A polgári eljárásjog tudománya a határozatok joghatásai körében megkülönbözteti az egyszerű kötőerőt, a jogerőt és a végrehajthatóságot.
a) A kötőerő
Az egyszerű kötőerő azt jelenti, hogy a bíróság a saját határozatához a Pp. 227. § (1) bekezdése előírásának megfelelően kötve van, azt nem változtathatja meg és nem is vonhatja vissza. Ha a határozat jogerőre emelkedik, az egyszerű kötőerő beleolvad a jogerőbe. Bizonyos esetekben a Pp. feloldást ad az egyszerű kötőerő alól, mind az ítéletek, mind a végzések esetében. (Igazolási kérelem, kijavítás, kiegészítés, részítélet stb.) Végzések esetében a Pp. 227. § (2)-(3) bekezdései kifejezetten kimondják, hogy a bíróság a pervezetésre vonatkozó és az egyoldalú kérelmet elutasító végzéséhez nincs kötve.
b) A jogerő
A jogerőt minősített kötőerőnek is nevezi az elmélet, amelynek lényege a határozat abszolút vagy relatív megtámadhatatlansága (alaki jogerő) és az adott jogviszonyra irányadó volta (anyagi jogerő). A Pp. 228. § (l)-(3) bekezdései szabályozzák azt a kérdést, hogy a határozat mikor emelkedik jogerőre. Az anyagi jogerő pozitív hatása abban áll, hogy a felek, a bíróság és más hatóság kötve vannak az anyagi jogerőhöz, a jogerős határozat tartalma irányadó a felekre. Negatív megközelítésben az anyagi jogerő következménye a res iudicata. (Pp. 229. §) (Lásd Kengyel Miklós IM 325-331. oldal)
c) A végrehajthatóság
A magyar jogirodalom megoszlik abban a kérdésben, hogy a végrehajthatóság a jogerő tulajdonságai közé sorolható vagy sem. A végrehajtás ugyanis nem szükségképpen velejárója a pernek, rendszerint csak a marasztalás iránti perben hozott, helyt adó ítélet esetén követi a pert, de "akkor sem szükségszerűen". (Kengyel Miklós idézett mű 330. oldal)
d) A jogerőhöz/kötőerőhöz fűződő jogkövetkezmények
A Pp. 227. § (1) bekezdés értelmében, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van, mégpedig a határozat kihirdetésétől kezdve, ha pedig a határozat kihirdetve nem volt, annak közlésétől kezdve. A (2) bekezdés rendelkezése szerint a pervezetésre vonatkozó, valamint az egyoldalú kérelmet elutasító végzéshez a bíróság nincs kötve, olyan végzést azonban, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el, a bíróság csak annak jogerőre emelkedése előtt (228. §) változtathat meg.
Miután a Pp. csak háttérjogszabályul alkalmazandó a Cstv. esetében, ezért azt kell vizsgálni, hogy a Cstv. lehetővé teszi-e az eljárás megszüntetését a fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően.
A Cstv. nagyon sok esetben a Pp. szabályaitól eltérő megoldásokat alkalmaz. Ide sorolható az eljárás megszüntetése, ha a csődeljárás megindítása iránti kérelmet nem az arra jogosult terjeszti elő, a hiánypótlásra visz-szaadott kérelmet a bejelentő nyolc napon belül nem egészíti ki [Cstv. 10. § (3) bekezdése]. A Pp. szabályainak alkalmazása esetén a Pp. 130. § g) és j) pontjainak felhívásával a kérelem idézés kibocsátása nélküli elutasítására kerülne sor.
A felszámolási eljárásban a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a kérelmet, ha azt nem az arra jogosult terjesztette elő, a hiánypótlási kötelezettségét nem teljesítette a fél, illetve a kérelmet a törvényben meghatározott tulajdonosi szervek hozzájárulása nélkül nyújtotta be. [Cstv. 25. § (1) bekezdése] Ez a megoldás a Pp. 130. § rendelkezéseihez hasonló előírást tartalmaz.
A Cstv. 27. § (4) bekezdése értelmében a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti, ha az adós nem fizetésképtelen. Ebben a szakaszban az érdemi elutasító végzés vált megszüntető végzéssé, ami a Pp. szóhasználatában teljesen más fogalmat jelöl.
A pár eset felsorolásából látható, hogy a Cstv. gyakran tartalmaz a Pp. szabályaitól eltérő előírásokat. A felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedés utáni megszüntetéséről azonban a Cstv. nem rendelkezik, ezért csak a Pp. szabályai alapján lehet eldönteni azt a kérdést, hogy a jogerőre emelkedés után, de a közzététel előtt lehetőség van-e az eljárás megszüntetésére vagy sem.
A felszámolást elrendelő végzés nem minősíthető pervezetésre vonatkozó vagy egyoldalú kérelmet elutasító végzésnek, ezért vizsgálni kell, hogy a jogerő beálltához milyen joghatások fűződnek.
A felszámolási eljárás annyiban különbözik a peres eljárástól, hogy a felszámolást elrendelő végzés jogerejéhez a kezdő időponton keresztül speciális joghatásokat fűz a törvényalkotó. A Cstv. 27. § (1) bekezdésének vonatkozó rendelkezése kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontja a végzés jogerőre emelkedésének napja, de a hitelezői igények bejelentése tekintetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételének napja minősül kezdő időpontnak. (Nem közömbös a gyakorlat értelmezése szempontjából az sem, hogy a Cstv. eredeti 28. § (2) bekezdés e) pontja értelmében a kezdő időpont a bíróság által megjelölt időpont, amely nem lehet korábbi, mint a felszámolást közzétevő Cégközlöny megjelenésének időpontja.)
A végzés jogerejéhez - a kezdő időponton keresztül - kapcsolódó joghatások anyagi jogiak és eljárásjogiak.
- a felszámolás kezdő időpontja után a hitelező fogalma megváltozik [Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont],
- rögzül a felszámolási vagyon [Cstv. 4. § (1) bekezdése],
- megszűnnek a külön jogszabályban meghatározott tulajdonosi jogok [Cstv. 37. § (1) bekezdés],
- az adós gazdálkodó szervezet vagyona feletti rendelkezési jog a felszámolót illeti meg [Cstv. 34. § (2) bekezdése],
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
