A felnövő generációk határozzák meg egy ország versenyképességét és fenntartható növekedését, ezért a családpolitika, illetve a különböző gyermeknevelést segítő ellátások meghatározó jelentőséggel bírnak. Magyarországon az elmúlt tíz évben a munkához kötött családtámogatások jelentősen felértékelődtek, a támogatások hangsúlya erőteljesen eltolódott a munkaviszonyhoz, munkabérhez kötött támogatások irányába. Megállapítható, hogy növekedett a termékenységi ráta, másrészt a szociális transzferek és adókedvezmények révén bővültek a családok anyagi lehetőségei. A COVID-19 vírus okozta társadalmi és gazdasági nehézségek ellenére sem került sor az ellátások megnyirbálására vagy megszüntetésére, éppen ellenkezőleg. A kormány válságkezelésének egyik fő pontját a családok még fokozottabb támogatása jelenti, új intézkedéseket jelentettek be a veszélyhelyzet alatt is (például a családi ellátások automatikus meghosszabbítása, hitelmoratórium, a csecsemőgondozási díj összegének 100 százalékra növelése, az otthonteremtési támogatás kiterjesztése). A cikk bemutatja a jelenleg elérhető kedvezményeket a foglalkoztatottak (biztosítottak) gyermeknevelését segítő ellátásokra koncentrálva.
1. Bevezetés
2. A családok és a gyermekvállalás alapjogi védelme
3. A családpolitika zászlóshajója, a családi típusú adózás
4. A családi élet és a munka világának összehangolása
4.1. Munkaerőpiaci helyzetkép
4.2. Pénzbeli gyermekgondozási ellátások
4.2.1. Csecsemőgondozási díj (csed)
4.2.2. Gyermekgondozási díj (gyed)
4.2.3. Örökbefogadói díj
4.3. Bölcsődei férőhelyek növelése
5. Otthonteremtés
6. Babaváró Támogatás
7. Nagycsaládosok személygépkocsi-szerzési támogatása
8. Európai uniós kitekintés
9. Zárszó
Magyarország népességszáma 1920 óta - a II. világháború utolsó évét kivéve - folyamatosan növekedett 1980-ig, azonban 1981 óta erőteljesen csökkenő tendenciát figyelhetünk meg. Az 1981-ben regisztrált legmagasabb 10,7 millió fős lakosságszám 2010-re a lélektani határt jelentő 10 millió alá csökkent. A természetes fogyás folyamata jelentősen felgyorsult azáltal, hogy a kétezres évek amúgy is alacsony termékenységi rátája a gazdasági válság által súlyosan érintett Magyarországon a történelmi mélypontra csökkent. 2010-ben az uniós átlagtól (1,62) jelentősen elmaradó 1,25-ös érték a legalacsonyabb volt a tagállamok között. Magyarországot az uniós átlagot (9,6 százalék) jóval meghaladó munkanélküliségi (11,1 százalék), valamint alacsony, az uniós átlagtól 8 százalékponttal elmaradó foglalkoztatási mutatók (59,9 százalék) jellemezték. Utóbbiak jelentősége nem csupán gazdasági jellegű, mivel a bizonytalan munkaerőpiaci kilátások bizonyítottan jelentősen csökkentik a gyermekvállalási kedvet is.
Magyarországon a gazdasági válság éveinek (2008-2010) legnagyobb vesztesei a családok voltak. Az akkori kormány megnyirbálta a családtámogatásokat, eltörölték a családiadó-kedvezményt és az otthonteremtési támogatásokat, lerövidítették a fizetett gyermekgondozási időszakot. A családok nehéz helyzetbe kerültek, a gyermekvállalás helyett a mindennapi megélhetés biztosításával kellett foglalkozniuk, gyakran adósságcsapdába kényszerülve. Mélypontra került a gyermekvállalási kedvet mutató termékenységi ráta és a házasságkötések száma is. Mindez abban az időszakban történt, amikor az ún. Ratkó-unokák nagy létszámú korosztálya harmincas évei derekán még sok gyermeket vállalhatott volna, ezzel is mérsékelve a népességfogyást. Az elszalasztott lehetőséget az is mutatja, hogy akkoriban Európában Magyarországon volt a legnagyobb a különbség a tervezett és a ténylegesen megszülető gyermekek száma között. Miközben a magyarok átlagosan 2,3 gyermekben gondolkoztak, ennél pontosan eggyel kevesebb született meg.[1]
A 2010-ben hivatalba lépő új kormányzat átfogó társadalompolitikai célként fogalmazta meg a családpolitika erősítését és a foglalkoztatottak számának növelését. A magyar népesség csökkenésének megállítását célzó családpolitikai intervenciók tehát szoros szimbiózisban álltak (és állnak ma is) a lakosság gazdasági aktivitásának növelésére irányuló munkaerőpiaci politikákkal. A 2010-es paradigmaváltás
- 64/65 -
egyik legfőbb tézise, hogy a család, a gyermekvállalás nem jelenthet szegénységi kockázatot,[2] ami elsősorban a hosszú távú biztonságot jelentő munkajövedelemmel biztosítható, nem pedig a családoknak nyújtott segélyekkel. Emiatt a munkához kötött családtámogatások jelentősen felértékelődtek, a támogatások hangsúlya erőteljesen eltolódott a munkaviszonyhoz, munkabérhez kötött támogatások irányába.[3]
A folyamatosan bővülő magyar családpolitikai intézkedések rendszere a jelenleg Nyugat-Európában élő és munkát vállaló fiatalok esetében a Magyarországra való visszatérés döntését elősegítő érv lehet. A friss statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy 2019-ben immár többen tértek haza Magyarországra, mint ahányan külföldön vállaltak munkát,[4] miközben a visszatérők között jelentős arányban vannak a családalapító fiatalok is, akik egy biztonságos, családbarát országban szeretnék felnevelni a gyermekeiket.
A cikk bemutatja a magyar családpolitika főbb elemeit, különösen abból a szempontból, hogy a foglalkoztatottak milyen adókedvezményeket, ellátásokat, otthonteremtési lehetőségeket és egyéb kedvezményeket vehetnek igénybe. A cikk nem részletezi azokat a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) által biztosított, kifejezetten gyermekeket nevelő munkavállalókat érintő speciális szabályokat, mint amilyen a mindkét szülő által igénybe vehető gyermekek után járó éves pótszabadságok rendszere vagy a szüléshez, szoptatáshoz, gyermekgondozáshoz kapcsolódó munkaidő- és egyéb kedvezmények, mentességek köre. Alapvetésként szükséges kezelni, hogy - noha a gyermekvállalás és -nevelés magánügy, de egyúttal a legszemélyesebb közügy is, hiszen a felnövő generációk határozzák meg egy ország versenyképességét és a fenntartható növekedését, ezért a családpolitika meghatározó jelentőséggel bír.
Magyarország részben demográfiai megfontolásokból, részben társadalomfilozófiai és fenntarthatósági okokból a család, a nemzetet alkotó legkisebb közösség megerősítését tűzte zászlajára. Az ország 2011-ben újonnan elfogadott Alaptörvénye szerint "Magyarország védi a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi. (2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást. (3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza."[5]
Az Alaptörvényben nevesített sarkalatos törvény (Csv.tv.) amellett, hogy rögzítette a jelen cikkünk szempontjából különösen releváns feladatot, miszerint az "állam segíti a munkavállalás és a családi élet összeegyeztetését", a családok érdekeinek képviseletét széles körben releváns, össztársadalmi ügyként írta le: "[a] családok védelme és a családok jólétének erősítése az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a médiaszolgáltatók és a gazdasági élet szereplőinek egyaránt feladata. E célok megvalósítására a vallási közösségek is kiemelt figyelmet fordítanak".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
