A tanulmány ismerteti a lovassport magyar, majd nemzetközi szabályozását, különös tekintettel a jogvitarendezési eljárásokra. A szerzők a nemzeti szabályozás körében érintőlegesen tárgyalják a lótartásra vonatkozó bizonyos agrárágazati jogszabályokat, valamint bemutatják a versenytípusokat, és részletesen ismertetik a Magyar Lovassport Szövetség dokumentumaiban foglalt szabályozást. Kiemelik a lovassportban felmerülő vitás helyzetek megoldására kínált, valamint az állam által létrehozott jogi eljárásrendszer közötti párhuzamokat. A tanulmány második fele a magyar szabályozás tárgyalásához is megkerülhetetlen nemzetközi szabályrendszerrel foglalkozik, hiszen a lovas sportélet abszolút irányító szerve a Nemzetközi Lovas Szövetség. Annak dokumentumait, szabályozását vizsgálva - fókuszában a felmerülő jogviták elbírálására jogosított nemzetközi fórumok és eljárásaik szabályainak ismertetésével - a szerzők kitérnek a nemzetközi és a magyar szabályozás közötti párhuzamokra és különbségekre, rámutatva az állami jogrendszer megoldásaival mutatott hasonlóságokra.
The study describes the Hungarian and later the international regulation of horse racing, with particular reference to dispute settlement procedures. The authors discuss the national regulations, the certain agricultural legislation on horse keeping, and the types of competitions, and provide a detailed description of the Hungarian Association of Equestrian Sport documents. They highlight the the solutions offered for resolving disputes in equestrian sport and the legal procedures established by the State. A The second half of the study also discusses the Hungarian legislation the international regulatory system, which is essential for the the absolute governing body of equestrian sport is the International Equestrian Federation. By examining its documents and regulations - with a focus on the the international forums with the power to adjudicate disputes and their procedures and their rules of procedure, the authors discuss the international and and differences between international and Hungarian regulations, pointing out the similarities with the solutions of the national legal system.
Die Studie beschreibt die ungarische und später die internationale Regulierung von Pferderennen, unter besonderer Berücksichtigung von Streitbeilegungsverfahren. A Die Autoren gehen auf die nationalen Vorschriften nur am Rande ein. bestimmte landwirtschaftliche Rechtsvorschriften über die Pferdehaltung und die Arten von Auswahlverfahren und eine detaillierte Beschreibung der ungarischen Dokumente des Verbands für Pferdesport. Sie heben die die angebotenen Lösungen zur Beilegung von Streitigkeiten im Pferdesport und die vom Staat festgelegten rechtlichen Verfahren. In der zweiten Hälfte der Studie wird auch auf die ungarische Gesetzgebung eingegangen. Das internationale Regulierungssystem, weil der absolute Dachverband des Pferdesports die Internationale Reiterliche Vereinigung ist. Durch die Prüfung ihrer Dokumente und Vorschriften - mit Schwerpunkt auf den die internationalen Foren, die zur Streitbeilegung befugt sind, und ihre Verfahren und deren Verfahren diskutieren die Autoren die internationalen und nationalen und Unterschiede zwischen der internationalen und der ungarischen Gesetzgebung, wobei auf die Ähnlichkeiten mit den Lösungen des nationalen Rechtssystems.
A lovassportnak Magyarországon régóta nagy hagyománya van. Gondoljunk csak arra, hogy nemzetünk előszeretettel hivatkozik magára lovas nemzetként, vagy arra, hogy a történelembe is rettegett könnyűlovas harcmodorunkkal vonultunk be. Az évek során a lovaglás művészete kedvelt és komoly sportággá fejlődött, a 21. században kifejezetten a tehetősebb rétegek kedvelt sportja lett.
Nem csoda tehát, hogy igen különleges sportágról van szó, méghozzá több szempontból is. Elsőként érdemes kiemelni, hogy a nemek közötti egyenlőség különösen jellemzi a lovassport minden ágazatát, hiszen az egyetlen olyan sportról beszélünk, ahol a férfiak és a nők egy küzdőtéren, azonos versenyszámban mérettetnek meg egymással.
A következő kiemelendő aspektusa a lovassportnak, hogy bármely másik sportnál tágabb az azt körülvevő háttér, mivel a "sportszer", maga a ló, egyben agrártermék is. Ebből fakadóan nemcsak a sportnak vannak külön, a nemzeti lovasszövetségek által kiadott nemzeti szintű, valamint a Fédération Équestre Internationale (Nemzetközi Lovas Szövetség, FEI) által meghatározott nemzetközi szintű szabályzatai, hanem az államok agrárágazati törvényeikben és rendeleteikben külön szabályozzák a lótartás szabályait, emellett pedig al-
- 1/2 -
kalmazandó az állatok védelméről szóló törvény, valamint sporttevékenységgel kapcsolatos hasznosítás esetén a sporttörvény is.
Ilyen komoly szabályozás mellett érzékelhető, hogy a lovassport magas fokú elkötelezettséget igényel, hiszen a "sportszerről" folyamatosan gondoskodni kell, ápolni, etetni, almozni, tisztán tartani és foglalkoztatni. Amint leszálltunk a lóról, nem csomagolhatjuk be és tehetjük el a szekrénybe, mint egy focilabdát vagy teniszütőt, és szünetet sem tarthatunk. Ezen túlmenően sikeres sportoló akkor lehet valaki, ha komoly és bensőséges kapcsolatot tud kialakítani az egyébként érzékeny, mégis igen erőteljes "sportszerével", hiszen itt a sportszer egy élőlény. Úgy is meghatározhatnánk, hogy "csoportokban élő, menekülő állatfaj", tehát könnyen megriad bármitől, legyen az egy váratlan, hirtelen zaj vagy akár a közelében lévő másik példány, amely menekül valami elől. Az ilyen helyzetek kezeléséhez pedig rengeteg tapasztalat, türelem és rutin szükséges, amelyet a lovassport folyamatos művelésén keresztül érhet el a sportoló. Sok sportolótól lehet hallani, hogy "a lovaglás nem pusztán sport, hanem életforma".
Tanulmányunk első felének célja elsősorban a lovassportban nemzeti szinten alkalmazott jogi jellegű szabályozás, valamint jogvitarendezési módszer bemutatása, emiatt elkerülhetetlen bizonyos vonatkozó szabályzatok részletes ismertetése, másodsorban pedig a lovak agrártermék mivolta miatt a "sportszer" tartásának és a lovas szolgáltató tevékenység nyújtásának egyes szabályai rövid összefoglalása.
Elöljáróban megjegyezzük, hogy a szabályozás komplexitása és terjedelme miatt nincs módunkban minden, a témához akár közvetlenül is kapcsolódó szabályt részletesen ismertetni. Ezért a terjedelem relatíve észszerű keretek között tartása érdekében bizonyos részletszabályok - különösen az agrárágazati jogszabályok, valamint a lovassporthoz köthető egyes intézmények - ismertetése pusztán felsorolásszinten történik.
A magyar lótartás fő szabályait jogszabályi szinten több rendelkezés biztosítja (törvény és különböző rendeletek). Ilyen az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Ávt.), a veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályairól szóló 85/2015. (XII. 17.) FM rendelet 3., 5., 7-8., 11-23. §, 2. és 4. melléklet, a lovas szolgáltató tevékenységről szóló 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet, valamint a lófélék egyedeinek azonosításáról szóló 110/2013. (IV. 9.) Korm. rendelet. Ezek azok a fő - részben szükségképpen agrárjogi tárgyú - jogszabályok, amelyek a lovak tartásával, azonosításával, besorolásával és a velük kapcsolatos szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban tartalmaznak rendelkezéseket.
A továbbiakban igyekszünk röviden ismertetni a tanulmány szempontjából lényeges szabályozási tárgyköröket, hiszen az érdemi résznek a versenyekkel, valamint a lovas tevékenység folytatása során felmerülő bármely jogvita rendezésével kapcsolatos jogi szabályozásról kell szólnia.
Elsőként fontos kijelenteni, hogy a lófélék összes fajának egyedei a 85/2015. (XII. 17.) FM rendelet 2. melléklet 5.25. pontja, valamint az Ávt. 20. § (1) bekezdése alapján közepesen veszélyes állatnak minősülnek. Ebből kifolyólag egyedeik tartásához, szaporításukhoz, elidegenítésükhöz, megvételükhöz, felügyeletük átengedéséhez, eladásra való felkínálásukhoz, az országba történő behozatalukhoz, valamint innen kivitelükhöz, továbbá egyedeik bemutatásához az Ávt. 21. § (2) bekezdése alapján az állategészségügyi hatóság engedélye szükséges. További általános szabály a (3a)-(6) bekezdésben, hogy a bármely kategóriába tartozó veszélyes állatfajok egyedeit egyedi azonosítóval kell ellátni - erről részletesebb szabályokat a lófélék kapcsán a 110/2013. (IV. 9.) Korm. rendelet tartalmaz -, a tartási helyén jól látható figyelmeztetést kell kihelyezni a faj feltüntetésével, közterületen csak átmenetileg, közvetlen, állandó felügyelet mellett, ember és állat testi épségét nem veszélyeztető módon tartható, és a tartónak gondoskodnia kell a veszélyes állat szökésének megakadályozásáról.
Emellett az Ávt. 21. § (7)-(8) bekezdése rendelkezik az állategészségügyi hatóság nyilvántartási funkciójáról, valamint a természetvédelemért felelős miniszter által működtetett országos adatbázisról. A nyilvántartásban szerepelnie kell a veszélyes állat tulajdonosa nevének és címének, az állatra felügyelő természetes személy azonosító adatainak, az állat tartási helyének, az állat fajának, nemének, születési idejének és egyéb egyedi jellemzőinek, egyedileg jelölt állat esetén az állat azonosítására szolgáló adatoknak.
A fentieken felül további általános kötelezettségeket és szankciókat találunk az Ávt. 22-23. §-ában: a veszélyes állat eltűnése esetén azt haladéktalanul be kell jelenteni az állategészségügyi hatóságnak, különösen vagy közepesen veszélyes állat esetén a rendőrségnek is. Ilyen állat elhullása esetén a fenti hatóság felé a bejelentési határidő 30 nap. Továbbá ha az állat tartója nem felel meg a feltételeknek, követelményeknek vagy nincs meg az előírt engedélye, a ló tulajdonosának költségére az állategészségügyi hatóság elrendelheti - a feltételek biztosításáig - az állat megfelelő helyre való elszállítását. Amennyiben a megszabott határidőn belül a ló tartója gondoskodik a feltételek biztosításáról, azt vissza kell szolgáltatni, míg ha ez az időszak eredménytelenül telik el, vagy gondoskodni kell annak végleges elhelyezéséről, vagy a megengedett módszerekkel az állat élete kioltható.
Végezetül az Ávt. 24. §-a úgy rendelkezik a joghézagok kitöltése érdekében, hogy a fent ismertetett szabályok egyéb rendelkezései hiányában a lóféle tartójának minden egyéb felelősségére a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) veszélyes üzemi felelősségre való szabályait kell alkalmazni.
- 2/3 -
A lófélék a közepesen veszélyes állatfajok körébe tartoznak, a tartásukra vonatkozó részletes szabályokat a 85/2015. (XII. 17.) FM rendelet határozza meg. A rendelet szerint olyan helyen tarthatók, amely fizikai tulajdonságaira és képességeire tekintettel alkalmas szökésüknek vagy közterületre jutásuknak megakadályozására (3. §). Tartásukra alkalmas személy az 5. § (3) és (6) bekezdése értelmében az lehet, aki cselekvőképes, vagy olyan jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely alkalmaz olyan cselekvőképes természetes személyt, aki rendelkezik az állatgondozó, állategészségügyi, állattenyésztő, vadgazdálkodási középfokú szakmai képzettségek valamelyikével, vagy biológus, zoológus, állatorvos, állattenyésztő, vadgazdálkodási, biológia szakos tanári felsőfokú végzettséggel, vagy a rendelet 7. § c) pontjában meghatározott bármely intézményben veszélyes állatok tartása területén szerzett, a munkáltató által igazolt legalább ötéves szakmai tapasztalata van, vagy az adott fajcsoportra (tehát esetünkben a lófélékre) vonatkozóan öt év folyamatos tartási engedéllyel, igazolt tartási gyakorlattal rendelkezik, továbbá az állat tervezett tartási helyével szomszédos lakóingatlanok tulajdonosainak vagy az ingatlanban életvitelszerűen tartózkodóknak a hozzájáruló nyilatkozataival rendelkezik, és biztosít minden előírt feltételt a lófélék tartására vonatkozóan.
A 8. § (1) és (2) bekezdése értelmében szállításuk csak olyan eszközzel kivitelezhető jogszerűen, amelynek kialakítása alkalmas az állat szökésének megakadályozására, továbbá ilyen eszközből csak olyan zárt területre engedhető ki, amely szintén alkalmas erre a célra.
További általános szabályokat fogalmaz meg a 11-23. § a veszélyes állatfajokkal kapcsolatos engedélyekről és bejelentésekről, valamint a veszélyes állatok jelöléséről, a nyilvántartásukra vonatkozó követelményekről és az országos adatbázisra vonatkozóan. E szabályok részletesebb ismertetése terjedelmük és a témához közvetetten kapcsolódó jellegük miatt indokolatlan.
Fontos részletszabályokat tartalmaz azonban a rendelet 4. mellékletének 7.23. pontja, amely a lófélék összes fajára vonatkozóan részletesen meghatározza a tartási helyükként alkalmazható területek paramétereit. Ennek értelmében az állattartó teret határolhatja fal, fakarám, áttörésbiztos üveg, fémrács, fémháló, száraz- vagy vizesárok. Nem fedett helyen a kerítésmagasságnak el kell érnie az 1,6 métert. Ha a kerítés fémháló vagy fémrács, a rácsozat lyukbősége legfeljebb 30 cm lehet, rövidebb rácstávolság esetén legfeljebb 15 cm, a pálcavastagság legalább 2 mm. Biztonsági üveg esetén a vastagságnak legalább 20 mm-nek kell lennie. Szárazárokkal való körülhatárolás esetén annak szélessége legalább a 6 métert el kell érje, külső oldalán minimum 1,7 méteres függőleges fallal, amelyet egy minimum 0,5 méteres kerítés egészít ki. Vizesárokkal való körülhatárolás esetén szintén minimum 6 méter széles árok szükséges, továbbá minimum 1 méteres külső oldali vízmélység, amelyet egy minimum 1 méter magas védőkerítés egészít ki. Végezetül a védőtávolság legalább 1 méter.
"Agrártermék", továbbá veszélyes állatfaj lévén szükség van a lófélék egyedeinek azonosíthatóságára. Erre vonatkozóan adja meg a részletes szabályozást a 110/2013. (IV. 9.) Korm. rendelet.
A 3. § meghatározza a lófélék egyedi jelölésének engedélyezett módszereit, két csoportot elkülönítve: a törzskönyvezett és a nem törzskönyvezett, nyilvántartásba vett lóféléket. Az utóbbi csoportot kötelező transzponderrel megjelölni, alternatív megjelölés emellett csak kiegészítő jelleggel alkalmazható. Az előbbi csoport esetében alkalmazható egyedüli jelölésként olyan alternatív jelölési módszer, amelyet a NÉBIH által jóváhagyott tenyésztési programban szerepeltetnek, azonban ha ilyet nem alkalmaznak, kötelező az egyedeket transzponderrel megjelölni. A törzskönyvezett lófélék esetében a törzskönyvet (méneskönyvet) vezető elismert tenyésztő szervezet, vagy ha Magyarországon egy bizonyos fajta tekintetében nincs elismert tenyésztő szervezet, akkor az a más tagállamban székhellyel rendelkező kibocsátó szerv, amelyet az adott tagállam illetékes hatósága az adott fajta tekintetében kibocsátó szervként engedélyezett, előírhatja a lóféle transzponderrel való megjelölését a méneskönyvi bejegyzés érdekében.
Ez a rendelet nem a lófélék tartásának feltételeit szabályozza, hanem a lovakkal nyújtott szolgáltató tevékenységeket. Meghatározza a lovas szolgáltató tevékenység végzéséhez szükséges alapfeltételeket, a lovas szolgáltató tevékenység típusait, a tevékenységgel kapcsolatos bejelentési kötelezettséget, a bejelentésben szereplő kötelező adatokat, valamint a szankciókat arra az esetre, ha a szolgáltató nem teljesíti a rendeletben szereplő valamennyi feltételt, ha nem felel meg a jogszabályokban meghatározott állatjóléti feltételeknek vagy a rá vonatkozó lovas szolgáltató tevékenységgel összefüggő biztonsági előírásoknak. Tartalmazza továbbá az ellenőrzésre és a felügyelet ellátására jogosult szerveket, az egyéb jogszabályokban biztosított szankciók alkalmazására való felhatalmazásukat, a szakmai tevékenységért felelős személyt és feladatkörét, kötelezettségeit, az erre kijelölhető személyekkel szembeni minimumkövetelményeket, a lovasterápia nyújtásával kapcsolatos részletes szabályokat, a lovas szolgáltató tevékenység igénybevételének kötelező megtagadási eseteit, a telephellyel kapcsolatos minimumkövetelményeket, továbbá a lovas szolgáltatásba bevont lovak alkalmassági feltételeit.
A lovak tartásával kapcsolatos több szabály megérne bővebb bemutatást és magyarázatot, azonban a terjedelem észszerű keretek között tartása érdekében erre
- 3/4 -
nincs lehetőségünk. A fenti rövid felsorolások és leírások azt a célt szolgálják, hogy érzékeltetni tudjuk, valójában milyen bonyolult és aprólékos szabályrendszerhez kell igazodnia a lótulajdonosoknak, a lovat tartóknak és a sportolóknak. E szabályok témánk szempontjából azért fontosak, mert a lovassport mögötti háttér jóval nagyobb volumenű, mint bármely más sporté, ezért nem elég csupán a sportra vonatkozó szabályok ismertetése, szükséges néhány háttérszabály tárgyalása is.
Az FEI a nemzeti lovasszövetségek felett működő nemzetközi szervezet. Alapszabályát a Statútumok (Statues) elnevezésű dokumentum tartalmazza, a további vezérlőelveket pedig az ún. Általános Rendeletek (General Regulations). A Statútumok 1. cikke határozza meg az FEI célkitűzéseit. Ezek között is az első az 1.1. bekezdés alapján, hogy kizárólagos hatóságként működjön minden nemzetközi eseményen, így különösen a díjlovaglás, a díjugratás, a fogathajtás stb. kategóriában rendezett versenyeken, és ebben benne foglaltatik az FEI közgyűlése által elismert bármely más formában végzett lovassport-tevékenység is. Emellett pedig az 1. cikk 1.7. bekezdésében megfogalmazott cél egyfajta nemzetközi képviselő testületi funkció betöltése a nemzeti lovasszövetségek, valamint a különböző lovas szakterületek számára. Álláspontunk szerint a két megnevezett cél úgy valósítható meg, ha az FEI-re mint a nemzeti lovasszövetségek fölött működő testületre tekintünk, és amint a későbbiekben látni fogjuk, több olyan jogkörrel is rendelkezik, amely szintén ezt a jellegét erősíti. Mindezekből következően az FEI szükségképpen a magyar lovas sportéletre is meghatározó befolyással bír. Egyrészt követendő mintát nyújt (a magyar nemzeti versenyszabályzatokra irányadó szabályokat ad ki, ami ugyanakkor nem jelenti, hogy a nemzeti versenyekre is vonatkozna a szabályozása), hatásköre az adott országokban rendezett nemzetközi versenyekre terjed ki, így a Magyarországon rendezett nemzetközi versenyeken az e testület által kiadott szabályzatok az alkalmazandók, tehát bizonyos mértékben - közvetetten - jelen van a magyar sportéletben. Az utóbbi állítás nem teljesen felel meg a valóságnak a nemzetközi versenyek vagy rendezvények kapcsán, ezekre vonatkozóan helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy a magyar lovasok és lovasszervezetek képviseltetik magukat a nemzetközi porondon az FEI égisze alatt. Ezt erősíti meg a Statútumok 2. cikk 2.4-2.5. bekezdése: "a nemzeti lovasszövetségek elismerik az FEI-t mint egyedüli hatóságot a különböző lovas szakterületek fölött, és vállalják, hogy nem csatlakoznak olyan nemzetközi szervezetekhez, amelyeknek hasonló célja van. Emellett az FEI és a nemzeti lovasszövetségek elismerik, hogy a fentiekre vonatkozóan egyedüli hatóság - az FEI mellett - a nemzeti lovasszövetség annak az államnak a területén, ahol székhelye található." Így a Statútumok alapelvi szintű rendelkezéseiből megállapítható, hogy az FEI nem pusztán követendő példa, hanem a nemzeti lovasszövetségeket összefogó, nemzetközi felettes szerv.
A fent leírtak fényében szükséges levonni a következtetést, hogy az FEI irányító szereppel bír a magyar sportéletre nézve. Főszabály szerint ugyan egy adott tagállam területén a nemzeti lovasszövetség működik egyedüli hatóságként, azonban nem csupán a Statútumok engednek a fenti következtetésre jutni, hanem a Magyar Lovassport Szövetség (a továbbiakban: lovas- szövetség) Alapszabályának 1. §-a is, amely első két bekezdésén belül kétszer is hivatkozik az FEI-re. Első ízben azzal, hogy a lovasszövetség saját magát (többek között) a Statútumokban meghatározott országos sportági szakszövetségként határozza meg, másodjára pedig a Statútumokban felsoroltaknak megfelelően elismeri, mely szakágak tartoznak a lovassporthoz. Végérvényes meggyőző erővel - igazolandó az FEI irányító szerepét - az Alapszabály 3. §-a rendelkezik, amely deklarálja a lovasszövetség FEI-tagságát, amiből kifolyólag az FEI által kibocsátott határozatokat és szabályzatokat magára nézve kötelezőnek ismeri el.
Összefoglalva az eddig leírtakat, az FEI tehát egy olyan nemzetközi szervezet, amely a lovassportok és az azzal kapcsolatos tevékenységek legfelsőbb autoritásaként funkcionál. A Statútumok (az FEI alapszabálya), az Általános Rendeletek, valamint a magyar lovasszövetség Alapszabálya alapján egy szupranacionális döntéshozó szervezet, amely saját "joghatósággal" és igazgatási infrastruktúrával rendelkezik a lovassportban, határozatai és szabályzatai kötelező erejűek és végrehajtandók.
Bár a címben jogszabálykutatás szerepel, a lovassportra vonatkozó nemzeti szintű rendelkezések kutatását érdemes a magyar lovasszövetség szabályzataival kezdeni. Ezek tartalmazzák a magyarországi lovassport-tevékenységre vonatkozó részletes szabályokat, és hivatkozásként megtalálhatók bennük a jogszabályi szinten megfogalmazott, a lovassportokra is alkalmazandó általános rendelkezések. A sportra vonatkozó jogi szabályozást a sportról szóló 2004. évi I. törvényben (Stv.) találunk, amelyre az Alapszabály - a jognak való megfelelés céljából - is többször hivatkozik.
Kutatásunk során kifejezetten a lovassportra vonatkozó jogszabályokat nem találtunk, így arra a következtetésre jutottunk, hogy a keresett részletszabályokat a lovasszövetség által kiadott dokumentumok tartalmazzák. E szabályok értelemszerűen a jogszabályok alatt helyezkednek el a szabályozási hierarchiában, így nem lehetnek azokkal ellentétesek. Emellett fontos kiemelni, hogy nem rendelkeznek általános legitimitással, hogy mindenkire nézve kötelező magatartásformát állapítsanak meg. Csak azokra vonatkoznak, akik magukra nézve kötelezőnek ismerik el, amit a lo-
- 4/5 -
vassport-tevékenység művelésén keresztül hallgatólagosan is megtesznek természetes és jogi személyek is, továbbá bármely entitás, aki/amely lovassporttal foglalkozik. További érvényességi feltétele e szabályzatoknak a hazai jogrendszernek való megfelelésen túl az FEI szabályzataival való harmonizáció.
A lovasszövetség által kiadott szabályzatok száma és terjedelme miatt elsősorban az Alapszabály legfontosabb rendelkezései és az általános versenyszabályzat által meghatározott versenytípusok, valamint jogvitarendezési módszerek ismertetésére szorítkozunk.
Az Alapszabály a lovasszövetségre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. Szabályozási tárgyköre a lovas- szövetség, valamint a közvetlenül hozzá tartozó vagy alatta működő szervek meghatározására korlátozódik. 1-3. §-ában saját működési formáját, a hatáskörébe tartozó lovassport szakágakat határozza meg, ezenfelül saját magára vonatkozó további általános rendelkezéseket állapít meg. Kiemelendő, hogy kompetens bíróságként - a különböző vele kapcsolatos jogviszonyokból eredő jogviták elbírálására - a Sport Állandó Választottbíróságot jelöli meg.
Második részében céljait és feladatait határozza meg, melyek közül kiemelendők a 4. §-ban és az 5. § (1) bekezdés a), b), d) és h) pontjában meghatározottak: a lovassportban folyó tevékenység szervezése, irányítása és ellenőrzése mint cél, emellett pedig - többek között - szabályzatok, versenyszabályzatok, versenynaptárak kiadása, válogatott keret működtetése, Magyarország képviselete nemzetközi sportrendezvényeken, a sportág képviselete belföldön, belföldi szakszervezetekben stb. mint kizárólagos feladatok.
Az Alapszabály a 6-8., 11-29., 35. és 39-42. §-ában rendelkezik a szövetség tagjairól, tiszteletbeli elnökéről, pártoló tagjairól, a tagsági jogviszony keletkezéséről és megszűnéséről, továbbá arról, hogy a tagokról nyilvántartást kell vezetni, valamint meghatározza az éves tagdíj fizetésének kötelezettségét a lovasszövetség felé. Ezek szerint a szövetség tagja lehet bármely sportszervezet, amely elfogadja a lovasszövetség Alapszabályát. Ez a cím azonban természetes személyek számára nem elérhető, ők "pártoló tagként" lehetnek jelen a szövetségben, amennyiben pénzeszközökkel, anyagi javakkal vagy tagsági díj fizetésével támogatják a lovasszövetség célkitűzéseit. Tiszteletbeli elnök vagy tag az lehet, aki a célkitűzések megvalósításához kimagasló tevékenységgel és hosszú időn keresztül járult hozzá, erkölcsi támogatással, szakmai hozzáértéssel a lovasszövetség rendelkezésére áll, korábban a szövetségben tisztséget töltött be vagy az FEI vezetésében jelenleg tisztséget tölt be. Meghatározásra kerülnek a tagok jogai és kötelezettségei, a lovasszövetség szervezete, a közgyűlés (mint legfőbb döntéshozó szerv), az elnökség, külön címek szabályozzák az elnöki és a főtitkári pozíciót, a területi szervezeteket, a bizottságokat és a szövetség hivatali szervezetét, végezetül pedig a lovasszövetség gazdálkodására és vagyonára vonatkozó rendelkezéseket találjuk meg.
A magyar versenyszabályzat elsőként a különböző versenykategóriákat határozza meg 101-103. cikkelyében. Nemzeti versenynek olyan rendezvény minősülhet, amelyen kizárólag magyar sportnemzetiségű sportolók vesznek részt, de ha az FEI szabályai lehetővé teszik, maximum négy nemzeti szövetség és/vagy tizenöt külföldi sportoló nevezhet külön engedéllyel, efölött már "kisebb nemzetközi versenynek" minősül a rendezvény. Ha nemzeti versenyként tartják meg az eseményt, de átlépik ezt a létszámkorlátot, az FEI pénzbüntetést szabhat ki, amelynek maximuma a versenyen nyerhető pénzdíj összege. A következő szabályozott versenytípus a nemzetközi verseny, amelynek fogalmát nem definiálja a versenyszabályzat. Pusztán negatív meghatározást kapunk: olyan verseny, amely nem nemzeti verseny. Az ilyen jellegű versenyekre az FEI által kiadott szabályok érvényesek, és minden nemzeti egyéni sportoló vagy maximum négyfős csapatok előtt nyitva áll a nevezés lehetősége. Őket a lovasszövetségnek kell neveznie, a rendezőbizottságnak pedig el kell fogadnia a nevezést. A versenykiírásnak tartalmaznia kell a külföldi sportolók és lovak számát. Minősítése a pénzdíj összegétől és az FEI elnöksége által jóváhagyott, a technikai bizottság által felállított kritériumoktól függ. Harmadikként a hivatalos nemzetközi versenyről rendelkezik a versenyszabályzat, amelyet az FEI által kiadott szabályzatok alapján rendeznek meg. Ha az FEI elnöksége másként nem rendelkezik, egy nemzeti szövetség egy ilyen versenyt rendezhet évente. Ezeken a rendezvényeken az FEI szabályai alapján hivatalos egyéni és csapat versenyszámokat hirdetnek meg, ilyenekre a nemzeti szövetségek válogatott versenyzőket és/vagy csapatokat küldenek.
A versenyszabályzatnak a jogviták elbírálására, valamint a szankciókra, az ezek elbírálására, kiszabására kompetenciával rendelkező szervekre vonatkozó rendelkezéseit a kissé megtévesztő "Eljárásrend" című VIII. fejezet tartalmazza. Ez a versenybíróságot, a versenyirodát, a fellebbviteli bizottságot, a fegyelmi bizottságokat és a választottbíróságot nevezi meg kompetens szervként.
A versenyszabályzat 152. cikkelye alapján a legkevesebb kompetenciával rendelkező szerv, feladat- és hatásköre az adminisztratív feladatokra terjed ki. Ezek közül főként a verseny informatikai rendszerének működtetésére, a versenyeredmények kiszámítására és közlésére, a versennyel kapcsolatos ki- és befizetések koordinációjára. Tevékenységének fontos eleme megszerkeszteni a versenykiírást, amelyet a szervezőbizottsággal, a versenybíróság elnökével és a pályaépítővel való konzultáció után ad ki. Jogviták elbírálására jogkörrel nem rendelkezik.
- 5/6 -
Az erre a testületre vonatkozó rendelkezéseket a versenyszabályzat 153. cikkelye tartalmazza. Az 1. bekezdésben megfogalmazott fő szabály szerint a versenybíróság foglalkozik első fokon minden óvással, feltéve, hogy a versenyszabályzat 157. cikkelye másként nem rendelkezik. Értelemszerűen elsősorban az adott verseny alatt történt szabálysértések tartoznak a versenybíróság hatáskörébe, valamint az azzal közvetlen kapcsolatban álló ügyek. Érdekesség, hogy bizonyos esetekben a versenybíróság másodfokon is kompetens elbírálni az óvást. Ez az intézmény hasonlít a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 390. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabályhoz, amely szerint az elsőfokú bíróság nincs kötve saját végzéséhez, így az ellene benyújtott fellebbezést jogosult saját maga felülbírálni.
A cikkely 3. bekezdése szerint a fentieken felül joga van szankcionálni a megállapított szabálysértéseket. Az alkalmazható büntetések a hivatkozott bekezdés taxatív felsorolásából ismerhetők meg. A testület döntésétől függően kiszabható figyelmeztetés, 100 000 forintig terjedő pénzbüntetés, sportoló vagy ló kizárása vagy eltiltása, versenyző 24 órára való felfüggesztése (ha valamelyik lova engedély nélkül hagyta el a kijelölt területet), súlyos esetekben a versenyből való azonnali kizárás.
A versenyszabályzat 153. cikkely 5. bekezdése értelmében léteznek a versenybíróság által meghozott megfellebbezhetetlen döntések, ilyenek többek között a versenyszámok alatti teljesítményértékelésre vonatkozó döntések, lovak állategészségügyi okokból történő kizárása a versenyből, sportoló kizárása egészségügyi okokból, figyelmeztetés vagy sárga lap kiosztása, versenyről való kizárás vagy eltiltás. Súlyos döntésnek hat a kizárás vagy eltiltás, emiatt kérdés, miért nincs fellebbezési lehetőség ilyen szankció kiszabása ellen. A válasz, hogy a versenybíróság ezt olyan esetekben szabja ki, amelyek bekövetkezésére a versenyszabályzat automatikus kizárás ír elő, például ha egy lovas leesik, pályát téveszt, vagy ha a sportoló vagy ló nincs megfelelő egészségi állapotban a versenyen való részvételhez. Ezek olyan nyilvánvaló tények, amelyek ellen lehetetlen az ellenbizonyítás egy fellebbviteli fórum előtt, ezért szükségtelen a fellebbezés elvi lehetőségét fenntartani.
Felmerülhetnek olyan ügyek is, amelyeket a versenybíróság már nem bírálhat el, így a versenyszabályzat 153. cikkely 6. bekezdésében felsorolt esetekben a testületnek kötelező a fellebbviteli bizottsághoz fordulnia. A hatáskörén túlmutatnak azok az ügyek, amelyek elbírálására lenne hatásköre a versenybíróságnak, de komolyabb büntetést vonnak maguk után, mint az általa kiszabható szankció, továbbá a lovakkal való durva bánásmódnak azok az esetei, amelyek a versenyszám elbírálásával kapcsolatban nem igényelnek azonnali beavatkozást, valamint az első fokon már kezelt ügyek. Ilyenkor a fellebbviteli bizottság dönt a sérelmes helyzet kapcsán.
A versenybíróság a versenyszámokban indulók teljesítményét végigkíséri a verseny teljes időtartama alatt. Feladata nem csupán a teljesítmény értékelésére és az eredmények közlésére, valamint a díjak átadására korlátozódik, fontos a szabályzatok betartatása is. Ebből következően jogvitarendezési fórumként is funkcionál olyan - relatíve kisebb súlyú - esetekben, amelyek azonnali elbírálást, intézkedést követelnek. A lovassport versenybíróságának különlegessége, hogy jogvitarendezési eljárása kontradiktórius - csakúgy, mint egy peres eljárás -, szemben a többi sportág bíróival vagy bírói testületeivel, ahol az általuk tapasztaltak alapján hoznak döntést az érintett felek meghallgatásától, előadásaitól függetlenül.
A fellebbviteli bizottságra vonatkozó szabályozást a versenyszabályzat 154. cikkelye tartalmazza, amelyből megállapítható, hogy a versenyen kvázi másodfokú jogvitarendezési fórumként funkcionál azzal, hogy komolyabb szankciókat is kiszabhat, mint a versenybíróság. Erre példa, hogy míg a 153. cikkely 3. bekezdés 3.3. pontja a versenybíróságnak maximum 100 000 forint értékű pénzbírság kiszabását teszi lehetővé, addig a fellebbviteli bizottság a 154. cikkely 4. bekezdés 4.2. pontja alapján az összeg dupláját jogosult kiszabni. Fontos kötelezettséget ír elő a testület számára a 154. cikkely 1. bekezdése: minimum két tagjának a verseny teljes időtartama alatt elérhetőnek kell lennie, ezzel biztosítva a versenybíróságénál nagyobb hatáskörrel rendelkező jogvitarendezési fórum folyamatos jelenlétét. A 154. cikk 5. bekezdése alapján, amennyiben olyan ügy kerülne elé, amely a hatáskörén kívül esik, jelent róla a főtitkárnak annak érdekében, hogy az ügy továbbításra kerüljön az I. fokú fegyelmi bizottság felé, és ugyanez igaz akkor, ha az eset a hatáskörébe tartozik, de megítélése szerint súlyosabban büntetendő, mint az általa kiszabható szankció. Ha fellebbezést bírált el a fellebbviteli bizottság, döntése - a 154. cikkely 6. bekezdése értelmében - mindig végleges érvényű.
A fegyelmi bizottságokról szóló részletszabályokat a fegyelmi szabályzat tartalmazza, a versenyszabályzat pusztán az általuk alkalmazható szankciókról rendelkezik a 155. cikkely 2. bekezdésében. A büntetések nagy része személy, szervezet, ló vagy sportoló végleges vagy ideiglenes felfüggesztésére korlátozódik, ezeken kívül alkalmazhat figyelmeztetést vagy előre nem maximált mértékű pénzbüntetést, ugyanis az összeg bármekkora lehet, egyetlen feltétele, hogy mértéknek igazodnia kell a szabálysértés súlyához.
A versenyszabályzat 156. cikkelye értelmében a sporttal kapcsolatban felmerülő jogvitákban a választottbíróságnak elsősorban felülvizsgálati szerepe van. Az 1. bekezdés rendelkezései szerint az előzetes sportbizottsági határozatokat a felülvizsgálat során helyben hagy-
- 6/7 -
ja, az alkalmazott szankciókat a kiszabható büntetések keretein belül megváltoztatja, vagy pedig hatályon kívül helyezi a teljes határozatot.
A megváltoztatás - amelynek feltételeit a 156. cikkely 2. bekezdése tartalmazza - olyan esetekben lehetséges, amikor a jogvita lezárásához erősebb érdek fűződik, mint a határozat hatályon kívül helyezéséhez. A félnek ehhez indokolt kérelmet kell előterjesztenie és bizonyítékokkal alá kell támasztania állításait. További lehetőség a 3. bekezdésben meghatározott döntés: a határozat hatályon kívül helyezése és új eljárásra utasítás (kasszáció), amennyiben anyagi vagy eljárásjogi feltételek hiánya miatt nem kerülhetett volna sor az eljárásra.
A fentiekben a választottbíróság felülvizsgálati testületként jelent meg, azonban eljárásához nem szükséges előzetes sportbizottsági procedúra lefolytatása. A 156. cikkely 4. bekezdése lehetővé teszi, hogy elsőfokú fórumként is eljárjon a választottbíróság, ilyenkor feladata érdemben elbírálni a kereseti és az ellenkérelmet.
Az óvás a sporttal kapcsolatos keresetnek tekinthető, ez a hivatalos megnevezése annak a dokumentumnak, amellyel megindítható a sporttal kapcsolatos bármely jogviszonyból vagy ahhoz közvetlenül kapcsolódó eseményből eredő követelés elbírálása vagy szabálysértés orvoslása. Az erre az aktusra vonatkozó részletes szabályokat a versenyszabályzat 157. cikkelye tartalmazza. A rendelkezés alapján az óvás bármely személy vagy testület ellen benyújtható, aki/amely a lovasszövetség joghatósága alá tartozik. Benyújtója hivatalos személy, tagegyesület képviselője vagy felelős személy lehet. (A felelős személy kilétét a magyar szabályozás hiányosan határozza meg, így célszerű az FEI Általános Rendeletek 118. cikk 3. bekezdéséhez nyúlni, amely meghatározza a fogalmat. Főszabály szerint felelős személy az a sportoló, aki a lovat a verseny során lovagolja vagy a fogatot hajtja. Mellettük további felelős személy a ló tulajdonosa és a körülötte lévő segítő személyzet, például az ápoló és az állatorvos, ha a lóval kapcsolatos releváns döntést hoz vagy az adott versenyen jelen van. Távlovaglás versenyszám esetén az edző a lovas mellett további felelős személynek számít.) E személynek alá kell írnia az óvást és bizonyítékokat kell hozzá csatolnia, amelyek igazolják az állításait. A benyújtó személye nincs korlátozva, ha az óvás tárgya a lovakkal kapcsolatos durva bánásmód bejelentése. Fontos az óvás benyújtására nyitva álló határidők betartása. Eltérő rendelkezés hiányában addig kell ezt megtenni, amíg a testület - amelyhez az óvás beérkezik - bíráskodási ideje fennáll (például a versenybíróságé a verseny ideje alatt). Valamint meg kell fizetni az eljárási illetéket az óvás elbírálásához.
A versenyszabályzat kifejezetten a versenybíróság hatáskörébe utal öt esetkört, amelyek általában egy-egy adott versenyszámmal kapcsolatos óvások. Emiatt az óvások benyújtási határideje is jellemzően a versenyszám kezdete előtt nem sokkal jár le. Az öt eset:
- a sportoló vagy a lovas alkalmassága vagy a versenypálya minősége (a versenyszám kezdete előtt legkésőbb 30 perccel lehet benyújtani),
- akadály vagy a pálya terve vagy hossza díjugratás vagy fogathajtás esetén (a versenyszám kezdete előtt legkésőbb 10 perccel nyújtható be),
- lovastusa terepakadályokkal, fogathajtásban maratonpályával vagy akadályokkal, a távlovas pályával kapcsolatos óvások (ezek legkésőbb a versenyszám kezdete előtti nap 18 óráig nyújthatók be),
- a versenyszám során felmerült bármely szabálysértés, incidens vagy a versenyszám eredményével kapcsolatos óvás (a versenyszám eredményének kihirdetését követő legkésőbb 30 percen belül nyújtható be)
- az olyan óvások, amelyek tárgya a lovasszövetség bármely szabályának végrehajtásával kapcsolatos kifogás (az adott szabály bejelentésétől számított legkésőbb 30 percen belül).
E tárgykörökben a fellebbviteli bizottság csak másodfokon járhat el, eljárásának előfeltétele a versenybíróság felé benyújtott és elbírált óvás. Az azokkal a jogvitákkal kapcsolatos óvásokat, amelyeket nem előzött meg sportbizottsági eljárás és nem kerül a választottbíróság elé, a versenyen a fellebbviteli bizottságnak, ennek hiányában pedig a versenybíróságnak kell benyújtani.
A versennyel kapcsolatos és még ott benyújtandó óvások után rátérünk az egyéb óvásokra vonatkozó rendelkezésekre. Elsőként a leggyakoribb ilyen jellegű óvást ismertetjük, amely nem a verseny kapcsán vagy azzal közvetlen kapcsolatban felmerülő esemény alapján keletkeztet igényt, azt a verseny befejezése után 14 nappal kell a főtitkáron keresztül benyújtani az I. fokú fegyelmi bizottságnak. Az ilyen óvások benyújtásának formai kellékei megegyeznek a korábban már ismertetettekkel. Fontos megjegyezni, hogy a versennyel összefüggőnek minősül az óvás, ha az odautazás során, az érkezést követően, a karantén, az edzés vagy az akklimatizálódás időtartama alatt történt eseményből ered az óvásra okot adó körülmény.
Attól függően, hogy melyik testülethez nyújtják be, az óvásokat a versenybíróság vagy a fellebbviteli bizottság elnökének kell a megszabott határidőn belül benyújtani, illeték megfizetésével egyidejűleg. Az I. fokú fegyelmi bizottságnak benyújtott óvások esetében a 14 napos határidő betartása mellett az illeték megfizetését igazoló dokumentum csatolása szükséges ahhoz, hogy a testület érdemben foglalkozzon az esettel. Minden óvás kapcsán az azt benyújtó félnek tanúkat vagy más bizonyítékot kell állításai igazolása végett szolgáltatnia. Tanúbizonyítás esetén a tanúknak meg kell jelenniük a döntéshozó testület előtt vagy aláírt vallomást kell benyújtaniuk nevük és elérhetőségeik megadása mellett. Az óvás szabályainak ismertetését lezárandó ki kell emelnünk a versenybíróság elnöke, a technikai kiküldött és a versenyállatorvos jelentési kötelezettségét a főtitkár felé minden óvással kapcsolatos cselekedet vagy mulasztás esetén.
- 7/8 -
A versenyeken jelen lévő hivatalos személyeknek jelentési kötelezettségük van a főtitkár és a szakági szakbizottság felé a versenyen történtekről, amelybe az óvásra okot adó eseményeket bele kell foglalni. Ezt a kötelezettséget a versenyszabályzat 158. cikkelye rója a hivatalos személyekre, a mulasztás szankcionálását pedig a lovasszövetség hatáskörébe utalja, amelynek két foka a figyelmeztetés, majd - a jelentés pótlásáig - a felfüggesztés.
Az óvásokkal kapcsolatosan tételes illetékeket határoz meg a versenyszabályzat 159. cikkelye. Ez a versenybírósághoz és a fellebbviteli bizottsághoz benyújtott óvások esetén 20 000 forint, míg az I. fokú fegyelmi bizottsághoz benyújtott óvások és fellebbezések esetén 50 000 forint. Az illetékek megfizetése mindig előfeltétele az ügy tárgyalásának, azonban ha az ügy tárgya a lovakkal kapcsolatos durva bánásmód, akkor tárgyi illetékmentesség alá esik, így nincs illetékfizetési kötelezettség.
A főtitkárhoz beérkezett jelentések kapcsán neki magának vagy megbízottjának öt kötelezettsége van a versenyszabályzat 160. cikkelye alapján: a sárga lapok kézbesítése és az ehhez kapcsolódó felfüggesztések, a fegyelmi bizottságok eljárásainak és a választottbíróság által hozott döntéseknek a dokumentálása, a döntéssel érintett felek tájékoztatása a döntésről és annak hatálybalépéséről, az általa nyilvánosnak ítélt vagy kötelezően nyilvánosságra hozandó ítéletek nyilvánosságra hozatala, valamint a kiemelt versenyekről hivatalos személyek által készített jelentések feldolgozása.
A versenyszabályzat 161. cikkelye értelmében a döntések hatálybalépésének két lehetséges időpontja van. Az első az a nap, amikor a döntéssel érintett fél vagy felek megkapták a döntésről szóló értesítést (akár szóban, akár írásban), ha a körülmények lehetővé teszik azt. Egyébként a döntések az erre feljogosított testület vagy személy által megjelölt napon lépnek hatályba.
Az általunk ismertetett két szabályzat közül az Alapszabálynak kisebb a jelentősége a versenyek szabályozása szempontjából. Azonban az egyes szabályok ismertetése elengedhetetlen volt, hiszen a hazai lovassportok "igazgatását" ellátó szervezetre, a Magyar Lovassport Szövetségre vonatkozóan tartalmaznak alapvető rendelkezéseket. Témánk szempontjából nagyobb jelentőséggel bír az általános versenyszabályzat, azon belül is annak a fő versenytípusok meghatározására vonatkozó szabályai, valamint a versenyeken felmerülő jogviták és szabálysértések elbírálásának módjáról szóló rendelkezések. Ennek kapcsán bemutattuk, hogy a joghatósággal és hatáskörrel rendelkező különböző testületek meghatározott hierarchiában helyezkednek el, és minél magasabban foglal helyet egy fórum, annál nagyobb horderejű ügyeket vizsgálhat és annál súlyosabb szankciókat alkalmazhat. Tetten érhető tehát a párhuzam a lovassportbeli jogvitarendezési fórumok és az állami bírósági hierarchia között. Ez a tény arra enged következtetni, hogy a szabályozás létrehozásakor bizonyos mértékben mintaként szolgáltak a jogszabályok által létrehozott állami bírósági eljárásrendek. Kiemelendő, hogy a magyar szabályozás igyekszik elkerülni az általános jogérvényesítési fórumokat - ha ez lehetséges -, és adminisztratív vagy választottbíráskodás útján megoldani a felmerülő jogvitákat. Ennek célja a jogviták gyors és végleges lezárása, ami a választottbíráskodási jog dogmatikáján és végső értelmén alapszik.[1] Álláspontunk szerint a sporttal kapcsolatban felmerülő bármilyen jogvita vagy szabálysértés elbírálása sokkal jobban illik a fent meghatározott bíráskodási profilhoz, ugyanis a sport kapcsán felmerülő legtöbb szabálysértés ágazati szabályzatokat sért, nem közvetlenül a közrendet. Ezenfelül a sporttal kapcsolatos jogviták rendezésénél nagyobb érdek fűződik az ügyek gyors lezárásához, mint az állam által biztosított hosszadalmasabb bíráskodási rendszer igénybevételéhez, tekintettel a lovas sportélet igen intenzív voltára, ahol a legtöbb esetben nem kívánatos hónapokat vagy éveket várni egy döntés véglegessé válására és jogerőre emelkedésére.
A fentiekben bemutattuk a lovassport különleges "sportszerét", a lovat, amely egyben agrártermék is. Évezredeken keresztül haszonállatként tartotta az ember, azonban mára főként a sportra korlátozódik a hasznosítása, ami nem vesz el agrártermék jellegéből. Ebből fakadóan tehát a lovassport kapcsán nem elegendő, ha csupán a sportra vonatkozó szabályok jogi jellegét vizsgáljuk, fontos aspektus a "sportszer" tartására vonatkozó szabályok megismerése. Ennek körében különösen fontos veszélyes állatfajként való besorolása, ebből eredően a tartására vonatkozó egyes különleges szabályok betartása, az azonosításra alkalmazandó módszerek megismerése, valamint a lovas szolgáltató tevékenység egyes szabályainak tanulmányozása. A tárgyalt jogszabályokban foglaltak betartása gyakorlati értelemben előfeltétele a lovas sportéletben való részvételnek. Emellett kiemeltük, hogy egy olyan sportról beszélünk, ahol nincsenek a versenyzők nemek szerint külön mezőnybe sorolva, hiszen a lovassport jellegéből fakadóan lehetővé teszi, hogy nemtől függetlenül minden sportoló egyenlő esélyekkel mérettessen meg. Egyértelmű tehát, hogy már csupán emiatt sem tekinthető egy sportnak a sok közül.
A jogviták rendezésére vonatkozóan nemzeti szinten megvizsgáltuk a szabályzatok által létrehozott és felhatalmazott szervek hatáskörét, működését, az eljárások megindításának feltételeit, azok lebonyolítását, a kiszabható szankciókat és érvényesítésük módját. Természetesen a fellebbviteli fórumok is beleértendők az iménti felsorolásba. Több ízben megállapítottuk, hogy a lovasszövetség által alkalmazott jogvitarendezési
- 8/9 -
rendszer merít az állam által létrehozott szabályrendszerből. Ezt azért tartjuk kívánatosnak és fontosnak, mert elősegíti a sportra vonatkozó szabályok "jogrendszerbe való beilleszkedését". Ez alatt nem azt kell érteni természetesen, hogy jogszabállyá minősülnek át a sportra vonatkozó szabályok, pusztán annyit jelent, hogy kisebb az esélye annak, hogy bármely szabály, legyen az anyagi vagy eljárásjogi természetű, valamilyen tényleges jogszabályba ütközzön vagy megsértse azt. Ha ez előfordulna, a sportra vonatkozó szabály jogszabályt sértő rendelkezése semmisnek minősülne, így alkalmazhatatlanná válna. Egyszerűbben fogalmazva: hasznos, ha egy szabályzat - mely csak az azt magukra nézve kötelezőnek elismerő személyekre állapíthat meg kötelező magatartásformát - a létező és hatályban lévő jogszabályi környezetből merít, mert annak érvényességét és alkalmazhatóságát segíti elő. Ebből a szempontból a nemzeti szabályozás átgondolt, részletes és alapos, ami indokolt is a sportélet komolyságából és összetettségéből kiindulva.
Tanulmányunk fő vizsgálati tárgya az volt, milyen keretek szabályozzák nemzeti szinten a lovassportokat, különös tekintettel a versenyeken és azon kívül felmerülő vitás helyzetek jogi jellegű vitarendezési módszereire. A fent leírtak alapján arra a végkövetkeztetésre kell jutnunk, hogy a modern lovas sportélet többszintű, központosított rendszerben működik, amelyben a központi hatalmat nemzeti szinten a Magyar Lovassport Szövetség testesíti meg. A szövetség alá tartozó szervek alkalmazzák a lovassportra vonatkozó, a lovasszövetség által létrehozott összes szabályt, így azok átláthatóvá és könnyen érvényesíthetővé válnak.
Tanulmányunk első részében bemutattuk a magyar jogvitarendezési eljárásokat a lovassportban. Röviden kifejtettük azt is, hogy még a magyar lovas sportéletben sem a Magyar Lovassport Szövetség az abszolút irányító szerv. Ezt a szerepet a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) tölti be. Ebben a részben tehát a lovassportbeli jogvitarendezési eljárások nemzetközi, az FEI által kiadott szabályrendszerét tárgyaljuk, visszatekintésekkel a magyar szabályozásra, a hasonlóságokat és különbségeket is kiemelve, bizonyos részeknél a rendelkezések hasonlóságát az állami jogrendszerekhez. A cél a lovassport kapcsán felmerülő jogviták elbírálására jogosított nemzetközi fórumok, valamint eljárásaik szabályainak ismertetése.
Az FEI által kibocsátott szabályozások közül is kettőt emelünk ki: a Statútumokat és az Általános Rendeleteket. Ezek a szabályzatok tartalmazzák a jogi rendszerre és a jogviták rendezésre vonatkozó legfőbb rendelkezéseket. Elöljáróban megjegyezzük, hogy a már ismertetett magyar szabályozás nagyfokú hasonlóságot mutat az FEI szabályzatainak rendelkezéseivel, ami tovább erősíti a korábban már megállapított irányító szerepet. Mint ahogyan említettük, nem csupán követendő példa, hanem az egyes nemzeti szövetségek fölötti szupremácia is megilleti az FEI-t a lovassportok terén, ennek pedig eklatáns példája a magyar jogi szabályozás egyezősége a nemzetközi rendelkezésekkel.
Az FEI Statútumok X. fejezete az FEI Törvényszékre (FEI Tribunal), a Nemzetközi Sportdöntőbíróságra (Court of Arbitration for Sport, a továbbiakban: választottbíróság), valamint az etikai testületre (Ethics Panel), a büntetésekre és kikényszerítésükre, továbbá a büntetések csökkentésére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Egyszerűbben kifejezve: a jogviták elbírálására felhatalmazott saját fórumait nevezi meg és szabályozza, valamint az általuk kiszabott szankciókat és érvényesítésük, továbbá csökkentésük módját és lehetőségeit határozza meg.
A fejezet a Törvényszékre vonatkozó rendelkezések leírásával kezdődik. A 38. cikk 38.1. bekezdéséből megtudhatjuk, hogy a 38. cikk 38.2. és 38.4. bekezdésében meghatározott tárgykörök mindegyikében a Törvényszéknek kell döntenie, ha a főtitkár által vagy rajta keresztül az ügyet a testület hatáskörébe utalták, továbbá fellebbezések elbírálásában vagy akár olyan ügyekben is eljár, amelyek egyébként nem tartoznak a versenybíróság vagy a fellebbviteli bizottság hatáskörébe. Ilyen például a Statútumok, az Általános Rendeletek, a sportra vonatkozó szabályok, a közgyűlés által kibocsátott eljárási szabályok vagy az általános viselkedés, korrektség és a sportemberségre vonatkozó normák bármilyen formában való megsértése, függetlenül attól, hogy az egy FEI-találkozó vagy -rendezvény alatt történik vagy sem. A Statútumokkal, az Általános Rendeletekkel, a sportra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos bármilyen értelmezési kérdésben, valamint a 38. cikkben meghatározott ellenkező értelmű rendel-
- 9/10 -
kezésektől függetlenül a Törvényszék jogosult felülvizsgálni és döntést hozni bármilyen ügyben, amely a lovakkal való durva bánásmóddal kapcsolatos.
Az FEI ellen - a 38. cikk 38.2. bekezdésében meghatározottak értelmében - megindított polgári peres eljárásra a lausanne-i bíróság az illetékes, figyelemmel arra, hogy a Statútumokban meghatározottak szerint bizonyos tárgyú ügyeket választottbíróság elé kell utalni. A jogviták elbírálására a Statútumok a svájci jogot jelölik ki a 38. cikk 38.3. bekezdésében.
Úgy rendelkezik a 38. cikk 38.4. bekezdése, hogy a Törvényszék által időről időre meghatározott kisebb ügyek adminisztratív úton is elbírálhatók az FEI központja által, a Törvényszék belső szabályzatában meghatározott rendelkezések szerint. Minden személy, aki ilyen eljárásnak alanya, választhatja, hogy nem fogadja el az adminisztratív úton született döntést, és igényelheti a Törvényszék döntését az ügyben. A döntés az elfogadásával végleges (jogerős), és nem lehet alapja semmilyen fellebbezésnek.
A 38. cikk további (38.5-9.) bekezdései értelmében a Törvényszék belső szabályzatot ad ki, meghatározva szervezetét és eljárási szabályait, és ezeknek a szabályoknak összeegyeztethetőknek kell lenniük az eljárási méltányosság bevett elveivel. Meghatározzák a testület "személyzetének" összetételét: egy elnökből és hat másik tagból áll, akik közül mindenkinek rendelkeznie kell jogi szaktudással és megfelelő lovassportbeli ismeretekkel és tapasztalattal. Az elnököt és a tagokat négyéves ciklusra választják. Az elnök és a tagok újraválaszthatók azzal, hogy két teljes ciklus kitöltése után nem tölthetnek be mandátumot. Tisztségről való lemondás esetén a tag mandátuma nem feltétlenül szűnik meg azonnali hatállyal. A mandátum megszűnésére a testület által még le nem zárt ügyeknek - amelyekben a tag is ülésezik - maximum 3 hónapos halasztó hatályuk van. Fontos követelmény, hogy a testület elnök- és tagjelöltjeinek rendelkezniük kell saját nemzeti lovas- szövetségük támogatásával. Mindezek mellett pedig az elnök lényeges jogköre, hogy az FEI elnökségének vagy más testületeinek tanácsot adhat, ha ez nem eredményezi érdekek ütközését.
Elsőként fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a Nemzetközi Sportdöntőbíróság nem az FEI alatt működő választottbíróság, hatásköre kiterjed minden sportág felmerülő nemzetközi jogvitáinak elbírálására, ha az adott sportágban kikötötték hatáskörét. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság előtt folyó nemzetközi - a lovassporttal kapcsolatos - jogvitarendezési eljárásokra vonatkozó alapvető rendelkezéseket a Statútumok 39. cikke tartalmazza. Ennek értelmében a választottbíróságnak kell elbírálnia a hatáskörébe utalt minden fellebbezést a Törvényszék döntései ellen, feltéve, hogy a Statútumok vagy az Általános Rendeletek másként nem rendelkeznek. Ezenfelül a nemzeti lovasszövetségek vagy egy nemzeti lovasszövetség és az FEI között felmerült minden jogvitát, amely nem tartozik a Törvényszék hatáskörébe, a választottbíróságnak kell eldöntenie, összhangban a választottbíróságnak a sporttal kapcsolatos választottbíráskodását szabályozó kódexével. Amennyiben az FEI és az ellenérdekű fél vagy felek ebben egyetértenek, bármely jogvita - kivéve az FEI-nek a lovak doppingolása elleni és ellenőrzött gyógykezelési rendelete megsértésével kapcsolatos ügyeket - a Törvényszéket kihagyva közvetlenül kerülhet a választottbíróság elé. Ebben az esetben a választottbíróságnak kell a jogvitát eldöntenie, szintén összhangban a választottbíróság sporttal kapcsolatos választottbíráskodását szabályozó kódexével. Székhelye Lausanne-ban, Svájcban található, itt kerül sor üléseire, valamint bíráskodása során a svájci jogot alkalmazza.
Fellebbezési eljárása során lehetséges új bizonyítékot bemutatni, ha az a Törvényszék előtti eljárásban nem volt a kellő gondosság mellett felfedezhető. Az ilyen bizonyítékot először az FEI főtitkárának kell bemutatni az előtt, hogy minden jogorvoslati lehetőség kimerülne - bármely más esetben bírságot von maga után a cselekmény -, amennyiben a Törvényszék már meghozta és kiadta döntését az ügyben. A választottbírósági szabályzat rendelkezéseivel összhangban az FEI közgyűlése javasolhat jelölteket azok tagjelölti státuszának elérése érdekében.
A 40. cikk biztosítja a jogot az FEI elnöke számára, hogy csökkenthesse vagy elengedhesse bármely felfüggesztés tartamát, amely hosszabb egy évnél, bármely személy vagy szervezet kérésére, ha az érdekelt fél ezt írásban kérvényezi, valamint az elnök konzultált az FEI hatáskörrel rendelkező testületével, amennyiben a felfüggesztés időtartamának fele letelt, vagy életfogytig tartó felfüggesztés esetén a felfüggesztés tartamából öt év eltelte után.
A Statútumok 41. cikkében meghatározottak értelmében az alkalmazható büntetések az Általános Rendeletekben vagy a sportra vonatkozó szabályokban szerepelnek, azonban a kikényszeríthetőségükre vonatkozóan fontos rendelkezéseket tartalmaz a szabályozás. Ennek értelmében bármely büntetést, amelyet az FEI egy hatáskörrel rendelkező testülete vagy a választottbíróság szabott ki, minden nemzeti lovasszövetség köteles elismerni és érvényesíteni. Ugyanez a szabály érvényes a nemzeti lovasszövetségek bármelyike által érvényesen kiszabott büntetésekre is, ha azok nemzetközi eseményeken való részvétellel kapcsolatosak vagy az FEI jogszolgáltatási hatáskörébe tartoznak.
A joghézagok kezelésére az FEI etikai testület felállításáról rendelkezik a Statútumok 42. cikkében. A Törvényszék, a versenybíróság vagy a fellebbviteli bizottság joghatóságától és ahhoz való kötöttségtől függetle-
- 10/11 -
nül az FEI etikai kódexének megsértése esetén ad hoc etikai bizottságot lehet összehívni az etikai kódexben fellelhető olyan joghézagok kezelésére, amelyek a sportágat lejárató ügyek kapcsán merülnek fel. Főszabály szerint a testület minimum három tagból áll, akiket az elnök választ meg. Adott esetben a választott tagok egyike a Törvényszék tagja is egyben. Ha a körülmények megkövetelik, az etikai bizottságot az alelnökök felváltva választhatják meg, vagy megválasztható a Törvényszék elnöke által is. A fent leírtak alapján megválasztott etikai bizottság megvizsgálja és értékeli az elé tárt eseteket, majd cselekvési/döntési tervet ajánl az elnöknek vagy a 38. cikk 38.2. bekezdésben nevesített bármely kompetens személynek, amennyiben szükséges, egy megfelelő testület meghallgatásával.
Az FEI Statútumok szabályozásán keresztül megismerhetők a nemzetközi lovassportbeli jogvitákat elbíráló testületek, a büntetések kiszabásának és kikényszerítésének, valamint azok enyhítésének feltételei, továbbá az alkalmazandó jog. Kiemelendő az a párhuzam a sportjogi nemzetközi jogszolgáltatási fórumok, valamint a magyar polgári peres ügyek esetében a bíróságok hatásköre között, hogy mindkettőnél a törvényszék - vö. Pp. 20. § (1) bekezdés és Statútumok 38. cikk 38.1. bekezdés - az általános bemeneti fórum, az "első fok". Korábban is emeltünk ki párhuzamokat a nemzeti jogrendszer és a sportszabályzatok között, ezekből megállapítható, hogy az utóbbiakat az előbbi mintájára hozták létre. Ennek szükségszerű folyománya, hogy a sportjogi jogviszonyokban ezek a szabályok jogi akadály nélkül, jogszabályjelleggel tudnak funkcionálni, azzal a különbséggel, hogy míg egy valódi jogszabály annak a társadalom egyes tagjainak külön elfogadása nélkül is állapíthat meg mindenkire kötelező érvényű magatartási formákat, addig ezt az FEI-szabályok, valamint a sportra vonatkozó nemzeti szintű szabályozás csak akkor éri el, ha azt az egyes személyek magukra nézve kötelezőnek ismerik el. Bár egy sportoló, aki részt kíván venni bármilyen minőségben egy-egy rendezvényen vagy versenyen, kifejezett elfogadó nyilatkozat hiányában, ráutaló magatartással hallgatólagosan is megteszi ezt. A szabályozásra visszatérve: egy osztott, hierarchiába sorolt jogszolgáltatási fórumrendszert ismerünk meg, az egyfokú fellebbezés lehetőségével. Ez a modell a legtöbb modern államban jelen van az állami jogszolgáltatási rendszerben, így érthető, hogy a lovassportot világszinten irányító nemzetközi szervezet ezek mintájára alkotja meg belső fórumrendszerét a hatékony jogvitarendezés megvalósítása érdekében.
Az FEI nemzetközi irányító szerepéből fakad a Statútumok azon - korábban ismertetett - rendelkezése, amely az általa kiszabott büntetések elismerésére és végrehajtására kötelezi az egyes nemzeti lovasszövetségeket. Ennek hiányában ugyanis hiába lenne joghatósága az FEI-nek a nemzetközi és részben a nemzeti sportélet fölött. Ha a nemzeti lovasszövetségek maguk dönthetnének az FEI által kiszabott szankciók érvényesítéséről, akkor az adott büntetések, ezen keresztül pedig maga az FEI nem tudná betölteni e testületeket, valamint a nemzetközi lovassport életet összefogó és irányító szerepét.
Érdemes kiemelni az elnöknek a büntetések csökkentésére vagy akár megszüntetésére vonatkozó különleges jogosítványát. Állami jogrendszerekben ritkán találkozunk ehhez hasonló jogintézménnyel, azonban a magyar jogrendszerben ezzel a jogosítvánnyal analógiaképes a köztársasági elnök egyéni kegyelmezési jogosítványa, amelyet az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés g) pontja biztosít. Az analógia akképpen állja meg a helyét, hogy a kegyelem jogintézménye is a büntetések csökkentésére vagy törlésére szolgál. Ilyen módon az elnök e jogköre megegyezik a kegyelmezési jogkör tartalmával.
Az FEI Általános Rendeletek 156. cikke tartalmazza a jogviták rendezéséről szóló fejezetre vonatkozó alapvetéseket. Általánosságban meghatározza, miről szólnak a fejezet további rendelkezései, deklarálja a megnevezett tisztviselők, testületek joghatóságát és felelősségét azok felett, akikre vonatkoznak a Statútumok, az Általános Rendeletek, valamint a sportra vonatkozó egyéb szabályok.
Tekintettel arra, hogy a tárgyalt dokumentum nem jogszabály - így nem jelent általánosságban követendő magatartásformát -, az Általános Rendeletek 156. cikk 156.2. bekezdése kiemelten fontos rendelkezést tartalmaz, amelynek értelmében minden személy, aki részt kíván venni az FEI joghatósága alá tartozó tevékenységekben vagy általa nyereséget szeretne elérni, köteles az itt meghatározottakat magára nézve kötelezőként elismerni és a "jogi rendszert" elfogadni.
A fentieken túlmenően az általános rész az eseményeken készült fénykép-, mozgókép- és hangfelvételekre vonatkozik. A 156. cikk 156.3. bekezdése lehetővé teszi a helyszínen tartózkodó tisztviselők számára ilyen dokumentumok készítését mindenről és mindenkiről a verseny helyszínén, azonban ezek csak a tisztségviselő kötelezettségének teljesítésével kapcsolatban oszthatók meg.
Első tételes szabályozási tárgykörében az Általános Rendeletek az elévülés szabályairól szól. Főszabály szerint az elévülési idő öt év. A verseny "küzdőterén" történtekből fakadó igények egy év alatt, még a doppingolással kapcsolatos ügyek tíz év alatt évülnek el. Fontos, hogy a kiemelten súlyos szabálysértésekből (mint a lovak bántalmazása vagy a versenyfixáció) származó igények nem évülnek el a 157. cikk rendelkezései értelmében.
A versenybíróságról és a jogviták elbírálásával kapcsolatos jogköreiről az Általános Rendeletek 158. cikke rendelkezik. Kezeli az összes óvást, amelyet a 161. cikk
- 11/12 -
alapján jelentenek be, rendezvény alatt történő eseményből fakad vagy azzal közvetlen kapcsolatban áll, továbbá azt az esemény ideje alatt bejelentették. Ezen túlmenően felelős a versenyeredmények közzétételéért, amennyiben a fegyelmi szabályzat másként nem rendelkezik, valamint elérhetőnek kell lennie az esemény teljes időtartama alatt.
A szabályok be nem tartása esetén joga van szankcionálni a szabálysértőt, a vonatkozó rendelkezések értelmében a szankciók a következők lehetnek: figyelmeztetés, sárga (figyelmeztető) lap, maximum 2000 svájci frank összegig terjedő pénzbírság, sportolók, lovak kizárása vagy diszkvalifikálása az adott versenyről vagy eseményről.
Tanulmányunk első felében már ismertettük a magyar szabályrendszert, amely a versenybíróság által kiszabható szankciók tekintetében nagyon hasonlít a nemzetközi szabályozáshoz. Fontos különbség azonban, hogy a magyar szabályok többletszankciókat tartalmaznak a nemzetközihez képest (lásd fönt 4.2.2. pont).
A Törvényszék hatáskörével a Statútumok 38. cikkének tárgyalásakor már foglalkoztunk (lásd 7.1.1. pont), az Általános Rendeletek 159. cikk 159.1. bekezdése erre vonatkozóan csak az ismertetett rendelkezésekre való visszautalást tartalmazza. A Statútumoknál részletesebb szabályozást a 159.2-5. bekezdés tartalmaz.
A Törvényszék saját maga, az általa felhatalmazott főtitkár vagy az FEI jogi hivatala a szankciók szélesebb skálájából válogathat. A versenybírósághoz hasonlóan alkalmazhat figyelmeztetést, kizárhat, diszkvalifikálhat személyeket vagy lovakat egy eseményről vagy versenyről. Ezen túlmenően bármilyen időtartamra felfüggeszthet testületet, személyt vagy lovat - az utóbbi kettő esetében ez legfeljebb életfogytig tarthat -, és ideiglenes felfüggesztést vagy intézkedést is alkalmazhat. Lényeges kitétel, hogy az ideiglenes szankciók mellett foganatosítható egyéb óvintézkedés is, ha az biztosítani tudja a döntéshez szükséges feltételeket az ügy végleges lezárásáig. A fentiek mellett pedig kiszabhat pénzbírságot is, amely nincs számszerűen meghatározva, annak mértékét az FEI-nek a jogi költségekhez való pénzbírságokról és hozzájárulásokról szóló iránymutatása alapján kell kiszámítani. Itt egy lényeges különbséget találunk a magyar és az FEI-szabályozás között. Nemzetközi szinten a Törvényszék jogosult felülről nyitott összegben a szabálysértés súlyához igazodó pénzbírságot kiszabni, míg a nemzeti szabályozás ezt csak a fegyelmi bizottságok számára teszi lehetővé. Igaz azonban, hogy a nemzetközi szinten meglévő Törvényszéknek nincs megfelelője a nemzeti szabályozásban, ahol a versenybíróság, majd a fellebbviteli bizottság fölött a sorrendben a fegyelmi bizottságok következnek. Az FEI szabályzatai értelmében a fegyelmi bizottságot megelőzi még egy szint, amelyet a Törvényszék képvisel. Ennek oka feltehetően az, hogy az elbírálásra szoruló magyar sportjogi jogviták mennyisége nem indokolja a Törvényszékhez hasonló jogvitarendezési fórum működtetését.
A Törvényszékhez benyújtott fellebbezés ellenértékeként az FEI részére 500 svájci franknak megfelelő értékű pénzösszeget kell megfizetni, emellett a döntésnek további költségei lehetnek a pervesztes félre nézve, amelyeket az FEI-nek a jogi költségekhez való pénzbírságokról és hozzájárulásokról szóló iránymutatása alapján kell kiszámítani.
Az Általános Rendeletek a Törvényszékre vonatkozó szabályozást végrehajtási jellegű rendelkezésekkel zárja le a kiszabott, de meg nem fizetett költségekre vonatkozóan. Az FEI vezetése vagy a Törvényszék által kiszabott költségeket az FEI részére kell megfizetni, ennek teljesítésére 30 nap áll rendelkezésre. Ha ez az idő eredménytelenül telik el, a kötelezettet automatikusan felfüggesztik mindaddig, amíg a pénzösszeget teljes egészében be nem fizette.
A Nemzetközi Sportdöntőbíróság kvázi a legfelső fóruma a nemzetközi sportjogi jogvitákkal kapcsolatos vitarendezési eljárásoknak. Tekintettel arra, hogy az FEI Törvényszék az FEI joghatósága alá tartozó bármely szerv által kiszabható szankciót jogosult kiszabni, az Általános Rendeletek 160. cikk 160.1. bekezdése ugyanezek kiszabását biztosítja a választottbíróság számára is. Legfelső fórum jellegét a 160.2. bekezdése által nyeri el, amelynek értelmében a Törvényszéket felülbírálva szabhat ki annál súlyosabb büntetést, azzal, hogy az Általános Rendeletekben megszabottakon túl nem terjeszkedhet ez a büntetés.
Az óvások kiemelten fontosságáról árulkodik, hogy a szabályozására vonatkozó rendelkezések igen terjedelmesek. Az óvást a magyar szabályozás tárgyalásakor a keresetlevélhez hasonló dokumentumként ismertettük, amely a jogvita elbírálásával kapcsolatos eljárások megindításához szükséges. Az FEI Általános Rendeletek értelmében ugyanezt a funkciót töltik be ezek az instrumentumok, amelyek részletszabályait a 161. cikk 161.1-19. bekezdése tartalmazza.
Óvást bármely személy ellen be lehet nyújtani, aki bármilyen minőségben részt vesz egy nemzetközi eseményen vagy egyébként az FEI joghatósága alá tartozik, a Statútumok, az Általános Rendeletek és a sportra vonatkozó szabályok betartása, a viselkedés és a korrektség általános elvei, a sportemberség elfogadott alapelvei megsértése kapcsán, ha az egy nemzetközi eseményen vagy ahhoz fűződően történt. Különösen kiemelten kezeli a szabályzat a lovak bántalmazásával kapcsolatos ügyeket, ugyanis ilyenkor bármikor benyújtható óvás a megfelelő testületnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor nincs lehetőség megtámadni a döntéseket, ilyenek különösen a versenybíróság döntései, amelyeket a "küzdőtéren" történtek alapján hoznak meg, ezek ugyanis véglegesek és kötőerővel rendelkeznek. Erre példa, ha
- egy döntés a versenyszám alatt elért teljesítmény tényszerű megfigyelésén alapul vagy a teljesítmény pontokkal való értékeléséről szól,
- 12/13 -
- egy akadályt levertek, egy ló engedetlen volt, nem ugrotta meg az akadályt vagy leverte azt ugrás közben,
- egy sportoló vagy ló el-/leesett,
- egy ló megkerült egy kombinált akadályt, nem teljesítette azt vagy kitört belőle,
- időtúllépés történt stb.
Ilyen döntés még egy sportoló kizárása vagy diszkvalifikálása egészségügyi okokból, valamint a figyelmeztetés kiszabása további szankciók nélkül, a sárga figyelmeztető lap felmutatása vagy az esemény során rögzített figyelmeztetés, továbbá a helytelen viselkedés lap felmutatása esetében.
Az óvások benyújtására nyitva álló határidőket a magyar szabályozás egy az egyben átemelte, így ezek megegyeznek a korábban a nemzeti szabályozásról szóló részben már ismertetettekkel.
Az Általános Rendeletek meghatározza továbbá az óvások benyújtására feljogosított személyeket és testületeket. Ezek kizárólagosan az FEI, a nemzeti lovasszövetségek elnökei vagy főtitkárai, tisztviselők, a csapat vezetője, vagy ha nincs csapatvezető, akkor bármelyik felelős személy (a felelős személynek az Általános Rendeletek 118. cikk 3. bekezdése szerinti fogalmát lásd fent a 4.2.6. pontban), vagy a csapat állatorvosa, aki felelős az eseményen részt vevő lovakért.
Mint az a fentiekben több ízben is kiderült, az FEI különösen kiemelt szabálysértésként kezeli a lovak bántalmazásával kapcsolatos eseteket, ami az óvások benyújtásával kapcsolatosan sincs másképpen, ugyanis bármely személy vagy testület jogosult a benyújtásra, ha az ilyen szabálysértéssel kapcsolatos.
A tárgykörök, valamint az óvások benyújtására és befogadására feljogosított személyek és szervezetek meghatározása után a formai követelményeket is szabályozza az Általános Rendeletek. Újfent észlelhető, hogy a nemzeti szabályozás az FEI szabályzatainak mintájára készült, és egyes rendelkezéseket változtatás nélkül átemelt. A formai követelményekről szóló rendelkezések a magyar szabályozással összhangban az óvások írásba foglalásának kötelezettségét állapítják meg, és a benyújtásra feljogosított személy aláírása is szükséges azok érvényességéhez. Továbbá csatolni kell a benne foglalt állítások igazolására szolgáló bizonyítékokat, valamint ha van szemtanú, közölni annak nevét.
A versenybíróságnak benyújtott óvásokat meghatározott határidőn belül kell benyújtani a versenybíróság elnökének, vagy ha ő nem elérhető, akkor a versenybíróság bármely tagjának, az eljárási költség egyidejű megfizetésével. Az eljárási költség mértéke helyi pénznemben fizetve 150 svájci franknak megfelelő összeg, amelyet a helyszínen kell megfizetni a versenybíróság részére, hogy érdemben vizsgálja az óvás tárgyát. Ha az óvás sikeres, az eljárási költséget értelemszerűen visszatérítik, míg sikertelenség esetén az összeg elvész.
Az illetékekre vonatkozó szabályok is kivételt tesznek a lovak bántalmazásával kapcsolatos esetekben: az Általános Rendeletekben foglaltak értelmében az ilyen ügyeket érintő óvások nem vonnak maguk után eljárásiköltség-fizetési kötelezettséget. Ez újfent a szabálysértés súlyosságából és a tényállás kiemeltként kezeléséből ered. Valahányszor szembetalálkozunk olyan szabályozással - akár nemzeti, akár nemzetközi szinten -, amely érinti ezt a tárgykört, érzékelhető az abbéli szándék, hogy a joghatósággal rendelkező szervezet igyekszik a lehető legjobban visszaszorítani az ilyen magatartásformákat. Ennek legfőbb oka, hogy a ló élőlény, erkölcsileg semmiképpen sem igazolható a bántalmazása, továbbá a sportemberség általános alapelveibe is ütközik, az a közösség tagjaiban felháborodást kelt.
Az eljárás során a versenybíróság elsőként a joghatóságát vizsgálja, majd a benyújtott írásbeli és szóbeli bizonyítékokat; meghallgatja az összes felet, feltéve, hogy elérhetők, és megvizsgálja az eset összes körülményét, minden esetben törekedve arra, hogy korrekt és tisztességes ítéletet hozzon.
Az állatorvosi ügyekkel kapcsolatos óvások esetében a jelen lévő állatorvosi bizottság elnöke tanácsot adhat az eseményen a versenybíróságnak, továbbá ez a testület kérheti az FEI jelen lévő képviselőjének tanácsát vagy segítségét az óvási eljárás során, biztosítandó annak tisztességességét, a 163. cikkben foglaltaknak megfelelően.
Ha valamelyik fél nyilatkozatai alapján kérdésessé válik a versenybíróság joghatósága, az óvás tartalmának elbírálása előtt ebben a kérdésben foglal állást a testület. Amennyiben a joghatóság hiányát állapítja meg, az előtte folyó eljárást lezárja, tartalmi kérdéseit nem vizsgálja és nem véleményezi.
Minden elérhető technikai segítség használata megengedett a tisztviselőknek az FEI szabályzatában meghatározott kötelezettségeik teljesítésének elősegítése érdekében, ideértve a hivatalos videófelvételeket (annak minősül egy műsorszolgáltató hálózat vagy a szervezőbizottság által felkért cég által rögzített felvétel, kivéve, ha a sportra vonatkozó szabály másként rendelkezik). Az óvás sikeressége érdekében bizonyítékként benyújtott videófelvétel az FEI szabályai értelmében akkor elfogadható, ha az Általános Rendelkezések 161.3. bekezdésében foglalt határidőn belül nyújtották be.
Ha a versenybíróság videós bizonyítékra támaszkodva változtatja meg a versenyeredményeket, miután azokat már közzétették, a videónak cáfolhatatlan bizonyítékot kell nyújtania arra vonatkozóan, hogy az eredeti eredmények helytelenek voltak. Videóbizonyíték felhasználása esetén annak mindig meg kell felelnie az aktuálisan alkalmazandó szabályoknak, felhasználásukkal azok nem változtathatók meg.
Fontos megjegyezni, hogy amikor lehetséges, a döntésről írásban kell tájékoztatni az érdekelt feleket.
A versenybíróság óvással kapcsolatos döntései ellen a Törvényszéknél lehet fellebbezni a 162. cikk 162.3. bekezdése szerint, azonban a 161.2. bekezdésben foglaltakkal kapcsolatos óvásokban a versenybíróság által hozott döntés végleges, így azok nem fellebbezhetők meg.
- 13/14 -
Az Általános Rendeletek 162. cikk 162.1-8. bekezdése rendelkezik a fellebbezés szabályairól. Ennek értelmében az ügyben érdekkel rendelkező bármely személy vagy testület fellebbezhet bármely döntés ellen, amelyet felhatalmazott személy vagy testület hozott a Statútumok, az Általános Rendeletek vagy a sportra vonatkozó szabályok hatálya alatt, feltéve, hogy az a fellebbezés elfogadható. A Törvényszéknél a versenybíróság vagy bármely más személy vagy testület döntései ellen, a választottbíróságnál pedig a Törvényszék döntései ellen lehet fellebbezni, utóbbi esetben azzal a többletkötelezettséggel, hogy a fellebbező fél köteles az FEI jogi hivatalát értesíteni a fellebbezésről.
A fellebbezés nem elfogadható, ha a versenybíróság 161. cikk 161.2. bekezdésében meghatározott üggyel kapcsolatos döntése ellen nyújtják be vagy a Törvényszék olyan döntése ellen nyújtják be, amely a versenybíróság döntését felülvizsgáló eljárás eredménye.
A Törvényszékhez a versenybíróság döntései ellen szóló fellebbezéseket írásban és aláírva kell benyújtani, csatolva a benne foglalt állításokat igazoló írásbeli bizonyítékokat, vagy biztosítani egy vagy több szemtanú jelenlétét a Törvényszéken az esemény végétől számított 14 napon belül. Összességében megállapítható, hogy a fellebbezés formai kellékei szinte megegyeznek az óvás formai kellékeivel.
Az eljárás díja az FEI-nek fizetendő a fellebbezés befogadhatósága érdekében, mértéke 500 svájci franknak megfelelő összeg.
Az FEI egyéb döntései elleni fellebbezéseket is a Törvényszékhez kell benyújtani, a fellebbezőnek vagy meghatalmazott képviselőjének alá kell írnia, és csatolni kell hozzá a fellebbezésben állítottak valóságtartalmát igazoló bizonyítékokat írásban, vagy pedig egy vagy több tanú esetén egy megjelölt kihallgatási napon meg kell jelennie a tanúnak a fellebbezéssel érintett döntés kézbesítésétől számított 21 napon belül. E fellebbezés díja megegyezik az óvás elbírálása során született döntés elleni fellebbezés díjával.
Ha a fellebbezést a választottbíróságnak kell benyújtani, azt a testület titkárságának kell megküldeni a választottbíróságnak a sporttal kapcsolatos választottbírósági eljárások szabályairól szóló kódexében meghatározott rendelkezések szerint. A benyújtási határidő a Törvényszék döntéséről szóló értesítésnek a nemzeti lovasszövetség részére való megküldésétől számított 21 nap. Fontos, hogy a határidő lejárta előtt meg kell érkeznie a fellebbezésnek.
Fellebbezési ellenkérelem és csatlakozó fellebbezés benyújtása megengedett minden ellenérdekű fél részéről olyan ügyekben, amelyek az FEI szabályzatai és rendeletei hatálya alatt kerültek a választottbíróság elé. A fellebbezési joggal rendelkező bármelyik fél köteles fellebbezési ellenkérelmet vagy csatlakozó fellebbezést benyújtani a választottbíróság részére, legkésőbb a fellebbezésre adott válaszában. Fontos disztingválni a fellebbezési ellenkérelem, a csatlakozó fellebbezés és a fellebbezésre adott válasz között. Értelmezésünk szerint az előbbi kettő anyagi védekezést is tartalmaz (ellentmondás, ezt alátámasztó bizonyítékok), míg utóbbi csupán alaki védekezés (a fellebbezésben foglalt állítások tagadása).
A fegyelmi eljárások az Általános Rendeletek 163. cikk 163.1-12. bekezdésében szabályozott eljárások, amelyek jellegüket tekintve inkább a büntető-, mintsem a polgári eljárásokra hasonlítanak. A szabályozás értelmében az FEI diszkrecionális jogkörében eldöntheti, indít-e fegyelmi eljárást olyan személy ellen, aki állítólagosan megsérti a szabályzatait és rendeleteit vagy a 164. cikk 164.12. bekezdésében felsorolt szabálysértést követ el.
Általános alapelv, hogy minden olyan fegyelmi ügyben, amely nem kisebb súlyú szabálysértéssel kapcsolatos, az FEI "keresetet" indít a Törvényszék előtt annak belső szabályzatának megfelelően. A szabálysértések súlyát a kiszabandó szankciók súlyával határozzák meg. Akkor tekintendő egy szabálysértés kisebb súlyúnak, ha megfelelő büntetés érte az alábbiak valamelyike: hivatalos figyelmeztetés, 2000 svájci frank értéket meg nem haladó pénzbüntetés, ideiglenes felfüggesztés, három hónapot meg nem haladó felfüggesztés, a tisztségviselő lefokozása vagy elmozdítása egy meghatározott eseményről (az FEI tisztviselők vezetőjével és a megfelelő FEI fegyelmi igazgatóval folytatott konzultációt követően), vagy pedig a fent felsoroltak bármilyen kombinációja.
Az adminisztratív fegyelmi eljárás a kisebb súlyú szabálysértésekre vonatkozó különleges eljárási szabályok összessége. Ha egy személyt megvádolnak kisebb súlyú fegyelmi szabálysértéssel, az FEI értesíti ezt a személyt egy "kisebb súlyú vétségről szóló értesítés" című iratban, amelynek tartalmaznia kell minden lényeges részletet az állítólagos szabálysértésről, az FEI által alkalmazni javasolt kisebb súlyú szankciókat, valamint az érdemi védekezés módjára vonatkozó információkat.
A megvádolt személy elismerheti a szabálysértés elkövetését és elfogadhatja a javasolt kisebb súlyú szankciókat, vagy ellentmondhat a vádaknak és indítványozhatja, hogy az ügy adminisztratív fegyelmi eljárásban legyen elbírálva. Ezt a szándékát írásban meg kell erősítenie az FEI jogi hivatala felé nem később, mint főszabály szerint a kisebb súlyú vétségről szóló értesítés kézhezvételétől számított 14 nap, de az FEI ezt a határidőt meghosszabbíthatja.
A fent meghatározottak ellenére a megvádolt személy nem köteles adminisztratív eljárásban részt venni, dönthet úgy, hogy ügyét más fórumon akarja tárgyaltatni. Ha kifejezett nyilatkozata az adminisztratív fegyelmi eljárásba való beleegyezésről elmarad, a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel az ügy elbírálására. Ennek hátulütője, hogy a Törvényszék előtt tárgyalt ügyek az Általános Rendeletek értelmében nem kezelhetők kisebb súlyú szabálysértésként, így a megalapozottnak talált vádak esetén súlyosabb büntetéseket szabhat ki, mint a fent meghatározott kisebb súlyú szankciók.
- 14/15 -
Ha valaki úgy dönt, hogy ügyét az adminisztratív fegyelmi eljárás keretében kívánja elbíráltatni, az FEI határozatának meghozatalát megelőzően biztosítani kell számára a meghallgatáshoz való jogot, akár videokonferencia vagy telekonferencia útján vagy írásbeli beadvány formájában. Miután a megvádolt személy élt a meghallgatáshoz való jogával (vagy lemondott erről a jogáról), írásban értesítik az FEI által hozott határozatról, amelyet az FEI jogi osztályán keresztül eljáró FEI-központ hoz meg.
Az adminisztratív fegyelmi eljárásban hozott határozat ellen a 165. cikk 165.2. bekezdés rendelkezései szerint lehet fellebbezni a Törvényszékhez. Az ezzel kapcsolatos fellebbezési eljárásban, ha az FEI eredeti határozatát helyben hagyják és a fellebbezést elutasítják, a Törvényszék a kisebb súlyú szankciók listájában előírtaknál súlyosabb büntetéseket szab ki.
Sürgős esetekben az FEI azonnali ideiglenes felfüggesztést is kiszabhat a kisebb súlyú vétségekről szóló értesítésen keresztül vagy a keresetlevélben a követeléses eljárás során küldött értesítő levél útján. Az ideiglenes felfüggesztés addig marad érvényben, amíg az FEI központja vagy Törvényszéke - az esettől függően - ki nem adja határozatát vagy amíg az ideiglenes felfüggesztést a 163.12. bekezdéssel összhangban fel nem oldják. Ha megtörtént az azonnali ideiglenes felfüggesztés kiszabása, annak alanya kérelmezheti a Törvényszéktől a szankció feloldását.
Az Általános Rendeletek 164. cikk 164.1. bekezdése a jogi nyelvezetben bevett fordulatokat alkalmaz a szankciók kiszabásának elveire vonatkozóan. Kiemeli, hogy a mértéket a 164. cikk 164.13. bekezdésében meghatározott iránymutatásoknak és az eset körülményeinek megfelelően kell meghatározni. Az alábbiakban a 164. cikk 164.2-10. bekezdésében megfogalmazott magyarázó rendelkezéseket mutatjuk be, továbbá kitérünk a fent említett iránymutatásokra is.
A szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetés a nem szándékosan, jelentős következmények nélkül elkövetett kisebb jogsértések esetében megfelelő. Figyelmeztetést a versenybírói testület elnöke, a vezető kísérő vagy a technikai küldött szabhat ki a verseny időtartama alatt. A Törvényszék, az FEI központja vagy bármely más kompetens szerv is bármikor kiadhat figyelmeztetést. A szabályzat értelmében díjlovaglás szakágban egy speciális szankció, a jegyzőkönyvezett figyelmeztetés szabható ki bizonyos szabálysértések esetében. Van azonban egy időbeli korlát: ha két éven belül ugyanaz a személy három figyelmeztetést kap, az két hónapos automatikus felfüggesztést von maga után, amelyet az FEI főtitkára szab ki.
A sárga figyelmeztető lap a figyelmeztetést követő szankció. Kiszabására a versenybíróság elnöke, a vezető kísérő vagy a technikai küldött jogosult az adott rendezvény időtartama alatt. Kiszabására okot adó szabálysértés a lovak bántalmazása, a szankcionált személy vagy kísérete valamelyik tagjának helytelen viselkedése, a sportra vonatkozó szabályok vagy a fejvédő viseléséről szóló szabályok be nem tartása lehet. Bár a szankciók súlyosságát tekintve ez még mindig enyhének tekinthető, fontos ezek pontos kézbesítése, amely főszabály szerint történhet személyesen a versenyen, vagy ha ez észszerű erőfeszítéssel nem kivitelezhető, akkor a rendezvény végétől számított 14 napon belül írásbeli értesítéssel. Ez a szabály azért lényeges, mert az első sárga figyelmeztető lap kézbesítésétől számított egy éven belüli újabb sárga figyelmeztető lap az FEI főtitkára általi két hónapos felfüggesztést von maga után. További lényeges szabály, hogy ez a szankció nem feltétlenül önálló, kiszabható más büntetés mellett is kiegészítő jelleggel.
A távlovas szakágban a versenybírói testület elnöke, a vezető kísérő vagy a technikai küldött helytelen magatartásért "helytelen magatartásért járó kártyát" adhat ki egy sportolónak vagy edzőnek. Ez a szankció száz büntetőpontot, kizárást és két hónapos eltiltást von maga után.
Az anyagi következményekkel közvetlenül nem járó és abszolút értékben kisebb vagy közepes súlyú szankciók után ismertetjük a pénzbüntetés intézményét. Ezt különösen olyan esetekben indokolt kiszabni, amikor a szabálysértő gondatlanul cselekedett. A jogrendszer alapján kiszabott pénzbírság az FEI-t illeti meg, nem a szervezőbizottságnak vagy bármely más szervnek, hanem a felszólítás kézhezvételekor az FEI-nek kell megfizetni az összeget. Ha a pénzbüntetés alanya személy, az FEI diszkrecionális jogkörében eldöntheti, hogy az erről szóló számlát annak a nemzeti lovasszövetségnek állítja ki, amely alá a személy tartozik, vagy közvetlenül az egyénnek szólóan. Az előbbi esetben az adott lovasszövetség felelőssége intézkedni a pénzösszeg megfizetése iránt. A fizetési határidő 30 nap, eredménytelen eltelte esetén automatikus felfüggesztést von maga után, tartama a pénzösszeg megfizetéséig terjed. További súlyosító körülmény a kiszabástól számított 90 napon belüli teljesítéselmaradás, ebben az esetben késedelmi kamatot számítanak fel, amelynek éves mértéke 10%. Előfordulhat téves teljesítés is, a vonatkozó rendelkezés [164. cikk 164.5. bekezdés (d) pont] értelmében ilyen a szervezőbizottság vagy más személy részére történő kifizetés, ebben az esetben az összeget az FEI részére át kell utalni.
A legsúlyosabb szankciók egyike a kizárás. Ez akkor lehet indokolt, ha a szabálysértés körülményei azonnali intézkedést igényelnek, vagy ha az FEI Statútumai, az Általános Rendeletek vagy a sportra vonatkozó egyéb szabályok előírják. A versenyből való kizárás következménye, hogy alanyát (legyen az sportoló vagy ló) törlik az eredménylistáról, továbbá az elnyert pénzdíj elvesztését is magában foglalja. Ettől eggyel súlyosabb büntetés a rendezvényről való kizárás, amelynek következtében az itt tartott versenyszámok további részében egyáltalán nem vehet részt a sportoló vagy a lova, továbbá az adott rendezvény korábbi versenyein elnyert pénzdíjak elvesztését is jelenti, amennyiben ez kifejezett előírás a Statútumokban, az Általános Rendeletekben vagy a sportra vonatkozó szabályokban. Emellett fontos kitétel, hogy visszamenőleg is alkalmazható, továbbá lovakra akkor is érvényes a szankció, ha kiszabása előtt tulajdonosváltás történt.
- 15/16 -
A legsúlyosabb szankciók közül a második a felfüggesztés. Alanya nem vehet részt az FEI vagy a nemzeti lovasszövetségek bármelyikének a joghatósága alá tartozó eseményen, valamint az ezekkel kapcsolatos kiegészítő tevékenységekben (például tanfolyamokon) sem. Ebben benne foglaltatik a nézőként való részvétel is. Két fajtája az ideiglenes és a végleges felfüggesztés, kiszabásuk feltételeit a Törvényszék, az FEI központja vagy a főtitkár írja elő, továbbá figyelembe kell venni az eset körülményeit. A korábbiakban ismertetett szabályoknak megfelelően bizonyos szabálysértések automatikus felfüggesztést vonnak maguk után, ilyen például a pénzbüntetés határidőben történő meg nem fizetése. Főszabály szerint az erről szóló értesítés kézhezvételének időpontja a felfüggesztés kezdő időpontja, azonban ha a szankciót alkalmazó személy vagy szervezet máshogy dönt, ez elhalasztható.
Az Általános Rendeletek 164. cikk 164.7. bekezdés (e) pontja a büntetés be nem tartásának szankcióit szabályozza. Ha a felfüggesztés alanya megszegi a részvételi tilalmat, elért eredményeit kizárják és törlik, emellett eredeti felfüggesztésének végső időpontját kitolják az eredeti felfüggesztéssel megegyező időtartammal (ez módosítható a személy vétkessége mértékének figyelembevételével). A Törvényszék jogosult elbírálni a tilalom megsértésére vonatkozó minden vitás kérdést, döntése ellen pedig van lehetőség fellebbezni.
Ezek tehát az FEI megfelelő szervei által kiszabható szankciók részletszabályai. Fontos megjegyezni, hogy az Általános Rendeletek 164. cikk 164.12. bekezdése felhatalmazza az FEI-t további szabálysértések szankcionálására is, többek között ilyen a nemzeti vagy svájci jogban bűncselekményként meghatározott cselekmény, a helytelen magatartás, az FEI-t vagy a lovassportot lejárató magatartás.
A szankciók kiszabása szempontjából fontos a szabálysértés mértéke, amelyet a 164. cikk 164.13. bekezdésében meghatározott szempontok szerint kell eldönteni:
- A cselekmény vagy mulasztás tisztességtelen előnyt eredményezett-e az elkövető vagy egy sportoló számára.
- A cselekmény vagy mulasztás eredményezett-e lényeges hátrányt bármely más érintett személy vagy szervezet számára.
- A cselekmény vagy mulasztás magában foglalta-e a lovak bántalmazását.
- A cselekmény vagy mulasztás érintette-e a sportban részt vevő bármely személy méltóságát vagy feddhetetlenségét.
- A cselekmény vagy mulasztás magában foglalt-e csalást, erőszakot, visszaélést vagy hasonló bűncselekményt.
- A cselekmény vagy mulasztás szándékosnak minősült-e.
E szempontok mentén sorolható be egy cselekmény "alacsony", "közepes", "felső", vagy "maximális" szabálysértési kategóriába. A 164. cikk 164.14. bekezdése a kategóriákhoz egy táblázatban különböző mértékű szankciót rendel.
A szankciók típusainak ismertetése után fontos tárgyalni a döntések hatálybalépésének idejét, erre vonatkozó szabályozás az Általános Rendeletek 165. cikkében található. Ennek értelmében bármely határozat az érintett fél vagy felek szóbeli vagy írásbeli értesítésének időpontjától hatályos. Ha az adott körülmények között nem lehetséges az ilyen értesítés, a határozat meghozatalára jogosult szerv vagy személy által meghatározott időpontban hatályosul a döntés.
Csakúgy, mint a magyar szabályozás, az FEI Általános Rendeletek is foglalkozik a címben foglalt kötelezettségekről a 166. cikkben. A 166.1. bekezdés meghatározza a tisztségviselők által a rendezvény befejezésekor küldendő jelentési kötelezettséget. Ez olyan beszámolókat jelent, amelyeket az illetékes szakbizottságnak kell megküldeni, belefoglalva a rendezvényen történt összes eseményt, beleértve az óvásra okot adó kérdéseket is. Az állatorvosi beszámolókat az állatorvosi bizottságnak kell megküldeni.
E kötelezettség teljesítésének elmaradása esetén a 166. cikk 166.2. bekezdése szankcióit alkalmazhatja az FEI. Ha a tisztviselő megfelelő indok nélkül elmulasztotta a beszámoló megküldését, előbb figyelmeztetést kap, majd a jelentés pótlásáig felfüggesztik. Ehelyett az FEI alkalmazhat olyan szankciót is, amelyet megfelelőnek ítél az eset orvoslására.
Az óvások feljegyzése a 166. cikk 166.3. bekezdése értelmében a külföldi bíró (díjlovas verseny esetében a technikai küldött) kötelezettsége. Az FEI-nek küldött jelentésében fel kell tüntetnie a versenybírósághoz beérkezett jelentéseket és óvásokat, valamint az e testületek által hozott határozatokat és kiszabott szankciókat.
A 166. cikk 166.4. bekezdése a következő kötelezettségeket telepíti az FEI központjára:
- rögzítenie kell a sárga figyelmeztető kártyák kézbesítését és ki kell küldenie az ehhez kapcsolódó felfüggesztésről szóló értesítéseket,
- rögzítenie kell a Törvényszék eljárásait és a választottbíróság határozatait,
- értesítenie kell az érintett feleket a szervek határozatairól, beleértve a hatálybalépés időpontját is,
- minden olyan határozatot közzé kell tennie, amelyről úgy véli, hogy közzétételt igényel vagy amelyet kötelező közzétenni,
- fel kell dolgoznia a versenybírók jelentéseit.
Az alábbiakban az Általános Rendeletek 167. cikkének az értelmezési alapelvekre, az alkalmazandó jogra, továbbá az alkalmazandó vitarendezési eljárásokra vonatkozó rendelkezéseit tárgyaljuk. A 167.1. bekezdés szerint a rendelkezéseket független és önálló szabályösszességként kell értelmezni a világ minden táján,
- 16/17 -
ugyanis ezek a nemzetközi versenyeken való részvétel alapvető feltételeit szabályozzák. Ezt a funkciót nem tudnák betölteni, ha a nemzeti sportra vonatkozó szabályok értelmezési alapelvein keresztül történne az interpretációjuk.
Az Általános Rendeletekre és az abból eredő vagy azzal kapcsolatos bármely jogvitára (beleértve a szerződésen kívüli kötelezettségekkel kapcsolatos bármely jogvitát vagy követelést) a 167.2. bekezdés értelmében a svájci jog alkalmazandó és a svájci jog szerint kell értelmezni. A 167.3. bekezdése szerint a hivatkozott szabályzattal kapcsolatban felmerülő vitákat vagy követeléseket, valamint a szerződésen kívüli vitákat és egyéb kérdéseket a Statútumokban vagy az FEI szabályzatában meghatározott vitarendezési eljárási szabályok alapján kell rendezni.
A Statútumok vonatkozó rendelkezései, valamint az Általános Rendeletek jogi rendszerre vonatkozó részei gyakorlati értelemben azonos tárgyköröket szabályoznak. A különbséget a szabályozási szintekben leljük. Az előbbi az intézmények és jogvitarendezési fórumok alapjait fekteti le, valamint általánosan felruházza azokat a "hatalommal", hogy eljárjanak bizonyos jogvitákban, míg az utóbbi a részletszabályokat tartalmazza.
Tanulmányunk első felében a szabályrendszer bemutatását követően arra jutottunk, hogy a lovas sportélet központilag irányított, összetett és átlátható szabályozás alapján működik. A nemzetközi rendelkezések tárgyalását követően ezt annyival kell kiegészítenünk, hogy kiemeljük a hasonlóságot a nemzeti és a nemzetközi szabályzat között. A nemzetközi szabályok tanulmányozása alapján megerősíthető az a következtetés, hogy az FEI irányító szereppel bír a nemzeti lovasszövetségek fölött, központi, "legfelső" irányító szervként működik. A nemzetközi és nemzeti rendelkezések közötti hasonlóság abból ered tehát, hogy a Magyar Lovassport Szövetség az FEI szabályzataival való harmonizáció érdekében magáévá tette a legtöbb rendelkezést. Ezzel biztosítottnak látjuk a lovas sportélet jogvitarendezési eljárásainak központi irányítását és átláthatóságát, ami az alkalmazásának és működésének szempontjából kifejezetten előnyös. ■
JEGYZETEK
[1] Varga István: A választottbírósági eljárásjog megújulása. Új törvény, új szabályzat. Eljárásjogi Szemle 2018/1., 9.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző elnökségi tag (Nemzetközi Lovas Szövetség).
[2] A szerző hallgató, demonstrátor (Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar).
Visszaugrás
