(1) (a) Az erőhatalom mint általános felelősség-kimentő körülmény. (b) Az erőhatalom mint a jogellenességet kizáró körülmény. (c) Kivételes felelősség az erőhatalomért. Szinte nincs oly kötelmi jogi, vagy kárfelelősségi mű, amelyben az erőhatalom nem szerepelne mint általános kárfelelősséget kimentő körülmény. Jogellenes csak emberi magatartás lehet, olyan cselekmény, vagy mulasztás, mely valamely jogi (törvényi) tilalommal szembesül, megszeg valamely általános, vagy különleges imperatív (kényszerítő) jellegű jogszabályt. Ilyen pl. az új Ptk.-ban előírt általános károkozási tilalom[1], vagy a tilos szerződésekre vonatkozó törvényi jogszabályok[2], a lojális versenyszabályok[3], a jóerkölcs[4], a jóhiszeműség és a tisztesség sztenderdjei,[5] a kereskedelmi íratlan szokások, vagy (írott) szokványok[6] megszegésének esete. Ha azonban az erőhatalmat az emberen, emberi magatartáson, befolyáson kívüli körülményként, eseményként határozzuk meg, értelemszerűen nem is lehet valamely jogszabály tilalmával szemben állónak minősíteni és hozzá kárfelelősséget fűzni. Amennyiben a kárt valamely előre láthatatlan, külső, emberi magatartással nem befolyásolható, el nem hárítható esemény okozta, ez eredménnyel "nem tiltható be" és ezért senki sem vonható felelősségre.
A technika fejlődésével (tényszerűen) változott, relativizálódott (viszonylagossá vált) a természeti forrású erőhatalommal kapcsolatos előre láthatóság és ezzel együtt az elháríthatóság. A villámcsapás ugyan ma is előre láthatatlan, de a villámhárítónak, a tapasztalat szerinti, villámcsapástól veszélyeztetett helyeken való felállítása, ezt a természeti jelenséget elháríthatóvá teszi. A földrengés is általában előre láthatatlan, de a tapasztalati földrengéses területeken az elháríthatósághoz hozzájárul a földrengés következményeinek kiküszöbölését, megelőzését szolgáló különleges, rezgéseket abszorbeáló építkezési technika. A mezőgazdaságban a jégverés okozta károkat ma már eredményesen megelőzheti, elháríthatja a jégfelhők szétszórását, porlasztását szolgáló "ágyúzási" technika. Járvány esetében, a fokozott terjedés elvben megelőzhető a karanténnal, vagy hasonló intézkedéssel.
(2) Vannak a mai jogrendszerekben olyan különleges (kódexen kívüli magánjogi jellegű) törvényi jogszabályok, amelyek kivételesen, erőhatalom esetében is előirányozzák a kárfelelősséget. Ilyen pl. az atomkárokért való felelősség. Számos európai atomtörvény (pl. a német, osztrák stb.) előirányozzák az ún. abszolút felelősséget, ami azt jelenti, hogy amennyiben az atomkár erőhatalom folytán állt be, az atommű működtetője nem zárhatja ki a kárfelelősséget erőhatalomra hivatkozva. [Ld. alább, az (5) pontban foglaltakat].
A szerződési jogban, előfordulhat, hogy a szerződő felek erőhatalom esetében sem hivatkozhatnak eredményesen, mint kimentő okra, - kiváltképpen, ha a szerződés így szabja meg. Kérdés, hogy az ilyen klauzula minden esetben érvényesnek minősíthető-e.
(3) Az erőhatalom és okság kapcsolata. A természeti forrású erőhatalom és az emberi cselekményből eredő egymás közötti okkummuláció és okkonkurencia. Valós és putatív többes károkozás.[7] Ahhoz, hogy a kötelem teljes kimentésére sor kerüljön, szükség van annak bizonyítására, hogy a káresemény kizárólag az előreláthatatlan, elháríthatatlan esemény hatására állt be. A bizonyítási teher főszabályként a károsultat illeti meg.
Mint már a kérdésfelvetésekben utaltunk rá, előfordulhat az is, hogy a kár részben erőhatalom, részben pedig emberi mulasztás eredménye, amikor a mulasztási okfeltétel hozzájárulásának arányában nem zárható ki a felelősség. Ilyenkor okkummulációról van szó, és az osztott felelősség szabályainak értelemszerű, azaz adaptált alkalmazása alapján, az emberi tevékenységből származó károkért fennáll a felelősség, míg az erőhatalom által előidézett kárrészért elmarad a felelősség. Előfordulhat azonban, hogy a vis maior és az emberi cselekmény olymódon is feltételezheti a kárfelelősséget, hogy ténytől függően, a döntő feltétel vagy az erőhatalom, vagy az emberi jogellenes cselekmény "oldalán" áll (okkonkurencia): aminek eldöntése a felelősség koncentrációjához vezet. Ilyenkor ugyanis, ha a döntő, v. prevalens (túlnyomó) ok (feltétel) az erőhatalomból eredeztethető, akkor elvben nincs, vagyis kizárt a felelősség, ha azonban a döntő, adekvát és
- 722/723 -
túlnyomó ok az emberi cselekménynek tudható be, akkor van (teljes) kárfelelősség. Tehát, ha a konkurens "emberi" és "erőhatalmi" okok közül, a bizonyítási eljárás eredményeképpen kiderült, hogy az erőhatalmi oknak a hozzájárulása adott káresetben jogi szempontból irrelevánsnak minősült és döntően az emberi magatartás okozta a kárt, fennáll a felelősség. Ismeretes, hogy az okkummuláció elmélete (valóságos többes károkozás) megosztja a több károkozó között a felelősséget, az okkonkurencia (putatív többes károkozás) elmélete pedig redukálja a felelősséget csupán egy okra, avagy okhordozóra (ok- és felelősség-koncentráció). Ismeretes az is, hogy az új Ptk. a többes károkozás esetére eleve és primárisan (elsődlegesen, főszabályként) egyetemleges felelősséget irányoz elő, ami nem mondható bevett megoldásnak az európai Ptk.-kban. Másutt, a vétkességi és oksági hozzájárulással arányos osztott felelősség az elsődleges. Így van ez a német, osztrák, francia Ptk.-kban, valamint a svájci Kt.-ben. Ezekben ugyanis elsődleges az osztott felelősség és másodlagos az egyetemlegesség. Az egyetemlegesség e jogrendszerekben csupán akkor érvényesíthető, ha ezt a törvény külön-külön, egyes esetekre nézve előirányozza.[8] Ezt a megoldást azért tartjuk helyesebbnek, mert az egyetemlegesség egészen a regresszperig (visszkereseti perig), ami esetenként hosszantartóan csupán a perelt (akár a kárhoz legkevésbé hozzájáruló) károkozóra telepíti a kárviselést, s vonja felelősségre a teljes kárért. A hipotetikus kauzalitás olyan esete az okkonkuránciának, amikor az egyik feltétel megelőzi a másikat, de bizonyos az, hogy a későbbi feltétel, az előbbivel azonos, ugyanahhoz a kárkövetkezményhez vezethetett volna. Az elfogadott, pl. német elméleti álláspont szerint, mégis az időben megelőző okhordozó felelős a kárért. [9]
Az okság és az erőhatalom (esemény) kapcsolata a Ptk. fényében. A hatályos magyar Ptk. kifejezetten elfogadja[10] az elméletben kifejtett és elfogadott álláspontot, hogy az okozatosság egyik fő rendeltetése az, hogy "rámutat" a felelős személyre. Főszabályként tehát a kárért az a személy felelős, aki okozta. Az okságnak egy másik rendeltetése az, hogy a felelős személy csak azért a kárért vonható felelősségre, amit ő cselekményével vagy mulasztásával okozott. Tehát az okság a felelősség mértékét is meghatározó tényező. A hatályos magyar jog, a teljes kártérítés (damnum emergens, lucrum cessans, költségek)[11] főszabályként megszabott elve mellett, a mérték tekintetében, a szerződési és a szerződésen kívüli felelősség körében is korlátozásokat irányoz elő, többek között, az előreláthatósági korlát által. Gyakorlatilag az "előre láthatatlan" vagy az ún. közvetett (Volgeschaden) károkról van szó. Olyanokról tehát, amelyek a jogellenes cselekményt vagy mulasztást követően nem azonnal álltak be, hanem ennél jóval később. Így felmerülhet az, hogy a kárhoz az eredeti feltétel, vagy más (károsult vagy harmadik személy) járult hozzá. Az előreláthatósági korlátnak, az elméletben kifejtett értelmezése szerint, a következmény-károk tejesen ki lennének zárva, hiszen nehezen lehet őket előre látni, vagy elvárni előrelátásukat. Az oksági elmélet alapján azonban a következmény-károk is térítendőek, amennyiben a bizonyítási eljárásban a károsult bizonyítja, hogy a későbbi károk is az eredeti oknak tudhatók be. Erre a felelősségre vonásra, jogösszehasonlítási példaként szolgálhat a francia Cour de cassation által tárgyalt egyik jogeset, olyan kártérítési kereset kapcsán, melynél a véletlen is közrejátszott: Vadászat közben vadra lővén, a vad a lövés elől elugrott s így a vadász lövésével megsebesített egy hirtelenében, a lövés irányába tévedt embert. A sebesült túlélte. Néhány évre rá, a volt sebesült a lövés helyén rákbetegséget kapott. A betegnek a vadászt perlő, elévülési határidőn belül benyújtott kártérítési kérelme ügyében a francia LB arra az álláspontra jutott, hogy az esemény elháríthatósága ellenére (pl. a vadászterület figyelmeztető kijelölése útján), a vadász kártérítésre marasztalható, ha bizonyságot nyer, hogy a rákos megbetegedés az eredeti oknak (vadászat közben történő lövés általi véletlen sebesülés) és nem más körülménynek (pl. rákbetegségre való hajlamosságnak, dohányzásnak) tudható be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
