A felszámolás megindulásával a vezető tisztségviselő helyébe új személy, a felszámoló lép, aki átvizsgálja az adós korábban kötött szerződéseit és szükség esetén a bíróságtól kérheti érvénytelenségük megállapítását.
Egy gazdálkodó szervezetnek, ha nincs fizetésképtelenségi helyzetben, alapvetően a Ptk. biztosítja a korábbi szerződéseivel kapcsolatos megtámadási jogokat, illetve a Ptk. tartalmazza a hivatkozható semmisségi okokat.
A felszámolás megindulásával az adós pozíciója e tekintetben nem változik, tehát az adós (immár a felszámoló képviseletével) egyrészt továbbra is jogosult a Ptk. alapján megtámadni a korábban megkötött szerződéseit, illetve semmisségre hivatkozással az érvénytelenségük megállapítását kérni, másrészt azonban ehhez a lehetőséghez adódik hozzá a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. §-a, mely alapján mind a hitelezők, mind a felszámoló (utóbbi az adós nevében eljárva) gyakorlatilag hosszabbított határidővel megtámadhatják a Cstv. 40. §-ában meghatározott módon és eredménnyel létrejött szerződéseket.
A Ptk. és Cstv. megtámadási szabályainak összehasonlításából az a megállapítás vonható le, hogy bár nagyon hasonlítanak, de nem pontosan ugyanazokkal az élethelyzetekkel foglalkoznak.
A Cstv. 40. §-a alapján megtámadható szerződések közös eleme, hogy azok megkötése a hitelezők jogainak csorbítását eredményezi. E szabályozás tehát egyrészt speciális a Ptk.-ban biztosított megtámadási lehetőséghez képest - e specialitás a hitelezővédelmi cél -, másrészről a Cstv. vonatkozó szabályanyaga kiegészíti a Ptk.-s megtámadási okokat azáltal, hogy kevéssé egzakt megfogalmazásával tágabb körét fogja át a sérelmes szerződéseknek és ráadásul velük kapcsolatban a megtámadási határidőt is kitolja.
A Cstv. 40.§ (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva az adós vagyonának csökkenését eredményező, a hitelezővel összejátszó magatartás alapján támadhatók meg a szerződések (ez általános megfogalmazása folytán több Ptk.-ban meghatározott érvénytelenségi okot is átfog); egyedül a b) pontban találhatók meg a Ptk.-val azonos megtámadási okok - így a feltűnő értékaránytalanság, melybe az ingyenesség is beleértendő -; míg a c) pont - az érintett szerződés tartalmára nézve további előírás nélkül - valamely hitelező előnyben részesítését teszi a megtámadás feltételévé.
A tévedés, megtévesztés, fenyegetés ugyan hiányzik a Cstv. 40. §-ából, de az eltérő cél, a védett jogi érdekben mutatkozó eltérés figyelembevételével ez nem hiányosság. E megtámadási okok esetében az adós szándéka ellenére jön létre ilyen módon a szerződés, hiányzik a hitelezők kijátszásának célzata, vagyis e szerződések esetében - a tévedés megtévesztés felismerésekor, a fenyegetés megszűnését követően - az adósnak is érdekében áll megtámadási jogával élni.
A Ptk.-n alapuló megtámadási lehetőség fennmaradása a felszámolás megindulását követően nem vitás a joggyakorlatban, az azonban már vita tárgyát képezi, hogy a Ptk. szerinti egyéves megtámadási határidő számítása tekintetében a felszámoló által az adós nevében benyújtott kereset esetében el kell-e térni a felszámolás hiányában alkalmazott szabályoktól.
A Ptk. 236. § (3) bekezdése alapján a megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően alkalmazandók. "Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra." [Ptk. 326. § (2) bekezdés]
A gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy ha a megtámadási határidő már letelt a felszámolás kezdő időpontja előtt, és a felszámoló az iratok átvételét követően benyújtja a Ptk.-ra hivatkozással a megtámadási keresetet, tekinthető-e úgy, hogy amíg a felszámoló hivatalba nem lépett, addig nyugodott a megtámadási határidő?
Ezzel kapcsolatosan - egy olyan esetben, amikor a felszámoló az egyéves megtámadási határidőt túllépve nyújtotta be a keresetlevelet (BH 2003. 205) - a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy "az elévülés nyugvását idézi elő minden olyan esemény, amelynek folytán a jogosult a követelését menthető okból nem érvényesítheti. A jelen esetben a felszámoló keresete előterjesztésével kapcsolatban a kimentési ok fennállt, az elévülés nyugvása bekövetkezett, így a kereset érdemi tárgyalásának helye volt." A hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló "határidő leteltét követően került a felszámoló abba a helyzetbe, hogy az adós vagyoni viszonyait, az általa megkötött szerződéseket áttekinthesse."1
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
