Kutatásomban a bűnügyi hírek médiareprezentációjának jellemzését tűztem ki célul, az online és a print médiában. Ennek keretében egyfelől feltérképezem a bűnügyi hír kiválasztásának online és a print sajtóban azonosítható szelekciós szempontjait, másfelől pedig egy kiválasztott bűnügyi hír, a "Bándy Kata gyilkosság" végigkövetésével bemutatom a kétfajta médium ábrázolási, műfaji, hangvételi, hitelességi és egyéb sajátosságait. A tanulmány felvillantja azokat a társadalmi diskurzusokat is, amelyek az adott hírrel kapcsolatban napvilágot láttak és a hírtől független, önálló életre keltek. Vizsgálja, hogy az online és a print média milyen módon közvetíti ezeket a diskurzusokat, ezáltal bemutatja, milyen szerepet vállal az új médium az össztársadalmi problémák feldolgozásában. Miközben a bűnügyi hír apropóján megvilágítom a kétfajta médium előnyeit és hátrányait, nem titkolt célom, hogy bizonyítsam az online sajtó erősségeit, amelyek versenypozícióba emelik a hagyományos sajtó mellé.
A kutatás módszere kettős: egyfelől a médiamunkásokkal felvett félig strukturált interjúk alapján keresem a választ arra a kérdésre, hogy melyek a hír kiválasztásának szempontjai, azaz: mitől "hír" a hír az egyik, és a másik típusú sajtóban. A kutatás második szakaszában az újságírók által tett kijelentéseket, meglátásokat ütköztetem az általam szabadon kiválasztott, aktuális bűnügyi hír adatainak kvantitatív módú kiértékelésével.
A kétfajta sajtó hírreprezentációs jellemzőinek valamely bűnüggyel kapcsolatos bemutatására több okból esett választásom. Az egyik ilyen ok, hogy a bűnügy önmagában is hírértékkel bír: olyan fokú társadalmi érdeklődésre tart számot, amelynél fogva a kommunikáció feldúsul, és így feltehetőleg hatványozottan felszínre vetődnek mind a hírkészítés, a hírszelekció szempontjai, mind az online és a print sajtó különbségei. Másfelől a bűnügy, a "krimi" maga is társadalmi probléma, megvilágítja az emberek devianciákkal, bűnözéssel kapcsolatos attitűdjét, nézőpontjait, megoldási elképzeléseit. Ilyen módon egy önálló társadalmi problémát is feltárok, a hozzá kapcsolódó értelmezési keretek kapcsán. Harmadrészt médiakutatásoknak a hír terjedési dinamikájára felállított elméletét tesztelem, azaz ellenőrzöm, hogy egybeesik-e a bűnügyi hír megoszlási görbéje az "általános" hírmegoszlási, terjedési dinamikával, esetleg attól eltérő, sajátos görbét vesz fel.
A dolgozat tárgyául egy olyan, 2012 nyarán kirobbant bűnügyi hírt választottam, amely egyedi, eddig nem tapasztalt jelenséget világított meg: az online közösségi felületek, azaz az állampolgárok civil csoportosulásainak aktivitását az eltűnt áldozat megtalálásában, illetve a bűnügy felgöngyölítésében. Bándy Kata rendőrségi pszichológusnő eltűnéséről a legnagyobb közösségi portálon megjelent hirdetés futótűzként terjedt, csakhamar bejárta az egész világot - a portál olvasói mintegy 25 nyelvre fordították le a hirdetést. Az online közösség üzenetei, megosztásai nyomán az online sajtó órákon belül felvette a keresés fonalát és sajtócikkeket jelentetett meg az eltűnésről. Az "ügy" csakhamar bűnüggyé vált, nyomozás indult, a feltételezett elkövetőt elfogták, aki beismerő vallomást tett a lány megöléséről. Az esemény olyan megoldatlan, a köztudatot nyugtalanító össztársadalmi problémákat vetett a felszínre, amilyen a mélyszegénység, a lakásproblémák, az etnikai gyűlölet, a szélsőjobboldali mozgalmak erősödése, a bűnözés, a romakérdés, valamint a más társadalmi csoportok elleni erőszak kérdése. Az online és a print sajtó a tárgyalás megkezdésén át egészen az elsőfokú ítélet meghozataláig végigkísérte az ügyet, életben tartva az említett témák iránti fokozott érdeklődést. A kutatás adatgyűjtése az eset első online megjelenésétől (2012. július 10.) az elsőfokú ítélet meghozataláig (2013. április 6.) tartott.
A kutatás tárgya három online hírportál és három print médium bűnügyi hírszelekciós és hírreprezentációs szempontjainak vizsgálata volt. Ehhez a kiválasztott bűnügyi hírt hat hírcsatornán (Index, Origo, Hír24, Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap) párhuzamosan, megadott szempontok szerint vizsgáltam.
Jelen kutatás egyik sarokköve a megbízhatóság elemeinek felvonultatása. Ennek keretében felmérem a hírek forrásait és megerősítéséhez fűződő igényt, valamint az e területen tapasztalható különbségeket az online és az offline sajtóban. Ide sorolható a címadás hitelességének a kérdése (azaz mennyire megengedhető a címbeli torzítás annak érdekében, hogy minél több olvasót / felhasználót vonzzon a hír), a hírek forrásainak és közlőjének megbízhatósága, valamint a hatóságokkal való kapcsolat, a kapcsolattartás jellemzői. A hatóságokkal való kommunikációt, illetve még inkább az egyes hatóságok médiában való megjelenését az Országos Kriminológiai Intézet korábbi tanulmányai már többször feldolgozták.[1] A tanulmányok szerint a bűnügyi hírek legtöbbször a nyomozati szakról tudósítanak, kevés az elsőfokú, még kevesebb az ügyek másodfokú eljárásig való végigkövetése. A rendőrség szóvivője mellett az ügyészé a főszerep, aki tényeket mond, indokol, megalapoz, nyomoz.[2] Ezzel szemben az elkövetői oldal "kidolgozatlan" marad, ami a védő háttérbe szorulását és az elkövetés körülményeinek az eltúlzó leegyszerűsítését jelenti. A vizsgálatok szerint jellemző továbbá a bűnüldöző, igazságszolgáltató szervek konkrét tevékenységének homályban maradása, és ezzel szemben a közleményeknek a kategorikus kinyilatkoztatáson alapuló elfogadtatása, a megértés - azaz a részletek felsorolása - helyett. Kutatásom ennek ellenőrzésére a hatósággal való kapcsolattartást mint a megbízhatóság egyik követelményét is vizsgálja.
141/142
Témánk kapcsán szükséges kitérni az online sajtónak az elmúlt évtizedben tapasztalható fejlődésére és térnyerésére is. Az Országos Kriminológiai Intézet 2005-ben lefolytatott kutatása a média és az igazságszolgáltatás kapcsolatának gyakorlati megvalósulását ellenőrizte. Ebből a célból az adott időszakban aktuális médiahírek hosszmetszeti vizsgálatát készítette el, amelynek keretében végigkövette a kiválasztott bűnügyek médiamegjelenését. A tanulmány adatai szerint az elektronikus, illetve internetes médiumok kevesebbet cikkeztek a vizsgált bűnügyekről. A Simek Kitti-ügyről szóló hírek 43%-a országos politikai napilapban, 18%-a országos bulvár napilapban, 3%-a tematikus hetilapban, 15%-a a közszolgálati elektronikus médiában, 12%-a kereskedelmi elektronikus médiában, és 9%-a internetes médiumban jelent meg.[3] Ehhez képest - mint látni fogjuk - jelen kutatásban jóval nagyobb arányú volt a vizsgált bűnügy online megjelenése, ami felülmúlta a nyomtatott sajtómegjelenések arányát is. A (bűnügyi) hír online médiareprezentációja tehát egyértelmű fejlődésen ment keresztül az elmúlt évek során - ami köszönhető az online sajtó népszerűsége emelkedésének, valamint el nem választható a színvonalbeli és megbízhatósági mutatók javulásától.[4]
A hírkészítés (pozitív) szelekciós szempontjairól - azaz arról, mi tesz vonzóvá valamely információt annyira, hogy érdemes legyen "hírként" való megjelenítésére - gazdag szakirodalmi hivatkozásokat találunk.[5] Ehelyütt két olyan felsorolást közlök, amelyek talán leginkább lényeglátóan összefoglalják a hír jellemzőit. A szelekciós szempontok Chibnall szerint, általánosságban - tehát nemcsak a bűnügyi hírre vonatkoztatva - a következők:[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
