Az új Ptk. hatálybalépése látszólag több szempontból is a vezetői felelősség jelentős szigorodását hozta magával. A jogalkotó egyértelművé tette, hogy a vezető tisztségviselő kontraktuális - vagyis szinte objektív, hiszen csak előre nem látható, elháríthatatlan és az ellenőrzési körén kívül eső körülmény bizonyításával kimenthető - felelősséggel tartozik a társaság felé. Harmadik személyek irányában a társaság és a vezető tisztségviselő egyetemleges marasztalását megalapozó szabályt fektetett le, amelyet többen (tévesen) úgy értelmeztek, hogy a vezetők ezután a társaság minden tartozásáért magánvagyonukkal fognak felelni.
A változás azonban a valóságban nem ennyire radikális. Az új Ptk. felelősségi rendelkezéseit a vezető tisztségviselők jogállásával és a gazdasági társaság fogalmával összhangban kell értelmezni. A vezetőket - tisztségükből eredően - széles körű ügyvezetési és képviseleti jogkör illeti meg, ám döntéseik következményeit a társaság, annak tagjai, illetve közvetetten a társaságon kívüli harmadik személyek viselik. Ez a szabadság mind a társasági jogot átható klasszikus liberalizmus[2], mind a kontinentális jogok fejlődésére nagy hatást gyakorolt keresztény tanítás[3] szerint megnövekedett felelősséggel jár együtt. Felelősségük preventív és reparatív funkciókat egyaránt betölt: megelőző hatást gyakorol az olyan jövőbeli károkkal szemben, amelyek elkerülése hatalmukban áll, egyúttal a károsultat ért vagyoni hátrány kiküszöbölését is elősegíti.[4] A bíróságok gyakorlatát vizsgálva azonban az tapasztalható, hogy e funkciók annak függvényében eltérő mértékben jutnak érvényre, hogy a társaság, avagy harmadik személy kíván kárigényt érvényesíteni a vezető tisztségviselővel szemben, illetve hogy ez utóbbi milyen magatartásával okozta a kárt. A témakört egyúttal a sikertelenség érzete lengi át: csekély számú kártérítési per indul[5], és a társadalomban erős a meggyőződés, hogy a vezető tisztségviselők valósággal felelősségre vonhatatlanok.[6]
A preventív és a reparatív funkciók érvényesülése szempontjából vizsgálva, a tételes jog látszólag összefüggéstelen szabályai és a véletlenszerűnek tetsző joggyakorlat mögött is felfedezhető rendszer. Magyar jogunknak a francia társasági joggal való összevetése ezt az elméleti rekonstrukciót segíti, még ha két, egymástól eltérő fejlődési pályát bejárt és egymásra viszonylag kevés hatást gyakorolt jogrendszerről is van szó. Összehasonlításukat az a klasszikus koncepció teszi lehetővé, amely a felelősség alapjának valamely kötelezettség megszegését tekinti. Ekként definiálta a "faute" fogalmát Marcel Planiol[7], és ez a megközelítés felel meg Marton Géza máig ható objektív felelősségtanának is.[8] Bár a polgári jogi felelősség fogalma - az üzemi és közúti balesetek elterjedése,[9] valamint a környezeti károkért való felelősségi alakzat kialakulása nyomán - időközben jelentős változáson ment keresztül, mégis megalapozottan állíthatja egy kortárs francia szerző, hogy az üzleti jogban továbbra is e kötelezettségszegésre alapított felelősség érvényesül.[10]
A vezető társasággal szembeni felelősségében a preventív funkció dominál: a jogintézmény a társasági érdekkel ellentétes magatartásformák megelőzését szolgálja (I.). A harmadik személyek vonatkozásában ez a funkció az általános károkozási tilalom érvényre juttatására korlátozódik, miközben az előbbi kategóriával szemben nagyobb teret nyernek a reparáció szempontjai (II.)
A modern kereskedelmi forgalom túlnőtte azt a mértéket, hogy magánszemélyek vagyona - legyenek ezek akár átlagon felüli jövedelemmel rendelkező vezető
- 350/351 -
tisztségviselők - elegendő legyen minden bekövetkezhető kár helyreállítására. A társaság ezért - vezetői felelősségbiztosítás hiányában - a leggyakrabban nem számíthat teljes reparációra a vezető tisztségviselője által okozott kár vonatkozásában.[11] A kártérítési szankció ezért inkább a prevenció céljait szolgálja: megelőző hatást fejt ki a vezető tisztségviselőknek a társaság érdekeivel ellentétes magatartásformáival szemben. (I.1.). A szabályozás céljának teljesülése érdekében azonban a szankció szigorúságát a társaság és a vezető tisztségviselő közötti érdekellentét intenzitásához kell igazítani (I.2.).
A vezetői felelősség fő funkciója mind a magyar, mind a francia jogban a társasági érdeket sértő magatartásformák megelőzése. A kártérítési szankció mechanizmusának megértéséhez ezért tisztázandó a társasági érdek fogalmának szerepe (I.1.1.) és tartalma (I.1.2.)
A modern társasági jog előtti legfőbb kihívást a gazdasági társaságban részesedéssel rendelkező - így a veszteség kockázatát vállaló - tagok és a társaság irányítóinak elkülönülése, érdekeik szembenállása jelenti. Bár ennek máig ható megfogalmazása a Berle és Means szerzőpároshoz kötődik[12], méltatlan lenne megfeledkeznünk a magyar kereskedelmi jog óriásáról, Kuncz Ödönről, aki már a XX. század elején hasonló érzékenységgel mutatott rá a problémára: "Nemzetgazdasági szempontból a részvénytársaság egyik legnagyobb árnyoldalát képezi, hogy a sokak által összehordott vagyon könnyen lehet senkié és azzal, mint uratlan jószággal rendelkeznek az igazgatósági tagok, egyéni érdekeiknek megfelelően"[13].
A vezető társasággal szembeni felelősségének fő funkciója az olyan ügyvezetési döntések megelőzése, melyek ezen állandóan fennálló érdekellentéttel összefüggésben kárt okoznának a társaságnak. Felelősségét egyrészt megalapozhatja a jogszabályok, a társasági szerződés vagy a legfőbb szerv határozatainak megszegése.[14] A társaságok működésére vonatkozó szabályok megszaporodása - Jean Carbonnier professzor találó kifejezésével "a jog inflációja"[15] - miatt károkozó magatartások széles köre sorolható e kategóriába.
A vezetői felelősség lényege azonban jobban megragadható egy általánosabb kategória alapján, melyet az ügyvezetési kötelezettségek megszegésének nevezhetünk. Az ügyvezetés a vezető tisztségviselői jogviszonyból eredő főkötelezettség.[16] Komplex, több részkötelezettség teljesítését megkövetelő tevékenység, mely leginkább a társaság operatív döntéseinek meghozatalával, illetve végrehajtásával azonosítható. Általános követelmény, hogy a vezető tisztségviselők e kötelezettségeiket a jogi személy érdekeinek megfelelően kötelesek végrehajtani.[17] Az e körbe tartozó kötelezettségek megszegéséért a vezető tisztségviselő mind a magyar, mind a francia társasági jogban a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel a társaság irányában.[18] Az ügyvezetési kötelezettség megszegésének fogalmát a korábbi magyar társasági törvények[19] - a felróhatóság elemével kiegészítve - kifejezetten tartalmazták. E fogalom - az ügyvezetés lényege miatt - annak ellenére továbbra is használható, hogy az új Ptk. terminológiájában kifejezetten már nem szerepel. A francia joggyakorlat - a magyarhoz hasonló értelmű kifejezéssel - "faute de gestion" elnevezés alatt szankcionálja a vezetői tisztségből eredő kötelezettségek megszegését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
