Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Közigazgatási Jogi Tanszékének oktatói, PhD-hallgatói, demonstrátorai, valamint a Tanszék mellett működő Tudományos Diákkör (TDK) hallgató tagjai az NTP-FKT-19-0001 számú pályázat támogatásával 2020. első félévében a portói és budapesti nagyvárosi agglomerációk igazgatásának és szolgáltatási rendszereinek összehasonlító empirikus kutatását végzik. A kutatás első állomását a Portói Nagyvárosi Térség (Área Metropolitana do Porto - AMP) négy önkormányzatánál folytatott empirikus vizsgálat jelentette.
A 19. század kettős forradalmaitól kezdődően az urbanizáció jelentős hatást gyakorolt nemcsak kontinensünkre, Európára, hanem immáron az egész világra. Ennek a folyamatnak a keretében a városok népessége jelentős mértékben megnőtt, a városok szerepe átalakult, kialakultak a nagyvárosok vonzáskörzetei, az agglomerációk. Jóllehet az agglomeráció vonatkozásában az egyes tudományos nézetek eltérőek, azonban kiemelhetjük, hogy az - Nemes Nagy József professzor definíciója szerint - "a termelőerők koncentrációs és centralizációs folyamatainak eredményeként létrejövő olyan település-együttes, amelyben - alapesetben - a környezetéből kiemelkedően fejlett várost és a körülötte fekvő településeket a gazdasági és társadalmi élet területein intenzív kapcsolat köti össze, és ahol a központi város körül népességtömörülés megy végbe."[2] Ezek az agglomerációk a modern társadalmakban egyre jelentősebb szerepre tesznek szert, a népesség és a termelőerők jelentős része itt összpontosul, ezért igazgatási vizsgálatuk immáron a jog- és igazgatástudományoknak is fontos kutatási területe.[3]
A nagyvárosi agglomerációk tekintetében rendkívül sokszínű szervezési megoldások alakultak ki, amelyek számos tényezőtől függtek. Jelen cikk kereteit jelentősen meghaladná áttekintésük, e körben csak annyit jegyeznénk meg, hogy ezek egy része egységes igazgatási kereteket teremtett oly módon, hogy a nagyvárost és körzetét egy területi - szövetségi állam esetén egy tagállamba, illetve bizonyos esetekben egy felső középszintű (regionális) önkormányzati - egységbe sorolta, esetlegesen a nagyvárosokba mint speciális jogállású önkormányzatokba olvasztotta - részben vagy egészben az agglomerációt - vagy a nagyvárost és térségét - a korábbi önkormányzatok önállóságát meghagyva - egy kötelező önkormányzati társulás vagy egy atipikus államigazgatási szerv ernyője alá vonta.
- 18/19 -
Ezen megoldások különböző előnyökkel és hátrányokkal járnak, különböző kihívásokat vetnek fel. A Közigazgatási Jogi TDK a nagyvárosok és azok kihívásainak az elemzését tűzte ki célul kutatási pályázatában, amelyet végül a Nemzeti Tehetség Program támogatásban részesített. A kutatás multidiszciplináris jellegű. Alapvetően jog- és igazgatástudományi szemléletű, azonban a gazdaságtudomány, a politikatudomány és az igazgatástudományok eszközei mellett magában foglal egy összehasonlító, félig strukturált interjúkon alapuló, kvalitatív jellegű empirikus vizsgálatot is.
A nagyvárosi agglomerációk összehasonlító elemzéséhez a TDK olyan két körzetet választott ki, amelyek számos különbözőségük ellenére hasonló gazdasági, társadalmi háttérrel rendelkeznek. Az egyes modellek főbb jellemzőinek vizsgálata érdekében arra is törekedtek, hogy a hasonló háttér mellett az igazgatási környezet és struktúra, valamint az ahhoz kötődő szabályozás eltérő legyen. A kutatás egyik alanya Budapest és annak térsége volt, amely egy részben egyesített modellt képez, hiszen az agglomerációnak nem a teljes egészét foglalja magában a budapesti önkormányzat. Ezzel a részben egyesített modellel szemben egy olyan rendszert is meg kívántak vizsgálni, amely a 19. század végének struktúráit főbb vonalaiban érintetlenül hagyta, s nem alakított ki összevont nagyvárosi önkormányzatot, helyette az agglomerációt képező települések társulásos jellegű együttműködésére épített. A fenti keretek között esett a választás a budapestivel összehasonlítható méretű, gazdasági és társadalmi hátterű portugáliai Porto nagyvárosi körzetének vizsgálatára.
A kutatás során azonos szempontok mellett elemezzük a két nagyvárosi agglomerációt. Ennek első lépéseként 2020. február 4-8. között a Portói Nagyvárosi Térség, az AMP négy meghatározó - a központi település, Porto, a térség legnagyobb önkormányzata és egyik gazdasági központja, Vila Nova de Gaia, a térség kiemelkedő ipari és közlekedési központja, Maia, valamint egy kisebb, alvóváros jellegű települése, Valongo - önkormányzatánál folytattunk vizsgálatot. 2020. március és április hónapban hasonló módszertannal végezzük el a budapesti agglomerációban is a vizsgálatot.
Ez a cikk a kutatás első szakaszában a Portói Nagyvárosi Térségben végzett vizsgálataink főbb eredményét foglalja össze, ezzel bemutat egy a magyarországitól sok tekintetben eltérő, mégis számos szempontból ismerős rendszert, annak kihívásait és az azokra adott válaszokat. Ennek keretében elsőként áttekintjük az igazgatási szerkezetet és annak jogi szabályait, a közszolgáltatás-szervezés és a tervezés bizonyos általános kereteit, majd - a terjedelmi keretekre figyelemmel - az agglomeráció egyes főbb gazdasági és humán közszolgáltatásait és egyéb, közhatalmi feladatellátási elemeit. A fenti módszertant követve később bemutatnánk a budapesti vizsgálat és az összehasonlító elemzés eredményeit is.
A portugál önkormányzati jog alkotmányos alapja a portugál alkotmány harmadik, az államszervezetre vonatkozó szabályokat tartalmazó része, amely külön címben szabályozza a helyi-területi önkormányzatokat. Az alkotmány kimondja, hogy az önkormányzatok a demokratikus államszervezet részét képezik, amelyek a területükön élő állampolgárok érdekében kötelesek eljárni.[4] Az alkotmány ezen- felül - a francia modellnek megfelelően - kimondja a decentralizáció elvét is, amely szerint az önkormányzatok szabadon gyakorolhatják a törvényben biztosított hatásköreiket. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a gyakorlatban Portugália - történeti okokból - ma is Európa legerőteljesebben centralizált államai közé tartozik. A központi kormányzat által az elmúlt években kilátásba helyezett decentralizációs folyamatoknak pedig az önkormányzatok ellenállnak, mivel tartanak attól, hogy a rájuk telepített közfeladatok ellátásához szükséges forrásokat az állam nem fogja biztosítani.
A portugál alkotmány a helyi-területi önkormányzatoknak három típusát nevesíti: a régiókat (regiões administrativas), a települési önkormányzatokat (municípios), valamint a településrészi önkormányzatokat (kerületek, freguesias).[5] Lényegét tekintve tehát Portugáliában - a francia modellnek megfelelően - egy háromszintű önkormányzati rendszer működik.[6] Ezenfelül az alkotmány nevesít két autonóm jogállású régiót (regiőes autónomas) is, amelyek a régiók szintjén helyezkednek el, azonban különleges szabályok vonatkoznak rájuk (Azori- és Madeira-szigetek).[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
