A 2013. évi választójogi reform óta két általános országgyűlési választás során leginkább a választási szervek döntései és azok jogorvoslati eljárásban való felülvizsgálata mutatja meg, milyen újabb jogalkotási munkára van szükség. A választási eljárás speciális annyiban is, hogy a szabályok betartása és betarthatósága rövid időn belül észlelhető és jogalkotással azonnal nem, csak a jogorvoslat során lehet a hiányos szabályozást kitölteni tartalommal, vagy az ellentmondásokat feloldani. A bírói gyakorlat, a jogértelmezés azonban a választások után feltétlen jogalkotást igényel, hogy a választásokon induló jelöltek, jelölő szervezetek ne a bíróságokon, hanem a választásokon mérjék meg magukat. Cinikusan hangzik, de igaz, nem pereket, hanem választásokat kell nyerni. A Nemzeti Választási Iroda elnökének beszámolója az országgyűlési képviselők 2018. április 8. napján megtartott általános választásával kapcsolatos állami feladatok megszervezéséről és lebonyolításáról esszenciáját adja ennek a jogalkotási munkának, amikor a központi választási szerv összegyűjtve tapasztalatait a törvényhozás felé ad elsődleges jelzést a szükséges korrekciókról. A 2018-as országgyűlési választásokkal kapcsolatban az alábbi hangsúlyok kerültek kiemelésre: a választási időszak meghosszabbítása, a levélben szavazás szavazólapjainak kiküldésére és visszaérkezésére rendkívül szűk a jelenleg biztosított határidő. A választási eljárás megelőző határidőinek néhány nappal való előrébb hozása elegendő időt biztosítana arra, hogy a távolabbi területekről is biztonsággal visszaérkezhessenek a postai úton feladott válaszborítékok. Az ajánlási rendszer átalakítása elengedhetetlen. Az ajánlások ellenőrzése tekintetében a Nemzeti Választási Bizottság több iránymutatást is kiadott, ezért a joggyakorlat egységesítése érdekében szükséges a korábbi merev szabály életszerűvé tétele és a teljes körű egyezőség követelményének megszüntetése az ajánló ívek és a névjegyzék között. A névjegyzéki kérelmek határidőinek módosítását igényli az utolsó pillanatban beérkező nagyszámú névjegyzéki kérelem (átjelentkezés, mozgóurna) elbírálása. A helyi választási iroda dolgozóinak késő éjjelig kellett várakoznia arra, hogy megkezdhesse a névjegyzékek nyomtatását, amely teljesen felesleges áldozatvállalás, különösen akkor, ha a választás napján eleve hajnaltól késő éjszakáig dolgoznak. Hétfőn pedig dolgozniuk kell saját munkaterületükön, fogadva az ügyfeleket.
A Nemzeti Választási Iroda vezetője a névjegyzéki kérelmek benyújtásának határidejét 16.00 óráról 12.00 órára javasolta előre hozni, amely így is túl visszafogott javaslat, hiszen az előző nap 16.00 órája teljesen indokolható. Ezzel a módosítással, az új határidő bevezetésével pénteken délután megtörténhet valamennyi szavazóköri névjegyzék kinyomtatása, és az átjelentkezők szavazólapjai is korábban kiszállításra kerülhetnek a választási irodákba. Az átjelentkezés szabályai okozták a leglátványosabb működési zavart, az átjelentkező választópolgárokat fogadó szavazóhelyiségekben a többórás sorban állás 2018-ban, de már 2014-ben is vállalhatatlan problémát okozott, elsősorban a főváros egyes szavazóköreiben. A 19 óra utáni sorban állás miatt - a 8/2014. számú NVB iránymutatás alapján - mindaddig nem hozható nyilvánosságra a választási eredményt tartalmazó tájékoztató adat, amíg a szavazóhelyiségekben az utolsó választópolgár is nem adja le a szavazatát. Az átjelentkezés egyre népszerűbb, tehát már nem 5-6000, hanem 10-12.000 választópolgár szavaz a legzsúfoltabb szavazóhelyiségekben. A névjegyzékek szétbontásával és nagyobb szavazatszámláló bizottságokkal, megfelelő tájékoztatással, szervezőmunkával megvalósítható ugyan a zavartalan szavazás, de a jogalkotás kevesebb erőforrás igénybevételével, vagy azok hatékonyabb elosztásával képes segíteni. Ez a választási incidens sok ezer ember munkáját tette tönkre, hiszen a választópolgárok körében, de különösen a jelöltek, jelölő szervezetek részéről elvárható, hogy egy felfokozott várakozási időszakban ne a bénultságot, az eredmény nélküliséget lássa. Ehhez járult hozzá a 2018. évi választás hivatalos honlapjának teljes összeomlása, amely elemzéseket, tájékoztatásokat tett lehetetlenné. A legkellemetlenebb persze a választásokon győzelmet aratott pártszövetségnek volt, aki az ilyenkor szokásos ünneplés örömétől érezte magát megfosztva.
Indokolatlan szabályozás, hogy a fenti jogalkotási javaslatok megfogalmazására a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) a központi választási szerv vezetőjének biztosít lehetőséget és nem a legfőbb választási szervnek, a Nemzeti Választási Bizottságnak. A Nemzeti Választási Bizottság elnöke az országgyűlési képviselők 2018. április 8-án megtartott általános választásán végzett tevékenységéről más tartalmú beszámolót terjesztett a törvényhozás elé.
A Nemzeti Választási Bizottság elnökének 2018. évi beszámolója közjogi megközelítést alkalmazott, amely Magyarország Alaptörvényének szabályozását vette kiinduló pontnak, mint Magyarország jogrendszerének alapját képező legfelsőbb szintű szabályrendszert.
A választásokra vonatkozó legfontosabb alkotmányos alapvetések közül kiemelt az Alaptörvény B) cikke, mely Magyarországot olyan, köztársasági államformájú független, demokratikus jogállamként határozza meg, ahol a közhatalom forrása a nép, aki ezt választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. A XXIII. cikk
- 243/244 -
tartalmazza az aktív és a passzív választójog alkotmányos alapjogát, rögzítve, hogy minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy (többek között) az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen. A választások során jelöltek, jelölő szervezetek és vélemények, álláspontok versengenek egymással a választópolgárok bizalmának elnyerése érdekében. Ennek a versengésnek az alkotmányos alapját teremti meg az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében írt, mindenkit megillető véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapjog. Mivel a választási kampány a jelölő szervezetek és jelöltek közötti verseny, amelynek kifejezett célja a választópolgári akarat befolyásolása, formálása, a választópolgárok meggyőződésének kialakítása, a kampányhoz kötődő jogegyenlőség követelménye, az egyenlő esély elve a választási kampány idején akkor érvényesül, ha a jelölő szervezetek és jelöltek számára azonosak azok az objektív, külső feltételek, amelyek mellett képesek választási üzeneteiket eljuttatni a választókhoz. Ezért kiemelt jelentőséggel bírnak a IX. cikk további rendelkezései is. A (2) bekezdés szerint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit, a (3) bekezdés kifejezetten a választásokra vonatkozó rendelkezése alapján előírja, hogy a demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető. A véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátai körében az Alaptörvény kifejezetten úgy rendelkezik, hogy annak gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának és a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Fenti alaptörvényi egymásra épülő szabályrendszer határozta meg a Nemzeti Választási Bizottság működését. Külön kiemelendő az Alaptörvény XXIX. cikk (1) bekezdés első mondata, mely szerint a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők, valamint a 2. cikk (1) bekezdését, amely alapján az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
