Házassági vagyonjogi vitákban gyakran sok fejtörést okoz az üzletrész sorsáról történő döntés, mivel a kapcsolódó törvények rendelkezéseiből vont következtetések nem minden esetben vezetnek ugyanarra a végeredményre.
A Csjt. (a házasságról, a családról és a gyámságról szóló, többször módosított 1952. évi IV. törvény) 27. § (1) bekezdésének értelmében a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik, amely a közös tulajdon sajátos alakzata. Hatályos családjogi törvényünk a házastársak vagyoni viszonyainak rendezési alapjává a teljes egyenjogúságot és egyenlőséget teszi.
A házastársi vagyonközösség érvényes házasságban és ténylegesen életközösségben élő házasfelek olyan törvényi osztatlan tulajdonközössége, amelyben a megszerzett vagyontárgyak, a vagyoni jogok és kötelezettségek a feleket egymás között egyenlő arányban illetik meg. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, amely valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A házassági életközösség megszűnésekor a Csjt. 31. § (2) bekezdése mindkét házastársat feljogosítja arra, hogy a házastársi vagyon teljes köm megosztását követelje, amely alól nem képeznek kivételt a közös vagyonhoz tartozó vagyoni értékű jogok, vagyoni tárgyú kötelezettségek tehát a gazdasági társaságbeli részesedések sem.
Vannak olyan vélemények, melyek szerint a társaság alapításában történő vagyoni részvételt nem lehet olyan ügyletnek tekinteni, amely a Csjt. alá lenne vonható, mégpedig azért, mert ezt nem lehet hagyományos értelemben vett visszterhes ügyletnek tekinteni. Igaz, hogy a társasági szerződés valóban nem szorítható teljes egészében a visszterhes ügylet fogalmi kereteibe, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy az ügylet ingyenes.
Más nézetek szerint a házastársi vagyonközösség kérdése nem is merülhet fel, tekintettel arra, hogy a társaság alapítása során a tagok vagyoni hozzájárulása a társaság tulajdonába megy át [Gt. (az 1997. évi CXLIV. tv.) 12. § (1) bek.], másrészről az a vagyon, amelyet a társaság a működése során megszerzett, szintén a társaság tulajdona. A kérdés itt az, hogy amennyiben a társaság vagyona a házassági életközösség megszűnésekor lényegesen több, mint a társaság megalapításakor, akkor a nem tag házastárs megelégszik-e vagyoni hozzájárulása visszafizetésével, vagy ennél több a járandósága?
Annak tisztázásához, hogy a házassági életközösség alatt a házastárs által kötött társasági szerződés, illetve az annak alapján teljesített vagyoni hozzájárulás a Csjt. szabályozása alá vonható-e vagy sem, szükségesnek tartom a társasági vagyon fogalmát, illetve annak forrásait meghatározni.
A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a társasági vagyon - fő szabályaként - kettős természetű. Ez azt jelenti, hogy a társaság vagyona több forrásból áll össze. Az egyik forrás a tagok által a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás, melyet a gazdasági társaság alapítása, illetőleg a működő gazdasági társaságba történő belépés során, (vagy egyébként tagi juttatásként) teljesítenek. A másik forrás a társaság működése során szerzett vagyon, amely a társaságot gazdagítja, és mivel a társaság gazdálkodik, ez a vagyon növekedhet vagy csökkenhet. A tagoknak a társaságbeli részesedésen alapuló vagyoni értékű jogosultsága a tagok magánvagyonába kerül. A tag vagyoni jogainak összessége a tag vagyoni illetősége, aminek az értéke adott időpontban megállapítható, pénzben kifejezhető.
Mindebből az állapítható meg, hogy a házassági életközösség ideje alatt a házastárs által kötött társasági szerződés, illetőleg az annak alapján teljesített vagyoni hozzájárulás a Csjt. szabályozása alá vonható, a házastársi vagyonközösség részét képezi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
