Dr. Horváth Szováti Kinga: A konzuli tisztviselő és a tiszteletbeli konzuli tisztviselő konzuli okirat készítési és konzuli tanúsítvány kiállítási tevékenységéről (KK, 2011/4., 60-78. o.)[1]

Előtörténet

A konzuli intézmény története hosszú múltra tekint vissza, és kialakulása időben megelőzte az állandó diplomáciai képviseletek létesítését. Az ókorban a külföldi kereskedelmi kapcsolatok létesítésének elengedhetetlen feltétele volt, hogy a kereskedők az általuk kiválasztott kereskedelmi székhelyen, az ország polgárai közül egy megbízható partnert keressenek, akire rábízhattak érdekeik képviseletét. Ennek az igénynek a kielégítésére fejlődött ki az ókori Görögországban az ún. proxenia és a proxenos intézménye. A proxenia jelentése vendégjog, ennek gondolatából alakult ki a proxenos, mint jogintézmény. A külföldi kereskedő által meglátogatott városállam befolyásos polgára volt, aki a vendégkereskedőket a különféle - elsősorban bírósági - ügyekben képviselte.

A külföldi kereskedő halála esetén a proxenos vehette át az elhunytnak a proxenos működési területén lévő hagyatékát és jogosult volt az általa képviselt állam pecsétjének használatára is.

A mai hivatásos konzulok szerepéhez a görög városállamok gyakorlatában a spártai rendszer állt legközelebb. Spárta ugyanis az idegen államokba saját állampolgárait küldte proxenosként.

Magyarországon önálló magyar konzuli szolgálatról a monarchia felbomlása utáni időszak óta beszélhetünk. Az önálló magyar konzuli szolgálat a Károlyi-kormány alatt jött létre, amikor kihirdetésre került az 1918. évi V. néptörvény az "önálló magyar külügyi igazgatásról". A mindössze 11 paragrafusból álló törvény többek között a külügyi igazgatás szervezeti felépítését, ezen belül a konzuli hivatalokat szabályozta, amelyek valóságosak vagy tiszteletbeliek lehettek. A valóságos konzuli hivatalokat hivatásos konzuli tisztviselő vezette, a tiszteletbelieket pedig a tiszteletbeli konzul. Ez utóbbiak a két világháború között kiemelt szerepet játszottak a külügyi közigazgatásban. Nagy számuk alapvetően az ország szűkös pénzügyi helyzetével volt magyarázható. 1933-ban Magyarország 22 követséggel, 16 konzulátussal és 73 tiszteletbeli konzulátussal rendelkezett. A második világháborút követően a konzuli feladatok a perifériára kerületek olyannyira, hogy - Moszkva diktátumát elfogadva az adott intézményt burzsoá produktumnak titulálva - 1950-ben a tiszteletbeli konzuli intézményt megszüntették. A tiszteletbeli konzuli tisztviselők intézményének újbóli bevezetésére 1988-ban került sor.

A konzuli kapcsolatok jogának forrásai

A konzuli kapcsolatok joga fogalom jelenti azoknak a két- és többoldalú nemzetközi szerződésekben és a szokásjogban meghatározott nemzetközi jogi normák összességét, amelyek a konzulátusok létesítése, működése, illetve a konzuli tevékenység területén az államok közötti kapcsolatokat szabályozzák, ideértve a konzuli funkciókat, valamint a konzulátusok személyzetének kinevezését, kiváltságait és mentességeit.

A konzuli kapcsolatok joga megteremti azokat a nemzetközi jogi keretfeltételeket, amelyek alapján a konzuli tisztviselő a fogadó államban meghatározott feladatokat végezhet. A nemzetközi jogi normákat a konzult küldő állam belső jogszabályai töltik meg tényleges tartalommal, konkrét feladatokkal, amelyeket a nemzetközi jogi alapoktól - a konzuli kapcsolatok jogától - megkülönböztetve konzuli jognak nevezünk. Tehát a konzuli jog fogalma alatt azokat a nemzetközi jogi és belső állami jogi szabályokat értik, amelyek a konzulok küldésével, fogadásával, valamint a konzulok jogaival és feladataival foglalkoznak.

A konzuli jog kezdetben kétoldalú konzuli szerződéseken alapult. Az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága 1955-ben megkezdte a konzuli kapcsolatok jogáról szóló egyezmény (a továbbiakban: Bécsi Egyezmény) kidolgozását, amelyet az ENSZ közgyűlése Bécsben 1963. április 24-én elfogadott. A közgyűlésen 92 állam vett részt, 1995-ig 150 állam csatlakozott az Bécsi Egyezményhez. Magyarország 1987-ben csatlakozott (1987. évi 13 tvr.).

A Bécsi Egyezmény 5. Cikke fogalmazza meg a) - tól m) pontig a konzuli feladatokat. A felsorolásban az ff) pont szerint feladata: "eljárás közjegyzői és anyakönyvvezetői minőségben és ezekhez hasonló, valamint egyéb közigazgatási feladatok elvégzése, amennyiben ezt a fogadó állam törvényei és más jogszabályok nem tiltják";

a g) pont szerint pedig további feladata "a küldő állam honosai, természetes és jogi személyek érdekeinek védelme a fogadó állam területén folyó hagyatéki ügyekben, a fogadó állam törvényeinek és más jogszabályainak megfelelően";

végül az m) pont szerint feladata a "a küldő állam általa konzuli képviseletre bízott bármely más feladat elvégzése, amelyet a fogadó állam törvényei és más jogszabályai nem tiltanak, illetve amelyeket a fogadó állam nem ellenez vagy amelyeket a küldő állam és a fogadó állam között hatályban lévő nemzetközi megállapodások tartalmaznak";

A konzul f.) pont szerinti feladata, vagyis a konzul közjegyzői tevékenységéhez hasonló tevékenysége azért fejlődött ki, mert egyes államok nem ismerik a közjegyzőintézményét vagy annak igénybevétele a fogadó államban a küldő állam ott tartózkodó állampolgárai részére nehézségeket okoz.

A konzulok közjegyzői tevékenységéhez hasonló tevékenysége tekintetében három területet lehet egymástól elkülöníteni. Az okirat hitelesítési funkciót, amelyek általában majd minden esetben a konzuli feladatok közé tartoznak. A hitelesítések vagy - más néven - tanúsítványok kiállítása a közjegyzői funkcióhoz hasonlítható. A második feladatkör az ún. bizonyítványok vagy más hiteles közokiratok kiállítása, amelyek közös jellemzője, hogy közokirati bizonyító erővel bírnak. Kiállításuk is általános konzuli feladatnak tekinthető. Az iratok körében kétféle típust különböztethetünk meg: az első csoport a hivatalos vagy hatósági bizonyítványok, mint az életbenléti igazolás, halottszállítási engedély, állampolgárságot igazoló okiratról szóló tanúsítvány, eredetbizonyítvány, vámigazolások, amelyek kiállítására a magyar hatóságok vagy a konzul a belső jogrendszerben meghatározott elvek szerint egy közigazgatási norma alapján jogosultak. Ezektől meg kell különböztetni a tanúsítványokat, amelyek kiállítása a közjegyzői feladatokhoz sorolható. A bizonyítványoknál vagy a tanúsítványoknál mindig a belső jogrendszer minősítő elvei alapján kell eldönteni, hogy azt a konzul közigazgatási feladatkörében vagy közjegyzőként eljárva állítja-e ki. A harmadik terület nyilatkozatok vagy kétoldalú jogügyletek közokiratba foglalása, amely már átvezet a klasz-szikus értelemben felfogott közjegyzői feladatokhoz, az okirat készítési és szerkesztési feladatokhoz. E területen a francia és az olasz gyakorlat számít kivételnek, ahol a konzulok ex lege közjegyzőknek is tekintendők és felhatalmazásuk, illetve jogállásuk a hazai közjegyzőkkel minden tekintetben azonos.

A konzulok okirat-szerkesztési feladatainak területén meglévő szabályozási dilemma két alapvető területre koncentrálódik. Az első maga a fogadó ország belső jogrendjére a másik a konzulok ilyen irányú felkészültségére vezethető vissza. Ez utóbbi okirat-szerkesztési tevékenység olyan szakmai ismereteket követel meg, amelyek a konzuli szolgálat teljes személyi állományára nézve - különösen a diplomáciai szolgálattal szorosan összefonódott modern konzuli szolgálatot alapul véve - általános érvénnyel nem biztosítható. E feladat elvégzésének szakmai színvonalát úgy biztosítják, hogy nem minden konzult jogosítnak fel okirat-szerkesztési tevékenységre. Ezt a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény 14.§-a részletesen szabályozza, amelynek tárgyalására a későbbiekben térek ki. Németországban a német konzuli törvény szerint bírói vizsgával rendelkező konzuli tisztviselők jogosultak minden konzuli tevékenység végzésére. Más konzuli tisztviselők a végrendeletek készítésére, az esküpótnyilatkozatok (Eidestattliche Erklärung) felvételére és hasonló ügyek intézésére csak akkor jogosultak, ha erre a német Külügyi Hivataltól külön felhatalmazással rendelkeznek. Az első akadály tekintetében megoldásaként általában elmondható általánosnak, hogy a fogadó állam belső szabályainak korlátozó jellegét e területen a belső jogban is általános megfogalmazásban megismétlik. Az összehasonlító jogi vizsgálódásokat az nehezíti, hogy a kontinentális jogok latin típusú közjegyzői felfogása és az angolszász "common law" és a "notary public" között jelentős eltérések vannak. Mint ismeretes az Amerikai Egyesült Államok legtöbb államában a notary public feladatköre egyáltalán nem hasonlítható az európai közjegyzőkéhez, akik esetében az állás betöltéséhez még jogi végzettség sem szükséges. A legtöbb notary public fedhetetlen személy, aki felhatalmazással rendelkezik különféle eskü alatti vagy anélküli nyilatkozatok felvételére, esetleg házasságkötésre, okmányok és aláírások hitelesítésére, aki mindezt többnyire mellékállásban végzi. A jogosultságok tartalma államonként változik, de alapvetően nem jelenti az okiratok szerkesztéséhez való jogosultságot, ami a latin típusú közjegyzők egyik fő feladata.

A konzul anyakönyvvezetői feladatait a kétoldalú egyezmények szabályozzák részletesebben. Nem általános, hogy az egyes államok feljogosítják konzuljaikat konkrét anyakönyvvezetői feladatok végzésére. A legelterjedtebb forma, hogy a konzuloknak nincs kifejezetten anyakönyvvezetői jogosultsága, de egyes részfeladatokat a hatáskörükbe utalnak. A legáltalánosabbnak az mondható, hogy a konzul általában az anyakönyvi eljárásokban való közreműködésre, illetve a hazai anyakönyvezés támogatására és az anyakönyvi iratok beszerzésére kötelezett illetve jogosult.

A konzul g.) pont szerinti feladata a legrégebbi konzuli feladatok közé tartozik, vagyis a hagyatéki ügyek intézésében való részvétel. Az egyik leggyakoribb nemzetközi magánjogi tényállás, hogy az örökhagyó vagyona és a törvényes vagy a végrendeleti örökösök nem ugyanabban az államban találhatók. A Bécsi Egyezmény feltehetően ezért is kiemelten említi a konzuli feladatok között a küldő állam honosai, természetes és jogi személyei érdekeinek védelmét a fogadó állam törvényeinek megfelelően, a fogadó állam területén folyó hagyatéki ügyekben. Kétoldalú konzuli egyezményeink szabályozzák részletesen a hagyatéki ügyekkel kapcsolatos konzuli feladatokat.

A Bécsi Egyezmény külön nem rendelkezik egy tradicionálisan konzuli feladatról, a konzuli letétről. Ezért e feladatra az 5. Cikk m.) pontja vonatkozik, amely generálklauzulaként teszi lehetővé e tevékenységet is. A kétoldalú konzuli szerződések a konzuli letét szabályait általában a közjegyzői feladatokhoz kapcsolódva tárgyalják. A belső jog minősítése dönti el, hogy a konzuli letétet közjegyzői feladatok közé soroljuk vagy önálló letéti fajtának tekintjük.

A küldő állam polgárai meglehetősen gyakran fordulnak azzal a kéréssel a konzuli képviselethez, hogy elsősorban értéktárgyaikat, okirataikat vagy értékpapírokat részükre őrizze meg. A nemzetközi gyakorlat alapján ennek általában nincsen akadálya. Az eljáró konzulok e tevékenységért konzuli díjat szednek. A konzuli letétbe vételnek általában előfeltétele az, hogy a kérelmező az ahhoz fűződő különleges érdekét valószínűsítse és a külképviseletnek legyen tárgyi lehetősége a letét őrzésére - amely az ún. tárgyi letét esetében nem minden esetben valószínű - továbbá az eljáró konzuli tisztviselő meggyőződhessen a letét tényleges tartalmáról. Magyarországon a konzuli letét kezelésére vonatkozó szabályokat a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény 14.§-a, valamint az 1/2002. (I.23.) KüM-IM együttes rendelet 6.§-a szabályozza, amelyre bővebben még a későbbiekben kitérek.

A magyar konzuli jog

A konzuli jog forrásainál szó volt arról, hogy mit értünk a konzuli jog fogalma alatt, vagyis azokat a nemzetközi jogi és belső állami jogi szabályokat, amelyek a konzulok küldésével, fogadásával, valamint a konzulok jogaival és feladataival foglalkoznak. A konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény (továbbiakban: Kotv.), valamint a végrehajtásáról szóló 17/2001. (XI. 15.) KüM rendelet definiálja a konzuli szolgálatot ( mint intézményrendszert) és rendelkezéseiben meghatározza a konzul alapvető feladatait, a feladatok ellátására vonatkozó eljárási szabályokat. A konzuli szolgálat és a konzuli tisztviselő a magyar közigazgatás szervezetéhez tartozik, így kézenfekvő, hogy a konzuli szolgálat eljárására általában a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Nem vonatkoznak azonban a közigazgatási eljárás szabályai a konzuli tisztviselők okirat-készítési és- kiállítási, valamint a diplomáciai felülhitelesítési tevékenységére, mivel ezek nem közigazgatási tevékenységek.

A Kotv. 2§-a definiálja a konzuli tisztviselő fogalmát. Eszerint a Magyar Köztársaság diplomáciai vagy konzuli képviseletén a miniszter megbízása alapján konzuli feladatot ellátó személy, ideértve a tiszteletbeli konzuli tisztviselőt is. Hatósági jogkört a konzuli tisztviselő és a Külügyminisztérium gyakorol.

A miniszter tiszteletbeli konzuli tisztviselőnek a fogadó vagy harmadik állam azon állampolgárát vagy a fogadó államban élő azt a magyar állampolgárt nevezheti ki, aki a magyar jog és a fogadó állam joga szerint is büntetlen előéletű, közmegbecsülést élvez és társadalmi állása,vagyoni helyzete büntetlen előélete és képzettsége alapján alkalmas a tisztséggel járó feladatok ellátására. külön rendeletben meghatározott feltételek szerint alkalmas az e tisztséggel járó feladatok teljesítésére, és írásban vállalja azok ellátását. A tiszteletbeli konzuli tisztviselőt a miniszter - a konzuli tisztviselőhöz képest - jogszabályban meghatározott korlátozásokkal és terjedelemben bízhatja meg konzuli feladatok ellátásával.

A miniszter a diplomáciai vagy konzuli képviselet egyes konzuli feladatait az adott feladat ellátására jogosult másik diplomáciai vagy konzuli képviselet egyidejű megjelölésével korlátozhatja. A miniszter a diplomáciai és konzuli képviseletek címjegyzékét és a konzuli tisztviselők konzuli jogosítványait tartalmazó tájékoztatót évente teszi közzé a Külügyminisztérium honlapján. Nem minden konzuli tisztviselő jogosult konzuli okirat készítésére, ugyanis felhatalmazásának előfeltétele, hogy a Külügyminisztériummal közszolgálati jogviszonyban álló magyar állampolgár legyen, jogi egyetemi végzettséggel, jogi szakvizsgával, valamint legalább hároméves bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi, közjegyzői vagy közjegyző-helyettesi gyakorlattal vagy a Külügyminisztériumban jogi előadói vagy más jogi munkakörben legalább három éves gyakorlattal rendelkezzen és eredményes konzuli szakmai vizsgát tegyen. Amennyiben a konzuli tisztviselő konzuli okirat készítésére nem kapott felhatalmazást, tevékenysége a konzuli tanúsítvány kiállítására korlátozódik. Ennek előfeltétele, hogy a Külügyminisztériummal közszolgálati jogviszonyban álló magyar állampolgár közigazgatási alapvizsgával és legalább kétévi közigazgatási gyakorlattal, valamint konzuli szakmai vizsgával rendelkezzen.

A Kotv. 14. § (1) bekezdése szerint a miniszter által egyes közjegyzői feladatok végzésére felhatalmazott konzuli tisztviselő a magyar állampolgárok érdekeihez közvetlenül kapcsolódó jognyilatkozatokról vagy jogügyletekről - beleértve a végintézkedést is -konzuli okiratot állíthat ki és a jogilag jelentős tényekről és körülményekről konzuli tanúsítványt készíthet, okiratról hiteles fordítást készíthet, vagy a fordítás helyességét tanúsíthatja, továbbá okiratot, pénzt és egyéb értéket vehet át megőrzésre. A konzuli tisztviselő e jogkörében eljárva a közjegyzőkről szóló törvény rendelkezései szerint jár el. Az általa készített okirat közokirat

A tiszteletbeli konzuli tisztviselő az alábbi konzuli tanúsítványok kiállítására jogosult:

• a magyar állampolgár és jogi személy jognyilatkozatairól vagy jogügyleteiről külföldön készült, továbbá a Magyarországon felhasználásra kerülő magánokiraton lévő névaláírás vagy kézjegy valódiságáról, amennyiben azt a tiszteletbeli konzul előtt személyesen megjelent fél vagy a jogi személy felhatalmazott képviselője a tiszteletbeli konzuli tisztviselő jelenlétében írja alá, vagy az okiraton szereplő aláírását a sajátjának ismeri el;

• arról, hogy a másolat az előtte felmutatott okirattal megegyező, valamint

• magyar állampolgár életben létéről.

Hiteles fordítás készítésére vagy fordítás helyességének tanúsítására és konzuli okirat készítésére nem jogosult a tiszteletbeli konzul.

A konzuli tisztviselő a konzuli okirat készítésével és konzuli tanúsítvány kiállításával kapcsolatos eljárása során a tiszteletbeli konzuli tisztviselő a konzuli tanúsítvány kiállításával kapcsolatos eljárása során csak a törvénynek és az eljárásra vonatkozó nemzetközi jogi szabályoknak van alávetve és nem utasítható. Tevékenysége során - hasonlóan a közjegyzői tevékenységhez - pártalan, független jogszolgáltató tevékenységet végez, az általa kiállított okirat közhiteles. Közreműködését a közjegyzőkről szóló törvényben foglalt esetekben köteles megtagadni,[1] továbbá akkor, ha az eljárás nemzetközi jogszabályba vagy a fogadó állam jogszabályába ütközne, vagy az eljárás nem kapcsolódik magyar állampolgár érdekeihez.

E konzuli okirat készítésével és konzuli tanúsítvány kiállításával kapcsolatos tevékenysége során tudomására jutott adatok tények vonatkozásában titoktartási kötelezettség terheli. Felvilágosítást az érintett okiratokról és tanúsítványokról, valamint az érintett magyar állampolgár jogi képviselőjétől származó, ügyvédi titoknak minősülő adatról kizárólag az érintett egyetértésével adhat. A konzuli tisztviselő tevékenysége átfogja a különféle egyoldalú jognyilatkozatok és szerződések írásba foglalását, illetve közvégrendelet készítését is. Konzuli okirat-szerkesztési eljárása során a közjegyzőkről szóló törvény rendelkezései szerint kell eljárnia (azaz konzuli okiratot rövidítések nélkül kell szövegezni; az üresen maradó sorokat vízszintes vonallal kell kitölteni; a határidőt, határnapot, a pénzkötelezettség végösszegét, az okirat keltét és más fontos számadatot számmal és betűvel is ki kell írni; törölni, átütni vagy a sorok közé írni nem szabad. Ha a szó törlése szükséges, a javítást úgy kell elvégezni, hogy az áthúzott szó olvasható maradjon. A törölt szavak számát a lapszélen vagy az okirat végén fel kell tüntetni és a konzuli tisztviselő és a felek aláírásával kell ellátni. Ha a konzuli okiratban más változtatás vagy kiegészítés szükséges, ezt az okirat megfelelő sorában utaló jellel kell jelölni. A változtatást vagy kiegészítést- az érintett szavak feltüntetésével - a lapszélen vagy az okirat végén kell elhelyezni). Az okiratot ügyszámmal és oldalait folyamatos sorszámozással kell ellátni. A konzuli tisztviselő a konzuli okiratot a végén aláírásával és konzuli tisztviselői minőségének feltüntetésével és a külképviselet bélyegzőjével látja el. A fél és más érdekelt a konzuli okiratot a végén aláírja vagy kézjegyével látja el. Ha erre nem képes, az aláírását a konzuli tisztviselő aláírása pótolja.

Amennyiben a konzuli okirat több oldalból áll, úgy azokat zsinórral fűzi össze és a külképviselet bélyegzőjével erősíti meg. A konzuli okiratokon használt bélyegző nem számozott - általában egy darab van belőle - amelynek bélyegzőlenyomatán a Magyar Köztársaság Nagykövetségének konzulátusa és a város neve olvasható. Vannak olyan bélyegzők, ahol a konzuli bélyegző kétnyelvű (magyar és a fogadó állam nyelve) Egyes állomáshelyeken olyan gyakorlat is létezik, hogy két bélyegzőt használnak: az egyik bélyegzőlenyomat magyar nyelvű, a másik bélyegzőlenyomat a fogadó állam nyelvén készül. Ha a konzuli okirat mind Magyarországon mind a fogadó államban felhasználásra kerül -pl. egy apai elismerő nyilatkozat -, a konzuli okirat magyar nyelven a fogadó állam nyelvére hiteles fordítással készül. A magyar nyelvű konzuli okiratot a magyar nyelvű bélyegzőlenyomattal, míg a hiteles fordítást az idegen nyelvű bélyegzőlenyomattal látja el a konzuli tisztviselő. Amennyiben a konzuli okirat mellékletet tartalmaz, azt szintén az okirathoz kel fűzi. Ha a melléklet terjedelme ezt nem teszi lehetővé a konzuli okirat számával ellátva az okirathoz csatolva kell őrizni.

A konzuli okiratot az a diplomáciai vagy konzuli képviselet őrzi, ahol azt készítették. Amennyiben a külképviselet megszűnik, úgy a konzuli okiratokat a fogadó államban működő másik diplomáciai vagy hivatásos konzuli képviseletnek - azaz tiszteletbeli konzuli képviseletnek nem - kell átadni. Ha a fogadó államban másik külképviselet nincs, akkor a legközelebbi szomszédos államban működő külképviselet veszi át a konzuli okiratokat és a konzuli letétet. Amennyiben váratlanul a külképviselet evakuálására kerül sor, a konzuli okiratokat és a konzuli letétbe helyezett okiratot, pénzt és értéket haladéktalanul el kell juttatni a Külügyminisztériumba az egyéb iratokat pedig meg kell semmisíteni.

A KüM-IM együttes rendelet 12.§- a szerint ha a konzuli tisztviselő konzuli okiratba foglalt végrendeletet készít vagy nála végrendeletet helyeznek letétbe, arról azok nyilvántartásba vétel céljából értesíteni köteles a Végintézkedések Országos Nyilvántartását (továbbiakban: VONY). (A 2011. június közepén történt betekintésem alapján megállapítottam, hogy ezideig konzuli tisztviselő részéről ilyen kérelem alapján bejegyzés a VONY-ba nem történt.)

Az ellátott konzuli ügyek mennyiségéről és típusáról a Külügyminisztérium és külképviseletei - 2005, 2006, 2007 és 2008 éveket vizsgálva - összeállított egy statisztikai kimutatást, amelyek jelen cikk 1. számú mellékletét képezik Eszerint a konzuli okiratok közül gyakrabban az apai elismerő nyilatkozat fordul elő, de azt a statisztika a konzuli közigazgatási ügyek közé sorolja, amely véleményem szerint konzuli okiratnak tekintendő. A statisztikai összeállítás a közjegyzői cselekmények között utolsóként említi a "más közjegyzői ügyeket", amelyek száma magas, de sajnos nincs arra rálátás, hogy milyen jellegű konzuli okiratok vagy konzuli tanúsítványok tartoznak ide.

A magyar jogban a konzuli letétről - nemzetközi szerződések kivételével - nincsenek közvetlen szabályok. Kétoldalú konzuli szerződések általában tartalmazzák a konzuli letét szabályait. Kiemelendő, hogy a letétbe helyezendő tárgyak köre a különböző konzuli egyezményekben különböző terjedelemben került meghatározásra. Például Ausztriával kötött egyezményben "ingóságok és iratok"átvételéről találunk rendelkezéseket, míg a magyar -finn konzuli egyezmény "pénz, értékek és okiratok" letétbe vételének lehetőségét rögzíti . Egyesek szerint a konzuli letét a magyar jog szerint a közjegyzői letét különleges esete így levonható az a következtetés is, hogy az eljáró konzuli tisztviselő eljárás során nem hagyhatja figyelmen kívül a vonatkozó kétoldalú egyezményben foglalt rendelkezéseket, mikor a letét átvétele vagy annak megtagadása mellett dönt. A konzuli tisztviselő konzuli okirat készítése és konzuli tanúsítvány kiállítási tevékenységének részletes szabályairól szóló 1/2002. (I.23.)KüM-IM együttes rendelet 6.§ (3) bekezdése szerint okirat, pénz és érték megőrzésére történő átvételét a konzuli tisztviselő akkor tagadhatja meg, ha a biztonságos őrzés feltételei a diplomáciai vagy konzuli képviseleten nem biztosíthatók. Különbség a konzuli letét és a közjegyzői letét között, hogy a konzuli letétnek nem feltétele, hogy a letéti megbízás okirat készítésével összefüggésben keletkezzen. Az okirat, pénz és érték megőrzésre történő átvétele esetén az átvételről kiállított jegyzőkönyvet a konzuli okirattal azonos módon kell kezelni, nyilvántartására a konzuli okiratokra vonatkozó rendelkezések az irányadók. A konzuli letét kiadásához kapcsolódik az a kényes kérdés, hogy a letét tárgyát - a letevő kérésére - a konzuli (diplomáciai) futár igénybevételével továbbíthatja-e a küldő államba. Elvileg diplomáciai futárral csak a külképviselet hivatalos iratait és tárgyait lehet a küldő államba továbbítani. A nemzetközi gyakorlatban azonban az államok a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés (1956.évi 22. törvényerejű rendelet) 27. Cikkében foglaltakat kölcsönösen nagyvonalúan kezelik és azt pozitív irányba túllépik. Léteznek olyan kétoldalú konzuli egyezmények amelyek rögzítik, hogy a konzuli tisztviselő a pénzt, okiratot és vagyontárgyat a fogadó államból csak a fogadó állam és a küldő állam között megkötött ilyen kétoldalú konzuli egyezményben foglaltakat betartva továbbíthatja.

A konzuli tisztviselő köteles nyilvántartást vezetni az általa készített konzuli okiratokról konzuli tanúsítványokról. A nyilvántartás tartalmazza az ügy számát, az érkezés időpontját, a fél/felek nevét, állampolgárságát, a személyazonosság megállapításának módját, az ügy tárgyát, a konzuli díjat, a konzuli tisztviselő megjegyzéseit. Itt a megjegyzés rovatban kell feltüntetnie a konzuli tisztviselőnek a közreműködés megtagadását, annak okát, ha aggályos körülményt észlel, ha díjkedvezményt alkalmaz. A tanúsítvánnyal ellátott okiratról, valamint a fél által bemutatott, személyazonosításra szolgáló okirat adatoldaláról másolatot készít, amelyet külön kell tárolnia.

A konzuli okirat eredeti példányát a konzuli tisztviselő köteles őrizni, a felek a konzuli okirat hiteles kiadmányát kapják meg. Az eredeti konzuli okirat csak a bíróságnak adható ki. Ilyenkor az eredeti konzuli okirat helyére az erre a célra készített hiteles kiadmányt kell elhelyezni. Ha a bíróságtól az eredeti konzuli okirat visszaérkezik, a hiteles kiadmányt továbbra is a konzuli okirat mellett kell őrizni.

A konzuli okirat készítés mellett lényegesen nagyobb mennyiségben fordul elő különféle tanúsítványok kiállítása, amelyeket a magyar konzuli gyakorlatban régebben hitelesítésnek neveztek. A tanúsítvány a konzuli tisztviselő jelenlétében megtett tényeket, esetleg szóbeli nyilatkozatokat tanúsítja jegyzőkönyvi vagy záradéki formában. A törvényben felsorolt tanúsítványok közül a másolat eredetiségét, a fordítás helyességét, az aláírás valódiságát igazoló tanúsítványok fordulnak elő leggyakrabban.

A konzuli gyakorlatban is fontos, hogy az okiratokkal végzett különféle konzuli cselekmények egymás után a megfelelő logikai láncolat betartásával történjenek. Ha egy okiratmásolatról fordítást kell készíteni, először az okiratmásolat eredetiségét kell tanúsítani, majd ezt követően történik a fordítás hitelesítése. A konzuli tisztviselő az aláírás és a bélyegző valódiságának tanúsításával segítheti a közjegyző munkáját hagyatéki ügyekben is. Például az örökhagyó külföldön halt meg és olyan a külföldi hatóság által kiállított okiratot csatoltak Magyarországon folyamatban lévő hagyatéki ügyhöz, amely okiraton szereplő aláírás és pecsét hiteles voltáról kell meggyőződnie a közjegyzőnek. Ilyen esetben a közjegyző igénybe veheti a külföldi hatóság által kiállított országban eljáró illetékes konzuli tisztviselő közreműködését atekintetben, hogy tanúsítsa a külföldi hatóság által kiállított okiraton szereplő aláírás és pecsét eredeti, hiteles voltát. A konzuli tisztviselő rendelkezik a fogadó államban működő különböző hatóságok pecsétlenyomatával és a hatóság nevében eljáró személy aláírás mintájával, amelynek ellenőrzését követően konzuli tanúsítványt állíthat ki. Amennyiben a szükséges pecsétlenyomattal és aláírás mintával a konzuli tisztviselő nem rendelkezik, jogában áll beszerezni azokat az érintett hatóságtól. Ennek konzuli díját azonban meg kell előlegezni. Ehhez pedig az kell, hogy a hagyatéki eljárásban érdekelt ennek díját megelőlegezze a közjegyző részére. Az egyes konzuli díjakra vonatkozó részletes szabályokat a konzuli költségekről szóló 5/2010. (XII.31.) KüM rendelet szabályozza, amelynek 1. számú melléklete tételesen felsorolja a konzuli díjakat az egyes konzuli cselekmények vonatkozásában. Így például 12. pont alatt "Egyéb konzuli tanúsítvány kiállítása (tanúsítványonként)" 30 EUR. A konzuli díjak tipikusan valamely ország hivatalos valutanemében kerültek megállapításra. Az Európai Unió tagjaként konzuli díjaink euro pénznemben kerültek rögzítésre. A hagyatéki ügyekben nehézséget a konzuli díj megelőlegezésének kérdése okozhatja.

Az okiratmásolat hitelességének tanúsítása a konzuli tisztviselő részéről akkor történhet meg, ha mind az eredeti okirat, mind a másolat jól olvasható. Az eredeti okirat és a másolat összehasonlítása után a két irat megegyezését a hitelesítési záradék okiratmásolatra történő rávezetésével kell tanúsítani. Ez formáját tekintve eltér a közjegyzői gyakorlattól. A hitelesítési záradék - mindössze - egy bélyegzőlenyomat, amit az iratmásolatra kell rányomni és értelemszerűen kitölteni. A hitelesítési záradékot a konzuli tisztviselő aláírásával és a külképviselet konzuli pecsétlenyomatával látja el.

A fordítás helyességének tanúsítása formálisan a fenti eljárással egyezik meg, amely akkor tanúsítható az eljáró konzuli tisztviselő által, ha ő a fordítást ellenőrizte és annak helyességéről meggyőződött. Mivel a fordítás és az eredeti (vagy hiteles másolatban lévő) okirat általában külön lapra készül, ezért a két okiratot össze kell fűzni vagy csatolni. Lehetséges az is, hogy a fordítást az eredeti okiratra vezették rá. A hitelesítési záradékot a konzuli tisztviselőnek alá kell írnia és a külképviselet bélyegzőlenyomatával kell ellátni. A hiteles fordítás készítése abban különbözik a fordítás helyességének tanúsításától, hogy a fordítást maga a konzuli tisztviselő készíti el. Ebben az esetben a hitelesítési záradék is ennek megfelelően módosul. Gyakran fordulnak a fogadó állam polgárai a konzuli tisztviselőhöz azzal a kéréssel, hogy a magyar nyelvű okirataikról készítsen idegen nyelvre fordítást. Ennek jogi akadálya nincs, de a fordítás elvégzése előtt a kérelmezőnek meg kell győződnie arról, hogy a fogadó állam hatóságai a konzuli fordítást elfogadják-e. A konzuli tisztviselő a hiteles fordítást megtagadhatja akkor, ha a konzuli tevékenységhez nem kapcsolódó, s a hiteles fordítás elvégzéséhez speciális szaknyelvi ismereteket megléte szükséges. A közjegyzőkről szóló törvény 138. § (1) úgy fogalmaz, hogy a közjegyző, aki idegen nyelven okirat készítésére jogosult, ezen a nyelven a közjegyzői hatáskörbe tartozó ügyekben keletkezett okiratról hiteles fordítást készíthet, vagy a fordítás helyességét tanúsíthatja.

Hiteles fordítás készítésére és fordítás helyességének tanúsítására a tiszteletbeli konzuli tisztviselő nem jogosult. Jogosult azonban a konzuli tisztviselőhöz hasonlóan az aláírás helyességét igazoló tanúsítvány kiállítására a magyar állampolgár és jogi személy jognyilatkozatairól vagy jogügyleteiről külföldön készült, továbbá Magyarországon felhasználásra kerülő magánokiraton lévő névaláírás vagy kézjegy valódiságáról, amennyiben azt a konzuli tisztviselő előtt személyesen megjelent fél vagy a jogi személy felhatalmazott képviselője a (tiszteletbeli) konzuli tisztviselő jelenlétében írja alá, vagy az okiraton szereplő aláírást a sajátjának ismeri el. Az aláírás hitelesítését megelőzően a konzulnak meg kell győződnie a fél személyazonosságáról. Az aláírás hitelesítésekor a konzuli tisztviselő az aláírt okirat tartalmát vagy tartalmi helyességét nem vizsgálja.

Az életbenléti tanúsítvány kiállítása ritkábban fordul elő, amelyre a tiszteletbeli konzuli tisztviselő és a konzuli tisztviselő előtt csak akkor kerülhet sor, ha az állampolgár a konzuli tisztviselő vagy a tiszteletbeli konzuli tisztviselő előtt személyesen megjelenik és személyazonosságát hitelt érdemlően igazolja.

Az egyes konzuli díjakra vonatkozó részletes szabályokat a konzuli költségekről 5/2010. (XII.31.) KüM rendelet 1. számú melléklete szerint a Konzulnál felvett apai elismerő nyilatkozat és más hatósági jegyzőkönyv (okiratonként) díja 35 euro; Hiteles másolat készítése 20 euro; Névaláírás valódiságának tanúsítása magánszemély esetében (aláírásonként/kézjegyenként) 30 euro, cégjegyzés esetében ( cégjegyzésenként) 40 euro; Hiteles fordítás készítése idegen nyelvről magyar nyelvre (oldalanként) 20 euro, magyar nyelvről idegen nyelvre 30 euro; Konzuli okirat készítése a) ha az ügyérték nem állapítható meg (oldalanként) 60 euro, ha b) megállapítható akkor az ügyérték 3%-a, de legalább az a) pontban meghatározott díj és legfeljebb 1000 euro; Letét őrzése és kiszolgáltatása a) ha az okirat, tárgy értéke a letéti megbízásban nem szerepel vagy abból nem állapítható meg 60 euro, b) pénz, értékpapír és egyéb értékkel bíró okirat vagy tárgy után a letéti megbízásban meghatározott érték 3%-a, de legalább az a) pontban meghatározott díj és legfeljebb 200 euro.

Távlati célok az Európai Unió tagjaként

Az Európai Unió tagállamai már a külképviseleteik által nyújtott konzuli szolgáltatások területén is megkezdték egy közelítési, távlatilag pedig részleges egységesítési folyamat kidolgozását. Miközben a konzuli védelem nyújtása a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően is tagállami hatáskörben megtartott kötelezettségük maradt, bizonyos konzuli szolgáltatások esetében célszerűnek, sőt lehetségesnek látszik a közös munkateher csökkentése, az azonos célú és joghatású párhuzamos tagállami eljárások redukálása.

Az EU Tanácsának konzuli együttműködésért felelős munkacsoportja (COCON), a 2010. második félévi belga elnökség alatt kezdeményezte egy olyan projekt megvalósítását, amely a tagállamok diplomáciai hitelesítési folyamatának jelenlegi gyakorlatát és jogi hátterét térképezi fel. A projekt olyan harmadik országbeli okiratok hitelesítésére koncentrál, amelyek kibocsátói nem tagjai az Európai Uniónak, a bilaterális és multilaterális egyezmények azonban rájuk is vonatkoznak.

Ehhez elsősorban a tagállamok külföldi okiratokkal kapcsolatos aktuális hitelesítési folyamatát kellett felmérni, majd összehasonlítóan elemezni, s végül a közös nevezőket azonosítani. E célból a most véget érő magyar elnökségi félévben összeállításra és minden tagállam részéről megválaszolásra került egy 20 kérdésből álló agenda, amelynek eredményét Brüsszelben, 2011. június 17-én mutatatta be a magyar konzuli projekt-felelős.

A kérdéskör összeállításánál kiinduló pont volt, hogy a harmadik országokból származó okiratok eredetiségének ellenőrzésénél mit kell tételesen megvizsgálni ahhoz, hogy az adott okirat a tagállamokban, vagy legalább azok többségében egyaránt elfogadható legyen. Ehhez azonban, többek között, tisztázni kellett a tagállamok jelenlegi hitelesítési eljárását, s azt is, hogy milyen típusú okiraton fogadnak el hitelesítést. Így például a tagállamok többsége csak a közokiraton való hitelesítést fogadja el, amely közokirat lehet eredeti vagy hiteles másolat. Továbbá a tagállamok többsége nem fogadja el a harmadik államok okiratát a hazai eljárásban, ha azon hiányzik az adott külképviselet vagy az illetékes külügyminisztérium hitelesítési záradéka. A hitelesítés során vizsgálni kell továbbá a bélyegző vagy pecsét és a kiállító személy aláírásának valódiságát is.

Az összesítésen túl a szóban forgó projekt magyar hozzáadott értéke egy olyan új javaslat megtétele volt, amely szerint az uniós tagállami képviseletek minden harmadik országban fokozatosan létrehozzák a helyi hitelesítési gyakorlat adatbázisát, regiszterbe foglalják a fogadó állam hitelesítő hivatalait, erre feljogosított tisztviselőit, azok bélyegző- és aláírás-mintáit, sőt, kicserélik a hitelesítési gyakorlattal kapcsolatos legjobb és legrosszabb (pl. visszaélés-szerű) tapasztalataikat is. Ez a közös erőfeszítés a továbbiakban új típusú és hatékony hozzájárulás lehet a külföldi okiratokkal kapcsolatos jogbiztonság jelenlegi szintjének emeléséhez, következésképpen elősegítheti az uniós polgárok jogainak még teljesebb bel- és külföldi érvényesülését.

Konzuli statisztika, 2005.

Konzuli statisztika, 2006.

Konzuli statisztika, 2007.

Konzuli statisztika, 2008.

■

JEGYZETEK

[1] Ktv. 3. § (1) A közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.

(2) Ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megtagadja.

IRODALOMJEGYZÉK

Hargitai József: A diplomáciai és a konzuli kapcsolatok joga, Aula Kiadó, Budapest, 2005. 696 p.

Kincses László: Diplomáciatörténet, Hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005. 226 p.