Az Art. 134. § (3) bekezdése szerint az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti) különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.[1]
A gazdasági társaságok adómérséklési (adóelengedési) kérelme kapcsán elsősorban azt kell nyomatékosítani, hogy az Art. 134. § (1) bekezdése csak és kizárólag a magánszemélyt terhelő adótartozás mérséklésére (elengedésére) biztosít - a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén - lehetőséget, a (2) bekezdés pedig egyértelműen kimondja, hogy az adóhatóság más személy adóját nem engedheti el. Tekintettel arra, hogy az Art. 134. § (3) bekezdése expressis verbis pótlék- és bírságtartozásra utal, ebből következően gazdasági társaságok vonatkozásában tőketartozás - vagyis a szűkebb értelemben vett adóhátralék - elengedésére törvényi felhatalmazás nincs, az csak szankciók vonatkozásában alkalmazható. Ugyanakkor - mint arra már a bírósági gyakorlat is rámutatott (Kfv. I. 35.137/2010.) - a törvény által hivatkozott "ellehetetlenülés" csak egy a kivételes méltányosságként értékelhető esetek közül. Tekintettel arra, hogy a "különösen akkor" fordulat értelmében a felsorolás exemplifikatív, ezért más alkalommal is sor kerülhet a bírság- és pótléktartozás elengedésére. Hangsúlyozni kell azonban, hogy amennyiben az adóalany adótartozása az egyéb kötelezettségein kívül nagyságrendekkel kisebb - vagyis az ellehetetlenülést nem az adótartozás megfizetése, hanem más kötelezettség (szállítók felé fennálló tartozás, tagi hitel vagy bankkölcsön visszafizetése) okozná -, a kérelem nem teljesíthető.
Mint a korábbiakban már utaltam arra, az adómérséklés (adóelengedés) vonatkozásban különös jelentőséggel bír az adózói mérlegek vizsgálata. A méltá-
- 9/10 -
nyosság feltételei fennállásának hiányát jelentheti - ismétlem, egyéb tények és körülmények fennállása mellett -, ha a gazdasági társaság anyagjellegű ráfordításai és egyéb ráfordításai, valamint rövid lejáratú kötelezettségei a korábbi mérlegadatokhoz képest jelentősen csökkentek, a rendelkezésre álló készpénzállománya nő, a mérleg szerinti eredménye negatívról pozitívra fordul. Ugyancsak eredményes gazdálkodásra utalhat, ha az adóalany a kérelem előterjesztését megelőző időszakban a korábbi év hasonló időszakára vonatkozó nettó árbevételéhez képest nagyságrendekkel nagyobb teljesítményt produkál. Szintén nem igazoltak a méltányosság törvényi feltételei akkor, ha adózó a szerződéses partnereivel szemben jelentős mértékű követelést tart nyilván és a behajtásra tett intézkedések foganatosításával az adótartozás megtérülése biztosítható. Amennyiben az adóhatóság által hozzáférhető közhiteles nyilvántartások adataiból megállapítható, hogy a gazdasági társaság ingatlan- vagy gépjárműtulajdonnal, illetve más gazdasági társaságban vagyoni értéket megtestesítő tagsági, részesedési joggal rendelkezik, azok figyelmen kívül hagyása a kérelem elbírálása során ugyancsak nem indokolt, hiszen a vagyonelemek valószínűsíthető értékükben az adótartozás megfizetésére fedezetet nyújthatnak. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az adóhatóságnak az adózói kérelem előterjesztésekor fennálló vagyoni körülményeket és gazdálkodási helyzetet kell vizsgálnia.
Adózó fentiekben hivatkozott pozitív anyagi körülményein kívül a teljes ellehetetlenülés tényének bizonyítása is maga után vonhatja az adómérséklési (adóelengedési) kérelem elutasítását. Erre utalhat azon körülmény, hogy az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye drasztikusan visszaesik, vagy a gazdálkodó - bár hiába növekedik a nettó árbevétele dinamikusan - évente jelentős veszteségeket produkál, forrásainak nagy része idegen tőke, működését csak tagi hitelekből vagy bankkölcsönökből képes finanszírozni. Különösen hangsúlyos, ha a gazdasági társaság a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek összegének viszonyszáma alapján a forgóeszközeivel (készletek, követelések, értékpapírok és pénzeszközök) együttesen sem képes fedezni a rövid lejáratú kötelezettségeit, likviditási rátája folyamatosan csökken. Mindezen példák a teljesség igénye nélkül mutatnak esetleges vizsgálati szempontokat, ezeken túlmenően különböző mutatószámok összetett vizsgálatára [gyors likviditási mutató=(forgóeszközök-készletek)/rövid lejáratú kötelezettségek, azonnali likviditási mutató=pénzeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek, összeladósodottság=(összes eszköz-saját tőke)/összes eszköz stb.] is szükség lehet a megalapozott döntéshozatalhoz.[3]
A törvény kógens rendelkezéseként az Art. 134. § (4) bekezdése rögzíti azt is, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti csoportos adóalany számára a csoportos adóalanyiság időszakában adómérséklés - az ügyben tett, az adóalanyra esetleges kedvező ténymegállapításoktól függetlenül - nem engedélyezhető.[4]
Utalni kell arra, hogy az adómérséklés (adóelengedés) Art. szerinti célja az adózó működése gazdasági feltételeinek visszaállítása. A tevékenység ellehetetlenülésének kritériuma azonban nem szinonim fogalom a működés folyamatosságának hiányával, a likviditási nehézségekkel, a fegyelmezett gazdálkodás szükségességével. A tevékenység ellehetetlenülésének veszélye cégek esetén a tevékenység megszüntetésének - illetve a felszámolási eljárással egyben a társaság megszűnésének - veszélyét is jelenti, mindezek miatt az ellehetetlenülés tényét fokozott figyelemmel, komplexen kell vizsgálni.
Az Art. 133. § (1) bekezdése értelmében fizetési halasztás és részletfizetés (a továbbiakban együtt: fizetési könnyítés) az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy kérelmére az adóhatóságnál nyilvántartott adóra engedélyezhető, ha a fizetési nehézség a) a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá b) átmeneti jelle-
- 10/11 -
gű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.
A törvény értelmében a fizetési könnyítés tehát kizárólag a következő feltételek konjunktív fennállása esetén engedélyezhető: 1. az adózónak az adóhatóságnál nyilvántartott adó megfizetésére vonatkozó részletfizetési (illetve halasztási) kérelme 2. fennálló fizetési nehézség, amely miatt az adóalany a tartozások azonnali vagy egyösszegű megfizetésére nem képes 3. a fizetési nehézség kialakulása a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható 4. a fizetési nehézség átmeneti jellegű, az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.
A fentiek értelmében tehát az adóhatóságnak a fizetési könnyítés engedélyezésének vizsgálatánál nem különös méltánylást érdemlő körülményeket kell értékelnie, hanem azt, hogy az adóalany a már korábbiakban részletezett törvényi feltételeknek megfelel-e. Így például a munkahelyek megtartásának fontossága - figyelemmel arra, hogy a kérelmező magas létszámú munkavállalót foglalkoztat - általánosságban ugyan nem vitatható, azonban ez egyrészt más adóalanyoknál is számításba jön, másrészt a cég a gazdasági tevékenységét munkavállalók nélkül nem is tudná folytatni, ennek okán a magánszemélyek foglalkoztatásával járó adó- és járulékkötelezettségek a gazdálkodási tevékenységhez szükségszerűen kapcsolódó kiadásként jelentkeznek, amellyel egy felelősen gazdálkodó adóalanynak rendszeresen számolnia kell. A bevételszerző tevékenységgel kapcsolatos szokásos, hétköznapi kockázatok - a szerződésekből fakadó kötelezettségek pénzügyi rendezésének csúszása, kintlévőségek behajtásának nehézkessége, devizahitel miatti árfolyam ingadozás, a gazdasági válság hatása stb. - önmagukban szintén nem értékelhetőek, hiszen ezek gyakorlatilag a gazdasági élet valamennyi szektorában felmerülnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
