Erdős Károly: A hazai csődjog átfogó reformjának kérdései III. (CH, 2006/2., 10-12. o.)

4. Az új Csődtörvény legfontosabb koncepcionális céljai, megalkotásának esélyei.

Egy hatékonyan működő csődtörvény a nemzetgazdaság verseny- és fizetőképességére, továbbá a vállalkozások megbízhatóságába, ezáltal a hazai piacgazdaság tisztaságába vetett társadalmi hitre és nemzetközi megítélésre egyaránt pozitív hatásokat gyakorol(hat).

A szakemberek egyre erőteljesebben hangsúlyozzák, hogy a csaknem másfél évtizede elfogadott magyar csődtörvény napjainkra ellentmondásos, a megszámlálhatatlan módosítások és gyakori változtatások következtében teljesen áttekinthetetlen és számos tekintetben nincs kellő összhangban sem a hazai és most már az Európai Unió jogszabályaival sem. Nem felel meg a jelenlegi piacgazdasági kívánalmaknak, nem védi kellően a hitelezői érdekeket, nem teszi lehetővé a fizetésképtelenség helyzetébe került cégek reorganizációját, s végső soron nem alkalmas a menthetetlen vállalkozásoknak a piacgazdaságból történő gyors és a lehető legkisebb veszteséggel történő, illetve megoldatlan társadalmi feszültségektől, valamint hátramaradt környezeti károktól mentes kivezetésére.

Az előzőekben felvázolt szükségszerű változtatásokat ismerte el, továbbá a követelmények teljesítését célozta a Kormány 2002-ben elfogadott programja, mely szerint "2004-re pedig kidolgozhatóak a fizetésképtelenségre vonatkozó eurokonform új szabályok is". A Kormányprogramból kitűnik az is, hogy az új Csődtörvénnyel együtt, azzal szoros összefüggésben számos jogterület fejlesztését, módosításait kívánták 2002-2006 közötti kormányzati ciklus alatt elvégezni, megoldani.

A Kormány az 1128/2003. (XII. 7.) számú határozatával a vállalatok és gazdálkodó szervezetek fizetésképtelenségi törvényének előkészítésével bízta meg a Miniszterelnöki Hivatalt (MeH) vezető minisztert, valamint a MeH közpénzügyi államtitkárát. A közpénzügyi államtitkár vezetésével kodifikációs bizottság alakult, amelynek munkájában az érintett minisztériumokon (PM, IM, FMM, KÜM, BM, GKM, KVM, FVM) túl részt vettek az igazságszolgáltatási és szakmai szervezetek képviselői, szakértői is (Legfelsőbb Bíróság, Ítélőtáblák, Fővárosi Bíróság, Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesülete, Magyar Könyvvizsgálói Kamara, Legfőbb Ügyészség, Bankszövetség, Ügyvédi Kamara,

APEH stb.). A kodifikációs bizottság üléseinek szakmai előkészítését egy hetente ülésező általános munkacsoport végezte, az egyes részterületek feldolgozásának érdekében pedig még további 13 szakértői munkacsoport szerveződött és a tematikában elhatározott elemzések, tanulmányok, javaslatok sokaságát készítették el.

A közel egy éves szakértői és bizottsági munkálatok révén, eredményeként 2004 őszére körvonalazódtak, elfogadást nyertek az új csődtörvény főbb céljai.

Az új törvény alapvető és elsődleges rendeltetése az, hogy biztosítsa a következőket:

- a vagyonkimentés megakadályozását a csődeljárás megindítása iránti kérelem benyújtása az esetleges csődnyitás közötti, valamint a csődnyitást követő időszakban egyaránt;

- az adós cég számára - a hitelezők hozzájárulása esetén - mind a bírósági felügyelet nélküli reorganizáció (egyezségkötés), mind a bírósági felügyelet melletti reorganizáció lehetőségét;

- a nem reorganizálható cégeknek a piacról történő gyors kivezetését, szabályozott felszámolását;

- a hitelezői követelések minél nagyobb mértékű kielégítését, a hitelezői jogosultságok növelését;

- a gazdasági környezet "tisztulását" (különösen a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek és tulajdonosainak a társaság hitelezőivel szembeni felelősségére vonatkozó szabályok megalkotása révén);

- a külföldi vállalkozások magyarországi vagyonával szembeni, határokon átlépő fizetésképtelenségi eljárások lebonyolításának megfelelő hazai esélyét;

- az egységes, koherens jogszabályi környezet megteremtését.

Az előzőekben felvázoltak szerint, az új Csődtörvény koncepciójának főbb céljai révén, valamint a hozzá kapcsolódó jogszabályi változtatásokra vonatkozó elképzelések szerint

- az adós vagyonát meg kell védeni attól a pillanattól kezdődően, hogy az adós felismeri és elismeri fizetésképtelenségét, kezdeményezi maga ellen a csődeljárás lefolytatását, vagy hitelező által kezdeményezett eljárásban biztosítási intézkedések útján;

- a hitelezők - szakértői közreműködés segítségével - kapják meg a vagyon feletti döntési lehetőséget, hiszen ha egy vállalkozás fizetésképtelen helyzetbe kerül, akkor már a hitelezők vagyonának a sorsáról van szó. A hitelezők a csődnyitást követő rövid időn belül döntési helyzetbe kerülnek, s csak rajtuk múlik, hogy az adós egyezségre, reorganizációra vonatkozó javaslatát fogadják el, vagy a felszámolást indítják meg;

- lehetővé válik egy - az adós és a hitelezők döntésétől függő hosszúságú - reorganizációs/válságkezelésre irányuló eljárás, amely hitelezői, avagy bírósági felügyelet mellett zajlik;

- egyértelműen szabályozott eljárásban lesz lehetőség az adós és a hitelezők közötti egyezségkötésre;

- a nem reorganizálható vállalkozásokat gyors felszámolása révén kell a gazdaságból kivezetni;