A nemzetközi magánjog és eljárási jog az Európai Közösség fejlődésének első három évtizedében fokozatosan perifériára szorult, azonban - legkésőbb a kilencvenes évek elejére - jelentősen megváltozott a helyzet, ami elsősorban a polgári ügyekben való igazságszolgáltatási együttműködésnek az EK-Szerződésbe való átültetésének köszönhető.1 A fejlődés korai hezitálásának oka az volt, hogy a nemzetközi magánjog átfogó egységesítéséhez szükséges impulzusok csupán a Közösség megalapítását követően eltelt hosszabb idő múltán bontakoztak ki. Az alábbi hat szempontot emelem ki:
Az első szempont az 1968. évi brüsszeli egyezményt érinti a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben. Ez utóbbi 1973-ban lépett hatályba, majd ezt követően, főleg az Európai Bíróság gyakorlatán keresztüli konkretizálódásával bizonyult sikertörténetnek. Arra azonban hosszú időt kellett várni, amíg az európai jogegységesítés ezen modellje a nemzetközi eljárásjogban a szakmai körökön kívül is széleskörű elismerést nyert. Azt a kérdést ehelyütt nem szükséges tisztázni, hogy ez egy folyamat eredménye volt-e vagy pedig egy hirtelen áttöréssel vívta ki az elismerést. Mindenképpen egy bizonyos áttörést jelentett az, amikor a Brüsszeli Egyezmény modelljét az ezzel párhuzamos Luganoi Egyezmény 1988-ban átvette, habár ez utóbbi épp 19922-ben, a belső piac kialakításának befejeztével egy időben lépett hatályba.3
Másodikként került megalkotásra a szerződéses kötelmek kollíziós jogáról szóló Római Egyezmény 1980-ban, amely azonban csak a nyolcvanas évek második felében lépett hatályba. Ez az egyezmény a maga területén normatív jogegységesítést jelentett azonban az Európai Bíróság értelmezési joghatóságának hiányában nem tudta ugyanazt a hatást elérni mint a Brüsszeli Egyezmény. Ráadásul a szabályait önálló részletszabályok konkretizálják, amelyek jellemzően elszórtan jelennek meg másodlagos jogforrásokban. Csupán mostanában vált széles körben elismertté,4 mennyire tarthatatlan ez az állapot5.
Harmadsorban a közösségi jogalkotás központjában sokáig az anyagi jog állt. Csupán a biztosítási jogról szóló irányelvek, de különösen a fogyasztóvédelmi irányelvek6 óta, amelyek egyébként az 1993-as Záradékirányelv óta kollíziós szabályokat is tartalmaznak, hódította meg a nemzetközi magánjog (legalábbis bizonyos mértékben, és az E-Commerce Irányelvben7 lefektetett Eredet-ország elve okozta zavar ellenére) a neki kijáró helyet az EK gyakorlati jogalkotásában.
Negyedszer csupán (egy, az állampolgársághoz kötődő csatolás az EKSZ diszkrimináció tilalmát kikötő rendelkezéseinek összeegyeztethetőségét érintő vita után) a múlt század nyolcvanas éveinek közepe illetve vége fele bontakozott ki diskurzus annak magánjogi relevenciájáról, hogy az alapszabadságok jelentős befolyással bírnak a nemzetközi magánjogra, és ez terelte a figyelmet arra a kérdésre, hogy mennyiben befolyásolhatja az alkalmazandó jog kiválasztása azt, hogy a belső piacon belül minden szereplő szolgáltatásait határokon átnyúlva diszkrimináció és korlátozásmentesen kínálja és teljesítse.8
Ötödször, egy további impulzust adott a belső piacon folytatott, az anyagi jog és a kollíziós jog egységesítéséről szóló vita. Különösképpen, de semmi esetre sem kizárólag, a Maastrichti Szerződés által megalkotott szubszidiaritás elve vezetett ahhoz a kérdéshez, hogy a belső piac kollíziós jogának egységesítése mennyiben kell, hogy megelőzze az anyagi jog egységesítését.9
A hatodik kérdés volt eddig is és lesz ezután is a hatáskör kérdése. A jogfejlődés kiindulási pontja az eredeti EGKSZ 220. cikke majd az EKSZ 220. cikkének óvatos megfogalmazása. Ezek alapján, legalábbis az amszterdami szerződés oszlopváltásáig, a jogalkotás a nemzetközi magánjog és eljárásjog területén csupán a belső piac szabályozási hatásköre szerint volt lehetséges, illetve egyes csatolt hatáskörök keretében, egyébként pedig a kormányközi együttműködés hatáskörébe tartozott.10
Mindezekből következően nem csoda, hogy a nemzetközi magánjog és eljárásjog egységesítéséről csupán ma értekezhetünk átfogó jelleggel.
Az EKSZ 61. cikk c) pont és 65 cikkben lefektetett hatáskörök hatósugarának kérdéséhez különböző módon lehet közelíteni. Két szerkezeti kérdés kétségkívül előrevetíti az egész hatásköri kérdés eredményét, nevezetesen, mekkora jelentősége van az egységes nemzetközi magánjognak és eljárásjognak egyrészről a belső piac, másrészről ez egységes európai jogterület szempontjából. Az én elmélkedéseimnek is a Peter-Christian Müller-Graff által lefektetett koncepció képezi alapját, vagyis hogy a szabadság, biztonság és a jog területe amelyek része a 65. cikk, a belső piac elvének kiegészítő jelensége.11
A belső piac fogalma gazdasági tényállásokra épül. Elméleti kiindulópontként szolgáljon az a megállapítás, hogy piaci viszonyok akkor jönnek létre és maradnak életben, ha az alanyi magánjogosultságok kizárólagossága és átruházhatósága biztosított. (Gazdasági értelemben tulajdonjogról is beszélhetünk ["property rights"]. A kizárólagosság a belső piacon megköveteli, hogy elkerülhetőek legyenek az ún. "sántikáló jogviszonyok", vagyis amikor valaki A államban egy dolog tulajdonosa, B államban viszont nem. Hiszen ebben az esetben ez a személy a dolgával csupán A államban tud kereskedni, B államban pedig nem.
Ebből a szempontból egyből megvilágosodik a nemzetközi magánjog szerepe a belső piacon. Hiszen a "sántikáló jogviszonyok" kialakulásának megakadályozása ("Nemzetközi döntésösszhang") már Savigny óta a nemzetközi magánjog központi és eredendő feladata.12 Ez a megállapítás a következő összefüggéseken alapul, amelyek jól érzékeltethetők a már említett dologi jogi példán: Ha egy dolgot A államban egy új tulajdonos (T) részére átruháznak, úgy az átruházásnak érvényesnek kell lennie minden tagállamban, hogy T a dologgal kereskedni tudjon és a belső piaci viszonyok érvényesülhessenek. Ehhez ugyan nem szükséges, hogy az átruházásra minden tagállamban azonos szabályok vonatkozzanak, arra azonban szükség van, hogy minden tagállam egységesen tekintsen az A államban történt átruházásra. Ezek a szabályok feltehetőleg másak mint B állam szabályai. A sántikáló jogviszony elkerüléséhez csupán arra van szükség, hogy a mértékadó jog megállapításához vezető szabályok azonosak legyenek. Az alkalmazandó jog szabályainak megállapítására vonatkozó szabályoknak tehát azonosnak kell lenniük, ha el akarjuk kerülni a sántikáló jogviszonyokat. Az alkalmazandó jog megállapításának szabálya nem más, mint a nemzetközi magánjog szabálya. Röviden: egységes csatoló szabály nélkül nem lehet elkerülni a sántikáló jogviszonyokat, sántikáló jogviszonyok esetében viszont nincs belső piac.13
Elméletileg az alkalmazandó jog megállapításának divergenciáit kétféleképpen lehet elkerülni. Egyrészt bevethetnénk egy egységes rendszert kizárólagos joghatóságok megállapítására. A meghatározott területi és tárgyi tényállás alapján kizárólagos joghatósággal rendelkező bíróság aztán alkalmazhatná a saját nemzetközi magánjogát. Az eltérő megítélést megelőzhetnénk azzal, hogy csak egy bírósághoz lehetne fordulni. Egy ilyen rendszer természetesen összeegyeztethetetlen volna az eljárási fegyveregyenlőség és a jogvédelem hozzáférhetőségének és hatékonyságának elvével, amelyet (különleges esetektől eltekintve) amint azt jogtörténeti és összehasonlító jogi elemzésekből tudjuk, csak konkurens fél- és tárgyi joghatóság rendszerén keresztül lehet megvalósítani14 - és hatékony jogvédelem nélkül ugyancsak nem létezhet belső piac. Amennyiben tehát szükségszerűen létezniük kell versengő joghatóságoknak, úgy csupán a nemzetközi magánjog egységesítése az egyetlen eszköz a sántikáló jogviszonyok elkerüléséhez.15 Ez a megoldás egyébként akkor sem meghaladott, ha az anyagi jog teljes mértékben egységesült. Ha ugyanis egy tárgyat annak átruházását követően a belső piac egy harmadik államába visznek, csupán akkor lehet vele szabadon kereskedni, ha az átruházás érvényességét a belső piaci import esetében minden tagállamban egységesen ítélik meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
