1. Az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna területének nagy részén az 1588-ban kibocsátott III. Litván Statútum, a magdeburgi városi jog (Magdeburger Stadtrecht) és II. Zsigmond Ágost (1548-1572) lengyel király uralkodása idején kihirdetett agrárjogi statútum volt 1840-ig hatályban. 1840-ben került sor a Szvod Zakonov Rosszijszkoj Imperii hatályba léptetésére a mai Belorusszia és Ukrajna területének legnagyobb részén. Az 1529-ben kihirdetett I. és az 1566-ban közzétett II. Litván Statútumtól eltérően a római jog hatását tükröző III. Litván Statútum 1614-ben kiadott lengyel fordítását alkalmazták ezeken a területeken. Említést érdemel, hogy 1619-cel kezdődően a III. Litván Statútum lengyel kiadásai az 1588-at követően elfogadott törvényeket is tartalmazták.
Ez a Statútum 1632-ben latin nyelven is megjelent nyomtatásban. Magdeburg város joga - amely egyfajta "anyajogként", mintául szolgált Közép- és Kelet-Európában a városi jog körében - modellje volt számos be-lorussziai és ukrán város, település jogának. Ilyen módon hozzájárult a német jog elterjedéséhez Európa keleti részén. II. Zsigmond Ágost agrárjogi statútuma szintén hozzájárult a jog egységesítéséhez a mai Belorusszia és Ukrajna területén, bár római jogi elemeket -döntően feudális jog lévén - csak csekély mértékben tartalmazott.
2. Ukrajna területének tekintélyes hányada az 1648 és 1654 közötti, a Bogdán Hmelnyickij hetman vezette felkelés eredményeként Lengyelországtól függetlenné vált. Ukrajna az 1667-es lengyel-orosz háborút követő andruszovói fegyverszünet alapján a Dnyepertől keletre eső ukrán területekről, amely Kijevet is magában foglalta, Oroszország javára lemondani kényszerült. Az Oroszország részévé vált ukrán területek messzemenő autonómiát kaptak, amelynek alapját az 1654-ből származó, Hmelnyickij javasolta, ún. Márciusi Artiku-lusok - amelyeket az orosz cár 1654. március 27-én kelt ajándékozási okmánya elfogadott - képezték.
Az autonómia jegyében került sor az önálló, az ukrán területeken bevezetendő jog forrásai rendezésének előkészítésére 1720-ban. 1721 májusában Szkoropadszkij hetman ösztönzésére megkezdődött a III. Litván Statútum, a Szásztükör (Speculum Saxonum, Sachsenspiegel) és a híres krakkói jogász, Bartolomeusz Groickij művének - akinek neve szorosan kapcsolódik a ius municipale Polonicum fogalmához - lengyelből ukrán nyelvre történő fordítása. A fordítással megbízott négy szakember a munkát megkezdte, azonban nincs tudomásunk arról, hogy ez a munka végül is befejezést nyert-e. A terv az volt, hogy hét évvel később a fent említett jogforrások, illetve jogi munkák egy önálló kódexben kerültek volna összefoglalásra.
1718-ban az ukrán területeket érintő jog kompiláci-ójának az ügyét I. (Nagy) Péter cár (1689-1725) egyik ukáza is támogatta, amelyben az uralkodó rámutatott arra, hogy Ukrajnában egymással ellentétben álló jogok alkalmazására kerül sor. Ennek az állapotnak a felszámolása érdekében maga az uralkodó is a különböző jogforrásoknak egy kódexben való összefoglalását tartotta szükségesnek, amelyet az Orosz Birodalom szenátusa hagyott volna jóvá. A kodifikációs munka még ugyanebben az évben kezdetét vette az Iván Boroszna főbíró vezetésével létrehozott bizottság irányításával. 1734-ben a tizenkét tagú bizottság tagjai közül öt egyházi személy az orthodox egyházat képviselte. A bizottság tagja volt a kijevi városi tanács képviselője is.
3. Az 1734-ben felállított bizottságban éppúgy, mint az 1738-ban működő bizottságban a törvényelőkészítés jelentős szerephez jutott. A bizottságok munkájukat 1743-ban fejezték be a "jogok, melyek alapján Ukrajnában a jogszolgáltatást gyakorolják" című tervezetet Ukrajna helytartója 1744. június 27-én küldte tovább a szenátusnak felülvizsgálat céljából. A szenátus feladata az volt, hogy a magánjogi, a büntetőjogi és eljárásjogi rendelkezéseket tartalmazó, 531 szakaszból és 30 fejezetből álló kodifikációs tervezetet a cár elé terjessze jóváhagyás céljából. A szenátus máig ismeretlen okból tizenkét esztendőt várt az előterjesztéssel. Ennek oka feltehetően az volt, hogy ez a testület a tervezetben Ukrajna politikai autonómia-törekvésének kifejeződését látta, amelyet a tényleges helyzettel összhangban nem állónak tekintett.
Az 1756. május 20-án elfogadott szenátusi rendelet értelmében a kódextervezetet visszaküldték Rozu-movszkij hetmanon keresztül a bizottságnak a "az idő új követelményeivel összhangban álló" korrekciók és kiegészítések megtétele céljából. A kozák kancellária és főbíróság illetékes személyei a szenátus hosszú hallgatásából levonták a megfelelő politikai következtetéseket és "az ukrán jogok gyűjteménye" elnevezéssel új tervezetet készítettek, amely az orosz törvényhozástól már kisebb eltéréseket mutatott.
Ennek ellenére nem került sor az átdolgozott, 1743-ban elkészült tervezet, illetve annak átdolgozásai elfogadására, mivel az az orosz abszolutizmussal ellentétben állt. I. Erzsébet cárnő 1761-ben bekövetkező halála, amely egyúttal Ukrajna autonómiájának a végét is jelentette, az önálló ukrán kodifikációs törekvéseknek is mindenkorra véget vetett.
4. Ukrajnában is a Szovjet-Oroszországban 1922 novemberében elfogadott, az Alekszej Grigorjevics Gojkbarg (1883-1962) vezette bizottság által szerkesztett szovjet-orosz polgári törvénykönyv volt csekély módosításokkal hatályban a Szovjetunió megalakulását követően egészen az 1963-ban kihirdetett ukrán polgári törvénykönyv hatálybalépéséig. A Gojkbarg-féle polgári törvénykönyv szerkezetét és terminológiáját tekintve egyaránt a német pandektisztika hatását tükrözi. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban is önálló kódexben került sor az önálló jogágként elismert családi jog, földjog és munkajog szabályozására.
Normatív hatállyal rendelkeztek Ukrajnában is a Szovjetunióban 1961 decemberében össz-szövetségi szinten elfogadott Polgári Törvényhozás Alapjai. Ezek az Alapok alkották bázisát az 1963-ban elfogadott ukrán polgári törvénykönyvnek. Az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaság 1964-ben kihirdetett polgári törvénykönyvéhez hasonlóan az ukrán kódex is a német pandektisztikában gyökerező magánjogi törvénykönyv-szerkesztési hagyományokat követi, így például általános részt is tartalmaz. A dologi jogok szabályozása részletesnek nem tekinthető, vonatkozik ez különösen a kötelmek biztosítékainak - így különösen a zálogjog - szabályozására. A kódex öröklési jogi részének szabályozását is az egyszerűsítésre irányuló törekvés jellemzi. A collatióra vonatkozóan például nem találhatók szabályok az ukrán polgári törvénykönyvben és a kódex nem ismeri a substitutio fideicommissariát.
5. A szuverenitását 1990. július 16-án kinyilvánító, függetlenségét ténylegesen 1991. augusztus 24-én elnyert Ukrán Köztársaságban megindult a magánjog átfogó revíziója. A Kijevben felállított törvényhozási kutatóközpontot az ukrán parlament (Verhovna Rada) 1992-ben rendelettel hatalmazta fel, hogy a jogrendszer átfogó reformjának megvalósításához szükséges törvények tervezeteit kidolgozza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
