A 90-es évek elejétől Európában és a világ számos más területén uralkodóvá vált második generációs (2G) rádiótelefon rendszer, a GSM - még továbbfejlesztett módozataival együtt is - egyre kevésbé tudja kielégíteni a szinte óráról órára növekvő adatátviteli igényeket, a rendszer a 90-es éve végére elért a technikai lehetőségeinek határaihoz. Szükségessé vált egy új technológiai alapokon nyugvó, korszerű, nagy kapacitású és frekvencia-hatékony mobil rádiótávközlő rendszer kifejlesztése. A mobil rendszerek harmadik generációja (3G) a Nemzetközi Távközlési Egyesület (az ITU) keretében történt sokéves fejlesztés, egyeztetési folyamat eredményeként jött létre. Bár kifejlesztése korai fázisában a 3G egységes világszabványnak indult, a különböző érdekek, eltérő fejlesztési koncepciók, szabadalmi jogviták következtében csak egyike lett a különböző rádiós technológiák szabványcsaládjának. Ennek a szabványcsaládnak az európai változata az UMTS (Universal Mobile Telecommunication System).
A korszerű rádiótelefon rendszerek mielőbbi bevezetésében az Európai Unió az információs társadalom vívmányainak minél szélesebb fogyasztói kör számára történő elérhetővé tételének garanciáját látta. Erre tekintettel került sor az Európai Parlament és a Tanács ún. "UMTS Határozatának" (128/1999/EK) kibocsátására, amely előírta, hogy az UMTS rendszerű szolgáltatást 2002. január 1-vel a tagállamokban meg kell kezdeni. E határozat alapján a legtöbb EU tagállamban 1999-2001 között valóban sor került az UMTS engedélyek kiadására, bár a szolgáltatás tényleges beindulása az eredetileg tervezett határidőkhöz képest általánosságban így is jelentős késedelmet szenvedett. A késedelem nyilvánvaló oka, hogy politikai deklaráció nem helyettesítheti a valós piaci keresletet, amely az UMTS korai éveiben még egyáltalán nem volt érzékelhető.
Az UMTS engedélyezést a tagállamok elsődlegesen a piacélénkítés, a verseny hatékonysága fokozásának eszközének tekintettét, ezért a tagállamok döntő többségében a versenyélénkítési szempontok figyelembevételével az inkumbens (2G/GSM[2]) mobilszolgáltatók számát eggyel meghaladó engedély kiadása mellett döntöttek. A piacélénkítés azonban nem minden esetben bizonyult sikeresnek. A piaci kereslet elégtelensége, a vásárlókat az új technológia felé terelő megoldások hiánya a korábbi optimista üzleti terveket megvalósíthatatlanná tette. Néhány regionális mobil cég több egyidejű UMTS elkötelezettsége miatt túlköltekezett, és néhány piacról kénytelen volt visszavonulni, némely esetben tetemes veszteséget elkönyvelni, a kifizetett licencdíjakat pedig veszteségként leírni.
Mintegy négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a távközlési szektor (illetve az expanziót finanszírozó bankszektor) kiheverje átmeneti - nagy részben saját hibás döntései okozta - recesszióját, és megkezdődjön a távközlési piac egyensúlyi növekedésének újabb fázisa. Európa 3G szempontból vezető országaiban 2003 tavaszán, illetve őszén indultak el a kereskedelmi UMTS szolgáltatások (Olaszország, Ausztria, Egyesült Királyság, Svédország, Írország, Dánia, Szlovénia). A 2004-es év után a 2005-ös évben is az UMTS hálózatok tömeges beindulására számíthatunk. 2004 végére az előrejelzések szerint már 5,3 millió 3G-s mobil eszköz volt az előfizetők kezében (a 2003. év végi 600 ezerrel szemben), tömeges előfizetői számnövekedés azonban csak 2005-től várható. A prognózisok szerint 2009-re a nyugat-európai mobil előfizetők 70%-a (240 millióan) már 3G-s készülékkel fog rendelkezni. A távközlési szektor fejlődésére tehát ismét optimistán tekinthetünk.
A nemzetközi gazdasági klíma szempontjából a hazai UMTS pályázat 2004. utolsó negyedévére eső időzítése kedvezőnek volt tekinthető. Ami a hazai előfeltételek illeti, hazánkban a 100 lakosra jutó mobil-előfizetések száma ma már meghaladja a 84-et (a három mobil szolgáltató együttesen már több mint 8,5 millió előfizetéssel rendelkezik)[3]. Az egyre inkább megkívánt nagysebességű adatátvitel biztosítása és a helyenként (egyes "hot-spot"-okban) már most is előforduló 2G kapacitás-hiány hazánkban is szükségessé teszi a nagyobb kapacitású UMTS hálózatok kialakítását. Sajnálatos módon - a kedvező gazdasági környezet ellenére negyedik mobilszolgáltató behozatalára - az igazán komoly, hálózatépítésre is kellő erőforrással rendelkező európai vagy globális operátorok távolmaradása miatt - végül nem volt mód. (Megjegyezzük, hogy a romániai és horvátországi, a magyarországi tenderrel szinte egyidejűleg lefolytatott UMTS engedélyezési eljárások is hasonló eredménnyel végződtek: új piacra lépő behozatalára ott sem került sor.)
Magyarországon az UMTS szolgáltatás céljára elkülönített frekvenciakészlet felhasználási szabályait a mindenkori FNFT[4] (jelenleg a frekvenciasávok nemzeti felosztásának megállapításáról szóló, 2005. január 1-től hatályos 346/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet szerint) és RAT[5] (jelenleg a frekvenciasávok felhasználási szabályairól szóló 35/2004. (XII. 28.) IHM rendelet, illetőleg annak a RAT-ot megállapító 1. sz. melléklete szerint) állapítja meg. Az ezen jogszabályokban rögzített feltételektől a felhasználás tekintetében nem lehet eltérés. Az UMTS célú frekvenciakészlet pályázat alapján történő kijelölhetőségét fenti rendeletek írják elő.
Ezen feltételek a rádiós világértekezletek (WRC-k), a CEPT, az EU keretében elért, - világ, Európa, EU szinten meghozott - sokszor kompromisszumos döntések eredményeit rögzítik, tehát ennyiben a magyar jogszabályokban rögzített feltételek nemzetközi kötelezettségvállalásnak is tekintendők. (Jogszabály erejénél fogva az FNFT nem lehet ellentétben a Nemzetközi Rádiószabályzattal, annak a rádiószolgálatok szerinti sávfelhasználást rögzítő 5. cikkelyével és annak lábjegyzeteivel). Az egységes európai piacon bevezetendő egységes rendszer lévén az UMTS pályáztatással érintett frekvenciasávokra (beleértve az azok másodlagos kereskedelmével kapcsolatos felhasználhatóságát is) különösen indokolt az európai szintű egységes szabályozás kialakítása.
- 29/30 -
Az UMTS pályázat vonatkozásában a hazai jog megfelelő kétszintű szabályozást biztosít: Az a frekvenciaengedélyezés hazai szabályozási kereteit az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. tv. (Eht.) - annak is különösen a 69. §-a - törvényi szinten, míg a frekvenciahasználati jogosultság megszerzését szolgáló árverés és pályázat részletes szabályait a 11/2003. (I. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) biztosítja. E szabályokat a frekvenciaszabályozás körébe tartozó jogszabályokban rögzített feltételek, valamint szubszidiárius jelleggel az államigazgatási eljárásról szóló törvény szabályai egészítik ki.
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a szabályozás "élesben történő tesztelésére" valójában az UMTS pályázatig még nem soha nem került sor. 2003-ban a 3,5 GHz frekvenciasávra vonatkozó frekvenciahasználati jogosultság tárgyában lefolytatott árverés idején még sem az Eht., sem a Korm. r. nem született meg, azóta pedig hasonló pályázatot vagy árverést nem írtak ki. Ezért a szabályozás számos apró inkoherenciájára, pontatlanságára csak az UMTS eljárásban fény.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
