Társasági jogunk revíziója során és az új, jelenleg hatályos 2006. évi IV. törvény megalkotását követően is újra meg újra felmerült az a kérdés, hogy vajon szükség van-e a korlátolt felelősségű társaságok szabályozásában a 3 000 000 Ft összegű törzstőke-minimumra avagy a korábbi szemlélet megérett arra, hogy szakítsunk vele és a korábbi tőkeminimumot jelképes szintre lehet-e csökkenteni. A törvényalkotási vitában az "avantgarde" koncepció végül alulmaradt a "fontolva haladókkal" szemben. A hivatalos álláspont szerint ugyanis, ahogy azt Sárközy professzor több cikkében is kifejti ("Az új Gt. közös rendelkezéseiről" - Gazdaság és Jog, 2005/3., illetve "A harmadik Gt. a fontolva haladás törvénye", 2006/6-7.) a 2006. évi IV. törvény csak formai értelemben tekinthető új társasági törvénynek, valójában a reform, amit megtestesít, nem több, mint egy novelláris változtatás, tartalmilag tehát novellának minősíthetjük. E koncepció jegyében nem változott a hatályos törvényben a tőkelimit. Olyannyira lekerült ez a kérdés a napirendről, hogy egyes, a témát közvetlenül érintő publikációk még csak fel sem vetik vagy meg sem említik, hogy volt egy, igaz, kisebbségi és nem támogatott törekvés a kft. törzstőke minimumának megreformálására. Ennek ellenére, néhány hónappal az új társasági törvény hatályba lépését követően újfent napirendre került a törzstőke kötelező minimumát kikötő norma radikális csökkentése, gyakorlatilag elhagyása. Ez a törekvés olyannyira megerősödött, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapján egy ideig olvasható volt egy törvényjavaslat-tervezet (2006. évi … törvény egyes gazdasági társaságokról szóló törvények módosításáról. Lásd: www.im.gov.hu/download/tervezet0721.doc/tervezet0721.doc. A letöltés ideje: 2006. október 11.) amely radikálisan szakított volna a kft. törzstőkéjének minimumára vonatkozó korábbi szabályozással. E tervezetben megjelenő álláspont azonban nem tekinthető hivatalos törvényhozói koncepciónak, és így azt el is vetették. Jelenleg már nem szerepel az "ezer forintos kft." a minisztérium célkitűzései között. A társasági törvényt előreláthatólag 2009-ig nem fogják megváltoztatni, így - amennyiben hihetünk a "jól értesülteknek" - addig a törzstőkelimit csökkentésének kérdése nem napi problémaként fog jelentkezni, amely periódust értékelhetünk a törzstőke-követelményekre vonatkozó javaslat és koncepció kiérlelésének és átgondolásának időszakaként is. Jelen tanulmány ehhez törekszik szerény adalékot nyújtani.
Ahhoz, hogy megítélhessük, hogy helyes-e megbolygatni a korábbi társasági törvények által (és más államok joga által is, ám nem általánosan) követett rendet, amely a korlátolt felelősségű társaság jegyzett tőkéje minimumának előírását tartja üdvösnek, válasszuk kiindulópontnak a jegyzett tőke szokványos fogalmát. Eszerint jegyzett tőke az, amelyet az alapítók a társaság alapításakor a társaság rendelkezésére bocsátanak és amelynek erejéig - tegyük hozzá: korlátolt tagi felelősség mellett - a tagokat felelősség terheli. A jegyzett tőke jelentőségét a jogalkotó rendszerint abban látja, hogy a korlátolt tagi felelősség mellett működő társaság esetén legalább az előírt mértékű társasági vagyon álljon a hitelezői igények kielégítésére, ha már egyszer a taggal szemben nem lehet igényt érvényesíteni. Ebből fakad a törzstőke minimumának törvényi megszabása, annak megkövetelése, illetve az, hogy e vagyont a tagok ténylegesen szolgáltassák, vagy hogy a társaság működése során a társaság jegyzett tőkéje ne szivároghasson át a tagok magánvagyonába stb.
Fentiekből egy rendkívül egyszerű következtetés lenne levonható, nevezetesen az, hogy minél nagyobb összeget követel meg a jogalkotó kötelező jegyzett tőke minimumként, annál nagyobb a hitelezők biztonsága, hiszen annál nagyobb összeg erejéig áll majd helyt a magánvagyonával egyébként nem felelős tag a társasági tartozásokért. Másként fogalmazva a törzstőke minimum a korlátozott tagi felelősség megváltási ára, hiszen a korlátolt felelősségű társaságban a tagok a társasági tartozásokért nem felelnek, cserében viszont kötelesek a törvény szabta jegyzett tőke minimumot szolgáltatni. Ezt a gondolatot az a hit vezérli, ahogy azt Kisfaludi András is leszögezi (lásd: A magyar társasági jog, 1996, Budapest), hogy feltételezzük, hogy ez a minimális tőke egyúttal bizonyos garanciát is jelent a hitelezőknek. Ezzel az összefüggéssel szemben azonban - amelyet nyugodtan nevezhetünk a törzstőke minimummal kapcsolatos dogmának is - komoly kétségeket fogalmazhatunk meg. Biztos, hogy a nagyobb törzstőke egyúttal nagyobb hitelezői biztonságot jelent és így a hitelezővédelmet kiválóan szolgálja? A kérdés jelentőségét nehezen lehet túlértékelni. A Gt. preambulumában kifejezetten megtalálható a hitelezővédelem, mint a törvény egyik célja abban a formában, miszerint a törvény "ne sértse a hitelezők méltányos érdekeit", sőt, régi magánjogunk szerint, Fehérváry Jenő: A magyar kereskedelmi jog rendszere (Budapest, 1941.) című művére hivatkozással is a hitelezővédelem "a legfőbb problémája és egyben próbaköve minden társaság jogi szabályozásának".
Természetesen a primer válasz erre az egyszerű dilemmára nem lehet más, mint egyszerű: igen. Amennyiben nagyobb a törzstőke, nagyobb a hitelezők védettsége is. A kérdés azonban ennél legalább két vetületből összetettebb. Vajon társasági jogunk szabályai képesek szavatolni azt, hogy a jegyzett tőke egyúttal valódi és állandóan rendelkezésre álló, mondhatni óvadékként szolgáló tőkeállomány legyen? Vajon a hitelezők védelmének valóban az a legfőbb záloga, hogy mekkora a társaság jegyzett tőkéje?
Az első kérdésre a válaszunk egyértelmű nem, azzal a kitétellel, hogy nem is szükséges, sőt nem is kívánatos, hovatovább egyenesen kártékony volna, ha a társasági jog szabályai a törzstőkét óvadékká változtatnák. A gazdasági racionalitás teljességgel ellentmond ennek, hiszen a törzstőke is a társasági vagyon része és ennek megfelelően jogos elvárás a társasági joggal szemben, ha lehetővé teszi, hogy a jegyzett tőke tárgya ténylegesen felhasználható legyen és így annak csak az értéke legyen biztosítva. A második kérdésre pedig szintén nemmel kell felelnünk, hiszen a hitelezővédelem rendszere jóval komplexebb annál, hogy a jegyzett tőke minimumát túlmisztifikálnánk. A tőkevédelmi szabályok nem nyújthatnak garanciát arra, hogy a társaság eredményes gazdálkodó tevékenységet folytasson. A tőkével szemben támasztott követelmények nem védenek az üzleti kockázat ellen és nem helyettesíthetik a gazdasági racionalitást sem. Amennyiben egy vállalkozás veszteségesen működik és elveszti a vagyonát, akkor a hitelező számára lényegében közömbös, hogy mekkora volt a jegyzett tőke összege. Ami pedig különösen hangsúlyozandó, hogy akármennyire is kívánatos a hitelezővédelem hatékony megvalósítása a társasági jogban, e kérdés megnyugtatóbban, sőt, hatékonyabban rendezhető egyéb, társasági jogon kívüli eszközökkel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
