre, amelyek a munkáltató ellenőrzési körébe sorolhatók.[6] A Vélemény "rendelkező része" és indokolása kiemelten foglalkozik a munkavállaló (munkaviszonnyal összefüggő) közlekedése során bekövetkezett káreseménnyel, feltehetőleg azért, mert e téren látszik a leglényegesebb eltérés a működési kör értelmezése kapcsán kialakult korábbi ítélkezési gyakorlathoz képest. A Vélemény az ellenőrzési kör fogalmát alapjaiban objektív körülmények fennállásához köti, amiből az is következik, hogy a tárgyalt fogalom tartalmának meghatározása során lényegtelen a munkáltató esetleges felróhatósága, szabályszegése. Ez utóbbinak az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja második fordulata[7] megállapíthatósága szempontjából van/lehet jelentősége.
Természetesen a Vélemény valamennyi sajátos, egyedi tényállásra kiterjedő iránymutatást nem adhat, de remélhetőleg a tipikusnak mondható esetekben idővel egységes bírói gyakorlat alakul ki. A következőkben két, szerintem ilyen típustényálláson alapuló döntést ismertetek: az egyik a munkahely megközelítésére szolgáló, de nem a munkáltató felügyelete alatt lévő területen bekövetkezett balesetből, a másik az úgynevezett belső vis maiornak mondható esetből eredő igényt bírált el. Mindkét esetben az ellenőrzési kör értelmezése vitatott volt.
A felperes takarítóként állt az alperes alkalmazásában, a munkáját a KKSz-ben és az ettől néhány száz méterre található KE utcai orvosi rendelőben végezte. Ez utóbbi egy kisebb méretű labor takarítását jelentette, amely a lépcsőtől körülbelül húsz méterre volt található.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
