https://doi.org/10.59851/jk.79.10.2
A tanulmány Vörös Imre versenyjogi munkásságáról és annak hatásáról nyújt áttekintést mind a magyar jogfejlődés, mind a versenyjog jogirodalma és jogelmélete alakulásának szempontjából. Először a magyar versenyjogi jogszabályalkotást vizsgáljuk, kiemelve Vörös Imre szerepét, majd európai és nemzetközi perspektívából tekintjük át versenyjogi szemléletének sajátosságait.
Tárgyszavak: versenyjog, nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, az Európai Unió versenyjoga
The study provides an overview of Imre Vörös's work in the field of competition law and its impact, taking into account both the development of Hungarian law and the development of legal literature and legal theory. The first half of the article examines Hungarian competition legislation, highlighting the role and influence of Imre Vörös in its development. The second half of the article examines the peculiarities of his approach to competition law from a European and international perspective.
Keywords: competition law, law of international economic relations, EU competition law
Köszöntő tanulmányunk célja, hogy a polihisztorként tevékenykedő Vörös Imre mint versenyjogász - helyesebben: a magyar versenyjog szülőatyja - munkásságába, egyedülálló szemléletébe nyújtson bepillantást. Célunk, hogy érzékeltessük Vörös Imre meghatározó szerepét e jogág fejlődésének történetében, s közben kitérjünk azokra a jellegzetességekre, amelyek kezdetektől fogva jelen voltak elméleti és gyakorlati tevékenysége során. Ilyenként határoztuk meg a munkássága alkotmányos beágyazottságát: mivel "a modern jogállamban [...] a jogszabályok nem lógnak a levegőben, hanem alkotmányos keretek között születnek".[1] Emellett végighúzódik gondolatmenetünkön annak a kritikai szemléletnek a bemutatása, amely a történelem bizonyos korszakaiban egyenesen merészséget jelentett. Harmadikként kiemeljük Vörös Imre rendszeralkotó képességét, amellyel a gazdasági kapcsolatok jogterületének tarka joganyagát érthető és átlátható rendbe szedte.
Az írás első felében e képességek és jellemzők a kronologikusan áttekintett magyar versenyjogi jogfejlődés mentén kerülnek érzékeltetésre, második felében pedig európai és nemzetközi perspektívából tekintjük át Vörös Imre versenyjogi szemléletének sajátosságait.
Elmondható, hogy a magyar versenyjog fejlődése az első modern törvény megalkotásától fogva folyamatos volt. Ez a folyamatosság pedig olyan színvonalon valósult meg, hogy a magyar szabályozás példaként szolgált a kelet-közép-európai térség számára, de még a kínai versenytörvény kodifikációja során is figyelembe vették a magyar tapasztalatokat.[2] A magyar siker titka az alaposan kidolgozott tudományos háttér, amely már az 1970-es évektől fogva rendelkezésre állt.
Kicsit visszább lépve az időben, több mint száz évvel ezelőtt, 1923-ban született meg az első magyar versenytörvény.[3] E rendkívül jelentős jogszabályhely a magyar versenyjog alapjának tekinthető, amely meghatározza a legfontosabb tényállásokat, amelyek annak idején tipikusnak tekinthető versenycselekményekként kodifikálhatók voltak.[4] A törvény a 19. századi individualista szemlélet képviseletében született, kizárólag a versenytársak közötti viszonyra vonatkozva,[5] deklarálva a szabad verseny szentségét, azonban a "közérdek" mint védett jogtárgy[6] - ami a mai szabályozásokban is központi elem - már e szövegben is fellelhető.[7] Sikeres képviselője a generálklauzulákra építő kodifikációs technikának azzal, hogy az üzleti tisztességbe és a jó erkölcsbe ütköző versenycselekmény tilalmával nagy mozgásteret adott a ké-
- 445/446 -
sőbbiekben megjelenő versenymagatartások tisztességtelenségének megítélése során.[8]
1968 előtt, a gazdaságirányítási rend jellegéből kifolyólag, a gazdasági versenynek nem volt jelentősége, mivel azt a "tőkés piaci machinációk, elítélendő praktikák eszközének" tartották.[9] A gyakorlat azonban máshogy alakult. 1967-ben, az első gazdasági reformkísérlet idején megállapították, hogy az 1923-as törvényt, igaz nem széleskörűen, de alkalmazzák. A generálklauzula alkalmazása során kikristályosodtak újabb tényállások, amelyek új tényállások megfogalmazását tették időszerűvé.[10] Felmerült tehát a kodifikáció, egy korszerű versenytörvény megalkotásának gondolata.
Mai szemmel elképesztőnek tűnik a Vörös Imre által írt publikációkban megfogalmazott nyers kritikák puszta léte is. Nem kizárólag tudományos éleslátást kívánt ugyanis ezek megfogalmazása és nyilvánosságra hozatala, hanem olyan, mondhatni, merészséget is, mely igazán Vörös Imre sajátja a mai napig. Szemléletes példa 1984-ben megjelent könyvéből a következő idézet, amely annak a fejezetnek a záró része, amely a hazai gazdasági verseny problémáját értékeli: "Mindent összevetve nem lehet azon csodálkozni, hogy ilyen körülmények között a verseny csak csökevényesen alakult ki; inkább csak bizonyos árucsoportok vonatkozásában, és ott sem kellő intenzitással. Mégis lényegesnek nem ezt a kissé szándékosan sötétre festett képet tartjuk, hanem egyrészt azt a gazdaságpolitikai elhatározást, hogy a versenyt a hatékonyság növelése, a krízishelyzetből való kibontakozása érdekében fontos gazdaságpolitikai eszközként kell nyilvántartani, másrészt azt a jogpolitikai elhatározást, amely a versenyjog, a versenytárgyalások jogi szabályozásának ma komoly jelentőséget tulajdonít. E kérdések komor ábrázolását azért tartottuk fontosnak, nehogy olyan hibát kövessünk el, amellyel azt a benyomást keltjük, hogy önmagában a jogi szabályozás megfelelő kialakításának van a gazdasági folyamatok befolyásolásában döntő jelentősége."[11]
Szintén sajátosság, hogy Vörös Imre későbbi elméleti munkáiban sem mulasztotta el a társadalmi közegre való reagálás és odafigyelés szükségességére felhívni a figyelmet. Saját szavaival: "A verseny jogi szabályozását szükségképpen bele kell helyezni abba a természetes gazdasági, sőt társadalmi közegbe, amelyben megalkották azt, és amelyben működik, él. Magától értetődő, hogy a versenyjogi szabályozást nem lehet ettől a természetes közegtől elválasztva, abból mintegy kiemelve vizsgálni."[12]
Ami pedig a kodifikációs gondolatot illeti, az végül a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló 1984. évi IV. törvény (Tgt.) képében öltött testet. Hátterében pontosan a Jogtudományi Intézetben 1975-ben kezdődő, a modern versenyjog fejlődési tendenciáinak feltárására koncentráló kutatás állt, amelyet Vörös Imre vezetett. E kutatásnak meghatározott célja volt az 1923-as törvény alkalmazási körének feltárása[13] - azt ugyanis sosem helyezték hatályon kívül.[14] A kor gazdasági viszonyaira tekintettel a kutatás igen beszédes eredménye, hogy a törvényt igen széles körben alkalmazzák - igaz, "versenyviszony híján" a keresetek gyakran elutasításra kerültek a bíróságokon[15] -, így megfogalmazódott a jogalkotói szándék egy új versenytörvény kidolgozására. A Tgt. mint egységes versenytörvény nagy lépés volt a versenyjog fejlődésében - immáron versenykorlátozási fejezettel bővülhetett a tisztességtelen verseny szabályozása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
