Az átkísérésnek, visszakényszerítésnek vagy visszafordításnak, a nemzetközi jogban "push-back"-nek nevezett hatósági cselekménynek nincs egységesen elfogadott definíciója. A gyakorlatban azt a rendészeti intézkedési jogosultságot jelenti, amikor egy állam a területére jogcím nélkül - tehát jogszerűtlenül - érkezőket elfoghatja, és kiteheti az országból egy szomszédos országba egyéni körülményeinek bárminemű vizsgálata és alaki formát öltő döntés nélkül.[1] Az átkísérés az idegenrendészet és a határrendészet mezsgyéjén fekszik, de ahogy lentebb látni fogjuk, egységes az uniós joggyakorlat arra nézve, hogy a fenti definíciónak megfelelő hatósági intézkedés de facto kiutasításnak, kitoloncolásnak minősül.
Az állami szuverenitásból fakad a tagállamok azon joga, hogy szabályozzák a külföldi állampolgároknak a területükre való beutazását és ott-tartózkodását.[2] Az önrendelkezés ezen formájának az uniós jog azonban az e fejezetben részletezettek szerint szigorú korlátokat szab, amelyeket a tagállamoknak be kell tartaniuk. Az ezen szabályoknak nem megfelelő kiutasítás az uniós jogba ütközik.
Az átkísérés jellemzően a menedékkérőket érinti, akiknek így nincs lehetőségük arra, hogy menedékjog iránti kérelmet nyújtsanak be és az ennek folytán őket illető eljárási garanciákat igénybe vegyék. Azonban a szabályszerű eljárás és kiutasításról szóló döntés hiányában a határon való átkísérés nem csak a menedékkérőknek lehet sérelmes. A visszaküldés tilalmának vizsgálatára vonatkozó kötelezettségnek és a kollektív kiutasítás tilalmának sérelme ugyanis valamennyi ilyen intézkedés alá vont személy esetén felmerülhet. A gyakorlatban ehhez járulnak további alapjogsértések, úgymint az átkísérésnél alkalmazott embertelen, megalázó bánásmód alkalmazása, a jogellenes fogva tartás, vagy a személyes tárgyak megsemmisítése folytán a tulajdonhoz való jog, illetve a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog sérelme.[3]
Az Európai Unió több tagállama alkalmaz átkísérést a határait jogellenesen átlépőkkel szemben,[4] Magyarország a 2015-ös migrációs krízist követően adott jogszabályi felhatalmazást rendészeti szervei számára ilyen jellegű intézkedés alkalmazására.[5] Egy 2024-es jelentés szerint a megelőző évben uniós szinten mintegy 346 004 átkísérést hajtottak végre, amelyből 98 687 történt Magyarországról.[6] Ugyanakkor, mivel a visszafordításokat jellemzően nem kíséri semmilyen dokumentáció, a ténylegesen végrehajtott ilyen rendészeti intézkedések száma ennél még nagyobb is lehet.
Az országból eltávolított személyek minden módon próbálnak az ezzel kapcsolatos valamennyi jogsérelmük orvoslásának érvényt szerezni, ezért a mindennapi bírói gyakorlatban nehéz feladat az uniós és hazai joganyag egybevetésével tisztán látni a rendkívül változatos kérelmeket tartalmazó átkíséréses ügyekben. Ezért e tanulmányban az átkísérés hazai szabályozásának ismertetésére, annak uniós jogi értékelésére és az ehhez kapcsolódó hazai bírósági gyakorlat bemutatására teszünk kísérletet, végül mindezek alapján az ilyen tárgyú perekre irányadó, a jogalkalmazást segítő következtetéseket vonjuk le.
2017 márciusa előtt az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény (Áhtv.) 5. § (1a) bekezdése alapján még csak akként volt jogszabályi lehetőség az átkísérésre, hogy a schengeni - jellemzően magyar-szerb - határtól nyolc kilométerre terjedő sávban igazoltatott jogszerűtlenül tartózkodó külföldit bárminemű eljárás és határozat nélkül kitehette a rendőr a határon.
2017 márciusától ez a lehetőség kibővült, az Áhtv. 5. § (1b) bekezdése szerint tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején[7] bárhol az országban megtalált jogszerűtlenül tartózkodót el lehet vinni a schengeni határra, és ki lehet tessékelni a határkerítés kapuján.
Az Áhtv. fenti rendelkezései tehát egy speciális rendőri intézkedésről szólnak, mely alapján az ország területén bárhol elfogott, jogellenesen tartózkodó külföldi a határkerítés külső oldalára eltávolítható, függetlenül attól, hogy milyen országból, mikor, eredetileg jogszerűen vagy sem, és milyen, akár kényszerítő okból érkezett hazánkba. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden ilyen külföldit helyzetének egyedi értékelése és arra tekintet nélkül, hogy szüksége van-e nemzetközi védelemre vagy fennáll-e esetében visszaküldési tilalom, a rendőrség bármiféle eljárás lefolytatása, határozat hozatala nélkül az országból kitehet. Alakszerű
- 1/2 -
döntés hiányában az érintettnek arra sincs módja, hogy az intézkedés ellen jogorvoslattal éljen.
Az EU elsődleges jogforrásai között, az EUMSZ 78. cikke biztosítja a menedékjogot, az Alapjogi Charta (Charta) 18. cikke pedig a nemzetközi védelemhez való jogot. A Charta 19. cikke emellett rögzíti a kollektív kiutasítással és a visszaküldés tilalmának vizsgálata nélküli kitoloncolással, kiadatással szembeni védelmet.
A harmadik országok azon állampolgárai tekintetében, akik jogellenesen tartózkodnak valamely tagállam területén, a Visszatérési irányelv[8] határozza meg a származási országokba való visszatérésre vonatkozó előírásokat és eljárásokat. Többek közt rögzíti a visszaküldés tilalmának elvét,[9] a kiutasító határozat meghozatalának kötelezettségét,[10] alaki kellékeit[11] és a hatékony jogorvoslathoz való jogot.[12]
A Schengeni határellenőrzési kódex[13] előírja, hogy meg kell akadályozni a jogellenes határátlépéseket, valamint meg kell gátolni a külföldi személyeket a határátkelőhelyeken történő ellenőrzés megkerülésében.[14] Ugyanakkor mindenkor tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét és az érintettek alapvető jogait.[15]
Az EUB több ítéletében foglalkozott azzal, hogy a Visszatérési irányelvben foglalt tagállami kötelezettségek értelmezésével milyen garanciális szabályok mellett lehet egy jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt az ország területéről kitenni. Megállapította, hogy ilyen személyekkel szemben kiutasítási eljárást kell alkalmazni, és ügyelni kell arra, hogy emberséges módon, alapvető jogainak és méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett kerüljön sor a hazatelepítésükre.[16] Rögzítette, a nemzeti hatóságok, miután megállapították a tartózkodás jogellenességét, kötelesek írásba foglalt, indokolással ellátott kiutasítási határozatot hozni, amely ellen hatékony jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani.[17] A kiutasítási határozat meghozatala során tiszteletben kell tartania a visszaküldés tilalmának elvét, és megfelelő figyelmet kell fordítani az érintett családi életére, egészségi állapotára és e tekintetben meg is kell hallgatni.[18]
Az EUB kifejezetten vizsgálta az Áhtv. 5. § (1b) bekezdésének uniós joggal való összhangját is, és 2020. december 17-én hozott C-808/18. számú Bizottság kontra Magyarország ítéletében (C-808/18. ítélet) egyértelműen kimondta, hogy az átkísérések magyarországi gyakorlatát de facto kitoloncolásnak kell tekinteni, még akkor is, ha a fizikai kiszállítás művelete nem feltétlenül az érintett tagállam területén kívül ér véget. Ennek indoka, hogy az átkísérés tulajdonképpen egy valós lehetőségek nélküli választás elé állítja az érintetteket: vagy a határkerítés és a nemzetközi határ közötti néhány méter széles földsávon állva várakoznak, vagy a szükséges engedélyek nélkül, szabálytalan módon átlépnek Szerbiába, hiszen az ellátásuk (szállás, táplálék stb.) csak ott biztosított. Az átkísérést nem igazolhatja a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos kizárólagos tagállami hatáskörgyakorlás sem, mivel e körben Magyarország a perben csupán általánosságokra hivatkozott, és nem bizonyította, hogy konkrétan szükséges volt az, hogy a területén fennálló helyzetre tekintettel eltérjen a Visszatérési irányelvtől. A kitoloncolást ugyanakkor a Visszatérési irányelv szerint számos eljárási cselekménynek kell megelőznie, amelyek során a harmadik országbeli állampolgárok alapvető jogait garanciális szabályok is védik, ezek a magyarországi átkísérésnél azonban nem biztosítottak. Minderre figyelemmel az EUB megállapítása szerint az átkísérés alkalmazásával Magyarország megsérti az uniós jogból fakadó kötelezettségeit.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
