Az informatika, mint tudományág, illetve mint iparág óriási gyorsaságú és mértékű fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben. A változás utoléri az állami szervezetrendszert is, amelyet ösztönöznek a digitalizálódás előnyei és az ügyfelek igényei. Az információs technológia megjelenése a közszolgáltatások területén a 1990-es, térhódítása azonban a 2000-es évekre tehető. Az állami szervek közötti és az állam, illetve az állampolgárok közötti kapcsolattartás évezredekig papír alapon működött. A számítógépek megjelenésével azonban egyre inkább annak elektronikus formája kerül előtérbe.
Az élet minden területén használhatjuk már a számítógépeket, amelyek működésének egyik alapja a szoftverek. A közszolgáltatások területén a digitalizálódás elsősorban a belső munkafolyamatok, illetve a közszolgáltatók és az ügyfelek közötti kapcsolattartás során merül fel. Az információs technológia a belső munkafolyamatok terén fejlettebbnek mondható, de az ügyfelekkel való kapcsolattartás is egyre inkább erre épül, amely többek között a szoftverek segítségével valósul meg. Gondoljunk csak arra, hogy elektronikusan nyújthatjuk be az adóbevallásunkat, otthonról foglalhatunk időpontot az okmányirodába, az iskolákba elektronikus naplót vezetnek, amelybe szülőként bármikor belenézhetünk. Mind az elektronikus kapcsolattartás fejlődésének egy újabb állomása, és mindegyikhez szükség van szoftverekre.
Ez a fejlődés elérte a bírósági szervezetrendszert és a bírósági eljárásokat is. Az állami szervek közül a közigazgatás élen jár az információs technológia alkalmazása terén, és csak idő kérdése volt, hogy ehhez csatlakozzanak más területek is. 2013. január 1-je és 2015. július 1-je az elektronikus kapcsolattartásban a bíróságokon fejlődést jelentett. Az évek során egyre több a bíróságok hatáskörébe tartozó ügyben alkalmazandóvá vált az információs technológia, és ezáltal a szoftverek. Ez azonban kihívásokkal is jár, hiszen más típusú veszélyeket rejt magában, mint a papíralapú működési forma.
A tanulmány célja, hogy bemutassa azokat a fő munkafolyamatokat, amelyek a bíróságokon az információs technológián alapulnak, illetve azokat az elektronikus kommunikációs lehetőségeket, amelyek révén az ügyfelek egyszerűbben, gyorsabban tarthatják a kapcsolatot a bírósággal, és megvizsgálja, hogy ennek milyen hatásai lehetnek az igazságszolgáltatási tevékenységre, mint közszolgáltatásra.
A közszolgáltatások fogalma, tartalma a XX. század eleje óta több változáson ment át, és azt mondhatjuk, hogy ma is változóban van. A XX. század elején a közszolgáltatások rendszerének elsődleges célja a piaci kudarcok kiküszöbölése és a piaci egyensúly megteremtése volt. Ezt a felfogást John Keynes elmélete jelentősen szélesítette, és rámutatott arra, hogy a közszolgáltatások fejlesztésének gazdaságélénkítő hatásai is lehetnek.
Az 1960-70-es években a jóléti államokban azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a közszolgáltatások ilyen fajta meghatározása nemcsak a piaci kudarcokat küszöböli ki, hanem annak előnyeit is, ezért megjelentek a jóléti állam reformját és a közszolgáltatások új alapokra helyezését célzó elméletek.[1]
A társadalom közös feladatainak ellátását elsősorban az állam szervezi meg. Ezt vagy központilag, vagy helyi szinten oldja meg. A közszolgáltatások alatt olyan feladatok ellátását értjük, amelyek a társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgálják, és közösségi szervezést igényelnek. A közszolgáltatások fogalmát tágan értelmezzük, így idetartoznak pl. a közigazgatási szolgáltatások is.[2]
A közszolgáltatások lehetnek piaci és nem piaci alapúak. A piaci alapú közszolgáltatások valamilyen közszükségletet elégítenek ki. Példa lehet ezekre a tömegközlekedés, az áram- és a gázszolgáltatás, a távközlés vagy a vízszolgáltatás. A piacon keresztül is működhetnek, mert létezésük alapvető feltétele a szolgáltatások megfizetése, így bár közszükségletekről van szó, fogyasztásukból bárki kizárható. A közösségi érdekek figyelembevétele érdekében azonban erőteljes állami beavatkozást is igényelnek.[3]
A nem-piaci közszolgáltatások, amint nevük is mutatja, nem működnek piaci alapokon. Ide sorolhatjuk például az egészségügyi, oktatási, közrendvédelmi, szociális szolgáltatásokat. A társadalom tagjai nem zárhatóak ki ezen szolgáltatások igénybevételéből, mégsem minősülnek tiszta javaknak. Egyrészt azért, mert ezeket a szolgáltatásokat elláthatja a magánszektor is, másrészt azért, mert maga az állam is állíthat fel korlátokat az igénybevétel tekintetében.[4] A nem-piaci közszolgáltatások nyújtása esetén azonban nem a profitmaximalizálás a cél, hanem a közérdek érvényesítése, ráadásul egyes közszolgáltatások piaci alapokra helyezése értelmetlen lenne.[5], [6]
A klasszikus, montesquieu-i hatalommegosztás elve szerint az igazságszolgáltatás önálló hatalmi ág. Ez elsősorban a szervezetek és a feladatok elválasztásában mutatkozik meg. Ennek ellenére természetesen számos kapcsolódási pont van a hatalmi ágak között.
Az igazságszolgáltatás rendszere a jogállamokban számos alapelvvel van körülbástyázva, mint pl. törvényesség, jogegyenlőség, nyilvánosság, pártatlanság, társasbíráskodás elve, védelemhez, tisztességes eljáráshoz való jog. Az igazságszolgáltatás legfontosabb feladatait a bíróságok látják el. Elsődleges feladatuk az alkotmányos rend, a magánszemélyek jogainak és törvényes érdekeinek védelme, a bűnelkövetők büntetése és a közigazgatási határozatok ellenőrzése.
Az igazságszolgáltatás a jogviták végső fóruma, közszolgáltatásként is felfoghatjuk. Célja a jogszabályok alkalmazása, és annak megakadályozása, hogy a magánszemélyek maguk juttassák érvényre jogaikat, illetve jogos érdekeiket, ezért mondhatjuk azt, hogy a bíróságok működéséhez jelentős közérdek fűződik.
Az igazságszolgáltatást a közszolgáltatások típusain belül a nem-piaci közszolgáltatások között helyezhetjük el. Piaci alapokra helyezése vagy ellátásának magánszektorba adása értelmetlen lenne. Egyrészt fenntartása rendkívül költséges, másrészt olyan alapvető jog sérelmével is járhatna, mint az igazság-
- 3/4 -
szolgáltatáshoz való hozzáférés joga. Működésének célja nem a profitszerzés, hanem a közérdek érvényesítése.
A Bírósági Integrált Információs Rendszer (továbbiakban: BIIR) a bíróságok működését segítő számítógépes program. Több alrendszerből áll. Ezek közül a legfontosabb az ítélkezési tevékenységet támogató alkalmazás, a BIR-O program. Ez az alrendszer kiterjed a polgári, közigazgatási-munkaügyi, végrehajtási, büntető-, valamint szabálysértési eljárások kezelésére. A BIR-O alrendszer elsősorban a bírósági vezetők, bírák, titkárok és fogalmazók, illetőleg a tisztviselők számára biztosítja a munkavégzésükhöz szükséges informatikai hátteret. Ez a program 2004 óta működik, és azóta is folyamatos fejlesztés alatt áll.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
