Figyelemmel a közelmúlt eseményeire, valószínűleg nem túlzó az az állítás, miszerint amennyiben diskurzus folyik a technológiai újításokról, ott hamar a mesterséges intelligenciára (artificial intelligence, AI)[1] terelődhet a szó.
Annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia régóta jelen van a tudományos párbeszédben,[2] és ennek megfelelően képezi viták tárgyát,[3] mindössze az utóbbi években volt képes ilyen meghatározó módon tematizálni a szélesebb közbeszédet.
Ennek egyik alapvető oka, hogy most jutottunk el arra a technológiai szintre, amikor a mesterségesintelligencia-alapú algoritmusok nem valamilyen távoli, sci-fibe illő utópiának tűnnek, hanem már az ajtónkon kopogtatnak, annak minden lehetőségével és kételyével együtt.
A jog szemszögéből a mesterséges intelligencia megjelenése egy olyan új jelenségként írható le, amely komoly megfigyelést igényel, mivel arra kell megnyugtató választ találni záros időn belül, hogy egyrészt miként lehet a jog számára megfoghatóvá tenni a mesterséges intelligenciát, másrészt, hogy az előbbi értelmezési folyamat eredményeként jogilag meghatározható technológia teremt-e kodifikációs kötelezettséget?[4]
Ebben az analitikus fázisban jelent meg nemrég Török Bernát és Ződi Zsolt szerkesztésében "A mesterséges intelligencia szabályozási kihívásai: tanulmányok a mesterséges intelligencia és a jog határterületeiről" c. tanulmánykötet, amelyet mindenféleképpen méltathatunk a hiánypótló jelzővel.
Az elmúlt néhány évben több hazai monográfia is megjelent, amelyek körüljárják a mesterséges intelligencia megjelenésével felmerülő jogi relevanciájú kérdéseket.[5] Jelen recenzió tárgyát képező kötet is ebbe a körbe illeszkedik.
Struktúráját tekintve huszonkét résztanulmányt tartalmaz, amelyek hat tematikus fejezetbe kerültek beillesztésre, úgy mint a társadalmi, etikai hatások, az általános szabályozási kérdések, az adatvédelem, a kommunikáció, a jogalkalmazás, valamint a gazdaság.
A mű egyik nagy pozitívuma, hogy a jogi relevanciával bíró problémák feltárása nem kizárólag jogi szempontból történik, hanem interdiszciplináris jelleggel más tudományterületek is képviseltetik magukat, ezzel bővítve a vizsgálódás horizontját.
A megfigyelés fókuszának ily módon történő tágítása lehetővé teszi, hogy más tudományterületek ismeretanyagát, a jogi sajátosságokra figyelemmel, megfelelően tudjuk adaptálni a jogtudomány számára, ezzel is elősegítve azt, hogy minél megalapozottabb választ lehessen adni a felmerülő kérdésekre.
A fenti megállapításnak megfelelően kifejezetten előremutató, hogy a tanulmánykötet teret biztosít annak, hogy a digitális kultúrával összefüggésben felmerülő jelenségeket kulturális és társadalmi relációból is vizsgálhassuk - gondolok itt például olyan témákra, mint a technológiai fejlődés miatt lezajló nyilvánosság inflálódása vagy az egyre inkább megjelenő hitelességi válság.[6]
A nem kizárólagos jogi megközelítés előnye, hogy a mesterséges intelligenciát érintő feltárómunka látóköre is több ismeretanyaggal bővül, ezzel is lehetővé téve, hogy a technológiai újdonságok kapcsán minél komplexebb képet kaphassunk.
Az így megszerzett tudásanyag nagyban hozzájárulhat, hogy a mesterséges intelligencia jövőbeni szabályozására előkészített szakmai javaslatok körültekintőek, árnyaltak tudjanak lenni.
A tanulmánykötet egyik hangsúlyos részét a mesterséges intelligencia térhódításával megjelenő alapjogi kérdések tisztázása adja.
Ennek keretében kerül többek között taglalásra az alkotmányjogból ismert horizontális hatály alkalmazhatóságának kérdése.[7]
A technológiai fejlődés hatásaként megjelenő új élethelyzetek okozta jogi kérdések egyik jó példájaként tekinthetünk azon résztanulmányra, amely a hanggal és képmással való visszaélés kapcsán felmerülő alapjogi kérdéseket veszi górcső alá.[8] A résztanulmányban is említett lehetséges visszaélések több kérdést vetnek fel, amelyek alapján joggal állíthatjuk, hogy a jogállamról való gondolkodásunk új elemekkel fog bővülni, valamint a választási eljárások szabályozásáról szóló diskurzus is további nézőpontokkal gazdagodhat a jövőben.
A kötet meggyőzően hívja fel a figyelmet az alapjogi érintettség kapcsán arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozhatóságával összefüggésben új problémák merülhetnek fel, különös tekintettel a mindenkit megillető emberi méltósághoz való jog és az abból fakadó személyiségi jogok[9] érvényesülése vonatkozásában.
Az alapjogi relevancia kapcsán érdemes megemlíteni továbbá, hogy a kötetben fontos témaként merül fel a mesterséges intelligencia és a diszkrimináció egymáshoz való viszonya mind általános éllel, mind speciálisan, például az igazságszolgáltatás vonatkozásában.[10]
Az előbb említett alapjogi kérdésekkel összefüggésben jelzett problémák is felhívják a figyelmet arra, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása során könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk.
Ehhez kapcsolódó másik számos neuralgikus pontot tartalmazó terület az adatvédelem. A releváns szabályozás, különös tekintettel a GDPR rendelkezései alapján felmerülő lehetséges konfliktusforrások köre, valamint az amerikai és európai adatvédelmi megközelítés összevetése gazdagon kerül bemutatásra a kötetben.[11]
- 29/30 -
A mesterséges intelligencia körültekintő alkalmazására int az érzelmi kötődés kialakítására alkalmas programozás, valamint a "nudging" jelensége.[12] E kihívások felvetik a hatályos fogyasztóvédelem rendelkezések újragondolását[13].
A tanulmánykötet foglalkozik továbbá azzal is, hogy a mesterséges intelligencia dinamikus elterjedésével a szerzői jog, valamint a versenyjog milyen új kihívások előtt áll, ezek milyen kodifikációs igénnyel járnak.[14]
A technológia fejlődése a jelzett nehézségek ellenére természetesen számos lehetőséget is magában rejt. E lehetőségek kiaknázására jó példaként szolgálnak azon résztanulmányok, amelyek a mesterséges intelligenciának az államigazgatásban, igazságszolgáltatásban való alkalmazhatóságának lehetőségeit járják körül, figyelemmel a felmerülő kockázatokra.[15]
Több résztanulmány[16] foglalkozik a mesterséges intelligencia fogalmi meghatározásával. Ennek jelentőségét nem lehet alábecsülni, mivel elősegíti az egymással versengő fogalmak közötti szintézist, azaz hozzájárul az egységes fogalomkészlet kialakításához.
Dogmatikai aspektusból a fogalomtisztázásra irányuló törekvés amiatt is jelentős, mivel az egységes és konszenzusnak örvendő definíciók teszik lehetővé, hogy a szakmai diskurzusok során az abban részt vevők ténylegesen ugyanarra a jelenségre asszociáljanak.
Az egységes fogalmak használatára törekvés gyakorlati szempontból is praktikus. Amennyiben ugyanis konszenzus alakul ki a tekintetben, hogy a mesterséges intelligencia térnyerése miatt annak szabályozása indokolt, célszerű az eredményesség és hatékonyság viszonylatában, hogy a kodifikátorok a szabályozás tárgyát minél pontosabban ragadják meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
