Az emberi jogok extraterritorális érvényesítése[2] egy olyan probléma, amelyre napjainkban egyre sürgetőbben választ kell találnunk. A jogirodalomban ezzel kapcsolatban folyó vita különösen a modern hadviselés eszközeire és az államok nem állami szereplőkkel folyatott küzdelmére koncentrál. Ezek az aszimmetrikus összeütközések gyakran a fegyveres konfliktusok kategóriájába esnek, ahol a nemzetközi humanitárius jog, mint lex specialis kerül alkalmazásra, azonban ezekben az esetekben sem feledkezhetünk meg az emberi jogok tiszteletben tartásáról és biztosításáról.[3]
Az extraterritoriális alkalmazás nem jelent mást, mint azt, hogy az állítólagos jogsérelem pillanatában a jogsérelmet elszenvedő egyén fizikailag nem tartózkodik a tagállam földrajzi területén belül.[4] És mégis, annak ellenére, hogy az állítólagos sérelmet elszenvedő magánszemély a sérelem elszenvedésének pillanatában nem tartózkodik a sérelmet okozó állam területén, maga a sérelem valamilyen módon visszavezethető lehet egy jogsértő állam magatartására.[5] Ugyanakkor nehezen megfogható fogalommal állunk szemben, a szóban forgó esetek széles skálája miatt nehezen lehet a fogalom nemzetközi jogi megítéléséről általános megállapításokat tenni.[6]
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE), mely az alapvető polgári és politikai jogok széles spektrumát biztosítja, regionális emberi jogi rezsimet létrehozó szerződés. Hasonlóképpen az amerikai kontinensen emberi jogi rezsimet hozott létre az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye[7] (ún. San José-i Nyilatkozat), Afrikában pedig az Ember és Népek Jogainak Afrikai Chartája.[8] Jelen tanulmányunkban elsősorban az EJEE extraterritorialitását vizsgáljuk, röviden összevetve azt az amerikaközi emberi jogi rezsim ezen aspektusával.
Az EJEE hatályát az első cikk rögzíti kimondva, hogy "A Magas Szerződő Felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat."[9]
Megemlítendő, hogy az 1. cikkben eredetileg a "területükön lévő minden személyre"[10] kitétel szerepelt volna, ám az EJEE szövegébe végül a tágabb értelmezést lehetővé tevő, a joghatóság alatt állására utaló kifejezés került, ahogy erre a Bankovič-ügyben az EJEB maga is utalt a travaux préparatoires alapján. A két megfogalmazás nem jelentheti ugyanazt, ha így lenne, a megszövegezők nem tulajdonítottak volna jelentőséget a kifejezés megváltoztatásának.[11]
Az, hogy az adott EJEE-tagállam joghatósággal rendelkezzen, egy olyan absztrakt küszöb, amely conditio sine qua non a Bíróság további eljárásához. Állami joghatóság nélkül az egyéneknek nincsenek érvényesíthető emberi jogaik a nevezett állammal szemben, és az államnak nincsenek emberi jogi kötelezettségei az egyénekkel szemben. Ez a viszony az alany és a hatóság között jól szemlélteti a jogosult és a kötelezett között fennálló korrelációt.
Az EJEE 15. cikke rendelkezik az Egyezmény hatályának felfüggesztéséről szükséghelyzet esetén, rögzítve, hogy ilyen esetekben az EJEE-ben vállalt valamely kötelezettségről le lehet mondani a szükség által megkívánt mértékben.[12] Ez azt jelentené, hogy az EJEE megszövegezői az Egyezményt nem csak békeidőben történő alkalmazásra szánták (szem előtt tartva a második világháború borzalmait), vagy a háborús helyzetben felmerült jogsértések túl érzékeny terrénum az EJEE számára, és e jogsértések feloldását a nemzetközi humanitárius jogra bízzák?
Az extraterritoriális alkalmazás kérdésköre nagyon összetett konstrukció, hiszen mindazok mellett, hogy felveti a kérdést, hogy az EJEE 1. cikkében foglalt joghatóságon belül kitételt hogyan is kell értelmezni, fontos tisztázni, hogy melyek azok a körülmények, amelyek megléte egyáltalán felveti az extraterritoriális EJEE alkalmazás lehetőségét.
- 207/208 -
A leglogikusabb körülmény a diplomáciai képviselet. E körülmény meglétekor nem problémás - az EJEB szerint - egy tagállam felelősségének a megállapítása a tényleges földrajzi határain túlmenően. Ilyen esetben ugyanis, ahogy a Bíróság például az M. Kontra Dánia ügyben[13] kifejtette "a következetes joggyakorlatból kiindulva egyértelmű, hogy az állam arra feljogosított ügynökeinek az eljárása illetve mulasztása, beleértve a diplomáciai vagy konzuli ügynököket abban a mértékben amelyben hatalmat gyakorolnak más személyek vagy tulajdon fölött, megalapozza azon állam felelősségét, amely nevében eljárnak.[14] A diplomáciai képviseletből fakadó extraterritorialitás ma már ténykérdésként kezelhető, hiszen ilyenkor az állam arra feljogosított ügynökeinek az eljárása plasztikusan is szemléltethető, valamint maga az EJEB is elismeri e extraterritorialitást megalapozó körülmény létjogosultságát.
A katonai jelenlét és a politikai támogatás szintén olyan körülmény amely megalapozhatja valamely tagállam extraterritoriális felelősségét. Erre tipikus példák a Loizidou-ügy vagy a Ciprus kontra Törökország-ügy.[15] Az extraterritorialitásra vonatkozó EJEB joggyakorlat ezen ügyekben Ciprus északi területének török megszállásához kapcsolódik.
A Loizidou ügy tényállása a következő: Titina Loizidou észak-ciprusi földterület-tulajdonos volt, akinek 1974-től a török megszállás következményeként a saját földterületéhez nem volt hozzáférése, valamint nem élvezhette annak javait. Loizidou keresetet nyújtott be Törökország ellen, kártérítést követelve a fenti állítólagos jogsérelem miatt. Törökország azonban az Észak-ciprusi Török Köztársaságot tartotta felelősnek. Az EJEB ezen érvelést elutasította, kifejtve, hogy az EJEE 1. cikke az Egyezmény hatályát rögzíti, és ez nem azt jelenti, hogy e hatály a szerződő államok földrajzi kiterjedését foglalja magába "csupán". Szem előtt tartva az EJEE célját és rendeltetését előfordulhat, hogy a tagállamok EJEE-ből fakadó kötelezettségei fennállnak jogszerű vagy jogellenes hadműveletek következményeként ott is, ahol az állam (hatékony) ellenőrzést gyakorol saját tényleges, földrajzi államhatárain kívül. Az EJEB ezen érvelésében találhatók meg az EJEE extraterritorialitásának gyökerei, hiszen a Bíróság kifejtette, hogy a tény, hogy egy EJEE szerződő fél hatékony ellenőrzést gyakorol egy adott terület felett, önmagában megalapozza az EJEE-ben foglalt kötelezettségek tiszteletben tartásának szükségességét.[16] Ebből jól látható az is, hogy az EJEB nem támasztott további feltételt a hatalomgyakorlást illetően, tehát a jogellenes (mint például az Észak-ciprusi Török Köztársaság esetében) és a jogszerű hatalomgyakorlás is a hatalomgyakorlás fogalma alá szubszumálható joghatósági szempontból. A katonai jelenlétet, mint extraterritoriális joghatósági kapcsolatot létesítő körülményt is következetesen alkalmazza az EJEB. Ráadásul ennek a joggyakorlatnak az analógiáját alkalmazta az EJEB az Európa Tanács jogi terén kívüli esetekre.[17]
A fenti körülményhez kapcsolódik, ámde nem teljesen azonos a katonai, politikai és gazdasági befolyás. Ezt a befolyást az EJEB Transznisztria (Moldávia keleti része) és Oroszország elleni kérelmek kapcsán dolgozta ki[18], kifejtve, hogy Transznisztria fennállása kizárólag az orosz katonai, politikai és gazdasági befolyásnak köszönhető. Ugyanis a régió Oroszországra utaltsága egyben azt is jelenti, hogy Oroszország nagymértében befolyást gyakorolt Transznisztriában.[19]
A fentebb vázolt gondolatmenethez nagymértékben kapcsolódik a következő körülmény amely az extraterritorialitást esetlegesen megalapozhatja, jelesül a katonai beavatkozás. Ezekben esetekben az extraterritoriális EJEE alkalmazás lehetősége esetlegesen felmerülhet, ám az EJEB esetről esetre vizsgálja, hogy a beavatkozás mértéke elegendő-e a joghatóság megalapozásához. Szaddám Husszein ügye[20], valamint az alább részletesen bemutatandó Bankovic-ügy példának okáért jól demonstrálják, hogy a joghatóság megállapíthatósága nem jár együtt automatikusan bármilyen katonai fellépéssel az állam területén kívül.
A kérelmezők a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) hat állampolgára voltak, saját és elhunyt hozzátartozóik nevében, az alperesek pedig azon NATO-tagállamok, amelyek egyben az EJEE részesei is voltak.[21] A légitámadások idején a JSZK nem volt az EJEE részes állama.
Jugoszlávia felbomlását követően a szerb-koszovói konfliktus a Jugoszlávia elleni légicsapásokban kulminált 1999. március 24-től június 9-ig. A NATO tagállamok légicsapásokat mértek több JSZK-beli hadi és polgári célpontra, amely következtében a kérelmezők, illetve a hozzátartozóik
- 208/209 -
életüket vesztették. (Kivéve a hatodik kérelmezőt, aki megsebesült.)
A kérelmezők beadványaikban a hivatkoztak a 2., 10., és 13. cikk megsértésére. A kérelem vizsgálata során elsősorban arra a kérdésre kellett választ adni, hogy az alperes NATO-tagállamok a légicsapások végrehajtása során saját joghatóságukon belül cselekedtek-e. A kérelmezők szerint a kérdésre igenlő válasz adható, hivatkozva a ratione loci értelmezésre. Ratione loci a joghatóságot maga a földrajzi fekvés határozza meg, azaz a felek ugyan nem tartoznak adott joghatóság alá, de a meghatározott helyen fekvő dolog, ingatlan, vagy szerződéskötés helye megalapozza a kapcsolatot az adott joghatósággal.[22]A joghatóság megalapozásául a kérelmezők hivatkoztak az ún. effektív ellenőrzés követelményre, amely követelményt az EJEE a már említett Loizidou-ügyben fejtette ki. A kérelmezők úgy érveltek, hogy az EJEE 1. cikke a tizenhét alperes államra egy pozitív, tevőleges kötelezettséget telepít a joghatóság gyakorlása során, amely kötelezettség arányos volt az általuk gyakorolt hatalommal a légitámadások végrehajtása alkalmával, ezért felelősnek tartották őket az EJEE 2. és 13. cikkének megsértéséért.
A pozitív kötelezettséggel összefüggésben megjegyzendő, hogy azt az EJEB joggyakorlatában dolgozta ki, mi több, az extraterritoriális pozitív kötelezettséget is megállapította az Isaak kontra Törökország ügyben.[23] A pozitív kötelezettség a tagállamokra azt a tevőleges feladatot telepíti, hogy meghatározott körülmények fennállása esetén az EJEE 2. cikkében foglalt élethez való jog védelme érdekében hatóságaiknak megelőző intézkedéseket kell tenniük az egyének életének védelme érdekében.[24]
A NATO-tagállamok beadványaikban elsőként a kérelem elfogadhatóságát ratione personae vitatták, ezen túlmenően hivatkoztak az ún. Monetary Gold elvre is. Ez egy általános államfelelősségi elv, amiből levezethető az alperes államok érvelése: a Nemzetközi Bíróság ítéleteiben többször hivatkozott arra, hogy érdemben nem bírálhat el olyan ügyet, amely meghatározott államok nemzetközi felelősségét érinti, mert ennek előfeltétele az adott állam cselekményeinek a vizsgálata, ehhez pedig az adott állam nem járult hozzá.[25]
A Bíróság érvelése szerint a felperesek által hivatkozott, az EJEE 1. cikkéből állítólagosan kiolvasható pozitív kötelezettség nem helytálló, mert az EJEE-ben biztosított jogokat és kötelezettségeket nem lehet megbontani és megosztani különböző extraterritoriális körülményekhez igazodóan. A Bíróság úgy találta, hogy a kérelmezők és alperesek közötti kapcsolat nem esik az EJEE 1. cikkében megfogalmazott "joghatóságuk alatt" kitétel alá. E kitétel értelmezése során elsősorban az interpretatio grammatica a mérvadó, így eredendően a joghatóság földrajzi kiterjedése vehető alapul. Tehát a tagállam határain kívül foganatosított letartóztatás például az adott egyén feletti olyan tényleges hatalmat jelenti, amely esetében az EJEE 1.cikkében meghatározott joghatóságuk alatt kitétel megvalósul. Ezzel szemben a JSZK elleni légicsapások, úgy tűnik, nem szolgáltattak elegendő jogalapot ahhoz, hogy azt a joghatósági kapcsolat létesüljön. A Bíróság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy az 1. cikkben rögzített pozitív kötelezettséget nem lehet tetszés szerint megosztani és átszabni.[26] Az EJEB ugyan nem tagadta, hogy a joghatóságnak létezik extraterritoriális dimenziója is, de ez csak kivételesen (pl. a már említett diplomáciai és konzuli képviselettel összefüggésben) és nagyon ritkán elismert. A szóban forgó ügyben nem talált ilyen kivételes okot, amely megalapozná az extraterritoriális dimenzió létjogosultságát.
Az EJEB hangsúlyozta továbbá az alperesek képviseletében eljáró kormányok álláspontját, miszerint "ha az EJEE megszövegezői az Egyezményt extraterritorriális hatállyal kívánták volna felruházni, akkor az 1949-es Genfi Egyezményekhez hasonló megszövegezést választottak volna."[27] A Bíróság az EJEE-t az alapjogvédelem regionális eszközének nevezve, kifejtette, hogy a JSZK "nyilvánvalóan nem esik e jogi térbe", és elutasította a kérelmet. Az EJEB ilyetén állásfoglalását a szakirodalomban sokan vitatták es vitatják mind a mai napig. Alapjában véve azonban az EJEE regionális egyezmény, és "fel kell ismernünk, hogy az EJEE soha nem szándékozta megoldani a földkerekség összes problémáját.[28]
Nyilvánvaló tehát, hogy az olyan katonai beavatkozás, amely nem éri el az effektív ellenőrzés szintjét, nem alapozhatja meg a joghatóságot, azonban mindebből az is adódik, hogy az olyan katonai beavatkozás amely hatásait és következményeit tekintve olyan intenzív, hogy eléri az effektív ellenőrzés szintjét lehetőséget biztosít az EJEB joghatóságának megállapítására. A katonai beavatkozás tehát szintén olyan körülmény amely következtében joghatósági kapcsolatot létesül és az EJEE extraterrioriális alkalmazása indokolttá válik, mint például a Bankovic-ügy tényállásához nagyban hasonló Markovic és mások kontra Olaszország[29], Al-Jedda kontra Egyesült Királyság[30] vagy Al-Skeini és mások kontra Egyesült Királyság ügyekben. Tekintettel arra, hogy az Al-Skeini ítélet nagymértékben finomította az EJEB extraterritoria-
- 209/210 -
litás joggyakorlatát, érdemes részletesebben is megvizsgálni.
Hat iraki állampolgár kérelmet nyújtott be az Egyesült Királyság ellen.[31] A kérelmezők úgy tartották, hogy elhunyt hozzátartozóik az Egyesült Királyság joghatósága alatt álltak a meggyilkolásuk pillanatában, továbbá nem került sor hatékony nyomozási eljárás lefolytatására, ezáltal sérültek az EJEE 2. cikkében foglaltak.
Az eset megértéséhez szükséges ismerni a következő háttérinformációkat. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: BT) 2002-ben elfogadta az 1441. számú BT határozatot. E határozat teremtette meg a jogalapot Irak megszállásához, az USA vezetésével és nagyszámú brit, kisebb számú ausztrál, dán és lengyel haderő által. Miután a fő hadműveleteket 2003. május 1-jén befejezettnek nyilvánították, az USA és az Egyesült Királyság képviselői kifejtették, hogy továbbra is együtt kívánnak működni az iraki béke helyreállítása érdekében, létrehozva egy ún. átmeneti hatóságot[32] (Coalition Provisional Authority, a továbbiakban: CPA). E hatóság ún. "gondviselő kormányzat",[33] amely átmenetileg ugyan, de kormányt megillető hatalmat gyakorol. A CPA-t megillető jogosítványok[34] magukba foglalták a végrehajtó, igazságszolgáltató és törvényhozó hatalmat.[35] A CPA több decentralizált központból tevődött össze, nevében a hatalmat az Egyesült Királyság gyakorolta Irak déli tartományában (Al-Basrah, Maysan), ahol az atrocitások történtek[36]
A haderőtől elvárt viselkedési normák összességét a Rules of Engagement[37] rögzítette.[38] Összefoglalva e szabályok rögzítik, hogy a fegyverek használata csak ultima ratio jelleggel lehetséges, és arra csak a feltétlenül szükséges mértékben kerülhet sor.
A brit hadsereg belső szabályzatának megfelelően minden brit katona által okozott halálesetet jelenteni kellett. A Királyi Katonai Rendőrség mérlegelése alapján lehetett kimondani a katonai magatartási szabályok megsértését.
A rövid tényállás a következő: Az első kérelmező testvérét a brit katonák agyonlőtték egy temetési szertatáson. A második kérelmező férjét a brit katonák 2003 novemberében ölték meg. A harmadik kérelmező felesége a brit katonák sebesítették meg, amely sebesülésekbe végül belehalt. A negyedik kérelmező hozzátartozója brit katona lövéseibe halt bele. Az ötödik kérelmező gyermeke eltűnt, végül a fiú holttestét egy folyóban találták meg. A hatodik kérelmező fia, angol fogságban hunyt el.
Ami az eljáró brit katonák felelősségét illeti, az első három esetben a felettes ezredes megállapította, hogy a katonák cselekményei a katonai magatartási szabályokat megsértették, azonban nem rendelt el további nyomozást, a harmadik kérelmező esetében a további nyomozási cselekmények után az őrvezető feletesse szüntette meg a nyomozási eljárást. Az első és a második kérelmező is jóvátételben részesült a brit hadsereg jóvátételi bizottsága részéről.
A negyedik kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelmét a Királyi Katonai Rendőrség speciális egységének a felülvizsgálati (szervezetileg nem elkülönült) szerve végezte és a döntés értelmében ugyan, egy speciális hatóság, a Katonai Ügyészség (Army Prosecuting Authority, APA) újravizsgálta az ügyet, az illetékes Királyi Főügyész, végül úgy döntött, nem él a büntetőeljárás kezdeményezési jogával.[39]
Az ötödik kérelmező 2005 augusztusában arról értesült, hogy négy angol katona ellen büntetőeljárást fognak lefolytatni Angliában emberölés bűntette miatt. A kérelmező meglátása szerint az eljáró bíróság elfogult volt. A vádlottak tagadták a büntetőjogi felelősségük fennálltát, az eljáró bíróság végül bizonyítékok hiányában felmentette őket.
A kérelmező ezt követően polgári pert indított a Hadügyminisztérium ellen, a kártérítést tárgyalás tartása nélkül megítélték.
Mivel a hatodik kérelmező fiát a Basrah-i katonai központban ölték meg, ebben az esetben az extraterritorialitás joghatósági kapcsolat fennállta egyértelmű volt.
2005 júliusában hét brit katonát elítéltek a haláleset kapcsán, bűnösségüket háborúban tanúsított embertelen bánásmódban állapították meg, nem emberölés miatt. A brit katonák közül 2007 februárjában hétből négy ellen ejtették a vádat és 2007 márciusában felmentették őket. A kérelmező polgári pert indított a brit hadügyminisztérium ellen, aminek következménye nyilvános és hivatalos felelősség-elismerés volt, valamint kártérítés fizetése.
A Secretary of State for Defence 2004 márciusában[40] úgy döntött, hogy nem indít nyomozást a tizenhárom iraki civil (beleértve a hat kérelmezőt is) kapcsán, valamint a kártérítést odaítélését is megtagadta. A tizenhárom kérelmező a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, hivatkozva az EJEE-ben foglalt jogok megsértésére. 2004 májusában a bíróság (Queens Bench Divisional Court) végzésében úgy határozott, hogy hat ügyben (beleértve az első, második, harmadik, negyedik és hatodik kérelmező ügyét) tárgyalást tart, a fennmaradó hét
- 210/211 -
ügy (beleértve az ötödik kérelmező ügyét) pedig az előzetesen eldöntendő kérdések meghozataláig függőben marad. Az eljáró bíróság végül az első négy keresetet elutasította, a hatodik kérelmező keresetének helyt adott. Az eljáró bíróság érvelésében a Bankovic-ügyre hivatkozott, különösképpen arra a kitételre, hogy a joghatóság alapjában véve területi kiterjedésű, így az említett jogsérelmek nem tartoznak az angol emberi jogi törvény (Human Rights Act) és az EJEE hatálya alá sem. A hatodik kérelmező esetében az eljáró Bíróság megállapította, hogy a haláleset az Egyesült Királyság joghatósága alatt következett be, így az Egyesült Királyság megsértette az EJEE 2. és 3. cikkében foglaltakat (élethez való jog, kínzás tilalma). Az eljáró hatóságok elmulasztották a nyomozás lefolytatását és a hatodik kérelmező a halálesetet követő tíz hónap után sem tudta a nyomozás eredményét.
Az első négy kérelmező és az államot képviselő miniszter fellebbezett, a fellebbezést elbíráló bíróság (Court of Appeal) az első négy kérelmező keresetét elutasította, a hatodik kérelmező keresetének pedig helyt adott.[41]
A fellebbezéssel összefüggésben Brooke bíró összehasonlította az EJEB joggyakorlatából is ismert "állam ügynöke" elméletet és a "hatékony ellenőrzés" elméletet. Brooke bíró interpretációja szerint mindkettő az adott állam határain kívüli hatalomgyakorlásra vonatkozik, így tulajdonképpen mindkettő joghatósági kapcsot létesít az adott állammal. Az első elmélet szerint a hatalomgyakorlás akkor valósul meg, ha például az állam nevében eljáró ügynökök az állam határain kívül végzik tevékenységüket és e tevékenységük eredménye ellenőrzés és hatalomgyakorlás meghatározott egyének fölött. A második esetet illetően, rendszerint katonai hadműveletek következményeként egy állam annak határain kívül, tehát egy másik állam területén - tekintettel, hogy terra nullius nincsen - hatékony ellenőrzést és hatalmat gyakorol az egyének felett (lásd: Loizidou-ügy). Persze, vannak e felosztástól eltérő vélemények is, mint például Rozakis bíróé: szerinte ugyanis ez a kettős megközelítés, tehát, hogy két külön jogalap alapozza meg az extraterritoriálist, nem helytálló, azaz az effektív ellenőrzés nem egy további jogalap, ami joghatósági kapcsolatot teremt, hanem csupán az állam-ügynök elméletnek a része, egyfajta kiegészítése.[42]
A Lordok Háza eljáró bírái szerint kristálytiszta, hogy a jogsérelmek nem tartoznak a brit emberi jogi törvény hatálya alá (Human Rights Act), következésképp az EJEE hatálya alá sem tartozhatnak.[43] Az állítólagos jogsérelmek ugyanis az Egyesült Királyság határain kívül történtek, az EJEE fókuszában pedig elsősorban azok a jogsérelmek állnak, amelyek egy adott tagállam területén belül történtek.
Lord Bingham kifejtette, hogy az angol hatóságok (tehát az állam ügynökei) valóban mulasztást követtek el a hatodik kérelmező esetében, annyiban, hogy nem vizsgálták ki a halál okát, amelyet állítólagosan a brit hatóság követett el. Ezt a jogsérelmet kizárólag e kérelmező esetében ismerték el, ha a többi öt kérelmező is az Egyesült Királyság joghatósága alá esett volna, ugyanezeket a jogsérelmeket az eljáró bíróság elismerte volna.
A Lordok Háza tehát fenntartotta 2007. június 13-án hozott ítéletében a másodfokon eljárt bíróság döntését, miszerint az öt kérelmező nem tartozott az Egyesült Királyság joghatósága alá.[44]
A fentiekből jól látható, hogy a kérelmezők állítólagos jogsérelmeit először a nemzeti bíróság első és másodfokon eljáró bírái vizsgálták, az EJEB pedig a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítése után foglalkozhatott csak az üggyel. Az EJEB ítéletében elsőként megállapította, hogy az EJEE 1. cikkében foglalt joghatóság egy olyan "küszöb" amely elengedhetetlen az érdemi eljárásához, ugyanakkor azonnal leszögezte azt is, hogy a joghatóság alapjában véve területi kiterjedésű, és csak kivételesen extraterritoriális kiterjedésű olyan joghatósági kapcsok létesítése alkalmával, mint amilyet például létrehozhat a már említett "államügynök elmélet" vagy a "hatékony ellenőrzés" elmélete.[45] Az EJEB leszögezte, hogy a kérelem megfelel annak a feltételnek is, hogy a hazai jogorvoslati fórumokat kimerítette, de az ötödik és a hatodik kérelmező nem felel meg az áldozati státusznak tekintettel arra, hogy a halálesetek kapcsán nyomozási eljárást folytattak le és az elhunyt áldozatok családjai kártérítésben részesültek.
A Bíróság úgy találta, hogy az Egyesült Királyság közhatalmat gyakorolt Irakban a kérdéses időpontban. Olyan hatalomról, illetve biztonsági intézkedésekről van szó, amelyet normális körülmények között egy szuverén állam gyakorol. Az Egyesült Királyság béke és biztonság fenntartásához szükséges intézkedései feltételezték e hatalomgyakorlást, ami a brit hadsereg által valósult meg. A hatalomgyakorlás mint tény, joghatósági kapcsolatot hozott létre az elhunytak és az Egyesült Királyság között az EJEE 1.cikke értelmében.[46]
Ami az EJEE 2. cikkében foglaltakat illeti, az EJEB hangsúlyozta, hogy a - négy Genfi Egyezmény által is szabályozott - haláleset kivizsgálása éppen az élethez való jog érvényesülését szolgálja. Így, még olyan nehéz körülmények között is, mint
- 211/212 -
amilyennek az iraki körülmények voltak mondhatók, mindenképpen elő kell segíteni e jog érvényesülését, és ezt biztosítva a halálesetek kivizsgálását.
AZ EJEB ezzel összefüggésben bírálta az angol Királyi Hadseregben érvényesülő nyomozási eljárási gyakorlatot, kifejtve, hogy a nyomozás megindítása nem tehető függővé egy-egy felettes kényekedvétől: absztrakt törvényi korlátok, feladat-és hatáskörök szükségesek. Kritizálta az EJEB a kialakult gyakorlatot is, miszerint az áldozat hozzátartozóinak kártérítést szolgáltatnak, mivel a kártérítés nem helyettesíti és nem helyettesítheti a nyomozási eljárási cselekményeket. Hatékony eszköznek az nevezhető, ha egy haláleset kivizsgálása érdekében tanúvallomást, bizonyítékot, igazságügyi orvostani vizsgálatot végeznek el. Ezen túlmenően a nyomozási cselekményeket végző szervnek pártatlannak kell lennie, tehát független intézményi struktúrával kell rendelkeznie.
Mit kellett volna tennie a Basrah-ban állomásozó brit katonáknak? Az Egyesült Királyságnak -valamint a nevében eljáró ügynököknek - az lett volna a kötelezettsége, hogy az EJEE 2. és 3. cikkében szabályozott jogokat biztosítsa a Basrah-ban tartózkodó személyek számára, beleértve a nyomozási cselekmények foganatosítását is. Nyilvánvalóan az Egyesült Királyság nem volt köteles az EJEE-ben biztosított valamennyi jogot biztosítani, mint például a véleménynyilvánítás szabadságát, gyülekezés szabadságát, stb., mert ez az állam számára aránytalan nehézséget és terhet jelentett volna.
Az espace juridique koncepcióját a Bankovic ügyben vezette be az Emberi Jogok Európai Bírósága, azonban nem magyarázta meg. A testület szerint létezik egy olyan területi "európai jogi tér", amelyet az EJEE részes államainak területei alkotnak és amelyen belül az EJEE alkalmazható és alkalmazandó.[47] Ugyanakkor létezik olyan jogirodalmi álláspont amely szerint az EJEB az Al-Skeini-ügyben az espace juridique koncepcióját alkalmazhatatlanná tette a továbbiakban, amikor a joghatóság egy személyhez kötött modelljét alkalmazta.[48]. Milanovic szavaival élve "[a]fter this »espace juridique« is now rightly nothing more than a fishy French phrase,"[49] azaz joggal tekinthetünk ma úgy az espace juridiqué-re, mint amit semmi több egy kétes francia kifejezésnél.[50] Összességében a magunk részéről egyetértünk Milanovic érvelésével, azonban fontosnak tartjuk néhány sorban mégis bemutatni néhány, a "jogi tér" koncepcióhoz kapcsolódó ítéletet.
Egy EJEE tagállam EJEE-n mint espace juridiqueen kívüli eljárására példa az Öcalan kontra Törökország ügy. Összefoglalva a tényeket, Abdullah Öcalan a PKK (Kurd Munkáspárt) politikai párt vezetője volt, akit a török biztonsági erők letartóztattak Kenyában, a nairobi repülőtér felszálló járatán. (A kenyai külügyminiszter korábban arról tájékoztatta, hogy szabadon elhagyhatja az országot Hollandia irányában.) Öcalan úr a beadványában több, az EJEE által biztosított jog megsértését is állította, mint például az élethez való jog, a hatékony jogorvoslathoz való jog, a szabadsághoz és biztonsághoz való jog[51] megsértését, de mindezen jogsérelmek érdemi vizsgálatának az előfeltétele az volt, hogy a Bíróság döntsön arról, hogy a letartóztatás pillanatában Öcalan török joghatóság alatt tartózkodott-e. Az EJEB ítéletében kifejtette, hogy a kérelmezőt a török biztonsági erők tartóztatták le, és a repülőút során mindvégig effektív török ellenőrzés alatt volt, tehát a tényállás kimerítette az EJEE 1. cikkében foglalt kritériumot. A Bíróság továbbá kifejtette, hogy ebben az ügyben - ellentétben a Bankovic-üggyel - a kérelmező fizikai erőszakkal rá volt kényszerítve, hogy visszatérjen Törökországba, török tisztviselők által, és folyamatosan effektív ellenőrzés alatt állt.[52]
Az espace juridique-hez kapcsolódóan, az elmondottakon kívül röviden fontos szót ejteni a kiadatási tárgykörű jogesetekről[53] is. A legnevezetesebb példa a Soering kontra Egyesült Királyság ügy amelyben az EJEB egy német kérelmező ügyével kellett foglalkozzon, akit az Egyesült Királyságban tartottak fogva, és az USA-ba való kiadatása volt függőben, barátnője szüleinek meggyilkolása vádja miatt. Az EJEB az eset kapcsán megállapította, hogy a kérelmező kiadatása az EJEE 3. cikkének a sérelmét jelentené, tekintettel arra, hogy ha egy Szerződő Állam, így az Egyesült Királyság felelőssége megállapítható abban az esetben, ha olyan államnak adnak ki egy személyt, ahol őt kínzásnak, vagy más embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek tennék ki.[54]
Az EJEE tagállamok nyílt tengeren való eljárását talán legjobban a Hirsi és mások kontra Olaszország ügy szemlélteti.[55] A Tripoliból Olaszországba tartó kilenc szomáliai és tizenhárom eritreai migránst szállító hajót az olasz hatóságok a Földközitengeren feltartóztatták, és visszaszállították Líbiá-
- 212/213 -
ba (az olasz állam és Líbia között érvényben lévő kétoldalú nemzetközi megállapodás alapján). A menekültek kérelemmel fordultak az EJEB-hez. Olaszország tagadta ugyan, hogy olasz fennhatóság alatt álltak volna a kérelmezők, de az EJEB kimondta, hogy a kérelmezők a Líbiába való visszaszállítás alkalmával folyamatos és kizárólagos de jure és de facto ellenőrzés alatt álltak az olasz hadihajókon.[56]
Az EJEB gyakorlatában a nemzetközi szervezetek felelőssége kapcsán elsősorban a Behrami és Saramati ügyek relevánsak.
A Behrami ügy rövid tényállása a következő, Behrami koszovói lakos, két elhunyt fia nevében fordult keresettel az EJEB-hez, mert gyermekei játék közben Mitrovicához közel (Koszovó szerblakta része) fel nem robbant bombákat találtak. Az egyik gyermek a bombát aktiválta, amely következtében halálosan megsebesült, a másik gyermek pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Ezeket a bombákat a NATO-haderő használta az 1999.évi, JSZK elleni légicsapások alkalmával.[57] A kérelmezők beadványaikban azzal vádolták Franciaországot, hogy a francia KFOR katonák mulasztották el a biztonsági intézkedések megtételét (bomba hatástalanítása, stb.) és megsértették az EJEE 2.cikkében foglalt élethez való jogot. Franciaország elsősorban vitatta az EJEB joghatóságát ratione personae és ratione loci. Elsősorban tagadta tehát a joghatóság meglétét, vagyis azt, hogy a baleset a joghatósága alatt történt volna, másodsorban pedig arra hivatkozott, hogy az állítólagos jogsérelmek nem Franciaországnak, mint szuverén államnak, hanem az NATO-nak, illetve az ENSZ-nek voltak betudhatók, hivatkozott továbbá a korábban említett ún. Monetary Gold elvre is.[58]
A szintén koszovói Saramati kifogásolta a vele szemben lefolytatott büntetőeljárás keretén belül a személyi szabadságtól való jogtalan megfosztást és a hatékony jogorvoslat hiányára hivatkozott Norvégiával szemben. A letartóztatási parancsot ugyanis a KFOR norvég parancsnoka adta ki és hosszabbította meg az elsőfokú ítélet meghozataláig. Norvégia - a francia érveléshez hasonlóan -elutasította az állítólagos jogsérelmekért való felelősséget, hivatkozva arra, hogy a norvég parancsnoknak - állítása szerint - semmilyen döntési jogosultsága nem volt letartóztatási paranccsal kapcsolatban, ellentétben a NATO-val.[59] A szakirodalomban sokat vitatott ítéletében az EJEB azt állapította meg, hogy sem Franciaország, sem Norvégia nem felelős az említett emberi jogi jogsérelmekért: a francia és norvég KFOR ill. UNMIK döntéshozók valójában az ENSZ-nek betudható mulasztásokat követtek el, az ENSZ felett azonban az EJEB-nek nincs joghatósága, ezért elfogadta a felhozott pergátló kifogást.[60] Ez felveti a kérdést, hogy a ENSZ ill. a NATO, vagy más szervezetek tagállamai mennyiben vagy milyen feltételek mellett viselik a felelősséget a szervezet döntéseiért, aktusaiért - e kérdés vizsgálata önálló kutatás tárgya lehet, és meghaladja jelen dolgozat kereteit.[61]
Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a regionális emberi jogokkal foglalkozó bírói, vagy quasi bírói fórumok tevékenységről, célszerű, hogy röviden bemutassuk az Emberi Jogok Amerikaközi Bíróságának a strasbourgi testülethez képest lényegesen szerényebb vonatkozó esetjogát.
Az Amerikai Államok Szervezete (a továbbiakban: OAS) jelenleg 35 tagországgal rendelkezik, és ellentétben az Európa Tanáccsal a földrész összes független országát magába tömöríti. Az Emberi Jogok Amerikaközi Bíróságát az 1951-ben hatályba lépett Alapokmány hozta létre és feladatául az emberi jogok megfigyelésénének és védelmének előmozdítását tűzte ki.[62] A Bíróság az emberi jogok vonatkozásában két nemzetközi jogi dokumentumot is alkalmaz. Egyfelől az Emberi Jogok Amerikaközi Egyezményét (1969) és az Ember Jogainak és Kötelességeinek Amerikai Nyilatkozatát (1948) azokra az államokra nézve, amelyek nem ratifikálták az Egyezményt.[63] A Nyilatkozat nem rendelkezik a saját hatályáról,[64] egyszerűen azért, mert eredetileg nem egy nemzetközi szerződés funkciójával rendelkezett, azonban az évek során az EJAB kivívta magának a jogot, hogy a Nyilatkozatot minden OAS tagállamra alkalmazza és befogadjon egyéni panaszokat az emberi jogok vélt vagy valós megsértése esetén. Ez azért rendelkezik különös jelentőséggel, mert az Egyesült Államok, amely a legtöbb extraterritoriális emberi jogsértést követi el, nem ratifikálta az Egyezményt.[65]
Az Amerikaközi Egyezmény, amely az EJEE mintájára készült el, ezzel szemben rendelkezik saját hatályáról 1. cikkének első bekezdésében.[66] A norma a Magas Szerződő feleket arra kötelezi,
- 213/214 -
hogy tiszteletben tartsák és biztosítsák az egyezményben rögzített jogait minden olyan személynek, akik joghatósága alá tartoznak. Érdekes különbség, hogy az európai egyezménnyel ellentétben amerikai párja csak a természetes személyeknek biztosít védelmet, a jogi személyek számára nem.[67]
Az Emberi Jogok Amerikaközi Bíróságának gyakorlatában az egyik legérdekesebb kérdést a rendelkezés és ellenőrzés vagy authority and control tesztjének bevezetése jelenti, amely megközelítésében alapvetően eltér a strasbourgi testület effektív ellenőrzés tesztjétől.[68] A legnagyobb különbségnek az európai szemlélet regionális és területi jellege tekinthető, az általában személyhez vagy szituációhoz kötött amerikai gyakorlathoz képest. E kérdés szemléletes bemutatására két ügy kapcsán kerülhet sor.[69]
1996. február 25. napján a Bírósághoz érkezett egy panasz, amelyet Armando Alejandre Jr. és három más személy nevében nyújtottak be Kuba ellen az élethez és törvényes bíróhoz való a Nyilatkozatban rögzített joguk megsértésért. Az ügy ténybeli megítélése rendkívül egyszerű. Egy kubai felségjelzésű MIG-29-es katonai repülőgép lelőtt két fegyvertelen polgári repülőt, amely a "Brothers to the Rescue" Castro-ellenes szervezet tulajdonában álltak. Az incidens négy ember halálát okozta, az áldozatok közül három amerikai állampolgár volt, míg a negyedik kubai.[70]
A Bíróság jelentésében kimondta, hogy minden amerikai államnak kötelessége tiszteletben tartani a Nyilatkozatban rögzített jogait azoknak a személyeknek, akik joghatóságuk alá tartoznak. A washingtoni testület azt is rögzítette, hogy függetlenül attól, hogy e joghatóság általában az állam saját területére vonatkozik, létezhetnek olyan esetek is, amikor ezek extraterritoriálisan is érvényesülnek. Erre akkor kerül sor, ha a jogsérelmet elszenvedő személy egy állam területén/vagy esetünkben a nemzetközi légtérben tartózkodik, de egy másik állam ellenőrzése alatt van, általában az ellenőrző állam valamely külföldi ügynöke által. Elviekben ez azt jelenti, hogy a joghatósági vizsgálatnak nem a jogsérelmet szenvedett személy állampolgárságát, vagy egy adott földrajzi területen való tartózkodását kell meghatároznia, hanem azt, hogy adott esetben a személy a jogsérelmet okozó állam rendelkezése és ellenőrzése alatt van.[71] A gyakorlatban ez a megközelítés lehetővé teszi az emberi jogok megsértésének megállapítását a legtöbb extraterritoriális célzott likvidálásra,[72] különös tekintettel az Egyesült Államok drón-programjára.[73] Ez az álláspont a Bankovic-ügyben azonban alapvetően elutasításra került az EJEB által, bár az azóta született ítéletek (Loizidou, Issa, Öcalan, Pad és Al-Skeini) mintha lazítottak volna az alapvetően területi felfogáson.[74]
Ezalatt a washingtoni testület elé egy újabb ügy is érkezett, amely tényállásában is hasonlított a Bankovic-ügyhöz. A kolumbiai légierő lebombázott egy FARC tábort Ecuador területén belül, majd a légi csapásból hátramaradt sebesülteket és halottakat egy Ecuador területére történő behatolás keretében eltávolították.[75] Ez alapján Ecuador a csapás áldozatai nevében az EJAB elé citálta Kolumbiát, aki viszont vitatta a testület joghatóságát tekintettel arra, hogy a Phoenix fedőnévre hallgató akció nem valósította meg Ecuador területének megszállását vagy ellenőrzést a nevezett terület felett.[76] A Bíróság ebben az ügyben a Bankovic ítélet hatására először is leszögezte, hogy ha egy állam ügynöke az állam területén kívül hatalmat gyakorol egy személy felett, akkor nem szükséges, hogy létezzen egy formális, strukturált és elhúzódó jogi kapcsolat ahhoz, hogy megállapítható legyen az állam felelőssége az általa elkövetett cselekmények kapcsán. Ezzel ellenkezőleg pusztán az okozati nexus vizsgálata elegendő a joghatóság megállapítása szempontjából. Tehát ha egy államnak betudható extraterritoriális cselekmény és a vélt vagy valós jogsérelem között okozati összefüggés van, a joghatóság egyértelműen megállapítható.[77] Mindezek alapján megállapította a panasz befogadhatóságát és extraterritoriális joghatóságot teremtett.[78]
Egy másik nagyon érdekes kérdés az emberi jogok oszthatósága és oszthatatlansága. Míg a strasbourgi testület az oszthatatlanság mellett tör lándzsát, addig a washingtoni bíróság pont a fenti ügyben mondta ki az Egyezményben szereplő jogok oszthatóságát.[79] E problémakör részletes vizsgálata azonban megbontaná dolgozatunk koherenciáját így csak utalhatunk rá.[80]
Láthatjuk tehát, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának joghatósági kérdéseivel foglalkozó ügyei bizonyos hasonlóságokat felmutatnak[81] azonban alapvetően különböznek néhány elemi jelentőségű kérdésben. Az európai rendszer a mai napig inkább regionális karakterrel rendelkezik és a területhez kötöttség erőteljesen jelentkezik a strasbourgi testület gyakorlatában. Az amerikaközi testület ezzel szemben egy inkább személyhez köthető megközelítést preferál, amely lényegesen
- 214/215 -
könnyebben állapít meg joghatóságot napjaink vitatott körülményei között.
E tanulmány megkísérelte bemutatni azokat a joghatósági kapcsolatot megteremtő körülményeket, amelyeket az EJEB alkalmaz. Ezek a körülmények rendszerint az 1. cikkben foglalt elfogadhatósági küszöb alóli kivételt rögzítik, tágítva ezáltal az EJEE 1. cikkének hatályát.[82]
A fentieket összegezve, mikor vethető fel az EJEE a Magas Szerződő Felek országhatárain kívüli alkalmazása? Az EJEB joggyakorlatát vizsgálva a következő válaszok adhatók[83]:
- A legkézenfekvőbb és leglogikusabb: a diplomáciai képviselet esete (lásd: M. kontra Dánia-ügy);
- Egy másik EJEE-tagállam területén katonai, politikai és gazdasági befolyás esetén (lásd: Ilascu-ügy[84]);
- Ahol egy tagállam katonai jelenlétet és politikai ellenőrzést gyakorol a saját területén (és az EJEE-jogi terén) kívül (lásd: Loizidou-ügy);
- Amikor egy állam - meghatározott körülmények között- az EJEE jogi terén (espace juridique) kívül jár el (lásd: Öcalan-ügy);
- Ahol egy EJEE-tagállam katonailag beavatkozik, és e beavatkozás eléri az effektív ellenőrzés szintjét (lásd: Al-Skeini-ügy);
- Ahol egy EJEE-tagállam a nyílt tengeren jár el (lásd: Hirsi Jama-ügy)
Az élőjog koncepció az az instrumentum amely "kibékíti" a látszólag összeegyeztethetetlen extraterritoriális vetületű joggyakorlatot, hiszen Lord Roger szavaival élve, "(...) az EJEB ítéletei nem ugyanazon a nyelven beszélnek."[85] Az EJEB jogfejlesztő gyakorlatával összefüggésben továbbá fontos szem előtt tartani, hogy mivel az EJEE célja a szellemiségének a megidézése a szerződés tárgyán és célján keresztül, így a kiterjesztő értelmezés tűnik elfogadhatónak és kézenfekvőnek. Ez egyfajta evolutív jogértelmezést jelent, az EJEB így az Egyezmény szövegének az értelmezés időpontjában fennálló élethelyzetekhez igazítást végzi az értelmezés során.[86] Ez a gyakorlat összhangban áll a szerződések jogáról szóló, 1969. évi bécsi egyezmény 31. cikkével[87], amely rögzíti, hogy A szövegösszefüggés mellett figyelembe kell venni: "a szerződés alkalmazása során utólag kialakult olyan gyakorlatot, amely a szerződés értelmezését illetően a részes felek megegyezését jelenti."[88]
Ez azt jelenti, hogy az EJEB az Egyezmény értelmezése során korábbi döntéseit, esetjogát is felhasználhatja, hozzáigazítva azt napjaink körülményeihez.[89] Az EJEB tehát "élőjogot" alkalmaz, hozzáigazítva, pontosítva az EJEE-ben foglalt jogokat és kötelezettségeket a változó világ kihívásaihoz. Ez egyben azt is jelenti Szemesi szerint, hogy "(...) a strasbourgi bíróság korábbi döntései sem tekinthetőek örökérvényűnek: amennyiben számottevő változás áll be az adott ítélet alapjául szolgáló körülményekben könnyen elképzelhető, hogy egy újabb, lényegét tekintve hasonló ügyben a strasbourgi bíróság a korábbi ítélkezési gyakorlatától eltérően foglal majd állást. Az "élőjog" koncepció különösen akkor fontos, ha a Bíróság a megváltozott körülményekre tekintettel új válaszokat keres régi problémákra illetőleg ha olyan új problémák merülnek fel a Bíróság előtt, melyekre az Egyezmény megszövegezésekor az "alapító atyák" még csak nem is gondolhattak (így például annak vizsgálata, hogy a levelezés fogalmába beleérthető-e az e-mailezés)."[90]
Az EJEB-nek tehát az élő jogi instrumentumként elsősorban a változó világ körülményeire kell reflektálnia[91] és csak másodsorban kell konzisztens joggyakorlat kialakítására törekednie. A bírói jogértelmezésnek, jogfejlesztésnek éppen az az egyik előnye, hogy rugalmasan tud a változásokra reagálni.
Bár az emberi jogvédelem univerzális rezsimje az, ami követendő mérce lenne, az EJEB ugyanakkor nem univerzális szerv, feladata arra korlátozódik, hogy jogvédelmet nyújtson minden olyan esetben, amikor az EJEE Szerződő Felek az Egyezményben vállalt kötelezettségeiket megsértik. Csak így kerülhetők ki a hézagok a jogvédelmi hálón, azaz így biztosítható, hogy az EJEE tagállamok ne "menekülhessenek el" kötelezettségeik elől akkor sem, amikor saját földrajzi kiterjedésükön kívül olyan hatalmat gyakorolnak amely létrehozza a joghatósági kapcsolatot az adott EJEE tagállammal. Ha az a cél, hogy a jogvédelem biztosítva legyen, akkor az említett feltételek fennállása esetén az adott EJEE tagállamok nem kerülhetik ki az EJEB általi eljárást akkor sem, ha területükön kívül járnak el, mivel az EJEB e relációban is kikényszeríthetővé tette az EJEE-ben foglalt egyes jogokat bizonyos feltételek fennállása esetén. Máskülönben olyan helyzet adódik, hogy az EJEE tagállam területén belül (ahol nyilvánvalóan effektív hatalmat gyakorol) köteles tiszteletben tartani az EJEE-ben foglalt
- 215/216 -
kötelezettségeit, de megteheti azt, hogy ha ugyanilyen effektív hatalmat gyakorol a területén kívül, ott ne vegye figyelembe a rá vonatkozó EJEE kötelezettségeket. Nem az emberi jogok imperializmusáról van tehát szó, hanem arról, hogy egy szerződéses kötelezettséget minden olyan esetben teljesíteni kell, amikor az EJEE tagállam hatalmat gyakorol, országhatáraira tekintet nélkül.
A világ változik, új életviszonyok alakulnak ki, amikre a jognak reflektálnia kell. Az EJEE csak akkor tesz eleget élő jogi instrumentum szerepének, ha a status quo-tól elmozdulva, elfogadja a huszonegyedik század kihívásait és védelemben részesíti az élethez való jogot extraterritoriálisan, kikényszeríthetővé téve azt minden olyan esetben, ahol a szerződő állam legalább időlegesen hatalmat gyakorolt, és ezáltal joghatósági kapcsolatot hozott létre és bizonyítható, hogy az állítólagos jogsérelem közvetlenül okozati összefüggésbe hozható az adott állam fizikai hatalomgyakorlásával.
Ennek ellenkezője ugyanis azt jelentené, hogy a részes államok bármilyen olyan jogsértést elkövethetnek, amelyet saját területükön nem tehetnek meg. Ez pedig nyilvánvalóan jogilag és morálisan is súlyos anomáliákat okozhatna. Ezt a gondolatmenetet alátámasztja az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Lopez Burgos ügyben tett kijelentése, mely szerint nyilvánvalóan téves az a megközelítés, mely engedélyezné az ENSZ-tagállamok számára egy másik állam területén olyan jogsértések elkövetését, melyet a saját területükön tilalmaz a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség-okmánya.[92]
Az európai regionális rendszer vizsgálata mellett elengedhetetlen kitekintést tennünk az amerikai gyakorlatra, amely lényegesen megengedőbb -személyhez kötött megközelítése révén - mint európai testvére. A strasbourgi testület az authority and control tesztjének átvételével, vagy átdolgozásával és beültetésével joghatóságot teremthetne olyan esetekben is, amikor európai haderők extraterritoriálisan alkalmaznak erőszakot olyan személyek ellen, akik nem tartózkodnak az akciót kivitelező állam által effektív ellenőrzés alatt tartott területen. A magunk részéről helyesnek tartanánk ezt a megközelítést, tekintettel az Egyesült Királyság által végzett célzott likvidációs tevékenységre az Iszlám Állam ellenőrzése alatt álló/ált területeken, amelyeket főként Reaper típusú fegyveres pilóta nélküli repülőgépekkel hajtottak végre.[93] ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.
[2] Az ezzel foglalkozó alapvető irodalom: Da Costa, Karen,: The Extraterritorial Application of Selected Human Rights Treaties, Martinus Nijhoff Publishers, 2013 és Milanovic, Marko: Extraterritorial appliacation of Human Rights Treaties: Law, Principles, and Policy, Oxford University Press, New York, 2011.
[3] Van Schaack, Beth: The United States' Position on the Extraterritorial Application of Human Rights Obligations: Now is the Time of Change, Intenational Law Studies, Vol. 90, 2014, 20-25. o.
[4] Milanovic, Marko, Extraterritorial Application of Human Rights Treaties - Law, Principles, and Policy, Oxford Monographs in International Law, 2011, 8. o.
[5] Szemesi Sándor: Joghatósági kérdések az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában, Habilitációs tézisek 2014, 10. o. http://jog.unideb.hu/documents/habilitacio/szemesi-tezisek.pdf
[6] Kamminga, Menno T.: Extraterritoriality, Max Planck Encyclopedia of Public International Law 2012. 1. o.
[7] http://www.oas.org/dil/treaties_B-32_American_Convention_on_Human_Rights.htm
[8] http://www.achpr.org/files/instruments/achpr/banjul_charter.pdf
[9] Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről. http://www.echr.coe.int/Documents/Convention_HUN.pdf
[10] Kempees, Peter: A systematic guide to the case-law of the European Court of Human Rights (Volume I.) Martinus Nijhoff Publishers, 1996, 3. o.
[11] Lawson, Rick: Life after Bankovic: On the Extraterritorial Application of the European Convention on Human Rights. In: Commans, Fons- Kamminga, Menno T. (eds.): Extraterritorial Application of Human Rights Treaties. Intersentia, 2004, 88. o. Egyetérőleg idézi: Szemesi Sándor: Joghatósági kérdések az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában. Habilitácios tézisek, 2014, 11. o. http://jog.unideb.hu/documents/habilitacio/szemesi-tezisek.pdf
[12] http://www.echr.coe.int/Documents/Convention_HUN.pdf
[13] M.v Denmark (Application No.: 17392/ 90)
[14] M. v Denmark 1.pont
[15] Loizidou v. Turkey (Application No.: 15318/89), 62. pont
[16] Loizidou v. Turkey 62. pont
[17] Lord Dyson, Master of the Rolls, The extraterritorial application of the European Convention on Human Rights: Now on firmer footing, but is it a sound one? For Essex University, 30 January 2014, 6. o.
[18] Az EJEB e körülményt vélte felfedezni például az Ilascu és mások kontra Moldávia és Oroszország (ld Ilascu and Others v. Moldova and Russia (Application no. 48787/99), a közelmúltban pedig a Mozer kontra Moldávia és Oroszország ügyben. (ld. Mozer v. the Republic of Moldova and Russia (Application no. 11138/10)
[19] http://www.echr.coe.int/documents/fs_extra-territorial_jurisdiction_eng.pdf
[20] 2003-ban Szaddám Husszein is beadvánnyal fordult az EJEB-hez huszonegy Európa Tanács tagállam (Albánia, Bulgária, Horvátország, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Hazánk, Izland, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna és az Egyesült Királyság) ellen,
- 216/217 -
letartóztatását, fogva tartását, illetve az ellene lefolytatott büntetőeljárást illtetően. Husszein beadványában kifejtette, hogy a huszonegy tagállam joghatósága alatt volt, tekintettel arra, hogy ezen tagállamok megszállták Irakot. Az EJEB a kérelmet elutasította, arra hivatkozva, hogy Husszein beadványában nem jelölte meg expressis verbis az említett EJEE tagállamok konkrét szerepét és felelősségét, valamint e tagállamok közti hatalommegosztást, továbbá azt sem, hogy a huszonegy közül mely tagállam (kivéve az USA-t) mennyiben volt érintett a letartoztatás, fogva tartás, stb. foganatosításában. Lásd bővebben: Hussein v. Albania, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, Denmark, Estonia, Hungary, Iceland, Ireland, Italy, Latvia, Lithuania, the Netherlands, Poland, Portugal, Romania, Slovakia, Slovenia, Turkey, Ukraine and the United Kingdom (Application No.: 23276/04)
[21] Ezek az államok Belgium, a Cseh Köztársaság, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Izland, Olaszország, Luxembourg, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Törökország és az Egyesült Királyság voltak.
[22] http://www.duhaime.org/LegalDictionary/R/Rationeloci.aspx
[23] Maria Isaak and others v Turkey, Application No.: 44587/98
[24] Maria Isaak and others v Turkey
[25] Crawford, James: The International Law Commission's Articles on State Responsibility, introduction, Texts and Commentaries, United Nations International Law Commission, 2002.
[26] Bankovic and Others v Belgium and Others (Application No.52207/99)
[27] Bankovic and Others v Belgium and Others 75. pont
[28] Ahogy azt Luzius Wildhaber, az EJEB egykori elnöke megfogalmazta az EJEB 2001-es éves jelentésének előszavában, lásd: http://www.echr.coe.int/Documents/Annual_report_2001_ENG.pdf
[29] Markovic and Others v Italy (Application No: 1398/03)
[30] Lásd Al-Jedda v. United Kingdom (Application No.: 27021/08)
[31] Al-Skeini and Others v. The United Kingdom (Application No.: 55721/07)
[32] Al-Skeini and Others v. The United Kingdom 9. pont
[33] Al-Skeini and Others v. The United Kingdom 11. pont
[34] http://www.globalpolicy.org/component/content/article/168/36083.html
[36] Al-Skeini and Others v. The United Kingdom 12. pont
[37] A Rules of Engagement fogalmat harcérintkezési szabályoknak, harci magatartási szabályoknak vagy műveletvégrehajtási szabályoknak is szokás fordítani, a szóhasználat nem egységes a magyar nyelvű szakirodalomban. (Lásd erről Varga Attila: A NATO művelet-végrehajtási szabályainak esszenciája, Hadtudomány 2008/3-4., 45-58. o.) Erre is tekintettel az eredeti megnevezést használjuk.
[38] Al-Skeini and Others v. The United Kingdom, 24. pont
[39] Al-Skeini and Others v. The United Kingdom, 72. pont
[40] Al-Skeini and Others v. The United Kingdom, 71-72. pont
[41] http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200607/ldjudgmt/jd070613/skeini-1.htm
[42] Concurring opinion of Judge Rozakis. Al-Skeini and Others v. The United Kingdom
[43] http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200607/ldjudgmt/jd070613/skeini-1.htm
[44] http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200607/ldjudgmt/jd070613/skeini-4.htm
[45] Al-Skeini and Others v. The United Kingdom 131-140. pont
[46] Al-Skeini and Others v. The United Kingdom, 149. pont
[47] Bankovic and Others v Belgium and Others 81.pont
[48] Al-Skeini and Others v. The United Kingdom 149-150. pontok Idézi: Milanovic, Marko: Al-Skeini and Al-Jedda in Starsbourg, The European Jorunal of International Law, Vol. 23. No. 1., 2012, 129-130. o.
[49] Milanovic: Al-Skeini and Al-Jedda ... 129. o.
[50] Lásd bővebben: Milanovic, Marko: European Court Decides Al-Skeini and Al-Jedda http://www.ejiltalk.org/european-court-decides-al-skeini-and-al-jedda/
[51] Öcalan v. Turkey, (Application No.: 46221/99), 61. pont
[52] Öcalan v. Turkey, 104. pont
[53] A kiadatási tárgykörű jogesetekről lásd bővebben: http://ejil.oxfordjournals.org/content/20/4/1223.full
[54] Soering v. United Kingdom Application no. 14038/88) http://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-57619
[55] Hirsi Jamaa and Others v. Italy (Application No.: 27765/09) 9-14. pont http://strasbourgobservers.com/2012/03/01/interception-at-sea-illegal-as-currenly-practiced-hirsi-and-others-v-italy
[56] Az ítéletre így pl. tekintettel kell lenni az Európai Unió által a Földközi-tengeren végzett EUNAVFOR MED művelet során is, az embercsempész hajókon utazó személyek esetében is tiszteletben tartva a non-refoulement elvét. Lásd Mohay Ágoston: Nemzetközi jogi standardok az uniós menekültügyben. Scriptura 2016/02, 116. o.
[57] Behrami and Behrami v. France and Saramati v. France, Germany and Norway (Application No.: 71412/01, 78166/01), 57. pont
[58] Behrami and Behrami v. France and Saramati v. France, Germany and Norway 67-68. pont
[59] Behrami and Behrami v. France and Saramati v. France, Germany and Norway 68-85. pont
[60] Kende Tamás, Nagy Boldizsár, Sonnevend Pál, Valki László: Nemzetközi jog, Complex, 2014, 186. o.
[61] Ehhez kapcsolódóan figyelemre méltó az EJEB arra vonatkozó gyakorlata is , hogy az Európai Unió tagállamainak felelőssége hogyan alakul az uniós jog végrehajtása kapcsán: lásd többek között a Matthews v. The United Kingdom (Application no. 24833/94), a Cantoni v. France (Application no. 17862/91) és Bosphorus Airways v. Ireland (Application no. 45036/98) ügyeket. E kérdésekről lásd: Mohay Ágoston: Az Emberi Jogok Európai Egyezménye az EU jogrendjében. In: Lajkó Dóra, Varga Norbert (szerk.): Alapelvek és alapjogok, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2015. pp. 327-337.
[62] Az Amerikai Államok Szervezetének Alapokmánya, 106. cikk. "There shall be an Inter-American Commission on Human Rights, whose principal function shall be to promote the observance and protection of human rights and to serve as a consultative organ of the Organization in these matters."
[63] Cerna, Christina M.: Out of Bounds? The Approach of the Inter-American System for the promotion and protection of Human Rights to the Extraterritorial Application of Human Rights Law, Center for Human Rights and Gloabal Justice Working Paper, No. 6., 2006, 1. o.
[64] Az ehhez legközelebb álló cikkely a Nyilatkozat 2. cikke, amelyet gyakran tévesen a hatályról való rendelkezésként értelmeznek. "All persons are equal before the law and have the rights and duties established in this Declaration, without distinction as to race, sex, language, creed or any other factor." Ennek alapján egyes szerzők a nyilatkozatot egyetemesen
- 217/218 -
alkalmazhatónak tekinti, amely lényegében egybecseng az EJAB gyakorlatával is.
[65] Cerna: i. m. 1-2. o.
[66] Emberi Jogok Amerikaközi Egyezménye 1. cikk (1) bek. "The States Parties to the Convention undertake to respect the rights and freedoms recognized herein and to ensure to all persons subject to their jurisdiction the free and full exercise of those rights and freedoms, without any discrimination for reasons of race, color, sex, language, religion, political or other opinion, national or social origin, economic status, birth, or any other social condition." (Kiemelés a Szerzőktől)
[67] Cerna: i. m. 2-3. o.
[68] Maga az authority and control vagy rendelkezés és ellenőrzés, mint elnevezést az EJEB is használja (ld. Öcalan, Pad, AlJedda-ügyek), de ezek alapvetően az EJAB döntések hatására, később szivárogtak be a bíróság gyakorlatába. Extraterroritorial jurisdiction of States Parties Partiest o the European Convention on Human Rights, European Court of Human Rights, Factsheet, 2016. február, http://www.echr.coe.int/Documents/FS_Extra-territorial_jurisdiction_ENG.pdf
[69] Hathaway, Oona A. és mások: Human Rights abroad: When do Human Rights Treaty Obligations Apply Extraterritorially? 43 Arizona State Law Journal, 389, 2011, 2527. o.
[70] Armando Alejandre Jr. és mások v Kuba, 1999. szeptember 29. Report No. 86/99, Case No. 11.589.
[71] Armando Alejandre Jr. és mások v Kuba, 23. bekezdés "In terms of its competence ratione loci, clearly the Commission is competent with respect to human rights violations that occur within the territory of OAS member States, whether or not they are parties to the Convention. It should be specified, however, that under certain circumstances the Commission is competent to consider reports alleging that agents of an OAS member State have violated human rights protected in the inter-American system, even when the events take place outside the territory of that State. In fact, the Commission would point out that, in certain cases, the exercise of its jurisdiction over extraterritorial events is not only consistent with but required by the applicable rules. The essential rights of the individual are proclaimed in the Americas on the basis of equality and nondiscrimination, 'without distinction as to race, nationality, creed, or sex.' Because individual rights are inherent to the human being, all the American States are obligated to respect the protected rights of any person subject to their jurisdiction. Although this usually refers to persons who are within the territory of a State, in certain instances it can refer to extraterritorial actions, when the person is present in the territory of a State but subject to the control of another State, generally through the actions of that State's agents abroad. In principle, the investigation refers not to the nationality of the alleged victim or his presence in a particular geographic area, but to whether, in those specific circumstances, the State observed the rights of a person subject to its authority and control" (Kiemelés a Szerzőktől)
[72] Van Schaack: i. m. 42. o. Vö. Wenzel, Nicola: Human Rights, Treaties, Extraterritorial Application and Effects, Oxford Public International Law, 2008, 19-20. bek.
[73] Alapvető irodalom a témában: Melzer, Nils: Targeted Killing in International Law, Oxford, 2008. Plaw, Avery -Frickers, Matthew S. - Colon, Carlos R: The Drone Debate - A primer on the U.S. use of unmanned aircraft outside conventional battlefields, Roman & Littlefield, Lanham, Boulder, New York, London, 2016. Alston, Philip: Report of the Speciel Rappourteur on the extrajudicial, summary or arbitrary executions, Study on targeted killings, United Nations, General Assembly, A/HRC/14/24/Add. 6., 2010. Sterio, Milena: The United States' Use of Drone in the War on Terror: The (Il)legality of the targeted killings under international law, Case Western Reserve Journal of International Law, Vol. 45. 2012.
[74] Van Schaack: i. m 42-46. o.
[75] Franklin Guillermo Aisalla Molina, Ecuador v Colombia, Inter-State Petition IP-02, Inter-Am. Comm'n. H.R., Report No. 112/10, OEA/Ser.L/V/II.140 Doc. 10 27. 32-33. bek.
[76] Franklin Guillermo Aisalla Molina, Ecuador v Colombia, 82-83. bek.
[77] Franklin Guillermo Aisalla Molina, Ecuador v Colombia, 99. bek."[T]he exercise of authority over persons by agents of a State even if not acting within their territory, without necessarily requiring the existence of a formal, structured and prolonged legal relation in terms of time to raise the responsibility of a State for acts committed by its agents abroad. At the time of examining the scope of the American Convention's jurisdic-tion, it is necessary to determine whether there is a causal nexus between the extraterritorial conduct of the State and the alleged violation of the rights and freedoms of an individual"
[78] Franklin Guillermo Aisalla Molina, Ecuador v Colombia, 103. bek. Az ügy közös megegyezéssel fejeződött be.
[79] Franklin Guillermo Aisalla Molina, Ecuador v Colombia, 100. bek.
[80] Van Schaack: i. m. 48-52. o.
[81] A hasonló ügyek tekintetében ld. The Haitian Centre for Human Rights és mások. v. United States, Case 10.675, Report No. 51/96, Inter-Am.C.H.R.,OEA/Ser.L/V/II.95 Doc. 7 rev. at 550 (1997) és Coard és mások v. United States, Case 10.951, Report N 109/99, September 29, 1999, Inter-Am.C.H.R.
[82] Az EJEB 1. cikkéhez kapcsolódó esetjog inkonzisztensségéről maga Bonello bíró is szót ejtett az ítélethez csatolt párhuzamos véleményében kifejtve, hogy az Al-Skeinit megelőzően az EJEB joggyakorlat nem volt következetes az 1.cikk értelmezésekor. Bonello szerint a testület sok energiát pazarolt el azzal, hogy megkísérelje összeegyeztetni a sokszor összeegyeztethetetlen esetjogot, minthogy kialakítsa az univerzálisabb alkalmazás követelményeit. Az extraterritoriálishoz kapcsolódan az EJEB különböző megközelítésekkel kísérletezett jogesetrőljogesetre.
[83] Lawson, Rick: Across the Universe? The Extra-Territorial Application of the European Convention on Human Rights, in European Yearbook on Human Rights 2011.
[84] Ilascu and others v. Moldova and Russia (Application No:48787/99)
[85] http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200607/ldjudgmt/jd070613/skeini-4.htm Bonello bíró párhuzamos véleményében is Lord Rodger állítását ismétli.
[86] Szemesi: i. m. 4. o.
[87] http: //net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98700012.TVR
[88] http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98700012.TVR
[89] Lásd: Tyrer v. United Kingdom (Application No.: 5856/72) http://hudoc.echr.coe.int/sites/eng/pages/search.aspx?i=001-57587 31. pont
[90] Szemesi: i. m. 4.-5. o.
[91] Erika Feller, Volker Türk, Frances Nicholson: Refugee Protection in International Law,Cambridge University Press 2003 105. o.
[92] Burgos v. Uruguay. Communication No. 52/1979
[93] Az Egyesült Királyság drón-programjáról az alábbi holnapot tájékozódhat: https://dronewars.net/category/uk-drone-operations/ (2016. 11. 05.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar.
[2] A szerző joghallgató, Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
