"Az Állami Támogatási Cselekvési Terv1 az európai állami támogatáspolitika átfogó reformjának csupán kiindulópontja. A folyamat nem zárulhat sikerrel valamennyi résztvevő, de különösen a tagállamok, valamint a helyi és regionális támogatás-nyújtó hatóságok támogatása nélkül. […] Az Állami Támogatási Cselekvési Terv útvonalterv, átfogó kép arról, amit az elkövetkező években üzenni kívánunk. Azt mutatja, hogy az együttesen megteendő lépések hogyan segítenek minket abban, hogy elérjük a közös célt: azaz visszatéríteni Európát a fenntartható fejlődés és foglalkoztatás útjára."2
Az állami támogatásra vonatkozó szabályok érvényesülésének érzékeny területe a közszolgáltatások finanszírozása, hiszen a tagállami hatóságok egyrészről kötelesek biztosítani az állampolgárok alapvető szükségleteinek kielégítését, a hatékony és megfelelő minőségi követelményeknek eleget tevő, diszkriminációmentes szolgáltatásnyújtást, másrészről viszont biztosítaniuk kell a piac működését is.3
A közszolgáltatások4 nyújtása olyan terheket ró az azt ellátó vállalkozásokra, amelyek miatt speciális lépések szükségesek a szolgáltató pénzügyi egyensúlyának biztosításához.
A finanszírozás többféle formában nyilvánulhat meg: amennyiben az állam maga teljesíti a közszolgáltatási kötelezettséget, akkor a finanszírozás közvetlenül a költségvetésből történik, ha magánvállalkozás útján, akkor a finanszírozás vagy szintén a költségvetésből közvetlenül, vagy közvetve, más állami forrásból történik. Ez megvalósulhat például adómentességként, szubvencióként, kedvezőbb adózási szabályok, vagy más pénzügyi előnyök alkalmazásával.
A finanszírozás formájának meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik. A tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy az ne járjon indokolatlan versenytorzító hatással. Más szavakkal: a kompenzáció csak a szolgáltatáshoz feltétlenül szükséges mértékű lehet, hiszen az EU állami támogatásokra vonatkozó szabályai tiltják a túlkompenzációt.
A jelen cikk tárgya az, hogy az alábbiakban rövid áttekintést nyújtson a közüzemi szektorra vonatkozó általános versenyjogi, támogatási és ún. transzparencia szabályokról5.
A közüzemi szektor tételes jogi szabályozása egyfajta "általános" és egyfajta "különös részre" különíthető el. Az "általános" részt az EKSZ6 16. és 86. cikke valamint a többször módosított, a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról szóló ("Transzparencia Irányelv")7 alkotja. Mivel az EKSZ 86. cikke a közmű szektorban a versenyjogi szabályok érvényesülését előíró utaló szabály, az általa felhívott - az EKSZ versenyjogi alapjait leíró 81-85. cikkei és az állami támogatásokat szabályozó 87-89. cikkek is az "általános" részhez sorolhatók. Ezen túlmenően az "általános" rész elemei az általános elveket lefektető alapvető bírósági döntések is.
A különös részben zömmel ágazati szabályok találhatóak, így a telekommunikáció, a posta, a közlekedés, az energiaszektor stb. nagyszámú ágazati EK rendeletei, és az alkalmazásukhoz kötődő kiterjedt bírósági, bizottsági illetve nemzeti hatósági gyakorlat. Ezekre a jelen cikk terjedelmi korlátok miatt nem tér ki.8
Az EKSZ az amszterdami módosítás nyomán egy új 16. cikkel egészült ki, amely szubszidiárius jelleggel a közlekedési, közüzemi és a támogatási politika szabályai mögött alapelvként fogalmazza meg, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás9 ("ÁGÉSZ")-nak az Unió közös értékrendjében és a társadalmi és területi kohézióban fontos szerepe van, valamint mind a Közösség, mind a tagállamok lehetővé teszik, hogy azok teljesítsék rendeltetésüket. Noha a cikk konkrét jogvitákra való esetleges jogi kihatása feltehetőleg csekély, az, hogy az ÁGÉSZ nyújtását az Uniós értékrend kiemelt elemeként kezeli, bármely alkotmánybíróságot meggyőzne a jelentőségéről.
Az EKSZ 86. cikkének célja, hogy a közüzemi szektort a magánszektor szabályozásához hasonló szabályozásnak vesse alá.
EKSZ 86. cikk (1) bekezdés Az EKSZ 86. cikk (1) bekezdése a különleges és a kizárólagos (monopol)jogok alapításával kapcsolatos állami magatartást szabályozza azzal, hogy előírja, hogy a közvállalkozásokkal,10 valamint az olyan vállalkozásokkal kapcsolatban, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat11 biztosítottak, a tagállamok nem alkothatnak, és nem tarthatnak hatályban az EKSZ szabályaival és ezen belül is a versenyszabályokkal ellentétes rendelkezést.12
A cikk szerint az állam feladata a meglévő állami jogalkotás felülvizsgálata és a jövőre nézve szabályozási moratórium: nem lehet ezekkel a vállalatokkal az EKSZ-be ütköző kapcsolatot kialakítani, illetve az ilyen kapcsolatokat, helyzeteket és státusokat meg kell szüntetni.
EKSZ 86. cikk (2) bekezdés Az EKSZ 86. cikk (2) bekezdése a közüzemek és közszolgáltatások kapcsán a közösségi jogi és ezen belül a versenyjogi szabályok - így az állami támogatási szabályok - alkalmazása alóli kivételeket állapít meg két vállalattípus számára.13
Az egyik típusba azon vállalatok tartoznak, amelyeket azzal bíztak meg, hogy általános gazdasági érdekből14 nyújtsanak szolgáltatásokat, a másik esetben a jövedelemtermelő monopóliumok élvezhetnek kivételt, feltéve mindkét esetben azt, hogy e vállalatok tevékenységét akadályozná a versenyszabályok betartása és a kivétel alkalmazása nem ütközik közösségi érdekbe.
Azt, hogy a vállalat tevékenységét megakadályozná-e a versenyszabályok betartása, illetve hogy felmerül-e vagy veszélybe kerül-e az általános gazdasági érdek, amelyet az EKSZ még a versenynél is jobban véd, csak az adott eset körülményeit figyelembe véve lehet eldönteni.
Az Európai Bíróság több ügyben is kimondta, hogy az EKSZ 86. cikk (2) bekezdése csak abban az esetben alkalmazható, ha a kérdéses vállalkozást hatósági aktus útján bízták meg a közérdekű feladattal.
EKSZ 86. cikk (3) bekezdés Az EKSZ 86. cikk (3) bekezdése értelmében a Bizottság feladata, hogy őrködjön a 86. cikk rendelkezéseinek betartása felett.15
Az állam és a vállalatok kapcsolatáról szóló Transzparencia Irányelv eredetileg az állami vállalatok és az állam kapcsolatának feltárására vonatkozott. Ezt a kötelezettséget a 2000-es módosítás jócskán kiterjesztette azáltal, hogy a számviteli szétválasztás vonatkozásában az államok számára új kötelezettséget is megfogalmazott.
Tekintve, hogy a 2000-ben elfogadott új szabályok az alapfunkciónál is nagyobb jelentőségre tesznek szert, a 2000-es módosítás folytán a néhány szerző által már számviteli szétválasztási irányelvnek nevezett - Transzparencia Irányelv a Bizottság hatékony eszköze a versenyjogban.16
A transzparencia persze nemcsak az Európai Unió eszköze és nem ez az egyetlen olyan kontextus, amiben maga az Unió a fogalmat használja.17
A Transzparencia Irányelvben meghatározott főbb kötelezettségeket az alábbiakban tekintjük át:
Az állami vállalatokkal kapcsolatos pénzmozgásokkal kapcsolatos beszámolási kötelezettség. A Bizottság az EKSZ 86. cikk (3) bekezdésében meghatározott feladatának ellátására fogadta el 1980-ban az azóta többször (és most már nevében is) módosított Transzparencia Irányelvet, amelynek alapján a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatokat a tagállamoknak benyújtott éves jelentésükben fel kell tárniuk a Bizottság előtt, amely ezzel a kapcsolat tartalmáról és így az esetleges pénzmozgásokról tudomást szerez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
