A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) új jogintézményként vezette be a sérelemdíjat, a jogalkotó pedig a polgári jog és a munkajog kapcsolatát még szorosabbra fűzte akkor, amikor kimondta, hogy a munkaviszonyban is a Ptk. személyiségi jogokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.[1] A sérelemdíj szabályozási struktúrája a kezdeti időszakban sok esetben vakvágányra vitte a jogalkalmazókat, a jogintézmény több rendelkezésének értelmezése során is eltérő álláspontok alakultak ki, ilyen volt például az, hogy a személyiségi jogsértés megállapítását követően automatikusan történik-e a sérelemdíj megítélése, vagy az, hogy mekkora összegű sérelemdíj állapítható meg, valamint jogszerű-e a jelképes vagy az ún. bagatell összegű sérelemdíj.[2] A kezdeti jogértelmezési nehézségek után - a következetes ítélkezési gyakorlat alapján - ma már egyértelműen kijelenthető, hogy a jogellenesség (személyiségi jogsértés) önmagában nem alapozza meg a sérelemdíjra való jogosultságot, azonban még mindig van néhány kérdés, ami válaszra vár.
Kétrészes tanulmányom célja, hogy feltérképezze az elmúlt három év munkajogi ítélkezési gyakorlatát.[3] A vizsgált ügyek[4] mintegy fele az élet, a testi épség és az egészség megsértése miatt indult, ezért tanulmányom első részében kizárólag a leggazdagabb esetjogot felölelő személyiségi joggal foglalkozom. Dolgozatom másik felében tanulmányozom a személyiségi jogsértések egyéb eseteit: viszonylag nagy számban igényeltek a munkavállalók sérelemdíjat az emberi méltóság, a becsület és a jóhírnév megsértése okán, de találhatóak olyan ügyek is, amelyek tárgya a személyes szabadság, a magánélet, az egyenlő bánásmód vagy a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése, sőt, olykor a Ptk.-ban nem nevesített személyiségi jogok megsértése miatt is indítanak keresetet, különösen a teljes családban éléshez való jog és az üzleti titok megsértése miatt.
Tanulmányom mindkét része azonos struktúrát követ: először a személyiségi jogsértések szerint csoportosítva ismertetek néhány esetet a munkajogi bírói gyakorlatból a vizsgálat tárgyát képező ügyek közül. Ezt követően vizsgálom, hogy a bíróságok a különböző személyiségi jogsértések esetén milyen feltételek és szempontok alapján állapítják meg a sérelemdíjra való jogosultságot, végül összegzem, hogy a sérelemdíj mértékének meghatározása során milyen körülményekre voltak figyelemmel.
A felperes az alperes udvarán, munkavégzés közben megbotlott és elesett, melynek során a bal csuklóját eltörte. A munkahelyi baleseti sérülés következtében a felperes 6%-os rész-egészségkárosodást szenvedett, össz-szervezeti egészségkárosodása 11%-ra tehető.
A felperes keresetében 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest a balesettel összefüggésben.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 60 000 forint sérelemdíjat. Indokolásában kifejtette, hogy mivel a munkáltató feladata volt a munkavégzés biztonságos feltételeinek a biztosítása, azaz, hogy a munkavégzés közben a munkavállalót ne érje semmiféle baleset, ezért annak bekövetkeztéért teljes egészében felelősséggel tartozik. Az alperes megsértette a felperes testi épséghez fűződő személyiségi jogát. A bíróság a sérelemdíj nagyságának meghatározásakor figyelemmel volt egyrészt a sérelem jellegére, azaz, hogy a felperes bal csuklója tört el és arra, hogy az miképpen gyógyult. A felperes terhére értékelte azt a körülményt, hogy annak ellenére, miszerint a szakrendelésen többször is felhívták a figyelmét arra, hogy meg kell műteni a kezét, és ezt nem vette igénybe, bár megtehette volna, kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A sérülés folytán visszamaradt egészségkárosodást ezért a bíróság nem értékelte az alperes terhére, mivel az nem következett volna be a műtét esetén. A felperes maradandó egészségkárosodása a törés miatt egyébként is igen csekély mértékű volt. A bíróság ugyanakkor a baleset miatti fájdalmat és magát a törést a sérelemdíj mértékénél figyelembe vette.[5]
- 573/574 -
A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság meghallgatta a háziorvost, orvosszakértői véleményt szerzett be, amely szerint nagyobb a valószínűsége a botlásnak. Olyan körülmény, peradat, tényállítás sincs, amely alapján le lehetne vonni azt a következtetést, hogy a felperes személyében rejlő egészségügyi ok volt az elszenvedett baleset eredője. Így miután nem sikerült az alperesnek kimentenie magát, köteles a sérelemdíj megfizetésére.[6]
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, azonban a felülvizsgálati kérelem lényegében nem felelt meg az azzal szemben támasztott feltételeknek, az jogszabálysértés megállapításra nem adott módot, így a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.[7]
A segédmunkásként közszolgálati jogviszonyban álló felperes 50 éves korában munkabalesetet szenvedett, amikor közvetlenül az eligazító hely épülete előtti járdán megbotlott a kiálló járdaszegélyben és elesett. Ennek következtében bal válla és könyökízülete kificamodott, valamint darabos törést szenvedett el. A természetes, sorsszerű megbetegedések a baleset során elszenvedett bal váll- és könyök ficammal és darabos törésével együttesen értékelve a felperes életének és társadalmi életben való részvételének tartós és súlyos fokú elnehezülését hozták létre. Ezt 100%-os értéknek véve, annak mintegy 40%-át a munkahelyi balesetből származó egészségkárosodás, míg a fennmaradó 60%-át a természetes kóroki megbetegedések hozták létre.
A felperes keresetében testi épsége és egészsége megsértése miatt 2 500 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 500 000 Ft sérelemdíjat. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a baleset során a felperes testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi joga sérült. A károkozáskor 50 éves volt, és a hátralévő több évtizedes élettartam alatt a mozgásszervi korlátozottságával és annak következményeivel együtt kell élnie, ennek megfelelően kell kialakítani életvitelét, mivel állapotában javulás nem várható. A bíróság értékelte, hogy a munkahelyi baleset következtében a felperesnek 24%-os az üzemi baleseti egészségkárosodása, a munkahelyi baleset miatt élete és a társadalmi életben való részvétele tartósan elnehezült. Hangsúlyozandó, hogy a közepes fokú elnehezülést 60%-ban a természetes kórokú megbetegedések hozták létre, így a munkahelyi balesetből származó egészségkárosodás csak 40%. A bíróság a károsult életkörülményeit, konkrét sajátosságait értékelve a felperes által elszenvedett sérelemért 1 500 000 forint sérelemdíj megállapítását találta indokoltnak.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
