A hazai büntetőjogi szakirodalom a gazdasági bűncselekmények körében meglehetősen csekély kiemelt figyelmet szentel azoknak a tényállásoknak, amelyekben a fogyasztóvédelem ma oly fontos szempontja megjelenik. Jobbára csak a büntetőjog különös részének egészével vagy a Btk. XVII. fejezetének egészével foglalkozó művek (tankönyvi,[1] kommentátori irodalom,[2] monográfiák[3]) terjeszkednek ki e témakör bemutatására, önálló, szakirodalmi érdeklődést kevéssé ébresztett. Ebben a rövid munkában ezért először áttekintést szeretnék adni arról, hogy a fogyasztóvédelem mint egyre fontosabb társadalmi (jogi) értékrendszer hogyan jelenik meg a büntetőjogban, s hogy az így formálódó "fogyasztóvédelmi büntetőjogot" mi is jellemzi, ha létezik ez egyáltalán, milyen problémákkal küzd s hogy fejlődik-e; ha igen, mi lenne e fejlődés kivehető iránya? Az áttekintésben nem törekedtem vertikális teljességre, azaz a legteljesebb mélységű feltárásra, de - szándékaim szerint - a lehető legszélesebb körű horizontális feldolgozásra igen. A témakör bemutató jellegű ismertetése továbbgondolásra érdemes, s e minősége önálló, nagyobb terjedelmű vizsgálat lefolytatását inspirálta.[4]
A fogyasztóvédelem legáltalánosabb megközelítésben a kereskedők (termelők) visszaélése elleni küzdelmet jelenti, s mint ilyen, az árutermelés és kereskedelem kialakulásával együtt jelent meg; a tisztességtelen kereskedelem is egyidős az emberiséggel.
A mai értelemben vett fogyasztóvédelem a fogyasztói preferenciák gazdaság szabályozása útján történő érvényre juttatása,[6] amely az ún. fogyasztói társada-
- 333/334 -
lomban jelenik meg. Ennek jellemzői, hogy a lakosság tartós fogyasztási cikkeket tömegesen birtokol, a fogyasztók uralma érvényesül, az állam újraelosztó és szabályozó funkciója erőteljes, a szellemi tőke és a minőségi munkaerő felértékelődik, illetve a nemzeti államok keretei egyre kisebb szerepet játszanak a gazdaságban, mivel a világ annyira integrálódott, hogy az egyes államok nem folytathatnak elkülönült gazdaságpolitikát.[7] Az így kialakuló konzumerizmus[8] a fogyasztás gazdasági jelentőségét hangsúlyozza, s középutat képvisel a pozitív és a normativista közgazdasági irányzatok között. Minimum-sztenderdeket állít fel a piacra került termékek minőségével, biztonságával, az igények érvényesíthetőségével kapcsolatban, a fogyasztó földrajzi, társadalmi helyzetétől függetlenül hasonló kínálati piac és egyenlő jogok biztosítása által. A fogyasztóvédelem - mint gazdaságpolitikai premissza[9] - célkitűzése, hogy kiegyenlítse a termelő javára eltolódott piaci egyensúlyt azzal, hogy a piaci tranzakciók kockázatát a fogyasztóról a termelőre helyezi át.[10]
Az emberi jogok fejlődésével és az ún. második generációs alapjogok, a gazdasági és szociális jogok térnyerésével fontossá vált az egyén életminősége, s választási szabadsága (lehetősége) felértékelődött az élet szinte minden területén. Fazekas kifejti, hogy "a fogyasztóvédelem iránti igény megjelenése a nyugati társadalmakban összekapcsolódik annak felismerésével, hogy nem érvényesülhet a gazdaságban a tökéletes verseny, így nem jöhet létre a piaci tranzakciók során a vevő és az eladó között feltételezett tökéletes equilibrium. A vevő a fejlett tömegtermelés viszonyai között egyre inkább kiszolgáltatottá válik, mert piaci döntéseiben nem elsősorban objektív szükségletei motiválják".[11] A kockázat áttelepítésének indoka tehát a megváltozott termelési és kereskedelmi viszonyok között a fogyasztó döntési autonómiájának meggyengülése, mivel a tömegtermelés eltávolodott a fogyasztótól, aki így kevés információval rendelkezik az áruról; illetve az új értékesítési módszerek is korlátozzák az információhoz jutást (leginkább az önkiszolgáló értékesítés). A fogyasztóvédelem a jogi szabályozáson keresztül korrigál, a kiszolgáltatott gazdasági helyzetben levő fogyasztó számára horizontális jogvédelmet biztosít, interdiszciplináris eszközrendszer kiépítésével. A fogyasztóvédelem olyan komplex szemlélet, amely a jog eszközével az egyensúlyi helyzet visszállítását célozza, s helyreállítja a fogyasztó optimális döntési környezetét, amelyben szabadon választ a termékek közül, s szükségleteinek megfelelően "fogyaszt". Mindennek alapvető filozófiai háttere a gyengébb fél védelmi szükségletének[12] az elismerése, ami a teljes fogyasztóvédelmi szabályozáson átível, de azt a kérdést is magával hozza, hogy hol húzódik a határ az "egyensúlyba hozás" és azon lehetséges következmény között, hogy a fogyasztóvédelmi szempontok átbillentik a védelmet a piac többi szereplőjének elviselhetetlen mértékű hátrányára. Ezzel összefüggésben a fogyasztóvédelem célját illetően két nagyobb irányzat alakult ki a nyugati társadalmakban, egyfelől felismerhető az ún. protekcionista elmélet, amely felfogásában a fogyasztó áldozat, ezért a jog feladata a visszaélések megelőzése és szankcionálása, amihez kógens jogi szabályozásra van szükség. Ezzel szemben áll a támogató koncepció, amely szerint a fogyasztói jog célja a jogi segítségnyújtás, a fogyasztó hatékony segítése a fogyasztói magatartás és a jogérvényesítés során.[13] Látható azonban, hogy a mindenkori fogyasztói vagy fogyasztóvédelmi jog nem öltheti magára az egyik vagy a másik tiszta formát, szükségképpen ötvözi a kétféle megközelítést. Az első esetén a jogi környezet a termelő és a kereskedő mozgásterét szűkíti nagymértékben, a második ideáltípus pedig, bár nagyfokú szabadságot nyújt, tipikusan utólagos jogvédelmet jelent, ami sok esetben kifejezetten hátrányos a fogyasztó számára.
Jogászként nem lehet feladatom e kérdést illetően közgazdaságtani szempontokból állást foglalni, legfeljebb azt vizsgálhatom, hogy a fogyasztóvédelmi jogi szabályozórendszer hordoz-e olyan többletkorlátozásokat, amik a szabályozás (jogilag is értelmezhető) céljait meghaladják, s ezért egyfajta fogyasztóvédelmi "túlcsordulást" jelentenek.
A fogyasztóvédelem mint komplex szempontrendszer, a gazdasági élet szinte minden területén kifejti hatását, így a jogrendszerben is a gazdaságot szabályozó jogágakban mindenhol szükségképpen meg kell jelennie.
A polgári jogi fogyasztóvédelmi előírások egyik csoportja a kötelmi kapcsolatok során kifejthető visszaélésszerű magatartásra irányul (így különösen a tisz-
- 334/335 -
tességtelen szerződési feltételek, fogyasztók megtévesztése), a másik pedig e kötelmi viszonyok során szolgáltatott dolog és nyújtott szolgáltatások minőségére, hiszen a fogyasztó feltételezetten csak a számára megfelelő minőséget kívánja igénybe venni. Ide kell érteni a termékfelelősséget, a kellékszavatosságot, a jótállást, a minőség meghatározásával és tanúsításával kapcsolatos szabályokat, lényegében azokat az előírásokat, amelyek a kereskedelmi kapcsolatokban a vállalt szolgáltatás teljesítését biztosítják, aminek tehát a lényege az, hogy "azt hozom, amit ígértem, s amit ígértem, az olyan, mint amilyennek gondolod".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
