"Az örökbefogadás nyomán ugyanolyan szoros kötelék alakul ki a szülők és a gyermek között, mintha vér szerinti kapcsolat fűzné őket össze" - írja Karen Kingsbury Mint pitypang a szélben című regényében. Az amerikai írónő műve természetesen az érzelmi kötelék erejéről szól, de az idézetben írtakhoz hasonló célokat dédelget a magyar családjogi szabályozás is a maga eszközeivel: ugyanolyan szoros családjogi státuszt garantálni az örökbefogadott gyermek számára, mint amilyennel a vér szerinti gyermek rendelkezik saját családjában. Ezt juttatja érvényre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.). 4:97. § (1) bekezdése, amely kimondja, hogy a szülő és a gyermek közötti egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre; ebből az is világosan következik, hogy a leszármazás és az örökbefogadás egymással egyenértékű egyenesági rokoni kapcsolatot hoz létre.
A Ptk. ugyanakkor kimondja azt is, hogy az örökbefogadás folytán a leszármazáson alapuló rokonságból származó szülői felügyeleti és rokontartási jogok és kötelezettségek megszűnnek [Ptk. 4:133. § (1) bekezdés]. A vér szerinti szülő a saját gyermekét nem fogadhatja örökbe, ha pedig utóbb az örökbefogadó az örökbefogadottat teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a gyermekének ismeri el, vagy ha az örökbefogadót jogerős bírósági ítélet következtében az örökbefogadott apjának vagy anyjának kell tekinteni, az örökbefogadás hatálytalanná válik, és úgy kell tekinteni, mintha az örökbefogadásra nem került volna sor [Ptk. 4:137. § (1)-(2) bekezdés]. Ezekből a szabályokból úgy tűnik, mintha az örökbefogadói és a vér szerinti anyai-apai státusz versengenének egymással, tehát az egyik fennállása a másikat végérvényesen kizárja.
Az alább ismertetett ügyben, amelyben a felperes férfi egy lánygyermek örökbefogadási eljárásának jogerős lezárulását követően az apaság bírósági megállapítását kérte, éppen azt az elvi kérdést kellett megválaszolni, hogy az örökbefogadás útján már betöltött apai státusz - az örökbefogadás érintése nélkül - kizárja-e az apaság bírósági megállapítását.
Az A. B. névre anyakönyvezett lánygyermek alperes 2016. július 28-án született C. D. édesanyától. A gyermek vélelmezett fogantatásának ideje 2015. október 3. napjától 2016. január 29. napjáig terjedt. A felperes férfi és az édesanya 2015 augusztusától 2016 májusáig folytatott rendszeres nemi kapcsolatot, hetente legalább kétszer találkoztak, a teherbeesés ellen nem védekeztek. E viszony ideje alatt a felperes férfi mindvégig élettársi kapcsolatban élt egy harmadik személlyel, az édesanyával közös jövőt soha nem terveztek. Az édesanyának a gyermek vélelmezett fogamzási ideje alatt más férfival nem volt testi kapcsolata. Az édesanya állapotosságát 2016 februárjában hozta a felperes tudomására.
Az anya a gyermek megszületését jelezte a felperesnek azzal, hogy lakásproblémája miatt a gyámhatóság ideiglenesen nevelésbe vette a gyermeket, de egy hónap múlva visszakapja, ha a lakhatása rendeződik. A gyermek születését követően kb. három hónappal az édesanya egy buszpályaudvaron találkozott a felperes lányával, és megüzente a felperesnek, hogy nem kapta vissza a gyermeket, ezért ha a felperes szeretné gondozásba venni, járjon utána. Ezt követően a felperes - miután a családjával megbeszélték, hogy felnevelik a gyermeket - a gyámhatósághoz fordult teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat tétele végett, a nyilatkozatot azonban a gyámhatóság nem vette jegyzőkönyvbe.
2016. augusztus 2-án a gyámhivatal a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezéséről határozott, mivel a gyermek gondozatlan terhességből, rendezetlen családi jogállással született, és az édesanya lakáskörülményei nem tették lehetővé a gyermeke kórházból való hazaadását. Az édesanya sem a személyes, sem a telefonon való kapcsolattartási jogával nem élt az ideiglenes hatályú elhelyezés alatt. 2017. november 27-én a gyámhivatal a gyermeket örökbefogadásra alkalmasnak nyilvánította, majd a gyermeket örökbefogadásra kiajánlotta egy házaspárnak. 2018. március 27-én a gyermek örökbefogadó szülők gondozásába helyezéséről született határozat, majd 2018. április 27-én engedélyezték a gyermek örökbefo-
- 37/38 -
gadását. A 2018. május 2. napján véglegessé vált határozattal az alperesi gyermeket titkos örökbefogadás keretében örökbe adták, örökbefogadó szülei az alperesi beavatkozók.
A felperes panasza alapján az örökbefogadási eljárás szabályszerűségét az alapvető jogok biztosa vizsgálta, és jelentésében a jogszabályi rendezés hiányosságaira vezette vissza, hogy a gyámhatóság kellő időben nem szerzett tudomást a folyamatban lévő apaság megállapítása iránti perről.
A felperes 2018. március 19. napján terjesztett elő keresetet a járásbíróságon az apaság megállapítása iránt. A keresetlevélben előadta, hogy tudomása szerint a gyermek nevelőszülőknél van, a gyámhatóságnál az elérhetőségét nem adták meg részére, ezért kérte, hogy a bíróság intézkedjen a gyermek lakcímének felkutatása iránt.
A járásbíróság megkeresésére a polgármesteri hivatal megküldte a gyermek születési anyakönyvi kivonatát a bíróságnak. Az okirat szerint az apai jogállás 2018. április 20. napján betöltetlen volt. Ezután a bíróság a gyermek törvényes képviselője személyének felkutatása iránt intézkedve megkeresést foganatosított a járási hivatalhoz, ahonnan 2018 júniusában azt a tájékoztatást kapta, hogy a gyermek titkos örökbefogadására került sor, mely véglegessé vált.
Ezt követően a járásbíróság végzéssel a keresetlevelet visszautasította, hivatkozással arra, hogy a keresetlevél benyújtása után az apai jogállás a gyermek örökbefogadására tekintettel betöltötté vált, így más férfi apaságának megállapítása iránt nem indítható per. A felperesi fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság jogerős végzésével a járásbíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A törvényszék rámutatott, hogy nincsen sem eljárásjogi, sem anyagi jogi akadálya az örökbefogadott gyermek apai jogállásának tisztázása érdekében pert indítani és érdemi döntést hozni.
A folytatódó eljárásban a gyermek szülőanyja a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében, míg a gyermek örökbefogadó szülei a kiskorú alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkoztak. A gyámhatóság a gyermek képviseletére eseti gyámot rendelt ki.
Az alperesi eseti gyám érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult annak kiemelése mellett, hogy álláspontja szerint az örökbefogadhatóvá nyilvánításról szóló, 2017. december 29-én jogerőre emelkedett határozat megszüntette a felperes szülői felügyeleti jogát és jogát az apaságának megállapítására, így a felperes 2018. március 19-én benyújtott keresete elkésett. Hivatkozott arra, hogy a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 44/A. §-ában foglalt előfeltételek megvalósultak, így a gyámhatóság a gyermeket örökbeadhatónak nyilváníthatta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
