A közép-európai alkotmánybíróságokkal foglalkozó kutatók számára nélkülözhetetlen a Sólyom László és Georg Brunner szerkesztésében ez év júliusában Constitutional Judiciary in a New Democracy: The Hungarian Constitutional Court címmel angol nyelven megjelent kötet. Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke és Georg Brunner, a kölni egyetem professzora ugyanis kommentárral adta közre a magyar alkotmánybíráskodás első, meghatározó évei általuk legjelentősebbnek ítélt huszonhét döntését. Már önmagában e határozatok angol nyelvre való lefordítása és azok közzététele dicséretes, a kötetet azonban kétségtelenül a szerkesztők által jegyzett két tanulmány teszi még jelentősebbé és értékesebbé.
A magyar Alkotmánybíróság az 1989-es kerekasztal-tárgyalások eredményeképp jött létre, ahol a résztvevők egy független és hatékonyan működő alkotmánybíráskodás megteremtésén fáradoztak. Mivel úgy gondolták, hogy a rendes bírósági rendszer, amely akkoriban szorosan összefonódott a kommunista rezsimmel, nem lenne alkalmas e feladat ellátására, új intézmény megteremtésére volt szükség, amelynek célja az akkoriban módosított demokratikus Alkotmány védelme lett. Az ellenzék, és így Sólyom László számára is a mintát a német Szövetségi Alkotmánybíróság jelentette. Ennek hatáskörét és működését figyelembe véve sürgette ugyanis egy új intézmény, a magyar Alkotmánybíróság létrehozását. A megállapodás megszületett, Sólyomék javaslata győzedelmeskedett.
Az Alkotmánybíróság első öt bíráját hamarosan ki is jelölték, és így a bíróság 1990-ben megkezdhette működését. A testületet azonban az indítványozók már a kezdetekkor elárasztották panaszaikkal, az actio popularis révén ugyanis bárki kérhette valamely jogszabály alkotmányossági felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságtól, anélkül, hogy az ügyben érintettségét vagy érdekeltségét igazolta volna. A vizsgálat sem valamely konkrét ügy eldöntésére vállalkozott, a testület ugyanis absztrakt alkotmányossági kontrollt végzett. Az alkotmánybírósági eljárás megindításához elegendő volt, ha a köztársaság elnöke, egy parlamenti képviselő vagy bármely magánszemély írásban kérte valamely jogi norma alkotmányossági vizsgálatát. Ez, írja Georg Brunner az Alkotmánybíróság eljárását és a testület működését vizsgáló tanulmányában, lehetővé tette a bíróság számára, hogy szinte az egész jogrendszer alkotmányossági vizsgálatát elvégezhesse, és hogy irányt mutasson az alakuló magyar alkotmányos demokrácia számára.
A bíróság munkatempója és teherbírása lélegzetelállító volt. Olyan összetett és gyors egymásutánban érkező alkotmányos problémákkal szembesült a testület már működésének kezdetén, amely problémák érlelése és alapos megfontolása az amerikai vagy európai jogrendszerekben is éveket vesz igénybe, ráadásul ez utóbbi jogrendszerek többlépcsős jogorvoslati fórumot biztosítanak a nehéz esetek alapos bírói mérlegelésére. Itt azonban tapasztalatok nélküli bírói fórum szembesült az alkotmányos problémák sokaságával. Az angol nyelven most először megjelent huszonhét döntés bepillantást enged az első magyar Alkotmánybíróság műhelyébe, Sólyom László tanulmánya pedig belülről engedi láttatni azokat az összefüggéseket és politikai körülményeket, amelyek közepette folyt a döntéshozatal.
Nem meglepő, hogy a bíróság működése első néhány évében meghatározóan emberi jogi kérdésekkel és a rendszerváltás kapcsán felmerülő problémákkal szembesült. Talán ennek is köszönhető az a rendszerezettség és következetesség, ami a magyar alkotmánybíráskodást jellemezte. A jogok hierarchikus rendjének kialakítása lehetővé tette, hogy a koherens rendszerben minden jognak legyen meg a tartalma és súlya, és ez alapján az érdekek és jogok mérlegelését igénylő nehéz esetek megoldhatóvá váltak. Az egyén élethez és emberi méltósághoz való jogának dichotómiája lett e rendszer leglelke. Erre az alapra épülnek a bíróságnak a terhesség megszakításáról, a halálbüntetésről és az egészséges környezetről szóló döntései. De ebben gyökereznek a lelkiismereti és vallásszabadság, a szólás- és az információszabadság, valamint a magánélet védelmével kapcsolatos alkotmánybírósági határozatok is.
Fontos kérdéseket tárgyalt a testület a tulajdonjog terén is: döntött a kisajátítás, a kárpótlás, a társadalombiztosítás és a szociális biztonság minimumkövetelményeiről. Ezen határozatok e kötetben mind helyet kaptak, és a nyugati világ alkotmányjoggal foglalkozó kutatói is meríthetnek az azokban foglaltakból.
Az alkotmánybírósági ügyek másik nagy részét az átmenet során felmerülő nagy politikai kérdések al-
- 143/144 -
kották: milyen alapon juttathatóak vissza az előző rendszer által államosított javak azok korábbi tulajdonosainak, hogyan kárpótolhatóak azok, akiknek az eredetileg tulajdonukban lévő dolguk már nem adható vissza. A kötet két, e tárgyban született határozat összefoglalóját is tartalmazza, amelyek meghozatala, tekintettel a változó gazdasági és szociális körülményekre és a probléma politikailag összetett voltára, nem volt egyszerű feladat.
Megtalálhatóak a kötetben azok a határozatok is, amelyek az előző rendszerben elkövetett bűncselekményeknek az új, jogállami rendszer általi büntethetősége kérdéskörét érintik. Sólyom szerint a kérdés megválaszolására kétféle megoldás is kínálkozik: "az értéksemleges, formális, amely az eljárási garanciákat, a jogfolytonosságot és a jogbiztonságot hangsúlyozza, illetve a valódi, tartalmi igazságszolgáltatást szorgalmazó megközelítés, amely bizonyos körülmények között kivételeket enged az eljárási garanciák érvényesítése alól és a korábbi rendszer jogával való teljes szakítást hangsúlyozza." (38. o.) A magyar Alkotmánybíróság a formális megközelítést alkalmazta, amiért sok bírálat érte azok részéről, akik szerették volna a volt kommunista vezetőket mielőbb a vádlottak padján látni. A bíróság azonban azt kívánta biztosítani, hogy senkit ne lehessen olyan tettért bíróság elé állítani, amely az elkövetése időpontjában nem minősült bűncselekménynek.
Nagy kihívást jelentett az újonnan alakult alkotmányvédő testület számára, amikor működése kezdetén döntenie kellett a legfőbb állami szervek egymás közötti alkotmányos viszonyairól. E körben született határozat az elnöki hatáskör, a bírói függetlenség, a népszavazás és a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata témakörében. Valamivel később a bíróság hozzálátott a gazdasági és szociális jogok természetének vizsgálatához is. Ezen a területen néha úgy tűnt, hogy a magyar Alkotmánybíróság, más alkotmánybírósághoz hasonlóan irányt tévesztett, a bírák ugyanis különbözőképpen vélekedtek e jogok alkotmányos tartalmáról. Mégis, a magyar Alkotmánybíróság szociális jogok szerepéről vallott felfogása mintául szolgálhat más országok bírái és jogászai számára is.
A kötetben foglalt határozatok és a kommentárok bepillantást engednek az alkotmányértelmezés, a jogösszehasonlítás birodalmába, és láttatni engedik a bírói aktivizmus pontos helyét, valamint az alkotmányos elveknek és értékeknek a nehéz esetek eldöntésekor betöltött szerepét. Sajnos az utóbbi időben egyre több olyan kritika látott napvilágot, amely a bírói aktivizmussal szemben foglalt állást, és amely annak antidemokratikus voltára hívta fel a figyelmet. Sólyom László azonban meggyőzi az olvasót arról, hogy a magyar rendszerváltozás körülményeit figyelembe véve a bíróság aktív szerepvállalása elkerülhetetlen volt, a kormányban, a parlamentben és a társadalomban meglévő antidemokratikus erőkkel szembeni ellensúlyt ugyanis a magyar Alkotmánybíróság jelentette.
A kötethez fűzött kritikai észrevételeim nem jelentősek. Véleményem szerint néhány fontos, a tanulmányokban tárgyalt döntés nem jelenik meg a kötetben, más határozatok viszont, bár helyet kaptak a könyvben, nem jelennek meg teljes terjedelmükben, egy-egy nagyobb jelentőségű különvélemény hiányzik a döntések végéről.
A két terjedelmes kommentár az első Alkotmánybíróság védőbeszédének tűnik azután, hogy a kormányzat és a sajtó néhány munkatársa sikeresen működött közre abban, hogy az alapító alkotmánybírák mindegyikét új, a kormányzati kritikát jobban megszívlelő alkotmánybíróra cserélje a parlament.
Mindent egybevetve, a magyar Alkotmánybíróság működését és munkáját bemutató most megjelent angol nyelvű kötet páratlan forrásmű, amely nélkülözhetetlen nemcsak a magyar Alkotmánybíróság, hanem az alkotmánybíráskodással foglalkozó minden jogász és politológus számára.
(Sólyom László és Georg Brunner (szerk): Constitutional Judiciary in a New Democracy: The Hungarian Constitutional Court. The University of Michigan Press, Ann Arbor, 2000. 510 oldal, 79.50 $) ■
JEGYZETEK
* Az írás eredetileg a Law and Politics Book Review 2000. augusztusi számában jelent meg.
Visszaugrás
