Az olasz öröklési jog kodifikálására 1865-ben került sor, az öröklési jog alapvető forrását jelentő Codice Civile II. könyve (1-4. cím, 456-768. cikk) a francia Code Napoléon átvételén nyugszik. Bár az olasz Polgári Törvénykönyvön a XIX. század óta lényeges módosításokat hajtottak végre,[1] a Code Napoléon rendszerét meghatározó alapelvek ma is tisztán kimutathatók. A Codice Civile-en kívül öröklési jog rendelkezések találhatók a személyek jogállásáról szóló 1939. évi 1238. törvényben [Ordinamento dello stato civile 1939. 07. 09. (RD Nr. 1238)], valamint a közjegyzőkről szóló 1913. évi 89. törvényben (1913.02.16.).
Az olasz öröklési jog az egyetemes öröklés (universalis successio) alapelvén, a törvényes és a végintézkedésen alapuló öröklés egyenértékűségén, a közös végintézkedés és az Öröklési szerződés tilalmán, valamint a dologi hagyomány (vindikationslegat) intézményén nyugszik.[2] A tanulmány elején fontosnak tartom annak rögzítését, hogy Olaszországban nem beszélhetünk az osztrák vagy a magyar joggal párhuzamba állítható, ezen jogrendszerek által széleskörűen szabályozott öröklési eljárás intézményéről. Az olasz öröklési jogban nem létezik az öröklési eljárás fogalma, magának az öröklés fogalmának és jogrendszerben betöltött szerepének a germán jogcsaládhoz sorolható országok öröklési rendszerétől nagymértékben különböző jelentősége van, melyben az in rem jogok szabályozásának túlsúlya mutatható ki. Az öröklési eljárás intézményének hiányára tekintettel az öröklés eljárásjogi aspektusait szabályozó önálló jogforrás az olasz jogban nincs, eljárásjogi rendelkezések találhatók a Codice Civile-ben. A hagyaték bírósági úton történő felosztását a Codice di procedura (1940. 10. 28. Nr. 1443) 747-791. cikkei szabályozzák. Ezen felül eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz a Disposizioni per l'attuazione del Codice Civile (1942. 03. 30. Nr. 318.).
Az igen erős dologi jogi szabályozás folytán az öröklés lényegében haláleset folytán történő tulajdonszerzés, melyet három öröklési jogi fogalom köré koncentrálódik.
- 5/6 -
A tanulmány célja a haláleset folytán történő tulajdonszerzés rendezőelveinek feltárása, mely a hagyaték felosztására irányuló eljárás, az örökség megszerzésében közreműködő hatóságok (közhatalmi jogosítványokkal felruházott személyek), valamint a tulajdonszerzésben központi szerepet betöltő okiratok bemutatásán alapul
Az olasz jogban nem érvényesül az ipso iure öröklés elve, a törvényes vagy végintézkedésen alapuló örökösök a halál pillanatában a hagyatékot nem szerzik meg. Amikor az olasz jog az örökösök fogalmát használja, azon azok a törvényes vagy végrendeleten alapuló személyek értendők, akik elfogadták az örökséget, ugyanis az örökösi jogállás keletkezésének feltétele az örökség elfogadása.[3] Az örökség megszerzése az elfogadás ("aquisto") intézménye révén valósulhat meg.
Az öröklés lényegét három intézmény, fogalom határozza meg: a "vocazione" (öröklésre történő felhívás), a "delazione" (örökség rendelkezésre állása) és az "aquisto" (az örökség elfogadás révén történő megszerzése). Az öröklés az "apertura della successione" (az öröklés megnyílása)-val veszi kezdetét, mely az örökhagyó halálával következik be.[4] Az öröklés megnyílását megelőzően a tulajdonszerzés első szakasza az öröklésre történő felhívás. Az öröklésre történő felhívás két jogcímen alapulhat: törvényen ("vocazione legitima") vagy végrendeleten ("vocazione testamentaria"). Fontos azonban kiemelni, hogy az öröklésre történő felhívás csupán esélyt jelent az örökhagyó halálával bekövetkező öröklésben történő részességre.[5] A haláleset bekövetkezésével az örökösök az örökség elfogadására való jogot szerzik meg. Az olasz jogban az örökösnevezés nem keletkeztet várományosi jogot, mindössze egy megszerzésre való esélyt jelent. Várományosi jogról a haláleset bekövetkezésének időpontjától lehet beszélni.[6] Az öröklésre történő felhívás közvetlenül vagy közvetett módon törtéhet. A közvetlen felhívás az örökhagyó kifejezett akaratán alapul törvényes öröklés vagy végintézkedés jogcímén. Közvetett felhívás alatt annak a személynek a felhívása értendő, aki törvényes öröklés vagy végintézkedés alapján azért került felhívásra, mert a közvetlenül felhívott az örökséget nem tudja, vagy nem akarja elfogadni.[7]
- 6/7 -
Az örökhagyó halálának pillanatában következik be a "delazione", az örökség rendelkezésre állása, melyben a " vocazione" szakaszában felhívott személyek az elfogadás jogát szerzik meg. Az örökség rendelkezésre állásával a felhívottak az örökséget tulajdonként nem szerzik meg, csak a jogot az örökség elfogadás révén történő megszerzésére. Az öröklés elfogadásának jogát az olasz jog vagyoni értékű jogként kezeli.[8] Ugyanakkor az örökösök már az öröklés megnyílásakor ténylegesen a hagyaték birtokába lépnek. Az öröklés rendelkezésre állása befejeződik az örökség elfogadásával vagy az elfogadáshoz való jog elvesztésével.[9]
A "vocazione" szakaszában felhívott személy(ek) elfogadó-nyilatkozat tételével szerzik meg az örökséget visszamenőleges hatállyal az örökhagyó halálának időpontjára.[10] Az örökség rendelkezésre állását követő szakasz az ún. "aquisto", az örökség elfogadás révén történő megszerzése. Az elfogadás ("accettazione") történhet kifejezetten vagy hallgatólagosan. A kifejezett elfogadó-nyilatkozat formájára nézve nincs előírás, közokiratba vagy magánokiratba is foglalható,[11] de szükséges, hogy tartalmában az "elfogadás" vagy "örökös jogcímén való elfogadás" megjelenjen.[12] Közokiratba foglalt elfogadó-nyilatkozat az ún. "atto di notorietá". Amennyiben az elfogadó-nyilatkozatot saját kezűleg készítik, a nyilatkozatot hitelesíttetni kell.[13] Hallgatólagos elfogadásnak két követelménye van: a.) az akarati elem; b.) ráutaló magatartás, amelyből az elfogadás szándéka a szükséges mértékben feltételezhető.[14] Az elfogadáshoz két joghatás fűződik, az ági és a nem ági vagyon összeolvadása, valamint az örökhagyó tartozásaiért való teljes helytállás kötelezettsége.
Olaszországban a hagyaték felosztásáról a végrendelet vagy a törvényes öröklés szabályai határoznak. A felosztás attól függően, hogy az örökösök között az elfogadó-nyilatkozat tételét követően egyetértés születik-e, bíróságon kívül vagy bíróság általi felosztás révén mehet végbe. Jürgen Reiß a tulajdonközösség megszüntetésének három formáját különbözteti meg: a.) valamennyi örökös megállapodásával ("divisione contrattuale"),
- 7/8 -
b.) bírósági határozattal ("divisionegiudiziale") c.) az örökhagyó végintézkedése ("divisione testamentaria") alapján.[15]
Bíróságon kívüli felosztás feltétele valamennyi örökös egyetértésével lehetséges. Főszabály szerint a hagyaték felosztása in natura megy végbe.[16] Ennek részleteit jogszabály nem határozza meg, de ha a hagyaték tárgyát ingatlan is képezi, a megállapodást írásba kell foglalni. Az ingatlan-nyilvántartásba kizárólag közjegyzői okirat alapján történhet bejegyzés az egységes digitális formanyomtatvány alapján (modello unico informatico).[17] Amennyiben az örökösök nem tudnak megegyezni a hagyaték felosztásáról, a felosztás iránt hagyatéki pert kell indítani valamennyi olyan örökös ellen, aki a hagyaték békés úton történő felosztását vitatja. A perre a Codice di Procedure Civile 784. cikke lesz irányadó. A per megindításának nem szükségszerű feltétele valamennyi örökös perben állása, elegendő egyetlen örököstárs keresete.[18] Amennyiben az örökhagyó a hagyaték felosztásáról nem rendelkezett, a bíróság megállapítja a hagyaték értékét és megkísérli a természetbeli felosztást.[19] Az örökségre felhívott örökösöket azonos örökrész illeti meg.
A haláleset folytán történő tulajdonszerzés, az örökléssel összefüggő hatósági, illetve közhatalmi feladatok Olaszországban megoszlanak a bíróságok és a közjegyzőség között. A közjegyzőség feladata: a.) közvégrendeletek készítésére, majd nyilvánosságra hozatalára, b.) elfogadó-nyilatkozatok közokiratba foglalására, c.) örökléssel összefüggő adózásra vonatkozó nyilatkozatok bejelentésére,[20] d.) tulajdon-átruházásban betöltött szerepre[21] terjed ki.[22]
A bíróság hatásköre az örökléssel, különösen a hagyaték felosztásával összefüggő peres eljárások lefolytatására, valamint a végrendeletek nyilvántartására korlátozódik. A bíróság illetékességét az elhunyt utolsó lakóhelye határozza meg.[23] Bírósági tisztviselők működnek közre az örökséget visszautasító nyilatkozatok közokiratokba foglalásában, ugyanakkor illetékességüket nem az elhunyt lakóhelye, hanem az öröklés megnyílásának helye (a haláleset helye) alapozza meg.[24]
- 8/9 -
Az örökhagyó halála esetére egy vagy több végrendeleti végrehajtót, sőt helyettes végrendeleti végrehajtót ("esecutore testamentarrio") is nevezhet.[25] Végrendeleti végrehajtót kizárólag az örökhagyó nevezhet, nevezhető valamennyi cselekvőképességgel bíró természetes és jogi személy, akár örökös vagy hagyományos is.[26] A nevezés elfogadását jegyzőkönyvbe kell foglalnia, ennek tényét a végrendeletek nyilvántartásába bejegyezni.[27]
Az intézmény természetéből eredően az olasz jogrendszerben is a végrendeleti végrehajtó általános feladata az örökhagyó végakarat teljesítéséről való gondoskodás.[28] Ugyanakkor lényeges eltérések mutathatók ki az örökhagyó végakarata függvényében a végrendeleti végrehajtó hagyaték kezelését illető és ellenőrzési funkciói tekintetében. A hagyaték kezelésére vonatkozó jogosítvány egy törvény általi felhatalmazást jelent,[29] mely a hagyaték elidegenítésére csak akkor vonatkozik, ha a bíróság erre kifejezetten feljogosítja.[30] A kezelési funkció körében jogosult és köteles a hagyaték birtokába lépni,[31] hagyatéki leltár készítésére, valamint az örökhagyó rendelkezésének megfelelően a hagyatékot felosztani.[32]
A végrendeleti végrehajtó tevékenységének időbeli korlátja az egy éves időtartam, mely bíróság által (az örökösök meghallgatását követően), legfeljebb további egy évvel meghosszabbítható, amennyiben nyilvánvalóan szükséges.[33]
A végrendeleti végrehajtó megbízatása megszűnik: a.) feladata elvégzésével; b.) bíróság általi elbocsátással; c.) helyettes végrendeleti végrehajtó nevezésével, ha az örökhagyó élt ezzel a lehetőséggel, d.) hivatalról való lemondással ("rinunzia"). Eljárásával kapcsolatos költségek a hagyatékot terhelik.[34]
Öröklési eljárás hiányára tekintettel Olaszországban nincs egyetlen a haláleset tényét, és az örökösi jogállást, haláleset folytán történő tulajdonszerzést tanúsító okirat Általánosságban rögzíthető, hogy az olasz jogrendszertől nem idegen az öröklési bizonyítvány intézménye, ugyanakkor nem tekinthető az öröklési rendszert meghatározó intézménynek. A saint-germaini békeszerződés eredményeként Olaszországhoz csatolt területeken az osztrák gyökerek eredményeként létezik az ún. "certificato di ereditá", melyet Dél-Tirolban és Velen-
- 9/10 -
cében az örökösi jogállás és a hagyatéki vagyontárgyak tanúsítására mind a mai napig kiállítanak.[35] A "certificato di ereditá" -t az öröklésben érdekelt személy kérelemére a bíróság nemperes eljárás keretében, határozat formájában kérelemre állítja ki. Az illetékességet az öröklés megnyílásának helye (Tribunale) alapozza meg, az eljárásban egyesbíró jár el.[36] Abban az esetben, ha a hagyaték tárgyát ingatlan képezi, a bizonyítvány kiállítása iránti kérelem kötelező.[37] Az egyesbíró feladata a kérelem és az előterjesztett okiratok vizsgálatára terjed ki. A kiállított tanúsítvány tartalmazza az örökhagyó megjelölését, az örökösök és örökrészük meghatározását, az öröklés jogcímét (törvényes öröklés vagy végrendelet), a hagyatékot terhelő jogokat (hagyomány, örökléssel összefüggő felmerült jogviták stb.).[38]
Az öröklési eljárás mellett egy, az öröklés tényét igazoló okirat sincs az olasz öröklési jogi rendszerben. Az örökösök által tett, közokiratba vagy magánokiratba foglalt elfogadó- nyilatkozatok tanúsítják az örökösi jogállást, valamint teremtenek jogalapot a nyilvántartásokba történő bejegyzésekhez. Az elfogadás ("accettazione") történhet kifejezetten vagy ráutaló magatartással. A kifejezett elfogadó-nyilatkozat formájára nézve nincs előírás, közokiratba vagy magánokiratba is foglalható,[39] de szükséges, hogy tartalmában az "elfogadás" vagy "örökös jogcímén való elfogadás" megjelenjen.[40] Közokiratba foglalt elfogadó-nyilatkozat az ún. "atto di notorietá".[41] Abban az esetben, ha az öröklésre felhívott személy visszautasítja az örökséget, nyilatkozatát vagy közjegyző vagy bírósági tisztviselő[42] által készített közokiratba kell foglalni, valamint ennek tényét a végrendeletek nyilvántartásába bejegyezni.[43]
Öröklési eljárás hiányára tekintettel az öröklési ügyekben fontos szerepet töltenek be a végintézkedések nyilvántartására szolgáló rendszerek. Olaszországban két nyilvántartás hivatott a végrendeletekkel összefüggő információk őrzésére: egy a bíróságok és egy az igazságügy minisztérium hatáskörében.[44] Hasonlóan a magyar Végrendeletek Országos Nyilvántartásához mindkét rendszer csak a végrendeletekre vonatkozó adatokat tartalmazza, magukat a végrendeleteket nem.[45]
- 10/11 -
Az olasz kollíziós jogi szabályozás a hagyaték egységének elvén (unitá della successione)[46] nyugodott 1865 és 1942 között, ugyanakkor részben az olasz-török együttműködési megállapodásnak (1929. szeptember 29.),[47] a Hágai Trust Megállapodásnak,[48] valamint az 1995. évi reformnak korlátozott keretek között az olasz jog is teret engedett a hagyaték feldarabolása elvének.[49] 1995. szeptember 1-i hatállyal egy nagyívű nemzetközi magánjogi reformot hajtottak végre, mely azon öröklési ügyekre volt kihatással, melyek 1995. szeptember 1-ig nem zárultak le (a hagyaték felosztása nem ment végbe), valamint ezt követően indultak (indulnak).[50] Az európai öröklési rendelet[51] alkalmazhatóságával összefüggő jogszabály módosításoknak, valamint alkalmazásához nélkülözhetetlen jogszabályalkotásnak Olaszország a LEGGE 30 ottobre 2014, n. 161 Disposizioni per l'adempimento degli obblighi derivanti dall' appartenenza dell' Italia all' Unione europea - Legge europea 2013-bis. jogforrással tett eleget (Továbbiakban: "Olasz végrehajtási rendelet").
Az európai öröklési rendelet alkalmazását megelőzően az olasz kollíziós jogi szabályozás általános kapcsolóelvként az örökhagyó állampolgárságának elvére (elhalálozás időpontjában) épített.[52] Többes állampolgársággal rendelkező személy az olasz állampolgárságú személyekkel egy tekintet alá esett.[53] Az 1995. évi reform egy korlátozott jogválasztást vezetett be: amennyiben az örökhagyó végintézkedés formájában élt jogválasztással, a hagyaték egészére nézve[54] kötelezően annak a lakóhelynek a jogát választhatta, ahol a végintézkedés tételének időpontjában lakóhelye volt. Ez a jogválasztás azonban érvénytelenné vált, ha a halál bekövetkeztekor a haláleset helye nem esett egybe ezzel a lakóhellyel.[55]
A korábbi tagállami szabályozás szerint az olasz bíróságok öröklési ügyekben akkor rendelkeztek joghatósággal, ha a.) az örökhagyó olasz állampolgár volt a halál időpontjában,
- 11/12 -
b.) az örökség megnyílására Olaszországban került sor (feltétele, hogy az örökhagyó lakóhelye Olaszországban volt), c.) a hagyaték túlnyomó többsége az országban volt található,[56] d.) az alperes lakóhelye Olaszországban volt, vagy olaszországi bíróság került kikötésre (alávetés), a per tárgya Olaszországban fekvő ingatlan vagyon képezte.[57] A bíróság illetékességét - hasonlóan a tisztán belföldi öröklési jogvitákhoz - nemzetközi elemet tartalmazó öröklés esetén is, az elhunyt utolsó lakóhelye határozta meg.[58] Antonio Braggion a DACH Europäische Anwaltsvereinigung e.V. által 2014. május 29-31-én Dublinban az öröklési rendelet különböző tagállamokra gyakorolt hatásai témában megrendezésre került konferencián az általános joghatósághoz kapcsolódóan öt pontban ragadta meg a tagállami (olasz) szabályozás és a rendelet közötti koncepcionális különbséget: az olaszországi szabályozás nézőpontjából vizsgálva a rendelet alkalmazása szempontjából irreleváns, hogy a.) az örökhagyó halálának időpontjában milyen állampolgársággal rendelkezett, b.) az örökhagyó hol halálozott el, c.) a hagyatéki vagyon túlnyomó többsége hol található, d.) az alperes lakóhelye, e.) a per tárgyát képező ingatlan vagyon Olaszországban található-e.[59] Vagyis a rendelet joghatósági rendszerének alappillérét jelentő általános joghatósági szabály - az örökhagyó szokásos tartózkodási helye az elhalálozás időpontjában - az olasz szabályozás szempontjából teljesen más alapokra helyezi a jövőben a határon átnyúló öröklési ügyek rendezését, különösen az olasz hatóságok (közhatalmi jogosítványokkal felruházott személyek) joghatósága vonatkozásában.
Ugyanakkor a szokásos tartózkodási hely mint kapcsolóelv nem idegen a tagállami szabályozástól: az olasz Polgári Törvénykönyv különbséget tesz a domizile ("domicilio") és a lakóhely ("residenza") fogalma között. A domicilio alatt az a hely értendő, amelyen valakinek a gazdasági és személyi érdekeltségének (kapcsolatainak) központja alapul, lakóhely fogalma alatt az a hely, ahol valaki szokásosan tartózkodik. 2015. augusztus 17. megelőzően öröklési ügyekben az olasz bíróságok joghatósága az alperes domizile-én vagy lakóhelyén alapult.[60]
Olaszországban a külföldi határozat elismerésének feltételeiként a határozatot hozó hatóság joghatóságának fennálltát, a tisztességes eljárás követelményének megtartását, a védekezéshez való jog, valamint a közrend tiszteletben tartását szabták. Öröklési ügyekben hozott külföldi határozatok elismerésére vonatkozóan nem volt Önálló elismerés megállapítására irányuló eljárás. A végrehajtást a határozat fajtája határozta meg. Abban az esetben, ha a külföldi határozatot módosították, vagy nem lehet egyszerűen (automatikusan) végrehajtani, a határozat elismerése és végrehajthatósága iránt kérelmet kellett benyújtani a Corte D'Appello (fellebbviteli bíróság)-hoz.[61] Az olasz jogalkotó mind végre-
- 12/13 -
hajthatóvá nyilvánítás iránti kérelem tárgyában induló eljárást (öröklési rendelet 45. cikk), mind végrehajthatóvá nyilvánításra irányuló kérelem tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslati eljárást (öröklési rendelet 50. cikk) a Corte D'Appello hatáskörébe utalta.[62]
Az öröklési rendelet alkalmazhatóságával összefüggő olasz szabályozás középpontjában az európai öröklési bizonyítványhoz kapcsolódó rendelkezések állnak. Az olasz végrehajtási rendelet az európai öröklési bizonyítvány kiállítását közjegyzői hatáskörbe utalta. Az európai öröklési bizonyítvány kiállítása tárgyában hozott határozattal szemben fellebbezéssel lehet élni, azon bíróság előtt, melynek illetékességi területén a fellebbezéssel megtámadott (közjegyzői) határozatot hozták. A jogorvoslati eljárásra (fellebbezés) az olasz Polgári perrendtartás 739. cikke irányadó.[63] A fellebbezés tárgyában a bíróság tanácsban jár el, a jogorvoslati kérelem benyújtásának a határozat kihirdetésétől számított tíz napon belül van helye. Megtartván az öröklési rendelet 62. cikk (3) bekezdésének szabályát az olasz végrehajtási rendelet rögzíti a "certificato di ereditá" és az európai öröklési bizonyítvány egymáshoz való viszonyát: azokon a területeken, ahol a rendelet alkalmazása előtt öröklési bizonyítvány került kiállításra (Dél-Tirol, Velence), a tartományi szabályozás továbbra is hatályban marad, és 2015. augusztus 17. követően is kérelemre nemperes eljárás keretében "certificato di ereditá" állítható ki.[64] ■
JEGYZETEK
[1] Ezek közül ki kell emelni a családjog reformjáról szóló 1979. évi 151. törvényt [1979. 05. 19. (G U Nr. 135/75)], mely egyrészről rendezte a házasságon kívül született gyermek jogállását, másodsorban a házastárs öröklési joga körében is lényeges reformot hozott. Jürgen Reiß, Internationales Erbrecht. München, C.H. Beck, 2014. 51. o. [a továbbiakban: Reiß, I. E.]
[2] Reiß, I. E. 51. o.
[3] Eike Cornelius, Italien. In. Hans Flick-Detlev J. Pilz, Der Internationale Erbfall. München, C.H. Beck, 2008. 200. o. [a továbbiakban: Cornelius, I.]
[4] Reiß, I. E. 51-52. o., Bernhard Eccher, Erbrecht. In. Bernhard Eccher-Francesco A. Schurr-Gregor Christandl, Handbuch Italienisches Zivilrecht. Wien, Linde Verlag, 2009. 619. o.[a továbbiakban: Eccher, E.]
[5] Murad Ferid-Karl Firsching-Heinrich Dörner-Rainer Hausmann, Internationales Erbrecht. Italien. München, Verlag C. H. Beck, 2008. 21. o. [a továbbiakban: Ferid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. I.]
[6] Cornelius I. 200. o.
[7] Ferid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. I. 21a. o.
[8] Ferid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. I. 71. o.
[9] Az öröklésre felhívott az elfogadáshoz való jogát elveszíti: a.) elévülés által (az örökhagyó halálától számított 10 év elteltével); b.) annak az elfogadásra nyitva álló határidő elteltével, amely valamely öröklésben érdekelt személy kérelmére bírósági határozattal történt megállapításra [E határidő megállapítása mindig kérelemre történik (ún. actio interrogatoria révén)]; c.) az örökhagyó halálától számított három hónapos határidő lejártával hagyatéki leltár felvétele nélkül; d.) a hagyatéki leltár felvételétől számított 40 nap elteltével elfogadó-nyilatkozat tétele nélkül. FFerid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. I. 72. p.
[10] Cornelius I. 200 p.
[11] Olaszországban a családjogi megállapodások okiratba foglalása kötelezően közjegyzői közreműködést igényel. Máté Viktor-Sajben Tamás, Külföldi közokiratok a magyar közjegyzői eljárásban és a világ közjegyzőinek tevékenysége ennek tükrében. Budapest, MOKK, 2013. 289. o. [a továbbiakban: Máté-Sajben, Kko.]
[12] Ferid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. I. 74. o.
[13] Cornelius I. 200. o. "Magánokiraton az olasz közjegyző jogosult aláírást hitelesíteni, azonban nem jogosult magánokirat készítésére." Máté-Sajben, Kko. 290. o.
[14] Ferid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. 74. o.
[15] Reiß, I. E. 51. o.
[16] Ferdinand Kruis, Das italienische internationale Erbrecht. München, C.H. Beck, 2005. 121. o. [a továbbiakban: Kruis, I. I. E.]
[17] Máté - Sajben, Kko. 289. o.
[18] Ferid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. 84. o.
[19] Cornelius I. 200-201. o.
[20] Abban az esetben, ha az örökhagyó ingatlan vagyont vagy ingatlanhoz kapcsolódó/terhelő vagyoni jogot hagyott hátra az örökösöknek ún. dichiarazione di successione -t kell benyújtaniuk az örökhagyó utolsó lakóhelye szerinti adóhatóság hivatalához (Agenzia delle Entrate). A dichiarazione di successione intézményéről részletesen lásd Reiß, I. E. 132. o.
[21] Az ingatlan-nyilvántartásba kizárólag közjegyzői okirat alapján történhet bejegyzés. Lásd erről bővebben a Hagyaték felosztása c. fejezetben kifejtettek szerint.
[22] Andrew G. Paton, Italy. In. Louis Garb-John Wood, International Succession. Third Edition. Oxford, Oxford University Press, 2010. 402. o. [a továbbiakban: Paton, I.]
[23] Paton, I. 402. o.
[24] Reiß, I. E. 121. o.
[25] Reiß, I. E. 51. o.
[26] Ferid-Finching-Dörner-Hausman, I. E. 63. o., Eccher, E. 676. o.
[27] Reiß, I. E. 91. o., Eccher, E. 676. p.
[28] Cornelius I. 197. o.
[29] Feltéve, ha az örökhagyó másként nem rendelkezett.
[30] Ferid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. 63. o., Maria Giovanna Cubeddu Wiedemann - Anton Wiedemann, Italien. In. Rembert Süß, Erbrecht. Bonn, Zerb Verlag, 2015. 720. o. [a továbbiakban: Cubeddu Wiedemann-Wiedemann, I.]
[31] Cornelius I. 197. o.
[32] Reiß, I. E. 92. o., A végrendeleti végrehajtó abban az esetben jogosult a hagyaték felosztására, ha nem ő az örökös. Eccher, E. 677. o.
[33] Reiß, I. E. 91. o.; Ferid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. 63. o., Cornelius I. 197. o.
[34] Ferid-Firsching-Dömer-Hausman, I. E. 63. o.
[35] Ferid-Firsching-Dörner-Hausmun, I. E. 11. o.; Reiß, I. E. 139. o., 153. o. Az érintett provinciák: Bozen, Trient, Görz, Udine provincián belül Cervignano és Pontebba, Belluno provincián belül Cortina d'Ampezzo, Buchenstein és Colle Lucia, Brescia provincián belül Valvestino. Cubeddu Wiedemann - Wiedemann, I. 758. o.
[36] Reiß, I. E. 153. o.
[37] Il titolo II del regio decreto 28 marzo 1929, n. 499: [...] Ove nell' eredita' siano compresi beni immobili, la richiesta del certificato e' obbligatoria."
[38] Reiß, I. E. 154. o.
[39] Olaszországban a családjogi megállapodások okiratba foglalása kötelezően közjegyzői közreműködést igényel. Máté-Sajben, Kko. 289. o.; Paton, 1. 402. o.
[40] Ferid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. 74. o.
[41] Cornelius, I. 200. o.
[42] A "Tribunale" tisztségviselőjének illetékességét az öröklés megnyílásának helye (a haláleset helye) alapozza meg. Reiß, I. E. 121. o.
[43] Reiß, I. E. 121. o. Olaszországban az Igazságügyminisztérium szervezetébe tagozódva működik az Uffizio Centrale degli Archivi Notarili. A végintézkedések nyilvántartásába mind Olaszországban, mind külföldön közjegyző által készített végintézkedések nyilvántartásba vételére lehetőség van. Cubeddu Wiedemann -Wiedemann, I. 720. o.
[44] Az igazságügyminisztérium által vezetett nyilvántartás elsősorban a közjegyzőknél letett saját kezűleg írt végrendeletek, közvégrendelet, valamint az ún. titkos végrendelet nyilvántartására szolgál. In Eccher, E. 660. o.
[45] Máté-Sajben, Kko. 290. o.
[46] Kruis, I. I. E. 99. o.
[47] Az olasz-török együttműködési megállapodás az örökhagyó állampolgárságának elvét rögzítette általános kapcsolóelvként, ugyanakkor ingatlan hagyaték esetében a lex rei sitae elvét irányozta elő. Cornelius I. 201. o.
[48] Convention on the law applicable to trust and on their recognition (01.05. 1985). forrás: http://www.hcch. net/index_en.php?act=conventions.text&cid=5 [letöltés ideje: 2015. augusztus 16.]. Olaszország 1990. február 21-én ratifikálta a megállapodást, http://www.hcch.net/index_en.php?act-conventions. status&cid=59 [letöltés ideje: 2015. augusztus 16.].
[49] Kruis, I. I. E. 100. o.
[50] Cornelius I. 201. o.
[51] Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről. Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2012. 07. 27. L 201/107. szám
[52] Cornelia Herweg, Die Vereinheitlichung des Internationalen Erbrechts im Europäischen Binnenmarkt. Baden-Baden, Nomos, 2004. 58. o.
[53] Cornelius I. 201. o.; Paton, I. 408. o., Cubeddu Wiedemann - Wiedemann, I. 701. 0.
[54] Az örökhagyó jogválasztással csak az egész hagyatéki vagyon tekintetében élhetett. Maria Giovanna Cubeddu Wiedemann, Möglichkeiten der Verwirklichung des Gestaltungsziels eine Erblassers. In Martin Löhnig-Dieter Schwab-Dieter Henrich-Peter Gottwald-Herbert Grziwotz-Wolfgang Reimann-Anatol Dutta, Erbfälle unter Geltung der Europäischen Erbrechtsverordnung. Bielefeld, Verlag Ernst und Werner Gieseking GmbH, 2014. 9. o.
[55] Cornelius I. 201. o.
[56] Ferid-Firsching-Dörner-Hausman, I. E. 63. o., Paton, I. 408. o.
[57] Antonio Braggion, Internationale Zuständigkeit und andwendbares Recht in Italien angesichts der EG-Verordnung Nr. 650/2012. In. DACH Europäische Anwaltsvereinigung e.V. [Hrsg.]: Die EU-Erbrechtsverordnung Nr. 650/2012 und deren Auswirkungen auf diverse Länder. Zürich, Schultess, 2014. 145. o. [a továbbiakban: Braggion, I. Z.]
[58] Paton, I. 408. o.
[59] Braggion, I. Z. 145. o.
[60] Braggion, I. Z. 150-151. o.
[61] Paton, I. 409. o.
[62] Ulf Bergquist-Domenico Damascelli-Richard Frimston-Paul Lagarde-Felix Odersky-Barbara Reinhartz, EU Regulation on Succession and Wills. Köln, Verlag Dr. Otto Schmidt KG, 2015. 211. o.
[63] Il testo dell' articolo 739 del Codice di procedure civile: "Contro i decreti del giudice tutelare si puo' proporre reclamo con ricorso al tribunale che pronuncia in camera di consiglio. Contro i decreti pronunciati dal tribunale in camera di consiglio in primo grado si puo' proporre reclamo con ricorso alia corte d'appello, che pronuncia anch'essa in camera di consiglio. Il reclamo deve essere proposto nel termine perentorio di dieci giorni dalla comunicazione del decreto, se e' dato in confronto di una sola parte, o dalla notificazione se e' dato in confronto di piu parti."
[64] Olasz végrehajtási rendelet 32. cikk 3.:"Nei territori in cui vige il sistema del libro fondiario continuano ad applicarsi le disposizioni di cui al titolo II del regio decreto 28 marzo 1929, n. 499, in materia di rilascio del certificato di eredita' e di legato."
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos segédmunkatárs
Visszaugrás
