A XX. század utolsó évtizedeiben, a kommunikációs forradalom, az információs társadalmak kialakulásának kezdete óta az információ mennyisége exponenciálisan nő. Világunkban általános érvényű jelenséggé vált, hogy a társadalmat alkotó egyének és szervezetek életképességéhez, valamint "az állam és a gazdaság működéséhez, a társadalmi tevékenység tervezéséhez és szervezéséhez egyre több információra van szükség."[1] Ebben a fejlődési, átalakulási folyamatban az állam demokratikus jogállami működéséhez a széles körű nyilvánosságnak, a személyes információk feletti rendelkezési jognak és az információk szabad áramlásának is meg kell valósulnia. Kérdés, hogy az információs jogok fogalmi köre, jelenlegi szabályozási környezete képe-e válaszolni a kor tendenciáira és jövőbeni kihívásaira.
A kommunikáció fogalmának számtalan megközelítésével találkozhatunk. Szinte valamennyi tudományág a saját nézőpontja szerint határozza meg, de ez idáig nincs egységes normaként kezelhető definíciója. Saját fogalmi megközelítésem szerint a kommunikáció: a kifejezés bármikor, bárhol, bármely formájában vagy módján megvalósuló információkérés, -gyűjtés, -feldolgozás, -átadás, -továbbítás vagy megtagadás, illetve tartózkodás. Ebben az interakcióban, adott személy által birtokolt gondolat, értesülés, hír a kifejezéssel, annak megismertetésével válik más személy/ek számára információvá. A kialakult kapcsolatban a kommunikációnak folyamat jellege van, akár egy- vagy többirányú, akár személyes, közvetített vagy közösségi hálózati rendszer útján zajló. E folyamatban a kommunikációnak végtelen megvalósulási alakzata, tartalmi összetevője és jelentéstartalma van. A kommunikációtartalma az információ, amely ma már tömegigény, -szükséglet, másrészt tömegtermék. A kommunikáció természete tovagyűrűző hatású: a kommunikáció kommunikációt szül. A médiumok a kommunikációnak ezt a generatív hatását tovább sokszorozzák, így képződik a többszintű nyilvánosság, a modern információs társadalom kommunikációs rendszere. E rendszerben a kommunikáció, az információ, az adat, a nyilvánosság, és a média fogalma szorosan összefonódik, ugyanakkor ezek számtalan fogalmi meghatározásával találkozhatunk. Az információ latin eredetű szó, amely köznapi értelemben értesülést, hírt, üzenetet, tájékoztatást jelöl, mások szerint értelmezett adat, de az "egyik legleegyszerűsítettebb megfogalmazás szerint nem más, mint valóság (vagy egy részének) visszatükröződése."[2]
Az adat köznapi megközelítésben információ, felvilágosítás, dokumentum, a tények olyan megjelenési formája, amely alkalmas emberi eszközökkel történő értelmezésre, vagy valamely adatfeldolgozó berendezés útján a kódolásra, feldolgozásra, továbbításra. Az adatból gondolkodás vagy gépi feldolgozás eredményeként új információt nyerünk, így mondhatjuk, hogy az adat feldolgozott információ. Az adatot az adathordozók tárolják, melyek a feldolgozott információk közvetítésére szolgáló eszközök.[3]
A kifejezés, az információk, az adatok közvetítésének platformjai, technikai eszközei napról napra bővülnek a fogyasztói kör növekedésével párhuzamosan. Az adat és információ-áramlás növekedése megállíthatatlan. A társadalom minden területére beágyazódó digitális, információs technológiák által nyújtott kommunikáció, információáramlás a fejlődés motorja, a megoldás kulcsa. Századunkban az "adatok éréke túlnőheti mind a föld, mind a gépek és gyárak értékét."[4]
- 207/208 -
A kommunikáció térnyerésével párhuzamosan bővülő kommunikációs joganyag átszövi az egész jogrendszert, mely olyan, mint az emberi idegrendszer. E rendszerben az információs jogok képezik az emberi jogok, a demokratikus jogállamiság, a kommunikációs jog sine qou nonját, mert ezek origó pontját jelenti az információ. A kommunikációs jog részét képző elem döntő jelentőséggel bír, mivel a kommunikációs jog minden összetevőjének alapfeltétele az információ, azaz maga a tartalom. E nélkül nem valósulhatnak meg a kommunikációs jogosultságok, így az információs jogok a legfontosabb kommunikációs alapjogaink és védendő alkotmányi értékeink.[5]
Az információs jogok hazai szabályozásának kialakulása, fejlődése és fogalmi körvonalazódása se köznapi, se jogi értelemben nem tekint vissza nagy múltra. Jogrendszerünkben az információs önrendelkezés és az információ szabadsága fiatal alapjogok. A rendszerváltó alkotmánymódosítás[6] emelte alkotmányos szintre a személyes adatok védelmét és az információ szabadságát.[7] "Az adatvédelem mint önálló jogág kialakulásának elsődleges oka a számítástechnika ugrásszerű fejlődése."[8] Az információs önrendelkezés szabadsága[9] (adatvédelem) és az információ szabadsága (adatnyilvánosság) két önálló, de egymást feltételező alapjog. Együttesen információs jogokról beszélhetünk, mely az "állam átláthatósága - ember átláthatatlanságának kettős maximuma."[10] E kettős cél, együttes megvalósulását szolgálja az információszabadság és az információs önrendelkezés alapjogának együttes kezelése, annak ellenére, hogy más-más alapjogi értéket képviselnek, mivel a "jogosultság-együttesek" origó pontja az információnyilvánosság.
Ezt igazolja, hogy az Alaptörvény egy sorban - "Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez."[11] - és Európában elsőként "a két információs szabadságot - az adatvédelmet és az adatnyilvánosságot - együtt, egymásra tekintettel,"[12] egy - az információs önrendelkezésről és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. sarkalatos - törvényen belül szabályozza. "Az adatvédelem és az információszabadság együttes értelme az, hogy a polgár maradjon átláthatatlan az információs forradalmak utáni világban is, míg az állam, a közhatalom váljék áttetszővé."[13] Az állam átláthatóságát szolgálja az Alaptörvény 39. cikkében kinyilvánított elkötelezettsége, az információszabadság és a közélet tisztaságának elve.
A két alapjog egy vegyes szerkezetű törvényben történő szabályozási megoldása szolgálja a két alapjogi érték közti egyensúly helyreállítását,[14] valamint azt az ellentmondást célozza feloldani, hogy "az egyének védett - sok esetben érzékeny - személyes adatait is kezelik az állami szervek, amelyeknek kötelességük ugyanakkor nyíltan működni, a közvéleményt legalábbis nem akadályozni a birtokukban lévő információk megismerésében."[15]
Az információs alapjogok sarkalatos törvényét a jogalkotó az Infotv. rövidített elnevezéssel illeti, utalva az információ kiemelt szerepére. Ugyanakkor az adat fogalom használatát átvette a kontinentális jogtól. A jogalkalmazás számára a törvény kulcstényezőit jelentik az alapfogalmak.[16] Nyomban kitűnik, hogy az adat fogalmának külön nevesítésére a törvényben nem került sor. A NAIH a szakkönyvében ezzel magyarázza: "Ez a joggyakorlat számára - a kezdeti jogelméleti vitákat követően - nem okoz problémát, hiszen a személyes adat fogalma alapján az adat jelentéstartalma is azonosítható: egyaránt adatnak minősül valamely ismeret és ezen ismeret alapján bárki számára levonható következtetés is. Ebből fakadóan tehát az Infótörvényből is levezethető adatfogalom szerint nemcsak az objektív körülmények, a tények és információk tekinthetők adatnak, hanem adatnak minősül a szubjektum szintjén megjelenő vélemény, elképzelés, következtetés is. Részben ebből következően pedig nemcsak az érintettre ténylegesen vonatkozó, valós információk tekinthetők adatnak, hanem az esetleges nem aktuális, valótlan vagy téves ismeretek is. [...] Megállapítható tehát, hogy a
- 208/209 -
jogalkotó az adat kategóriát a legszélesebben határozta meg, lényegében minden adat. A fogalom külön nevesítésére pedig vélhetően éppen emiatt nem került sor."[17]
Véleményem szerint, a jogalkotó helyesen használja a törvény elnevezésében és rövidítésében a magyar nyelvben tágabban értelmezett információ szót. Ugyanakkor a törvény tételes fogalmi rendszerében, - a külföldi joggyakorlatból adaptált, a korábbi gyakorlatát követve - az adat fogalma áll a központban, annak egzakt maghatározása nélkül. Meglátásom szerint, a jogalkotónak az adat egzakt fogalmát, az információs önrendelkezési jog és az információszabadság konkrét fogalmi körét, összetevőit is expressis verbis nevesíteni kellett volna. Jelenleg az adat törvényhozó általi fogalmi köre a törvény által részletesen meghatározott egyes adatfajták következtetésen alapuló külön jogértelmezés útján állapítható meg. Ugyanakkor a technika jelen állásának megfelelő, kellő terjedelmű az adatkezelés[18] törvényi megközelítése.[19] Az adatkezelés alapelvei (pl. tisztesség, törvényesség, célhoz kötöttség, adatminimalizálás, pontosság, teljesség, naprakészség) keretet szabnak az érintettek számára. A nyilvánosságra hozatal pedig az adat bárki számára történő hozzáférhetővé tételét jelenti.[20]
A kommunikációs szabadság betöltendő rendeltetésének bővüléséhez kapcsolódik megnyilvánulási alakzatainak sokasodása, illetve részjogosítványainak önállósulása. Ádám Antal szerint "a véleményszabadság tartalmi gazdagodásának rendkívül jelentős megnyilvánulása, hogy e jogosultság a nemzetközi okmányokban és az új modern alkotmányokban is kiegészül a vélemény szabad és magalapozott alakulását megkönnyítő, alátámasztó információkhoz való hozzájutással, sőt a közérdekű tényekről, eseményekről való tájékoztatásra vonatkozó jogosultsággal is."[21]
Az Országgyűlés az információs önrendelkezési jog és az információszabadság biztosítása érdekében a személyes adatok védelmét, valamint a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog érvényesülését szolgáló alapvető szabályokról, továbbá ezen szabályok ellenőrzésére hivatott hatóságról az Alaptörvény - VI. cikke alapján - végrehajtására az Infotörvény céljaivá tette az adatok kezelésére vonatkozó alapvető szabályok meghatározását annak érdekében, hogy a természetes személyek magánszféráját az adatkezelők tiszteletben tartsák, valamint a közügyek átláthatósága - a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő jog érvényesítésével - megvalósuljon.[22]
A rendszerváltásnak - a jogállamiság megteremtésével - egyik alapvető célja volt, hogy a polgár az állam előtt átláthatatlanná, az állam a polgár előtt pedig átláthatóvá váljon. Az átláthatóság a leghatékonyabb gátja a hatalmi önkénynek, valamint ez teszi lehetővé, hogy a polgárok megalapozottabban formálhassanak véleményt a közhatalmat gyakorló szervekről, személyekről.[23] Sólyom László szerint az információszabadság nem politikai jelszó, hanem szakkifejezés, azoknak a jogintézményeknek az összefoglaló neve, amelyek esélyt adnak a vélemény- és sajtószabadságnak, valamint a polgárok "informált részvételének" a társadalom ügyeiben, és ezért az állam közérdekű információit nyilvánossá teszik.[24]
Az Alaptörvényben biztosított, a kommunikációt szolgáló jogok játsszák az egyik legfontosabb szerepet a nyilvános akaratképzésben, amennyiben az egyénnek, illetve közösségeinek lehetővé teszik a közügyekben való tájékozódást. Ez az igény tette az információs szabadságot önálló alapjoggá. Az alkotmányos jogok katalógusának ez az új eleme nem is hagyományos szabadságjog, hanem sokkal inkább igény a közérdekű információk hozzáférhetővé tételére. De a passzív szerep mellett az információs jogok eszközként szolgálnak az egyén számára a politikai folyamatok aktív befolyásolására, a politikai gyűlések és egyesülések mellett a média és az internet révén. A polgárok a politika formálásában növekvő aktív szerepe a citoyen mivoltának erősödését mutatja.[25] Az információkhoz való hozzáférés elemi feltétele a kifejezésnek és a közvélemény kialakulásának.[26]
A véleményszabadság gyakorlásának, a demokratikus közvélemény kialakulásának elen-
- 209/210 -
gedhetetlen feltétele az állam működésének, illetve általában a közfeladat ellátásának a nyilvánossága, ezért a törvényhozás és az igazságszolgáltatás nyilvánosságának megteremtése után az elmúlt évtizedekben fogalmazódott meg a kormányzati, közigazgatási apparátus transzparens működésének igénye. Ennek alapjogi garanciája az információszabadság, a közérdekű adatok megismerésének és terjesztésének a szabadsága. Már a 34/1994. (VI. 24.) AB határozat kimondta, "a nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, általában az állami szervek és végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. A nyilvánosság próbája nélkül az állam polgáraitól »elidegenedett gépezetté«, működése kiszámíthatatlanná, előreláthatatlanná, kifejezetten veszélyessé válik, mert az állam működésének átláthatatlansága fokozott veszélyt jelent az alkotmányos szabadságjogokra."
A közérdekű adatok nyilvánossága a tágabban értett informáltsághoz való jog, az információszerzés szabadságának részeként is értelmezhető. Az AB hivatkozott határozata, az alkotmány a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogot olyan alkotmányos alapjogként garantálja, amely a kommunikációs jogok együtteséből az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének a szabadságát és állami elismerését, illetőleg biztosítását jelenti, amely egyben a demokratikus jogállamiság alapvető alkotmányos biztosítéka is. Ezen alkotmányos jog biztosítása egyrészt, mint eszköz, aktív tájékoztató szerepet igényel az államszervezettől, másrészt az államnak és szerveinek is érdeke, hogy a már kialakított és naprakész információkat biztosító információs rendszerek adattartalma minél szélesebb körben felhasználható legyen különböző célokra.
Az adatnyilvánosság megvalósulását elsődlegesen a jogszabályok által előírt tájékoztatási kötelezettségek biztosítják. E tekintetben Magyarország - az információs jogfejlődés következtében - jelentős lépésekkel jutott közelebb a fejlett demokráciák jogi kultúrájához. [27] 2005-ben az Országgyűlés felismerve az új technológiák adta lehetőséget, az állam nagyobb átláthatóságának megteremtése, az állampolgárok közérdekű adatokhoz való könnyebb hozzáférhetősége érdekében önálló jogszabályban rendezte[28] az elektronikus információszabadság kérdéskörét. A szabályozás a közérdeklődésre leginkább számot tartó közérdekű adatok elektronikus közzétételének törvényi biztosítását szolgálta, másrész pedig számos kedvező eredménnyel járt. E rendelkezések többsége később az Infotörvényben kapott helyet.
Az információszabadságot az információs alapjogok, vagyis az állam és állampolgár kapcsolatában megjelenő tájékoztatást és a közérdekű adatok nyilvánosságát biztosító rendelkezések alkotják.[29] "A tájékozódáshoz, a tájékoztatáshoz, a közérdekű adatok megismeréséhez, a közhatalmi szervek működésének átláthatóságához és az információk terjesztéséhez való jogokat közös megjelöléssel információszabadságnak nevezzük. Az információszabadság alapján tehát bárkinek joga van a tájékozódásra és bizonyos tartalmú tájékoztatásra, információkat bárki nemcsak kereshet, gyűjthet, hanem terjeszthet is, határokra való tekintet nélkül."[30]
Az információszabadság tartalmi köre - az államszervezet valamennyi működési és gazdálkodási adata - a jogfejlődéssel párhuzamosan folyamatosan bővül, melynek célja, hogy az állam nyilvánosságát érvényre juttassa. Ennek biztosítása az állam, a közfeladatot ellátó szervek[31] törvényi kötelezettsége, amelynek tárgyi hatálya a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok körére terjed ki, néhány törvényi korlát kitételével.
Az információszabadságnak mint alapvető jognak legfontosabb indoka a közszféra átláthatósága, melynek keretei közt számtalan terület nyilvánosságát különböztethetjük meg, illetve nevesíthetjük, pl.:
a jogalkotás (törvényhozás) nyilvánossága;
- az igazságszolgáltatás (jogalkalmazás, bírói döntések, nyilatkozat és forgatás rendjének) nyilvánossága;
- az eljárások (hatósági, bírsági eljárások, közbeszerzések, pályázatok) nyilvánossága;
- a nyilvántartások (személyes, közadat-nyilvántartók) nyilvánossága;
- az üzleti-pénzügyi (könyvvezetés, beszámolók, felmérések, statisztikák) nyilvánossága;
- a szolgáltatások (közszolgáltatások, közhatalom üzleti tevékenységének) nyilvánossága;
- 210/211 -
- a szakmák (szakmai tevékenység folytatásának) nyilvánossága;
- a média (elektronikus, nyomtatott, közterületi, újmédia/internet) nyilvánossága.
Ezek közül kiemelném jogalkotás nyilvánosságát, amelynek folyamata több elemből tevődik össze:
- szakmák egyeztetése;
- társadalmi érdekek egyeztetése;
- a témában érintettek tehessenek javaslatot;
- akinek van véleménye, elmondhassa;
- hatásvizsgálatok elvégzése a jogszabályok társadalomtudományi megalapozottsága miatt;
- a jogalkotás döntően politikailag definiált, a társadalmi igényeknek azonban a felszínre kell kerülniük;
- folyamatos visszacsatolásra van szüksége a törvényhozónak.[32]
Mindezek elmaradása esetén a valós társadalmi érdekek megvalósulása kétséges.
Ez az alapjog, mely a személyes adatok feletti rendelkezési jogot és e jogosultság védelmének a rendszerét foglalja magába,[33] lényegesen különbözik az adatnyilvánosságtól. A nyilvánosság, az információs rendszerek működtetésének szükségességével ellentétben áll az "adatalanyoknak az az érdeke, hogy bizonyos, a magánélet szűkebb szférájában vagy az üzleti titkok fogalmi körébe tartozó adataik vagy egyáltalán ne kerülhessenek be a külső szervek nyilvántartásaiba, vagy ha ez elkerülhetetlen, hatékony garanciák előzzék meg, hogy az említett adatok illetéktelenek tudomására jussanak. Ugyancsak érdeke az adatalanyoknak, hogy a rájuk vonatkozó információkat még az állam illetékes szervei is csupán meghatározott és az adatalanyok által ismert célra használhassák fel."[34]
Az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV. 13.) határozatában "a személyes adatok védelméhez fűződő jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként. Az alkotmányban biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész folyamatát, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát."[35] Az információs önrendelkezési jog részét képezi az adatalany tájékoztatásához való joga, amely nagyon fontos szerepet játszik, hisz "az érintett minden egyéb joga érvényesítésének alapfeltétele, e nélkül ugyanis nem tudja a helyesbítéshez, törléshez és tiltakozáshoz való jogát gyakorolni."[36] A tájékoztatás joga egyben a tisztességes eljáráshoz való jog garanciaeleme.
Az információs önrendelkezési jog érvényesülése az információs társadalom alkotmányosságának egyik legfontosabb pillére. Az egységes európai adatvédelmi rendelet (GDPR) jogharmonizációjának eredményeként 2018. július 1-jei hatállyal lépett életbe az Infotörvény módosítása, mely újabb védelmi garanciákat jelent az adattulajdonosok részére. Az rendelkezések kitérnek például a web-áruházakkal kapcsolatos adatkezelésre, az adatkezelő weboldalán, mobil vagy táblagép alkalmazásában a felhasználókról gyűjtött személyes adatok kezelésére, az adatvédelmi incidensekre, az adatvédelmi tisztségviselőkre, de a közérdekű adatok közzétételére is. A módosítás a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot jelölte ki felügyeleti szervnek, amely hatósági jogkörében eljárva a személyes adatok kezelési előírásainak betartását ellenőrizheti. Az adatkezelési szabályok megsértése esetén az adatkezelővel vagy adatfeldolgozóval szemben felléphet figyelmeztetés, bírságolás és egyéb hatósági szankció alkalmazásával. A GDPR büntetőjogi hatása, hogy a törvény a továbbiakban "a hatóság jelentése és egyes adatok megismerhetősége kapcsán nem titkosszolgálati eszközökre, hanem a titkos információgyűjtés folytatására és leplezett eszközökre hivatkozik."[37]
Az emberi méltóságból és a kommunikáció szabadságából levezethető információs jogok kitüntetett alkotmányos védelemben részesül-
- 211/212 -
nek. Az információs jogok szoros és közvetlen kapcsolatban állnak az államhatalom alkotmányi jogosultságaival és kötelezéseivel, az állami szervezetrendszer működésével és ezek nyilvánosságával. A közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő érdek ütközhet más fontos érdekkel, amely az információszabadság korlátozását teheti szükségessé. Ez azonban csak akkor tekinthető alkotmányosan indokoltnak, ha azt más alapjog érvényesülése kényszerítően indokolja.[38] Tehát ellentétes irányultságuk folytán, akár egymás korlátait is képezhetik. Egyes esetekben az adatnyilvánosság megkövetelheti a személyes adatok kötelező szolgáltatását, illetve korlátozhatja az információs önrendelkezés alapvető jogát, valamint az adatvédelem is korlátokat állíthat a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alapvető jog érvényesülésének. Mindkét alapjog esetében a jogkorlátozás általános feltételét képezi a jogalkotóval szemben - egyben érvényesülésük, illetve a jogállamiság garanciális elemét képezi, hogy - csak törvény rendelheti el ezen alapjogok korlátozását, oly módon, hogy az a jog lényeges tartalmát nem érinti, mivel csak így alkotmányos.[39] A magánszféra hatékony védelmi eszközeinek érvényesülése fontos, azonban nem válhat öncélúvá, különösen nem akadályozhatja a trasparenciához kapcsolódó legitim értékeket.[40] A személyiségi jog polgári jogi védelme biztosítja, hogy az adatkezelés és adatfeldolgozás a személyhez fűződő jogokat nem sértheti. A jogsértés esetén polgári jogi igények támaszthatók,[41] illetve a személyes adatok védelméhez való joghoz, mint alapjoghoz, ultima ratio-ként büntetőjogi védelmet[42] rendelt a jogalkotó Ugyanakkor szükségesnek találta az információszabadságot is ilyen szintű védelemben részesíteni. A nyilvánosság alól vannak kivételt képező általános okok. Így az információszabadság korlátozható:
- az üzleti titoknak minősülő adat esetében;
- a minősített adatok tekintetében;
- a döntés-előkészítéssel kapcsolatos adatok vonatkozásában;
- a szerzői jogi védelem alatt álló műveknél.[43]
Az érintettek törvényben meghatározott információs jogait törvény korlátozhatja:
- az állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság,[44] a bűncselekmények megelőzése vagy üldözése, a büntetés-végrehajtás biztonsága érdekében;
- állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből;
- az EU jelentős gazdasági vagy pénzügyi érdekéből;
- a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából (beleértve minden esetben az ellenőrzést, a felügyeletet is),
- az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében.[45]
- Vannak azonban speciális korlátok is, erre két példát említenék. Az igazságügyi szervek tájékoztatási tevékenysége során a jogalkalmazás nyilvánosságának biztosítása mellett figyelembe kell venni a nyomozási eljárás érdekeit, továbbá az érintett személyek érdekeit, személyiségi jogait, illetve információs önrendelkezési jogát. Így a tájékoztatás sosem veszélyeztetheti az eljárás eredményes lefolyását és nem sértheti az ártatlanság vélelmét, valamint a személyhez fűződő jogokat.
A személyes adatok védelméről és szabad áramlásáról szóló 1995/46/EK direktíva leszögezi, hogy "a személyes adatok áramlását akadályozó korlátok eltávolítása céljából elengedhetetlen az egyéni jogok és szabadságok azonos védelmi színvonalának megteremtése." A személyes adatok védelme a magánszféra, az érintett személyiségi jogainak, a közszféra pedig az adatkezelés nyilvánosságának határait jelöli ki. A hatályos szabályozás szerint a közszféra kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó minden adat közérdekű, de nem minden közérdekű adat nyilvános.[46]
- 212/213 -
Az adatvédelem az "EU kulcsfontosságú vezérelvévé és az EU több tagállama jogrendszere fejlődésének hajtóerejévé válik" - áll az EU Alapjogi Ügynökségének európai adatvédelmi hatóságokról szóló jelentésében.[47] A 2010 végén közzétett jelentés az adatvédelem - mint alapvető jog - területén elemzi a nemzeti adatvédelmi felügyelőszervek szerepét, értékeli hatékonyságukat, működésüket és függetlenségüket. A jelentés megállapítása szerint az EU adatvédelmi rendszerében az a legfőbb szerkezeti probléma, hogy több adatvédelmi felügyelőszerv esetében hiányzik függetlenség. Ennek számos adatvédelmi hatóság esetében az alacsony létszám és forráshiány az oka, máshol pedig a korlátozott hatáskör okoz gondot. További gondot jelent, hogy nem alkalmaznak az adatvédelmi jogszabályokkal való összhang megteremtésénél "kemény" eszközöket, és ezeket nem kényszerítik ki. Mindez alááshatja az adatvédelmi jog hitelességét.[48]
Az égetően fontos adatvédelmi reform kezdetét jelölte, hogy az EU 2013-ban új szabályok elfogadását javasolta az adatlopás vagy illetéktelen adatfelhasználás áldozatává váló vállalkozások védelmében.[49] Az Európai Bizottság meglátása szerint az új szabályok azoknak a vállalkozásoknak a helyzetén tudnak javítani, amelyek az értékes információk ellopása vagy illetéktelen felhasználása folytán kárt szenvednek. Célja, hogy ilyen esetben a nemzeti bíróságok egyszerűbben járhassanak el, a sértettek pedig könnyebben kaphassanak kártérítést. Ezen kívül az Európai Bizottság az egész EU-ban egységesíteni kívánta az üzleti titok meghatározását.[50]
Az Unió 19 éves adatvédelmi szabályait[51] sürgősen módosítani kellett annak érdekében, hogy választ nyújthassanak az új információs technológiák és a globalizáció kihívásaira. Az adatvédelmi szabályok gyökeres átalakítása három fő összetevőre terjed ki.
a) Az EU-n kívüli országhoz irányuló adatátadás engedélyeztetése - Az uniós polgárok személyes adatainak védelmére szolgáló erősebb biztosítékokról rendelkezik, amelynek folytán az adatok tulajdonosai jobban érvényesíthetik az adataik fölötti ellenőrzést. Ezzel erősebb védelmet kívántak biztosítani az uniós polgároknak a megfigyelésekkel szemben is. Amennyiben egy vállalat (pl. keresőcég, közösségi oldal, felhőszolgáltató) uniós polgárnak bármilyen személyes adatát EU-n kívüli országnak szeretné átadni, az adattovábbítás előtt ehhez engedélyt kell kérnie a tagállam nemzeti adatvédelmi hatóságától, valamint az érintett személyt is értesítenie kell.
b) Elrettentő bírságok - A szabályszegő vállalatokkal szemben kiszabható büntetés összege az éves globális forgalmuk négy százaléka vagy maximum 20 millió euró.
c) Adatbiztonság növelése az interneten - Az új szabályok biztosítják a személyes adatok törlésének jogát és keretek közé szorítják a profilalkotást. A vállalatoknak egyértelműen és közérthetően kell megfogalmazniuk, milyen módon garantálják a felhasználók magánéletének tiszteletben tartását, és bármely személyes adatot kezelő szolgáltatónak ehhez előzetesen meg kell szereznie az adattulajdonos megfelelő tájékoztatás után adott, önkéntes és kifejezett hozzájárulását.[52]
Az Általános adatvédelmi rendelet [az Európai Parlament és a Tanács 2016. április 27-én elfogadott, (EU) 2016/679 rendelete, a GDPR (General Data Protection Regulation)] 2018. május 25-én lépett hatályba az EUban. Az egységessé vált adatvédelmi szabályozás megfelel a digitális kor (pl. közösségi média, okostelefon, internetes bankolás) követelményeinek, a felhasználóknak sokkal nagyobb befolyást biztosít saját adataik felett,[53] valamint szolgálja a jogbiztonságot, a tisztességesebb versenyt, a bizalmat[54] és az üzleti szféra számára is egyértelmű helyzetet terem. Az adatvédelmi csomag két fő részből áll.
a) Az általános rendelet a személyes adatok védelméről és kezeléséről szól, amely az uniós személyesadat-kezelés nagy részét lefedi, mind a nyilvános adatforgalom, mind a magánszektor területén. A rendelet személyi hatálya kiterjed minden olyan hatóságra, gazdasági társaságra és szervezetre, amely az EU-ban tartózkodók személyes adatait kezeli vagy feldolgozza.[55] A főbb rendelkezések:
- jog a személyes adatok törléséhez;
- 213/214 -
- az érintettek egyértelmű hozzájárulása kell személyes adataik feldolgozásához;
- jog az adathordozáshoz;
- értesülés joga adatvédelmi incidensről;
- jog a közérthető adatvédelmi magyarázathoz;
- erősebb kényszerítő eszközök;
- közigazgatási bírság, amely a vállalkozásoknál az előző pénzügyi év teljes éves világpiaci forgalmának négy százalékát teheti ki.[56]
b) Az adatvédelmi csomag másik része a bűncselekmények megelőzése, felderítése és a bűnüldözés, illetve a büntetés-végrehajtás során kezelt adatokkal foglalkozik. A rendőrségi és bírósági célú adattovábbításra vonatkozó irányelv minimumkövetelményeket határoz meg a rendőrségi és bírósági adatfelhasználás területén.[57]
Az EU az alkotmányában deklarálta egyrészt, hogy a jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el.[58] Másrészt kinyilvánította, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, mely magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát, anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, országhatárokra való tekintet nélkül.[59] Az EU határozatban mondja ki, hogy közhatalomnak nem szabad az információ kizárólagos birtokosának tekintenie magát, hanem eleget kell tenni a tájékoztatás kötelezettségének.[60] Az EU-ban vannak olyan tagállamok, melyek alkotmánya az állam tájékoztatási kötelezettségének szűkítését, illetve felfüggesztését kizárja, mint pl. Románia Alkotmányának 31. § 1. pontja. Eszerint, az állam, a közhatalom alkotmányos természetű tájékoztatási kötelezettségét semmilyen más jogszabály nem szűkíthetné le vagy függeszthetné fel.
Az információszabadság fontosságát Patrick Birkinshaw professzor hat pontban foglalja össze.
A kormányok a közérdek védelme érdekében léteznek. Az információkat a köz érdekében használják fel.
- Az elszámoltathatósághoz információra van szükség. Ha mi magunk nem tudjuk, vagy képviselőink nem tudják, mit tesz a kormány, mi értelme van elszámoltathatóságról beszélni?
- A megbízható információ előfeltétele a hatékony kormányzásnak, hiszen azok rendelkezésre bocsátása a kormány működésének javítását segíti elő.
- Az információhoz jutás joga szükségképpen hozzátartozik az állampolgári jogokhoz.
- Az információ hatalom, és az információ kizárólagos birtoklása különösen az.
- A titkosság leplezi az önkényt, a rossz működési hatékonyságot és a korrupciót.[61]
Az Európa Tanács adatnyilvánosságot érintő egyik legfontosabb dokumentuma a Miniszterek Tanácsa által elfogadott (2002) ajánlás[62] nem az adatok, hanem a hivatali dokumentumok (official documents) nyilvánosságát rögzíti. Oly módon, hogy a kért dokumentumhoz - az érintettség igazolása nélküli - a hozzáférést általános, míg annak megtagadását kivételes szabályként rögzíti. Az ajánlás három célkitűzést fogalmaz meg:
- a közügyekre történő megfelelő rálátás, ezen keresztül pedig a véleményalkotás;
- a korrupció megelőzésével az államszervezet hatékony működésének előmozdítása;
- a közbizalom erősítése.[63]
Az EU küzd az információs jogok teljesülése érdekében és az Európai Bíróság döntései is szolgálják a jogérvényesítést. Ennek igazolásául szolgál például az Európai Parlament és Tanács 2016. július 6-án fogadta el a hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló (EU) 2016/1148 irányelvet. A közösségi szabályzó "a belső piac működésének javítása érdekében intézkedéseket állapít meg a hálózati és információs rendszerek egységesen magas szintű biztonságának az Unión belüli megvalósítása céljából." [1. cikk (1) bek.] Ez feladatokat és kötelezettségeket ró a tagállamokra (pl. nemzeti stratégia kialakítása, együttműködés) és a digitális
- 214/215 -
szolgáltatókra (pl. biztonsági és bejelentési követelmény).[64]
A jog a társadalmi és gazdasági folyamatok alakulását követő rendszer, ezért azok alakulása jelentősen meghatározza a jogalkotás irányait. A következőkben azokat a világtendenciákat jelölöm meg, melyek a jelenben, illetve a jövőben világszinten determinálhatják a jogrendszerek és az egyes jogszabályok alakulását.
Az információs jogokat érintő hatósági ügyek és bírósági perek száma lineárisan növekszik, melynek számtalan eredője van. A jogalkotás mikéntje hatással van az információs jogok érvényesülésére. Az általános fogalmak használata, illetve a jogalkotói fogalomalkotások elmaradása esetén a törvényalkotó szándékától eltérő jogértelmezésre és joggyakorlatra ad lehetőséget. Az egyes alapjogok korlátai is hatással van az információs jogok érvényesülésére, és viszont. Az információs jogok törvényi korlátai a jogosultak és kötelezettek részére hivatkozási alapot jelentenek akkor is, ha annak jogi megalapozottsága nem áll fenn. A joggal való visszaélés esetére a bírósági jogorvoslat a garanciális elem.
Az információs társadalomban a többszintű nyilvánosság minél szélesebb térnyerése, a médiumok megsokszorozódása az alkotmányi és törvényi szabályozás szükségességének kereteit átalakítják. Az információs esélyegyenlőség megvalósításának feltétele, hogy valamennyi polgár tájékoztatása és tájékozódási lehetősége biztosított legyen adott társadalomban. A médiapluralizmus megvalósulása esetén is az egyes polgárok tájékozódási jellemzőik - értékrendjük, érdeklődési körük, tájékozódási szokásaik, differenciált média hozzáférésük, digitális írástudásuk és egyéb személyes kondícióik - által eltérő információs adattartalommal bírnak. Ezáltal az eltérő információk folytán más-más valóságképük (Valóság 2. o., valóság buborékok), illetve tájékozottságuk alakul ki ugyanazon témában. Másrészt az információ hozzáféréstől pl. a digitális írástudás, vagy a digitális platformok elérhetőségének hiányában a valós és plurális információktól "elzárt" polgárok rétege alakul ki. Ez oktatással és ingyenes állami hozzáféréssel lenne feloldható.
A Big Data, az internet használatával generált nagy mennyiségű adathalmaz, mely a felhasználók viselkedésére vonatkozó adatokat tartalmazza (pl. név, életkor, lakóhely, vásárlási szokások, GPS-jelek).[65] A digitális technikák állami, társadalmi és gazdasági beágyazottságával párhuzamosan nő az adatgyűjtés, és az ennek során keletkező adattartalmak mérete. Ezeknek az adatvagyonoknak a jogszerű tárolása, felhasználása és továbbítása tárgyában aggályok merülnek fel. Az adatvagyonokat birtokló információmonopóliumok - pl. nagyhatalmak, kommunikációs iparágban működő multinacionális nagyvállalatok, egyéb hatalmi szereplők, akik jogszerű vagy jogszerűtlen eszközökkel - végeznek nagyarányú információszerzést, - birtoklást, - kizárólagos kezelést. A társadalmi, politikai és gazdasági szférában - leggyakrabban hálózati formában - megjelenő információmonopóliumok, az általuk birtokolt adatkörben döntő befolyásra képes információs hatalmak. Ez a folyamat az információgyarmatosítás, amely új típusú terjeszkedési forma.[66] Veszélyes, ha egy cég, vagy akár állam túl sok adattal rendelkezik, mert az, digitális diktatúrához vezethet.[67] Mindezt csak nemzetközi szervezetek széleskörű összefogásával és kodifikációs lépéseivel lehet jogi keretek közé szorítani.
Az információs környezetszennyezés, azaz a tömegméretű információáramlás, a nagy reklámzaj, a megtévesztő-, az ál- és hamis hírek, az ezekre épülő kampányok növekvő száma nehezíti az egyén valós, tényszerű információhoz jutását, illetve információs szelekcióját.[68]
- 215/216 -
A manipulatív kommunikációs visszaélések csökkentik az információk megbízhatóságát, az információs bizalmi indexet, mely komoly veszélyt és gondot jelent a személyiségi- és információs jogok, valamint a közügyek terén. Az információs térben megjelenő torz információs tartalmak kialakulásában meghatározó a média-visszaélések - mint pl. az álhírek, hamis hírek, félretájékoztatás [hoax, fake news]; az online zaklatás, bosszúból közzétett pornográfia ["revenge porn"]; a kattintásra csábítás ["clickbait"]; a sértő kifejezések, a gyűlöletbeszéd és a propaganda; az újságírókat fenyegető nacionalizmus, populizmus, az információ hatalom birtokosainak kényszerítő kiszolgálása az egzisztenciális függés okán; az állami, gazdasági, politikai médiaellenőrzés és - nyomás, a pszichológiai erőszak; valamint ezek eredményeként megjelenő öncenzúrára - szerepe. A visszaélési formák és azok jogorvoslati lehetőségeinek nyilvános publikálása bűnmegelőzési célul szolgálhat.
Az információs hadviselés a digitális eszközök és hálózatok útján, mindenek előtt az interneten, különböző formában megvalósuló célzott informatikai támadások, mint pl. a kiber-támadások, hacker-betörések. Ennek keretei közt megvalósuló leggyakoribb visszaélések: a spam (kéretlen reklámüzenetek); a honlap-rongálás; az információkiszivárogtatás (pl. a 2013-as Edward Snowden-ügy); az adatlopás, jogosulatlan adatátadás (pl. a 2018-as Facebook-botrány); dezinformációk manipulatív célú terjesztése; alkotások, védjegyek, márkanevek jogosulatlan terjesztése, használata. Ezek a cselekmények számtalan féle jogsérelemmel járnak (a személyiségi-, szerzői jogi sérelmektől a választási csaláson át a gazdasági haszonszerzésig). A megfigyelés köre is bővül az információs társadalmakban. Ennek szélsőséges esetét jelzi a totális megfigyelés rendszerére épülő digitális diktatúrát építő kínai állam. A 2020-ra kész digitális rendszer az egész társadalom és államszervezet működését az adatokra építi, magát a diktatúrát digitalizálja, az algoritmikus kormányzás céljából. Az autoriter rendszert képviselő állami propaganda a magánszféráért, a polgárok korlátozott cselekvési lehetőségéért cserébe a biztonságot ígér, melyet csak az erős állam, az információs autokrácia tud garantálni. - szól a hivatalos magyarázat.[69] A 21. század más autoriter vezetői számára is kézenfekvő megoldás az információs autokrácia kiépítése, mely látszat demokráciaként működik. Főbb jellemzői: a média felvásárlása és ellenőrzése, az állami propagandagépezet, a manipulált tájékoztatás, az állami hirdetések megvonása, perekkel kialakított újságírói öncenzúra, a politikai intézményrendszer uralása. Olyan újfajta tekintélyuralom, ahol az önkényurak "a hatékony és jóságos vezetők" képében tüntetik fel magukat, és "egyensúlyoznak a nyílt diktatúra és a demokrácia között".[70] Ezek az állami berendezkedések, azt a veszélyt hordozzák magukba, hogy a nemzetközi kommunikációs és információs teret sajátos eszközeikkel befolyásolják, másrészt e rendszer által képviselt megoldások terjednek. A világ más országai számára a politika és a jog terén mintavételül szolgál, a "jogalkotási termékminták" adaptálhatók. Az EU céljaival ellentétes folyamatot képvisel mindez, ezért hathatós védelmi és megelőzési intézkedéseket kíván.[71]
A robotok sajátos intelligenciával rendelkező "mechanikus szerkezetek, amelyek szenzorok révén autonómok, adatot gyűjtenek-közölnek a környezetükről, öntanuló képességük és fizikai megjelenésük van, alkalmazkodnak a környezetükhöz és levonják a következtetéseket a környezetváltozásokból."[72] A robotok és egyéb mesterséges intelligenciával bíró technikai produktumok térnyerésével egyre égetőbb alkotmányi-, kommunikációs-, információs-, személyiségi és egyéb jogi kérdés (pl. piaci bevezetés, szabványosítás, engedélyezés, szavatosság, szerződési kellékek, ipari sztenderdek, felelősség, fogyasztóvédelem) merül fel. A mesterséges intelligenciával bíró robotok minden ágazatba és szakmában meg fognak jelenni. Hazánkban már jelen is vannak, például egy győri étteremben robot szolgál fel, a Honvéd Kórházban a szennyes szállítást és takarítást robot végzi, a műszaki és gépipari területeken is elterjedt, de állásinterjúztatást is ellátnak már robotok. Amerikában a robotok, minták alapján szerződést írnak és a precedens
- 216/217 -
jogi adatbázisból leszűrt, a témához kapcsolódó perekből jogi előkészítő anyagokat készítenek.[73] Eljött az idő a tudattalan gépeket, és azt felváltó tudattal rendelkező robotokat érintő jogi szabályozás kialakítására, hogy a fejlődés irányítható mederben folyjon.
A jelzett kihívások önmagukban hordozzák az adatvédelem és az adatnyilvánosság sérelmeit. Ezek az információs társadalmakban általánosan megfigyelhető adatvédelmi incidensek és az adatnyilvánosság sérelmével járó konfliktusok számát növelik tovább.
A megfelelő jogi környezet eléréséhez nem elég a meglévő jogszabályokat "toldozgatni-foltozgatni", illetve kisebb változtatásokkal kiterjeszteni a digitális kifejezésmódokra. Teljesen új módszereket, jogi megoldásokat kell kifejleszteni, amelyek összhangban állnak a megváltozott körülményekkel.[74] A jogkérdés, hogy hol húzódik a határ az internetes adathalmaz digitális követő, adatelemző rendszerek marketing-kommunikációs, statisztikai, vagy egyéb célú felhasználása, illetve a jelzett kihívást jelentő tényezők és az emberi-, az információs jogok védelme között. Bizonyára szükséges a bűnmegelőzési intézkedés, a széleskörű oktatás, tájékoztatás, de az információs rendszerek, a hálózatok biztonságos működése is fokozott védelmi intézkedéseket igényelnek, mint például az adat- és kibervédelem fokozása. Emellett a pluralizmus, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság garanciáinak növelése, a sokszínű, független és megbízható tömegtájékoztatás jogállami ellenőrző szerepe, a hálózatsemlegesség, a hatósági függetlenség garantálása is kívánatos. Az információs térben bekövetkező incidensek és egyéb információs, kommunikációs visszaélések visszaszorítása, a társadalmi védekezés új eszközrendszerének és jogi biztosítékainak kialakítása, a problémák széleskörű feltárásával és egységes nemzetközi fellépéssel érhető el. A modus vivendi, olyan nemzetközi egyezségokmány, amely rendszerszerűen kezeli az digitális világ kihívásait, és azt, a fejlődéssel párhuzamosan, folyamatosan alakítja a kor követelményeihez. ■
JEGYZETEK
[1] Trócsányi Sára: A kommunikáció jogi alapjai. Osiris Kiadó, Budapest 2004. 79. o.
[2] Munk Sándor: Katonai informatika a XXI. század elején. Zrínyi Kiadó, Budapest 2007. 9. o.
[3] Egyetemes Lexikon. Magyar Könyvklub, (Brepols) Budapest 2001. 13. o.
[4] Dezső András: A szemünk láttán épül ki a digitális diktatúra. In: https://index.hu/kulfold/2018/09/22/a_szemunk_elott_epult_ki_a_digitalis_diktatura/, Letöltés ideje: 2018.09.22.
[5] Buday-Sántha Andrea: Kommunikációs jog. A kommunikációs jog és "hálómodellje". Fakultás Kiadó, Budapest, 2018. 248. o
[6] Alk. 59. § és 61. §.
[7] Dudás Gábor: Adatvédelem a hazai jogrendszerben. In: (Péterfalvi Attila szerk.): Adatvédelem és információszabadság a mindennapokban. HVG-ORAC, Budapest 2012. 50. o.
[8] A hazai jogalkotásban az első lépést a Ptk. 1977. évi módosítása jelentette, mely szerint "a számítógéppel történő adatfeldolgozás nem sértheti a személyhez fűződő jogokat." E generálklauzulának azonban nem volt valódi tartalma, mert az Avtv. hatálybalépéséig hiányzott a hivatkozott szabályozás. In: Adatvédelem és információszabadság a mindennapokban. (szerk.: Péterfalvi Attila), HVG-ORAC, Budapest 2012. 50. o.
[9] A rendszerváltó alkotmányba bekerült a személyes adatok védelméhez fűződő jog, mint alapjog [Alk. 59. § (1) bek.].
[10] Majtényi László: Intézmények uralma, jogállami forradalom, információs jogok. In: A köztársasági alkotmány 20 éve. Pécsi Alkotmányi Műhely Alapítvány, Kódex Nyomda, Pécs 2009. 193. o.
[11] Alaptörvény VI. cikk (2) bek.
[12] Majtényi: i.m. 201. o.
[13] Majtényi: i.m.
[14] Majtényi: i.m. 98. o.
[15] Balog Zsolt György: [cím nélkül]. Fundamentum 2004. 4. sz. 56. o.
[16] Infotv. - Értelmező rendelkezések 3. pont.
[17] Dudás Gábor: Alapfogalmak. In: (Péterfalvi Attila szerk.): Adatvédelem és információszabadság a mindennapokban. HVG-ORAC, Budapest 2012. 59-60. o.
[18] Infotv. 3. § 10. p. - Az adatkezelés fogalma.
[19] Infotv. 5. § (1) bek. - Az adatkezelés jogalapja kétszintű: hozzájáruláson alapuló, vagy kötelező adatkezelés.
[20] Infotv. 3. § 12. p.
[21] Ádám Antal: Bevezetés a közjogtanba. JPTE Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 1999. 82. o.
[22] Infotv. 1. §.
[23] IHM-IM: Tézisek az elektronikus információszabadságról szóló törvényről, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról. Idézi: Kulcsár Zoltán: Információszabadság? In: https://ppos.hu/letoltes/Kulcsar_Zoltan_informaci-oszabadsag.pdf, Budapest 2006. 3. o., Letöltés ideje: 2014.06.16.
[24] Kulcsár: i.m. 2. o.
[25] Halmai Gábor: Kommunikációs jogok. Új Mandátum, Budapest 2002. 4. o.
[26] Halmai: i.m. 6. o.
[27] Balogh Zsolt György: Az infokommunikációs jogról. Infokommunikáció és Jog 2004. 2. sz. 48. o.
- 217/218 -
[28] 2005. évi XC. törvényt az elektronikus információszabadságról
[29] Balogh: [cím nélkül]: i.m. 47. o.
[30] Ádám: i.m.
[32] Petrétei József: Magyarország jogforrási rendszerének alapjai. Kodifikáció 2013. 2. sz. 5-71. o., és Petrétei József: A törvényhozás elmélete és gyakorlata a parlamentáris demokráciában. Osiris Kiadó, Budapest 1998
[33] Ádám: 82. o.
[34] Trócsányi: i.m. 80. o.
[35] Trócsányi: i.m.
[36] Somogyvári Katalin: Érintettek jogai és érvényesítésük. In: Adatvédelem és információszabadság a mindennapokban. (szerk.: Péterfalvi Attila), HVG-ORAC, Budapest 2012. 153. o.
[37] GDPR: hatályba lépett az Infotörvény módosítása. In: http://kamaraonline.hu/cikk/gdpr-hatalyba-lepett-az-info-torveny-modositasa, Letöltés ideje: 2018.07.20.
[38] 34/1994. (VI. 24.) AB hat.
[39] Trócsányi: i.m.
[40] Dudás: i.m.
[41] A Ptk. új rendelkezése a gyűlöletbeszéd elleni fellépés lehetősége, melyet az érintett közösség bármely tagja gyakorolhat és a személyiségi jogok megsértésének valamennyi szankcióját. (Ptk. 2:54. § (5) bek.)
[42] A Btk. pl. rendelkezik az információs adat megsértéséről, a jogosulatlan adatkezelésről, a különleges személyes adatokkal való visszaélésről, a magán- és levéltitok megsértéséről.
[43] Ezek jogalapját képezi a Ptk., a minősített adat védelméről szóló törvény, az Infotv. és a szerzői jogi törvény. In: Révész Balázs - Somogyvári Katalin: Információszabadság. A hazai szabályozás rendszere. In: (Péterfalvi Attila szerk.): Adatvédelem és információszabadság a mindennapokban. HVG-ORAC, Budapest 2012. 189-190. o.
[44] A 34/1994. (VI. 24.) AB hat. az információszabadságot alkotmányellenesen korlátozó korábbi jogszabályokat megsemmisítette, és lefektette az új titokszabályozás alkotmányos elveit.
[45] Jogalapja az Infotv. 19. §. - a.
[46] Révész - Somogyvári: i.m. 189. o.
[47] European Union Agency for Fundamental Rights - Európai adatvédelmi hatóságokról szóló 2010. évi jelentés.
[48] EU Alapjogi Ügynökség: Erősíteni kell az adatvédelmi biztosokat c. írás in: http://www.jogiforum.hu/hirek/24734, Letöltés ideje: 2014.11.05.
[49] Az üzleti titkok helyzetéről készült felmérés szerint az elmúlt tíz évben a vállalatok egyötödétől próbáltak meg üzleti titkot lopni, és a jelenség egyre gyakoribbá válik. In: Ügyvédi Kamarai Hivatalos Tájékoztató, 2013.12.19.
[50] Schmidt Enikő: Az üzleti titok védelmének megerősítése az Európai Unióban. In: http://www.pbkik.hu/hu/enterpri-se-europe-network/cikkek/az-uzleti-titok-vedelmenek-meg-erositese-az-europai-unioban-66755, http://ec.europa.eu/news/business/131128, Letöltés ideje: 2015.01.20.
[51] Az EU adatvédelmi normái: 90/313/EGK, 1995/46/EK, 2003/4/EK, 2003/98/EK irányelv és 2008/977/IB-i tanácsi kerethatározat.
[52] Európai Parlament: Adatvédelmi irányelvtervezet, In: https://hirkozpont.magyarorszag.hu/hirek/ep2.html, Letöltés ideje: 2014.03.13., és https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX%3A52012AE1303, https://ec.europa.eu/info/law/law-topic/data-protection/reform/rules-business-and-organisations/obligations/what-rules-apply-if-my-organisation-transfers-data-outside-eu_hu, és EU Általános adatvédelmi rendelet, in: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A32016R0679, Letöltés ideje: 2018.06.13.
[53] Korszerűbbé válik az uniós adatvédelem. Pesti Ügyvéd 2016/5 (május) 15. o.
[54] Benyújtották az uniós adatvédelmi rendelet miatti módosító javaslatot. Pesti Ügyvéd 2018. 6. sz. 1. o.
[55] Uo.
[56] Korszerűbbé válik az uniós adatvédelem. Pesti Ügyvéd 2016/5 (május) 15. o., és EU Általános adatvédelmi rendelet, in: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A32016R0679, Letöltés ideje: 2018.06.13.
[57] Korszerűbbé válik az uniós adatvédelem. Pesti Ügyvéd 2016/5 (május) 15. o.
[58] EU-alkotmány I. 50. cikk.
[59] EU-alkotmány II. 71. cikk.
[60] Európai Tanács 1993. évi 1003. hat.
[61] Sir K. Reid KCB, W: "Nyitott államigazgatás". Az ombudsman szerepe és feladatai a közép- és kelet-európai országokban a rendszerváltás után. Nemzetközi konferencia. Országgyűlési Biztosok Hivatala, Budapest 1996. 74-75. o. Idézi: Kulcsár: i.m.
[62] Recommendation Rec (2002) 2 of the Committee of Ministers and explanatory memorandum.
[63] Révész - Somogyvári: i.m. 184. o.
[64] A hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló 2016/1148/EK irányelv, https://eurlex.europa.eu/legalcont-ent/HU/TXT/?qid=1534026053951&uri=CELEX:32016L1148, Letöltés ideje: 2018.08.05.
[65] A nagy mennyiségű adat és a személyes adatok védelme. In: Pesti Ügyvéd 2016/10 (október) sz. 16. o.
[66] Buday-Sántha: i.m. 254-255. o.
[67] Dezső: i.m.
[68] Buday-Sántha: i.m. 241. o.
[69] Dezső András: im
[70] Urfi Péter: Az önkényuralomhoz ma már nem kell bebörtönözni ezreket, elég a propaganda. In: https://444.hu/2018/07/16/az-onkenyuralomhoz-ma-mar-nem-kell-bebortonozni-ezreket-eleg-a-propaganda, Letöltés ideje: 2018.07.17.
[71] Dezső András: i.m.
[72] Udvary Sándor: Robotok - eljött az idő a jogi szabályozás kialakítására. In: Ügyvédek lapja, LVII. évfolyam 5. szám 11. o.
[73] Magyarországi Robotépítők Egyesület elnökének nyilatkozata. In: Klubrádió Utópia c. műsor, 2018.12.30.
[74] Barlow, John Perry: The Economy of Ideas. Wired [online], 85. sz. 1994.03. 17., http://www.hotwired.com/wired/2.03/features/economy.ideas.html, In: Carl Shapiro - Hal R. Varian: Az információ uralma. Geomédia Kiadó, Budapest 2000. 95. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, BGE.
Visszaugrás
