Tanulmányunkban a polgári peres eljárások egyik leggyakoribb "szatelit-jogintézményének", a perfeljegyzésnek az elmúlt évek bírósági joggyakorlatában megjelenő legújabb jogértelmezési problémájának bemutatására vállalkozunk: az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 64. § (1) bekezdésének b) pontja alapján mit kell, illetve lehet a bíróságoknak vizsgálni a tárgyalás előkészítésének szakaszában, mennyiben köti őket a kereseti kérelemben megjelölt jogcím. Azaz, mennyire lehet "formális", illetve "érdemi" döntés a perfeljegyzés elrendelése az ingatlan tulajdonjogát érintő perekben.
Vizsgálatunkat a Legfelsőbb Bíróságnak ezzel a jogkérdéssel kapcsolatban közzétett EBH 2003. 872. sz. eseti döntésével kezdjük és az ítélőtáblák - időben - ezt követő joggyakorlatával folytatjuk. A kérdés megválaszolása, az egységes jogértelmezés kialakítása gyakorlati jelentőségű: egyre nagyobb számban jelennek meg ugyanis az olyan keresetek, amiknek az igazi célja a perindítás tényének feljegyzése az ingatlan-nyilvántartásban annak érdekében, hogy ennek birtokában nagyobb nyomatékkal lehessen rávenni a másik felet arra, hogy egy más jogviszonyból származó kötelezettségének minél előbb tegyen eleget. Ez a fajta pertaktika természetesen összeegyeztethetetlen a perfeljegyzés jogintézményével, ugyanakkor az elsőfokú bíróságok mérlegelési-döntési jogosultságát a Pp. és az Inytv. szabályai korlátozzák. Megnyugtató megoldást csak törvénymódosítással, illetve - részben - a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásával lehetne elérni.
A perfeljegyzés szabályait az Inytv. tartalmazza, a Pp. még csak utalás szintjén sem említi. Ez a hallgatás talán annyiból nem szerencsés, hogy a tárgyalás előkészítésének szakaszában ennek a jogintézménynek az alkalmazása gyakran felmerül, s előfordul, hogy a felperes a keresetlevelében ideiglenes intézkedés iránti kérelemként, vagy annak részeként kívánja a per feljegyzését. E két jogintézmény ugyanakkor dogmatikailag könnyen szétválasztható, a meglévő eljárásjogi hasonlóságok ellenére is. A Pp. 156. § (1) bekezdése az ideiglenes intézkedés elrendelését három esetben teszi lehetővé: közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében. Mindhárom esetben feltételként fogalmazza meg a törvény, hogy az intézkedéssel okozott hátrány nem haladhatja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A kérelmet előterjesztőnek az ezt megalapozó tényeket csak valószínűsítenie kell.
A Pp. tehát a kérelmező és a bíróság viszonylatában szabályozza az ideiglenes intézkedést, míg a perfeljegyzés esetében az Inytv. a bíróság és a földhivatal közötti "párbeszédet" tartalmazza. E jogintézmény legfontosabb célja, hogy a jogszabályban taxatív módon felsorolt igények érvényesítése esetére megakadályozza a követelés tárgyának (ingatlannak) az elvonását a bíróság érdemi döntése alól. Ily módon az eljárás megindításának tényét "dologiasítja": minden későbbi jogszerzőnek tudnia kell, hogy az érintett bejegyzéssel kapcsolatban eljárás van folyamatban, a bejegyzés bizonytalan, arra jogot megnyugtatóan alapítani nem lehet.1 A perfeljegyzés eredményeként, azokban az esetekben, amikor az ingatlan tulajdonjoga vitás, az ezzel kapcsolatban indult per jogerős befejezéséig az ingatlannal mindegyik fél csak korlátozott módon tud rendelkezni, és a fél az ingatlan tulajdonjogára vonatkozó bármely rendelkezését - mint pl. annak átruházását vagy az ingatlan megterhelését - kizárólag a per eredményétől függő hatállyal teheti meg. Az ideiglenes intézkedés célja ehhez képest azonnali jogvédelem biztosítása az időmúlás miatt később már el nem hárítható jogsérelem megelőzésére. Ennek elrendelésével a bíróság teljesítésre kötelezi a kérelmező ellenfelét olyan időpontban, amikor a felek közötti jogvitát érdemben még nem bírálta el.2
A két jogintézmény szabályozása eltér a bíróság feladatainak részletezésénél is: a Pp. 156. § (4) bekezdése kötelezővé teszi az eljáró bíró számára, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása előtt az ellenérdekű felet is meghallgassa, azaz, mindkét fél számára biztosított a lehetőség arra, hogy valószínűsítse a saját igazát. Ez a jogszabályi rendelkezés azzal az előnnyel is jár, hogy a bíró megalapozottabban, több tény, információ birtokában tud rendelkezni a kérelemről. Ugyanez nem mondható el a perfeljegyzésről, ahol az ellenérdekű fél számára a jogszabály nem biztosítja ugyanezeket a lehetőségeket, így a bíró is csak az egyik fél "olvasatából" ismeri meg a kérelem alapjául szolgáló tényeket. A szabályozásnak ez a hiányossága megnöveli a rosszhiszemű, visszaélésre alkalmas perfeljegyzés iránti kérelmek számát, melynek veszélye sajnos nem elméleti lehetőség, hanem mint azt tanulmányunk III. részében is bemutatjuk, valós gyakorlati probléma.
A polgári és kereskedelmi ügyek joghatósági, valamint az ilyen ügyekben hozott határozatok elismerésének és végrehajtásának szabályait a Tanács 44/2001/EK rendelete tartalmazza. E jogszabály 31. cikke az ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatban szűkszavúan csak annyi eligazítást ad, hogy valamely tagállam bíróságainál a tagállam joga alapján rendelkezésre álló ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket is, még akkor is kérelmezhetőek, ha e rendelet alapján az ügy érdemére más tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal. A rendelet nem adja meg az ideiglenes intézkedés fogalmát, nem hoz létre új ideiglenes intézkedési formát sem, hanem azokat meghagyja tagállami hatáskörben.
Az Európai Közösségek Bíróságának - a továbbiakban: EuB - már több alkalommal is (125/79. sz. Deni-lauer-ügy; 25/81. sz. W-ügy; C-261/90. sz. Reichert-ügy; C-391/95. sz. Van Uden Maritime-ügy; C-99/96. sz. Mietz-ügy; C-104/03. sz. St. Paul Dairy Industries NV ügy) lehetősége nyílt ezen cikk értelmezésére. Az EuB joggyakorlata alapján az állapítható meg, hogy a 31. cikk tárgyi hatálya minden olyan intézkedésre kiterjed, amelyek a tény- vagy jogi helyzet megváltoztatását akadályozzák meg azon jogok biztosítása érdekében, melyek gyakorlásáról egyébként a kereseti kérelemre joghatósággal rendelkező bíróság határoz.
Ezen ügyekben az EuB kifejtette azt is, hogy a 31. cikk szerinti ideiglenes intézkedést nemcsak a rendelet II. fejezetében megjelölt joghatósági okok bármelyikével (általános, különös, speciális, kizárólagos) rendelkező bíróság hozhatja meg, hanem a rendelet I. sz. mellékletében megjelölt tagállami bíróságok is. Itt szerepel Magyarország vonatkozásában az Nmjt. 57. §-nak megjelölése, melynek értelmében olyan alperes ellen, aki Magyarországon lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkezik, magyar bíróság vagyonjogi perekben eljárhat, ha az alperesnek belföldön végrehajtás alá vonható vagyona van.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
